2007. december 23., vasárnap

Boldog Karácsonyt!

Minden szívből szóló karácsonyi énekben,
A kandalló ropogásában és melegében,
Az ünnepi ebéd közben,
A beszélgetésben és nevetésben,
Minden képeslapban amit egy barát, vagy a család küldött,
Minden, amit ebből meghallunk,
és ami elgondolkodtat bennünket,
az maga a szeretet.

/Noreen Braman/


Ezúton is szeretnénk Mindenkinek Nagyon Boldog Karácsonyt kívánni és sikerekben (sorstársaknak főleg vízumban ;) gazdag Új Évet!!
Szerelmemnek pedig egyben Boldog Szülinapot is, ő ugyanis ma lett 34 éves :)

2007. december 12., szerda

Magyarok Ausztráliában

Az ausztrália.net-en parázs vita alakult ki a magyarsággal, magyarkodással kapcsolatban - ami onnan indult, hogy valaki, aki alig pár hete van kint és még pár magyar máris hatalmas címeres magyar zászlóval fotózkodtak a tengerparton - volt aki megkérdőjelezte, tényleg kell-e ez, mások meg ezen akadtak ki.

Azt tapasztalom, hogy az emigrálni szándékozók között a két szélsőséges típus a következő: az egyik típus az, akiknek eltökélt szándékuk, hogy gondosan ápolják majd a hagyományokat, szokásokat - magyar programokat szerveznek, főleg magyarok társaságát, barátságát keresik kint is és a legfontosabb cél számukra, hogy mindenképp magyarok maradjanak kint is, ahogy a gyerekeik és majd az ő gyerekeik is magyarok legyenek és mereven elutasítják azt a tényt, hogy a biztos beolvadás úgyis elkerülhetetlen, ez ellen nincs védelem. A másik szélsőség az, akit mindez nem igazán érdekel és nem hogy nem jár magyar házba hagyományokat ápolni, hanem azt sem tartja tragédiának, ha a tizenéves gyerekei is inkább már angolul szólnak hozzá, nem magyarul. A két típus között pedig természetesen rengeteg átmenet van, nagyon széles a skála. Én mindet elfogadom.

Ami minket illet, megmondjuk őszintén, hogy mi azok közé tartozunk, akik azt az örök igazságot szeretnék kint követni, miszerint "Rómában élj úgy, mint a rómaiak". Magyar vagyok és akárhol élek is, mindig az maradok; ezt nem tudom és nem is akarom soha megtagadni. Szeretem a hazám és egyelőre minden ideköt: az emlékek, a gyerekkorom, a családom, a barátok - ugyanakkor tökéletesen nyitott vagyok arra, hogy megismerjek és elfogadjak egy teljesen új kultúrát, új szokásokat és minél tökéletesebben beszéljem az angolt.
Ausztrália nem kényszer, hanem a mi döntésünk, mi választottuk, ő pedig befogad minket és biztos vagyok benne, hogy sokkal több lehetőséget kapunk ott - szerintem a minimum, hogy cserébe megpróbálunk majd alkalmazkodni, beilleszkedni és nem klikkesedni; szidni az ausztrálokat és fennhangon hirdetni, hogy mi bizony magyarok vagyunk, csak azért élünk itt, mert itt jobbak a körülmények.
Biztos lesznek kint magyar barátaink, ahogyan lesznek más nemzetekből is. Igazság szerint az agarazásnak köszönhetően már most vannak amerikai, cseh, holland, spanyol stb. barátaink és sok más ismerős is a világ minden tájáról, a kultúrák különbözősége és az angol nyelvű kapcsolattartás egyáltalán nem okoz gondot.

Az anyanyelvem természetesen nagyon fontos számomra, otthon csakis magyarul szeretnék beszélni, olvasni és mesélni a gyerekeknek és mindenképp szeretném, ha a gyerekeim is minél tökéletesebben beszélnék ezt a gyönyörű nyelvet is az angol mellett (példaképem Kanga és az ő fantasztikus gyerekei), ismernék a múltunkat, történelmünket, a gyökereiket. Ugyanakkor szerintem ők már sokkal inkább magyar származású ausztrálok lesznek, mintsem ausztráliában élő magyarok.
Van kint egy ismerős magyar család, ahol a gyerekek alig pár évesek voltak amikor kikerültek vagy 17 évvel ezelőtt. Aztán a szülők úgy döntöttek, mégis hazaköltöznek Magyarországra. A gyerekek itt kezdték el és fejezték be a középiskolát (angol tagozatos iskolában, a magyarral erősen birkózva), aztán persze inkább mégis mind visszaköltöztek Ausztráliába. Jólnevelt, jólelkű srácok, és ők például már otthon is angolul beszélnek egymás közt - ilyen is van, mégsem sírom el magam a szégyentől, hogy milyen magyar az ilyen. Ők ott nőttek fel, az iskola, a barátok, a tévé megállíthatatlanul ausztrállá formálta őket.
A mi gyerekeink ugyanis már abba a kultúrába, azokba a szokásokba születnek bele, ott szocializálódnak, formálódnak, ott lesznek boldogok és az ő világukban angolul lesz a játék, az óvoda, az iskola, a tanárok, a barátok, a tévé, a mozi, az olvasmányok, tehát a két szülőn kívül minden. De felteszem a kérdést: olyan nagy baj lenne ez? Nekem nem az a legfontosabb, hogy talpig MAGYART neveljek a gyerekemből minden áron, hanem mindenek előtt JÓ EMBERT.

Végül egy idézet Bertók Zoli oldaláról:
"Ausztrálnak lenni jó dolog és ahogy egyre inkább azzá válunk, úgy találjuk egyre természetesebbnek, hogy gyerekeinkkel nem a magyarság szegényedik, hanem Ausztrália gazdagszik. Jó ám látni, hogy ebben a környezetben, amiben mi olyan esetlenül mozogtunk, ők milyen magabiztosak. Jó látni, hogy ők az igazi Ausztrália."

És még egy, John O'Grady ausztrál írótól:
"Nagyon sok olyan új ausztrál él ebben az országban, akik lélekben még mindig a szülőföldjükön vannak, akik csak honfitársaikkal érintkeznek, s akik arra törekednek, hogy megőrizzék anyanyelvüket és szokásaikat. Ezt abba kellene hagyniuk. Nincs jobb életforma a világon az ausztrálnál".
(megj: ez persze csak illúzió, hiszen senki sem tud csak úgy hirtelen elválni a kultúrális gyökereitől; a második és harmadik generációnak azonban ez már egyáltalán nem lesz létfontosságú probléma)

Mindenféle véleményt, meglátást szívesen várok a témával kapcsolatban, akár ide, akár privátban (zardinkukacfreemailponthu). Azt az egyet kérem, hogy tiszteljük egymás véleményét és ne oktassuk ki lekicsinylően, ne hülyézzük le kategorikusan a másikat, csak azért, mert a véleménye nem egyezik a miénkkel. Sajnos a magyarok többségéből hiányzik ez az elfogadás, rengeteg az olyan típusú ember, aki szerint mindössze kétféle vélemény létezik: a sajátja és a helytelen... :(

2007. november 23., péntek

Confirmation of receipt of application

Bizony-bizony, eljutottunk ide is :o))
Épp tegnap mondtam Márknak, hogy most már kerek 3 hónapja van náluk az anyagunk. Azt is mondtam neki, hogy néztem a timeline-on és megfigyeltem, hogy rengeteg esetben épp kerek 3 hónap múlva érkezett meg a visszaigazolás.
Ma reggel pedig amikor bekapcsoltam a gépet és az outlook-ot, ott is volt a továbbított levél Zoltan Bertok-tól:

"This is to confirm receipt of application for Skilled Migration, received on 22/08/2007. Payment has been taken and your receipt no. is 735510130 This application is currently undergoing validity checking and an acknowledgement letter with your client reference number and receipt will be emailed to you in approximately twelve (12) weeks.

This delay in acknowledging your application will not impact on the time taken for your application to be allocated a case officer if you have lodged a valid application. Case officer allocation and expected date of finalisation will be in line with our current processing times and service standards available on our website."

Tehát nagyon lassan, de azért halad minden a maga útján és reméljük, úgy jövő május körül már vízum lesz belőle...

Köszi Zoli, feldobtad a napunkat :o))))

2007. november 17., szombat

Az új IELTS eredmény

Rég nem jelentkeztünk, de eléggé elhavazódtunk az utóbbi időben, az Ausztrália project-tel kapcsolatban pedig nem történt előrelépés.
Ma 2 hónapja, 3 hete és 5 napja várjuk, hogy történjen valami a pályázatunkkal. A nyári melegben adtuk be, azóta meg már leesett az első hó is, és még egy árva visszaigazolás sem érkezett.
Zoli időközben bekérte tőlünk az APEH jövedelemigazolásokat az elmúlt 4 évre, mert azt tapasztalta, hogy az utóbbi időben rendszeresen bekérik, és ne akkor menjen még ezzel is az idő.
Az Austimeline-t folyamatosan nézzük, és bizakodásra ad okot, hogy "már" kb. a március-áprilisi pályázatok feldolgozásánál tartanak, de találtunk több példát is május-júniusi beadásra is, ahol már megvan a "final decision". És nekik is úgy volt, hogy 3 hónapot vártak a visszaigazolásra, utána viszont apránként már kérték be a dolgokat.
Ez tulajdonképpen jó hír, abban reménykedünk, hogy talán úgy április-májusra mi is megkaphatjuk a vízumot (augusztusban adtuk be a kérelmet)

Szerettünk volna újra pályázni, de úgy tűnik, nem fog menni. Márk volt új IELTS-en, és bár jobban sikerült mint az előző, nem elég az eredmény:

Listening: 6
Reading: 6,5
Writing: 5,5
Speaking: 6
Overall band score: 6

Ahhoz, hogy újra pályázzunk, mindenhez legalább 6-os eredményt kell elérni a fő pályázónak. A writing pedig még mindig nincs meg. A bosszantó az, hogy simán meg tudná csinálni 6-osra - erre az újabb vizsgára is mindössze 2 napot készült -, még csak nem is a tudásával van baj. A gond inkább az, hogy gyakorlatilag olvashatatlan a kézírása, ezért muszáj jó lassan írnia, amivel pár fokkal ugyan jobb lesz az íráskép, viszont ez egyben azt eredményezi, hogy nem tudja befejezni az esszét, mert kifut az időből.. Magyarországon márpedig csak "pen and paper" tesztet lehet csinálni, esetleg Ausztriában van "computer based" teszt is. A kérdés, hogy megéri-e az egész hercehurcát. Ha a sor úgy állna, hogy mondjuk jövő október-novemberig kéne várni a vízumra, akkor bizony inkább befizetnénk az újabb 44ezer Ft-ot egy újabb IELTS-re (és ha esetleg az sem sikerül, akkor egy újabbra), és újra pályáznánk (kb. 330000 Ft). De így, hogy elméletileg "már" jövő tavaszra meglehet, inkább nem herdáljuk a pénzt. Márciusig szól a szerződése, utána még úgyis kell némi idő, amíg összepakoljuk a holmijainkat.
Valamikor január elején elmegyünk majd magunktól orvosi vizsgálatra, és az eredményeket azonnal postázzuk, mert ez is jelentősen gyorsítja a folyamatot, ha minden ott van már egy helyen amikor az ügyintéző elé kerül.

Ha bármi változás van, megírom ;) Nagyon jól esik egyébként, hogy ilyen sokan olvassátok a blogunkat és szurkoltok Nekünk! Köszönjük a hozzászólásokat, leveleket!

2007. október 18., csütörtök

Azóta...

...sincs semmi előrelépés. Nézem az austimeline-t és már csak mosolygok, most épp Jonathan barátunkon. Jon még a szakmaelismertetés időszakában vette fel velünk a kapcsolatot, volt pár kérdése (ő 2 héttel utánunk adta be), aztán együtt mérgelődtünk, hogy mi tart az ACS-nél 3 hónapig. Ő már nagyon menne. Jonathan angol, 60 pontos szakmával és 30 év alatti. Mivel az angol az anyanyelve, a pontjai ugyanúgy meglettek volna bőven szeptember 1. után is, mint előtte. De ő is úgy gondolta, legyen csak bent minél előbb, az a jó....
Státusza az Austimeline-on:

Aug 28, 2007___Application sent by Agent
Aug 31, 2007___Confirmation of delivery (basszus...na ez az igazi szívás!)
Oct 15, 2007___6 weeks since application and no progress!
Oct 15, 2007___Sick of watching people who applied after me get processed 1st

Hát igen, el is hiszem!! Baromi sokan és nagyon ki vannak most akadva, ez ezeken a bejegyzéseken is látszik (korábban mindig csak rövid, tárgyilagos beírások voltak; a folyamat állomásairól, eltelt időről)

Nahh, mi meg oda jutottunk, hogy bizony újra fogunk pályázni. Ugyanis nem tiltja jogszabály, hogy a jelentkező új pályázatot adjon be a régi mellé, mi pedig élni is fogunk vele. Az előzőt visszavonni sajnos nem lehet (haláleset és egyéb komoly indokkal lehet csak) és a pénzt nem kaphatjuk vissza az előző pályázatért. Visszakapni - mit is beszélek, hiszen még le sem vonták, senki még csak rá sem nézett az anyagunkra, egy percet nem dolgozott vele senki :o((( De nem gond, le fogják vonni.
Oké, a zsét tehát kétszer szedik le, de nekem az volt logikus, hogy ha már beérkezik hozzájuk a második pályázatunk, az elsőt nyilvánvalóan kidobják ugye; de kiderült, hogy nem így van. Azon is dolgoznak tovább, megy szépen a maga útján, aztán az egyikből csak lesz vízum...

Mindenképp megpróbálunk újra pályázni. A MODL miatt bőven megvannak a pontjaink, csak Márk angolját kéne kicsit feltuningolni, mert szeptember 1-től már a mindenből 6-os a belépő szint, arra jár annyi pont, ami korábban az 5-ösre. Bejelentkeztünk hát a legközelebbi nyelvvizsgára, ahol volt hely (november), aztán reméljük a legjobbakat. Gyakorolni sajnos továbbra sincs semmi ideje, most különösen sokat dolgozik :o(( De valahogy muszáj lesz.
Persze, a szeptember 1. utániak feldolgozási üteme nyilvánvalóan be fog lassulni valamennyire (mondjuk nem pár hetet, hanem akár 3-4 hónapot is várni kell majd a vízumra, csak kibírjuk valahogy ;), de még így is kb. negyedannyi idő alatt megvan, mint a régi rendszerbelieké. Zoli mesélte egyébként, hogy valamikor 10 évvel ezelőtt is volt egy ilyen váltás, és ott 3 évre is belassult a régiek várakozási ideje. Nos köszönjük szépen, de még 1 évig sem szeretnénk itt dekkolni, nem hogy 3-ig.
Azért van most különben ez a nagy sietség nálunk, mert Márk most októbertől már máshol dolgozik, és fél évre szól a szerződése (adott projectre). Márciustól tehát újra állást kéne keresni, és erre nagyobb az esélye Angliában, Írországban. A házunkat már rég lefoglalózták, és a vevőinknek is sikerült vevőt találniuk az ő házukra, akik decemberben költöznének... Még egy lakást is el kell adniuk, hogy a teljes összeget ki tudják fizetni a házunkra, de azért azok gyorsabban pörögnek, szóval nagy valószínűséggel akár már decemberben költözhetnénk albérletbe.
Ide tehát hamarosan nem köt már semmi (úgy értem, nincs hiteltartozásunk stb., az autót is eladjuk egy perc alatt), mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem kellene még beiktatni egy 6-8 hónap Angliát, hanem egyből mehetnénk Au-ba!

Szombaton megyünk sorstársainkhoz, a Bogdanovits családhoz vendégségbe, már várjuk :o)) Múlt héten ők látogattak meg minket, meséltek a kinti élményeikről, megnéztük a fotóikat és a videókat - fú, szívünk szerint már mentünk is volna a bőröndért...
Hoztak egy csomó ajándékot is (és a képen nincs is rajta minden, mert Márk többet is elvitt olvasgatni)



Még egyszer köszönünk Nektek mindent, Ildi és András!! A kulcstartó persze már aznap estétől a kocsikulcson figyel ;))) A kis ausztrál koala meg azóta is a kabalám! Reméljük, szerencsét fog hozni, most ránkférne...

2007. október 10., szerda

Így jártunk :o(

Megszívtuk. Nem kicsit, nagyon.
Siettünk a beadással, hogy még a szeptemberi változások előtt bent legyen a vízumkérelmünk, és sikerült is. Így elég volt az 5-ös IELTS is (szeptembertől már a "mindenből 6" a minimum), amit Márk gond nélkül teljesített is (listening és speaking lett 6, a másik kettő 5 ill. 5,5), és vártunk boldogan a sorunkra.
Ma éppen 1 hónapja, 2 hete és 5 napja várunk - és eddig az égvilágon semmi nem történt, még csak egy visszaigazolást sem kaptunk, a vízumdíjat sem vonták le.

Ma pedig megtudtuk Zolitól, hogy miért is van ez. A szeptember 1. előtt beadott pályázatokra durván 12 hónap (!!!) a várakozási idő, míg a szeptember 1. után beadottak esetében újra indult a sorszámozás a 0-ról (!!), így szinte azonnal vízumot kapnak akik megfelelnek a pontrendszernek; teljesen másként kezelik őket és más (a legjobb) ügynökök vannak rájuk állítva. Nézzük csak meg, hogy is néz ki egy szeptember 1. után beadott pályázat feldolgozása (forrás: www.austimeline.com)

Date Applied: ________________10 September, 2007
Acknowledgement received: ______10 September, 2007
Payment taken: _______________10 September, 2007
Police and medicals requested:____ 11 September,2007
Medicals done: _______________26 September, 2007
Medicals sent: ________________04 October, 2007
Medicals arrived: ______________08 October, 2007

BOCCS!! Oké, hogy ő pl. UK-ből pályázott, de ez a tempó akkor is durva! EGYETLEN EGY nap alatt bekérték tőle az orvosi papírokat és az erkölcsit - aki esetleg nem tudná, annak mondom, hogy ez a vízumintézésnek az a fázisa, amikor gyakorlatilag már biztosra vehető, hogy hamarosan megadják a vízumot, mert a papírok rendben vannak.
Hallottam olyan magyarról is, aki szintén szeptember után adta be és 2 hét (azaz kettő hét!) után már tőle is kérték az orvosi vizsgálatot!! Döbbenet.
Vagy itt van egy másik is az austimeline-on: szeptember 15-én adta be a kérelmet és szeptember 19-én már "police certificates and medicals requested"...

Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy amíg mi lassan 2 hónapja várunk, gyakorlatilag mindenki mást aki utánunk adta be, elénktolnak - hogy tehetik ezt meg? Hogyan lehetséges ez, hogy amíg aki hetekkel utánunk adta be a vízumkérelmet, már az orvosi papírjait is elküldhette, és kb. max. 4-6 héten belül már ott figyel az útlevelében az ausztrál vízum, addig nekünk még jövő szeptemberre sem biztos, hogy meglesz???

Ezek után erősen elgondolkozunk a továbbiakon. Azaz azonnal új IELTS és ha megvan a 6-os szint mindenből, inkább új pályázatot beadni. Ami újra 2060 AUD-ot is jelent egyben, de ha ez az ára, hogy akár már február körül mehessünk, akkor kigazdálkodjuk valahogy :o(((

2007. szeptember 25., kedd

IELTS vizsga eredmény II.

Időközben megérkezett az IELTS eredményem, anyukám vette át (ehhez meghatalmazást kellett írnom, másképp nem adták volna ki), mert mi most érkeztünk csak haza Svájcból.

A vizsga menetéről már korábban írtam, itt pedig meg lehet nézni a különböző típusú nyelvvizsgák szintjeinek összehasonlító táblázatát. Az IELTS-nél a 9-es a maximum elérhető szint (Zoli táblázata a 6,5-ös IELTS szintet a Rigós felsőfok C-vel teszi nagyjából egyenértékűvé - nekem megvan a Rigós felsőm és véleményem szerint az a vizsga sokkal nehezebb az IELTS-nél, szerintem a "mindenből minimum 7-es" IELTS-nél kezdődik)

Akkor az eredmények:

Listening: 6,5
Reading: 6,5
Writing: 7,5
Speaking: 8
Overall Band Score: 7

Az első kettő azért sikerülhetett volna jobban is; viszont ha azt nézem, hogy eleve rég nem használom a nyelvet, plusz ez a vizsgatípus nekem új, vizsgafelkészítő tanfolyamon sem voltam és itthon sem volt időm gyakorolni rá, tehát nulla felkészüléssel mentem el; akkor azért egész jó ez az eredmény is :o) És a lényeg, hogy túl vagyunk rajta mindketten, most már csak ki kell várni a sorunkat :o)))) Az elkövetkezendő 8-10 hónap alatt pedig nagyon rá kell majd feküdni az angolra, mert minél tökéletesebb nyelvtudással megyünk ki, annál nagyobb esélyünk lesz egyből a szakmánkban elhelyezkedni.

Közben folyamatosan kapjuk a rengeteg hasznos infót; Ildiékkel gyakran beszélünk skype-on, ők kb. másfél hete érkeztek Melbourne-be és október elején jönnek csak haza. Szuperül érzik magukat, nagyon sokat mesélnek és ezzel eleve feldobják az egész napunkat :o)
Hayimékkal is beszéltünk már skype-on, aranyosak és segítőkészek voltak, akárcsak Ágiék
Ezúton is köszönünk nekik mindent!!!

2007. szeptember 9., vasárnap

IELTS megint...

...ezúttal én voltam vizsgázni. És egyáltalán nem mondanám, hogy büszke lehetek a mai teljesítményemre; sokkal jobban sikerülhetett volna, ha felkészülök rá. Igaza van azoknak, akik azt mondják, hogy 1-1,5 hónap specifikus felkészüléssel akár 1 teljes szintet is dobhatnak az eredményükön. Nekem sajnos Milu mellett nem volt időm felkészülni, mindössze azokat az anyagokat futottam át, amiket Ilditől kaptam a múlt heti ausztráliás találkozó után (ezúton is köszi érte!)

A vizsga írásbeli része (listening, reading, writing) 9-12-ig volt a Benczúr utcában. Ültetési rend van, és a vizsga előtt fotóról azonosítják is a vizsgázót, nehogy mást küldjön maga helyett ugye. A terembe toll, ceruza, radír, zsepi, üdítő+némi étel kivételével semmit sem lehet bevinni, a táskákat és kabátokat egy másik teremben kellett elhelyezni. Volt egy későn érkező srác, aki ezt nem hallotta, és a táskáját simán a falhoz támasztotta (tőle kb. 1,5 méterre), és szóltak is, hogy vigye át a másik terembe. A listening egy sima pici cd-s magnóból szólt a tanári asztalról (tehát ne labort képzeljetek el), de előtte azért csinálnak egy próbát, hogy mindenki jól hallja-e. Picit aggódtam is, hogy tuti fogom-e hallani; mivel tombol az allergiám (parlagfű, feketeüröm): orrdugulás, tüsszögés, szemviszketés, füldugulás stb. és hát persze, hogy a nagy rohanásban épp ma reggel felejtettem el bevenni az antihisztamin adagom...
Jó hosszan ismertetik a vizsga feladatait és a szabályokat (angolul), segítenek kitölteni a vizsgapapír fejlécét (hová kell írni a candidate number-t, mit kell satírozni stb.) Ott frissen bontják ki az original vizsgaanyag-csomagot és osztják szét. Megnézni, belelapozni tilos a vizsga kezdetéig; azonnali kizárással jár.

Listening: mindössze egyszer lehet meghallgatni a szöveget, ha a CD elindult onnantól nem állítják meg semmilyen körülmények között. 40, különböző típusú kérdésre kell válaszolni, utána van még 10 perc átírni a válaszokat az "answer sheet"-re. Sajnos volt amikor elveszítettem a fonalat, olyan is volt amikor akárhogy kagylóztam, nem hallottam a szövegben a választ (mint később kiderült, a többiek is pont ugyanennél a kérdésnél akadtak meg; lehet hogy el sem hangzott a válasz? :o) , és volt amikor tippeltem (fontos tudni, hogy érdemes tippelni, mert nem jár érte mínusz pont ha rossz a válasz! Sokaknál ez egyértelmű, de aki Rigó utcai nyelvvizsgához szokott, annak ez örömhír...)
Nagyon sok a beugratás, azt pedig ne nagyon várjuk, hogy egy az egyben elhangzik majd a szövegben az általunk várt válasz, nagyon kell figyelni mert cselesek. Gyakran több dátum is elhangzik a kérdéssel kapcsolatban (pl. "mikor van a regisztráció?" a szövegben így néz ki kb.: "a verseny 10-kor kezdődik, a regisztráció fél órával előtte, de célszerű már 9-re odaérni" - szóval nem elég csak a számokat kihallani a szövegből), van olyan is, hogy a beszélő kijavítja magát (mi meg ha nem vesszük észre, rögtön beírjuk amit először mondott), van olyan is, hogy pl. írd le milyen embereket keres most a cég, milyen 3 foglalkozást említ: és a szövegben a párbeszédben cselesen elhangzik vagy 5-6 foglalkozás, pl. "gondolom tervezőkre is szükségük van" (maga a "designer" szó persze jó hangosan, kihangsúlyozva), de a válasz ilyesmi: - "az az igazság, hogy van most elég tervezőnk" vagy "tervezőkből épp nincs hiányunk, ellenben..." - tehát még csak nem is azt mondja így egyszerűen, hogy "no, we do not need designers".
Meg még egy csomó ilyesmi, rokon értelmű szavak használata stb. A szöveg ráadásul jó gyors, előfordulhat, hogy mire meghalljuk és leírjuk a választ, már a következő kettőt is elmondta :o(

Reading: 1 óra van rá, és tényleg igencsak kell kapkodni, hogy egyáltalán a végére érjünk. Több, fokozatosan nehezedő szöveg, újságcikk van (összesen kb. 2400 szó, ahogy nézem most a vizsgakiírást), és 40, hozzájuk kapcsolódó különböző nehézségű kérdés. Sok a beugratós kérdés-válasz, szerintem nem mindig működik, hogy csak kulcsszóra keres rá az ember és nem olvassa el az egész szöveget. (pl. rögtön a legelső szövegben minden bekezdésben 1-1 túra-ismertetés volt (kb. 8-féle és csak kb. 5-re vonatkozott kérdés); az egyik kérdés meg pl. úgy szólt, hogy melyik az a túra, mely során állatokat (animals) is láthatunk. Az ember azonnal rákeres ugye az "animals" szóra, hogy időt spóroljon, és az egyik bekezdésben ezt meg is találja, de ha figyelmesebben is elolvassuk, láthatjuk, hogy a túra részeként egy olyan helyet tekinthetünk meg, ahol "used to keep animals"... a helyes válasz meg egy tök másik bekezdésben volt, ott a túra során szarvasokat (deer) is lehetett etetni, az "animal" szó itt nem is szerepelt ugye)
Szóval kénytelen-kelletlen végigolvastam mindet, kb. 90%-ban értettem is, és ettől függetlenül mégsem tudtam mindenhol megtalálni a helyes választ... Kevés az idő.
És itt is volt egy olyan kérdés (validation of membership cards), ahol egész egyszerűen nem volt a szövegben a válasz - vettem a fáradságot és időt nem sajnálva direkt emiatt 2x is átolvastam azt az egész szöveget és így sem találtam. Érdekes módon kint ugyanezt mondták a többiek is egybehangzóan, hogy erre a kérdésre egyszerűen csak tippeltek, mert az nem volt a szövegben.

Writing: Egy min. 150 szavas levelet kell írni és egy min. 250 szavas esszét. A levéltémám az volt, hogy egy rövid vakációra utazunk vhová, ahol amúgy ez a barátunk is lakik akinek a levelet írjuk; milyen lehetőségek vannak a környéken, mit érdemes megnézni stb. Az esszé témámban pedig azt kellett kifejtenem, hogy milyen előnyei és hátrányai vannak a diákok és a cégek szempontjából annak, hogy a tanulmányaik alatt a diákoknak gyakran kell cégeknél dolgozni egy rövid időt, fizetés nélkül.
Namost, piszok jó lett volna gyakorolni előtte legalább egyszer, hogy mennyi is az a 150 és 250 szó és mennyi idő alatt tudom leírni. A blogokon mindig azt olvastam, hogy iszonyat szűkös az idő, szinte folyamatosan kell írni és még így sem biztos, hogy be tudjuk fejezni adott időre.
Hát én azonnal el is kezdtem körmölni szinte gondolkodás nélkül, ami csak eszembe jutott, azt írtam (nem akartam úgy járni, mint pl. Márk, aki nem tudta befejezni az esszét és a kívánt szómennyiség sem volt meg). A levelem 200, az esszém 300 szó fölöttire sikerült; épp számolgattam, amikor a felügyelő tanár bemondta, hogy "you have 20 minutes left". Paff. Persze, én vagyok a hülye, hogy még időnézéssel sem akartam az időm tölteni.. (amúgy óra is van a teremben, és a táblára is felírják, hogy mikor van a modul kezdete-vége)
Magyarul jól összecsaptam a feladatokat :o( Ha gyakoroltam volna és odafigyeltem volna az időre, sokkal igényesebben meg tudtam volna írni, de hát ez van.

Speaking: reggel kaptunk egy-egy kis kártyát, azon mindenkinek rajta van, hogy mikor van a szóbeli pontos időpontja. Én 15.15-re voltam visszarendelve (addig elsétáltam ebédelni).
2 vizsgáztató hallgatja meg a vizsgázókat 2 külön teremben. Mivel a teremben a vizsgáztató és a vizsgázó kivételével nincs más jelen, a vizsgát magnóra veszik egy esetleges későbbi reklamáció miatt. A vizsgáztató egy aranyos, kedves angol úriember volt és csak egy laza beszélgetést kell elképzelni, nem "Rigó utcásat". Itt tényleg arra kíváncsiak, amit tudsz; mennyire boldogulnál egy idegen országban.
Reméltem, hogy valami általános témát kapok, mint pl. environmental problems, greenhouse effect, animal protection, housing problems, marriage stb. szóval amikről azért lehet beszélni.
Na, egyáltalán nem így volt, sikerült pont olyan velem kapcsolatos kérdéseket feltenni, amikre sajna nemigen tudtam válaszolni. Kérdezett a divatról, ruhavásárlásról (talán mert én voltam az egyedüli, aki kosztümben volt, a többiek farmerben), kedvenc zenémről (inkább kedvenc számaim vannak különböző stílusokból), milyen hangszeren szeretnék megtanulni játszani (passz... a zongorát mondtam, meg hogy a családunkban sajnos senki nem tud semmilyen hangszeren játszani, én is csak énekkaros voltam a suliban stb. és közben Kanga jutott eszembe, hogy ő micsoda tuti kiselőadást tudott volna tartani...)
A kötetlen kis csevej után választott nekem egy témát, amiről 2 percig kellett megszakítás nélkül beszélnem (a telefonján mérte az időt). A téma az volt, hogy beszéljek egy tanfolyamról, amit a múltban elvégeztem, emlékezetes volt, mi tetszett benne, milyen volt a tanár stb.
Huhh. Tanfolyam?? Az elmúlt másfél évem a kisfiamról, szoptatásról, pelenkázásról, játékokról, mondókákról szólt... Túl sokat töprengeni márpedig nincs idő, valamit mondani kell. Kutattam az emlékeimben és beugrott a legutolsó "tanfolyam", amin részt vettem: a szülésfelkészítő a Szent Imre kórházban. Úgyhogy ezt mondtam (ahelyett, hogy behasaltam volna valami könnyebb témát, de az nekem nem megy..) Csodák csodájára aztán az agyam valami hátsó szegletéből eszembe jutottak olyan szavak, mint pl. magzat, köldökzsinór, császármetszés, szoptatás - sőt most így belegondolva a méhet, petefészket stb. ezeket is tudom, még egy "artificial insemination" folyamatát is le tudtam volna írni (de hát azt most nem kellett), hála az 5,5 évvel ezelőtti szuper jó angoltanáromnak, Tóth Krisztának
Utána ezzel kapcsolatosan még feltett vagy 5 kérdést, pl. felnőttkori tanulás, meg egyetértek-e azzal, hogy minenki tanulhasson aki megfizeti, meg melyik a jobb: tanárral face-to-face, vagy internet segítségével stb.

2 hét múlva eredmény, kíváncsi leszek...
Az az egy zavar nagyon, hogy sokkal jobban is meg lehetett volna csinálni :o(

2007. szeptember 7., péntek

IELTS vizsga eredmény

Ma betelefonáltunk a British Council-be, hogy esetleg megvan-e már az eredmény. És igen!
Megtudtuk, hogy mindenből megvan a vízumhoz szükséges minimum 5-ös szint, de ennél többet nem mondhatnak. Menjünk be az eredményért személyesen, és akkor megtudjuk.
Erre kocsiba vágtam magam, és irány a belváros.
A hölgy tüneményes volt, és rögtön kaptam egy hatalmas mappát is az egy szál papírosomhoz, meg megbeszéltük, hogy a Zolinak is küldenek egy példányt, ha megadjuk a címet. Telefon Áginak, aki már küldte is emailen a pontos címet. Erre válaszként megkaptuk, hogy holnap már postázzák is. Ingyen. Úgy látszik ez belefér a vizsga árába. :o)
Szóval az eredmény: Listening 6, Speaking 6, Reading 5.5, Writing 5, Band Score 5.5
A reading volt számomra az igazi meglepetés, mivel szerintem ez sikerült legjobban.
Az igazság az, hogy mindenkitől azt hallottuk, hogy rosszabra sikerült a vizsgája, mint várta, de szerintem azért elég jól visszaadja a tényleges nyelvtudás szintjét.
Persze célirányos készüléssel lehetne jócskán szépíteni a dolgon, de szerintem ez rólam a jelenlegi valós képet mutatja, még ha némelyik eredménynél szívesen láttam volna magasabb értéket.
A lényeg a lényeg: a vízumhoz szükséges követelményt teljesítettem!!! :o)

FÉL LÁBBAL MÁR KINT VAGYUNK!!! :o)

2007. augusztus 25., szombat

IELTS vizsga

Ha valaki hasonló módon akar nekimenni a vizsgának, mint azt én tettem (nem volt időm készülni), annak határozottan nem javaslom.
A kellő felkészülés, gyakorlás nélkül simán el lehet hasalni, még akkor is, ha valaki tényleg jó angolból.
Ma voltam vizsgázni. Mivel nagyon sokan voltunk, már az értesítő kiküldésekor megkérdezte a British Council, hogy van-e olyan közöttünk, aki a szóbeli részét egy héttel el tudja csúsztatni. Ezek között vagyok én is, tehát ma csak a listening, reading és writing modulokat kellett megcsinálnom, a speaking modult majd jövő hét szombaton.
Szóval a tapasztalatok.
A listening modullal kezdtünk, majd a reading, és végül a writing. Ha ezeken túl van az ember, akkor ugorhat neki a speaking-nek.
A modulok időbeli ráfordítása a vizsgán megegyezik a tanfolyamon és a könyvben olvashatóval. Eddig nincs is semmi gond.
Ám a kapott feladatok nehézsége szerintem jóval meghaladta a könyvben található feladatok nehézségét, legalábbis ami a listening-et illeti.
Ül az ember a padban, majd egyszer csak elkezdődik a feladat, és hoppá, egy natív társalgás kellős közepébe csöppenünk, ahol ráadásul még kissé mintha hadarnának is. Hallható, hogy a feladat nem a külfödiek angol nyelvtudását figyelembe vevő - kicsit lassabban beszélünk, hogy ez a szerencsétlen is megértse - stílusban zajlik, hanem igazi bennszülöttek eszmecseréje.
Mire az 1. infót leírom a munkalapra, már rég túl van a másodikon is. És rögtön az elején már olyan feladatok vannak, ahol emócionális benyomás alapján kell válaszolni a kérdésre, tehát, hogy melyik meló tetszett jobban az emberünknek és melyik kevésbé (ő nem mondja, hogy király, vagy nem, ezt neked kell kitalálni a szövegkörnyezetből).
A többi része az szerintem megcsinálható (nekem persze a gyöngy betűim hiánya miatt - kénytelen voltam olvasható írásképre törekedni, hogy ki is lehessen értékelni - az esszé befejezésére nem maradt időm, de reméljük a legjobbakat).
Tehát, mint az várható is volt, a listening a leghúzósabb.

2007. augusztus 22., szerda

2007. augusztus 22. - Vízumkérelmünket átvették Adelaide-ben!

Miután megkaptuk a szakmaelismertetést, Zoli gyorsan összeállította és még egyszer leellenőrize az egész anyagunkat, majd fel is adta. Még a tracking number-t is megadta, amivel az interneten mi is követhettük a küldemény útját Sydney-ből Adelaide-be. A ma reggeli státuszunk pedig ez:

22 Aug 200709:18AdelaideDelivered and signed by LEONIE


Annyira örülünk!!!! :o)))

2007. augusztus 18., szombat

Szakmaelismertetés utózönge

Azt hiszem nem kell túlzottan körbeírnom a mai lelkiállapotunkat, amibe a szakmaelismertetés megléte, illetve a MODL puszta ténye lökött minket, reggel a közértbe menet. :o)
Szóval nem is erről szerettem volna írni, csak jó érzéssel tölt el a felidézése! :o)
Azért csak titkon mertünk reménykedni benne, hogy esetleg a MODL-t is megadják az éppen a beadásunkkor meghozott restrukciók ellenére.
Szóval ez a bejegyzés az ACS szakvéleményéhez kapcsolódik. A szakvéleményben részletezik, hogy a szakmai múltam mely részeit milyen mértékben vették figyelembe a végeredmény meghozatalakor.
És itt van egy érdekes rész. Egy világméretű multi magyar leányánál kezdtem dolgozni anno, ahol beszerző volt az első pozícióm. Majd az ott eltöltött 5 év alatt szépen bejártam a ranglétrát. Ezzel nem is lenne gond, de a szakmai múltam szerves részét képezte az itt eltöltött idő egy jelentős része. Viszont a szakvéleményben ezt teljes egészében figyelmen kívül hagyták. Sőt, a teljes öt éves időszak, melyben 5 különböző pozíciót töltöttem be, nemes egyszerűséggel összevonás alá került a legelső pozícióm alatt. Tehát az ő olvasatukban én öt évig beszerzőként tevékenykedtem; így ezen időszak úgy ahogy van, nem is került beszámításra a szakmaelismertetésnél.
Ezt csak azért meséltem el, hogy mindazok, akik egy cégnél töltöttek el huzamosabb időt, és a cégen belül futottak be karriert, azok okuljanak belőle. Azaz tessék jó alaposan szétszedni és részletezni a végzett tevékenységet, és azokat kiemelni, amit az elismertetésnél be akarnak számíttattni. Különben lehet, hogy nem úgy jön le nekik, ahogy azt mi szeretnénk.
Persze jelen esetben ez nem volt létfontosságú, mert így is megadták a későbbi munkahelyeimen betöltött pozíciók alapján, de ellenkező esetben ez nagyon bosszantó tudna lenni.
Tehát tessék odafigyelni! :o)

2007. augusztus 17., péntek

MEGVAN A MODL!!!!! :o)))


Még most is fülig ér a szánk.. :o)))) Tegnap változott át a státuszunk "with assessor"-ra, ma pedig a mobilon hívott Zoli a jó hírrel: megvan a szakmaelismertetés, ráadásul mégis megadták a MODL-t!!!
Ez plusz 15 pontot jelent, így ha Márknak esetleg nem lenne meg minden modulból a min. 6-os szint a nyelvvizsgán, hanem csak 5-ös, akkor is van plusz 10 pontunk (összesen 130 :o)))
És még a szeptemberi változások előtt be tudjuk adni a vízumkérelmet!

Köszönjük szépen Zoli!!


2007. július 30., hétfő

ACS-hez levél ment

Eddig bírtuk, ma rákérdeztünk az ACS-nél, hogy mizu a szakmaelismertetésünkkel, merthogy 10 hete érkezett meg hozzájuk és még mindig "in process" a státusz. (az "in process" státusz után pedig még van a következő lépcső, a "with assessor", ott is eltölt pár hetet az anyag, mire "case finalised" lesz)
A visszaigazoló levélben, amit még májusban küldtek, azt írták, hogy nagyjából 10 hét a process átfutási ideje, ezért is mertem most már rákérdezni náluk. Jó korán keltem, hogy ott még munkaidőben érje őket az érdeklődő levelem és meg is lett az eredménye: az ügyintézőnk szinte azonnal visszaírt, hogy július 13-án már szakértőhöz került az anyagunk és még ott van.
Huhh, nagyon megkönnyebbültem, hogy akkor ezek szerint csak elfelejtették a neten frissíteni a státuszt "with assessor"-ra, de valójában már rég nála van. Remélhetőleg most már tényleg néhány napon belül megadják az ASCO kódot és akkor azonnal mehet a vízumkérelem! :o)

2007. június 25., hétfő

Még mindig a szakmaelismertetés...

Május 23-án vette át az ACS a paksamétánkat. Azt hallottuk, hogy ha majd levonják érte az összeget (350 AUD), utána pár napon belül már meg is szokták adni. Na ez nem így van. Nekünk levonták május 29-én, és egészen a mai napig "to be allocated" státuszunk volt (ami azt jelenti, hogy még csak hozzá sem nyúltak majdnem 5 hétig...)
Rögtön az elején kapunk ugyanis egy kódot, amivel akármikor ellenőrizhetjük a neten, hogy hol tart a dolog és csak ma reggel billent át "in process"-re és ügyintézőt is kaptunk: Eleonora Pam. Tehát várunk tovább, de legalább már elkezdtek vele foglalkozni...

2007. május 23., szerda

Szakmaelismertetés elkezdődött!

Volt egy oldal a paksamétában, ami véletlenül nem lett aláírva, így azt újra ki kellett postázni. Ma reggel írt a Zoli, hogy szerencsére megérkezett és már be is adta az egész anyagot az ACS-hez, személyesen ment be vele. Innentől kezdve emailen kommunikálnak velünk. Reméljük, hogy kb. 3-4 hét alatt azért visszaigazolják a szakmát és akkor mehet a vízumkérelem is.

2007. május 21., hétfő

MODL...

Friss info az Ausztrália.net-ről:

"Nem mindig jár a MODL pont
Számítógépesek mostantól kezdve csak akkor kaphatnak hiánylistás besorolást (MODL) a szakmaelismerőtől (ACS), ha az elmúlt négy évből legalább egyet a hiánylistán szereplő speciális munkakörben töltöttek. A többi szakmára ez a megszorítás nem vonatkozik."

És ez nekünk igen rossz hír... :o( MODL-re pályáztunk volna, Márk SAP-s múltja miatt, de így sajnos pont kicsúszik belőle, mert bár több évig is SAP-zott, nem 4 éven belül :oI
Zoli fel is hívta az ACS-t, és ők is megerősítették.
Az sem számít, hogy maradt a szakmájában, csak egy másik vállalatirányítási rendszerre váltott (ami amúgy több éve az "Év ERP-je" középvállalati szektorban).
Persze, ezzel nincs veszve még semmi, csak most nagyon rá kellene feküdnie az angolra, hogy meglegyen mindenből a minimum 6-os szint és akkor megvan a 120 pont.

2007. május 13., vasárnap

Lassan döcög tovább a szekér...

Jó rég nem jelentkeztünk. Április 21-én feladtuk Zolinak postán a szakmaelismertetéshez szükséges összes eredeti referencialevelet, az index és oklevél hitelesített másolatait, tanfolyamlátogatási bizonyítványokat, névjegykártyákat majdnem az összes cégtől ahol Márk eddig dolgozott stb. szóval csupa igen nehezen pótolható dolgot. Gyűrődésmentes mappában, buborékos borítékban, tökéletesen megcímezve és persze elsőbbségivel (összesen 3900 Ft-ért), hiszen nagyon fontos volt, hogy minél hamarabb kiérjen. Az elsőbbségi küldeményt elméletileg a világ összes postahivatala kiemelt figyelemmel kezeli, és Ausztráliába max 7-10 nap alatt kiér.
Amikor 10 nap után sem érkezett meg, kezdtünk kicsit nyugtalanok lenni, 2 hét után meg már nagyon idegesek voltunk. Már iszonyúan megbántuk, hogy a sima postára bízuk a feladatot, óriási hiba volt azt feltételezni róluk, hogy képesek időben kézbesíteni egy elsőbbségivel feladott, fontos dokumentumokat tartalmazó borítékot. A napok csak teltek, és a küldeménynek se híre se hamva; Zolival már szinte napi kapcsolatban voltunk.
Jövő hét hétfő volt előirányozva, hogy Márk újra meglátogatja a fősulit és újabb hiteles másolatokat kér (már az első alkalommal is csak kemény küzdelem árán sikerült megszerezni; bele sem mertünk gondolni, hogy viszonyulnak, ha elmondjuk, hogy akkor most még egyszer kérnénk ugyanazt, mert elveszett útközben...)

Tegnapelőtt (pénteken) reggel azonban nagyon jó hír fogadott minket: Zoli írt, hogy megérkezett végre a boríték! Kerek 21 napig volt úton... (no comment) Azt is írta, hogy valami harmadik országban is járhatott, mert szögletes pecsét is van rajta, márpedig a magyar és az ausztrál posta csak kereket használ. Hát igen, gondoltuk, hogy ilyesmi lehet, hogy mondjuk Brazíliát is útba ejti véletlenül, de a lényeg az, hogy egyáltalán MEGVAN! El sem tudom mondani, mekkora megkönnyebbülés.
Levelezek egy lánnyal (ők szintén családdal vágnak neki, 2 gyerekük van) és szinte egyszerre kezdtük a szakmaelismertetést, ők is ugyanazon a héten postázták mint mi, csak pár nappal előbb. Fontos különbség azonban, hogy ők DHL-lel adták fel, ami jóval drágább ugyan, de 3 (három!) nap alatt odaért a küldemény Adelaide-be és végig nyomon követhető volt. Mire a miénk egyáltalán kiért postán, addigra nekik már a szakmát is visszaigazolták!! Azért nagyon nem mindegy... Bőven megéri ezt a verziót választani, nekünk sajnos nem jutott eszünkbe, elkapkodtuk.

Zoli hamarosan beadja az anyagot az ACS-hez, és akkor azon izgulhatunk, hogy elfogadják-e a MODL-ös szakmát. Nagyon jó lenne, ha elfogadnák, mert akkor bőven meglennének a pontjaink akkor is, ha Márk nem érne el mindenből 6-ost az IELTS vizsgán. A nyelvvizsgát egyébként júliusra tervezzük, de mivel a British Councilnál megszűnik a tanfolyam lehetősége és a könyvtár is (júliustól már csak vizsgáztatni fognak), Márk elkezdett náluk egy IELTS-felkészítő tanfolyamot. Olyan 15-16-an vannak a csoportban, ami elég sok sajnos. Péntek esténként 17.30-20.40-ig és szombat délelőttönként 9.00-12.30-ig van a tanfolyam, 3 héten át, 44.000 Ft-ért, ami bizony igen drága, de biztosan hasznos lesz neki.

És ami a legjobb hír: máris van vevő a házunkra!! :o) Ráadásul az egyik legjobb barátaink veszik meg... :o)) Már kb. 1 hónapja szóltak, hogy átgondolták alaposan és ne áruljuk tovább, mert ők szeretnék megvenni. Tegnap is meglátogattak minket és most már a szülőket is elhozták, egyikük ügyvéd, ő fogja intézni az adásvételt. Nekik is nagyon tetszett. Júniusban tudják fizetni az első részletet, utána pedig annak függvényében, hogy mikor tudják eladni a házukat meg a lakásukat. Szerencsére mi még kb. 1 évig bőven ráérünk, a szerződést is így kötjük. Nekünk a lényeg, hogy tutira elmenjen a ház, ne az utolsó pillanatban kelljen idegeskedni. Az pedig külön öröm, hogy ők veszik meg és nem idegenek; tudjuk, hogy náluk nagyon jó kezekben lesz, és olyan gyönyörűvé fogják varázsolni a kertet is, hogy csak na. :o))

2007. április 7., szombat

Némi olvasmány


Összeszedtem, milyen Ausztráliával kapcsolatos könyveket gyűjtöttünk eddig össze; hátha másnak is hasznos lehet.
  • - Alessandra Mattanza: Ausztrália - Földünk peremvidéke (8500 Ft, de én 5000-ért vettem a vaterán, vadiújonnan :o)
  • - The official guide to Australia 2006/2007 (a study-go-nál adták)
  • - Brisbane (barátainktól kaptuk 2 éve, Ausztráliából hozták)
  • - Antalffy Tibor: Irány Ausztrália (2490 Ft, de pont most láttam a Libriben nagyon akciósan, azt hiszem féláron... szuper olvasmány!)
  • - Balogh Ernő - Stébel Éva: Ausztrália (Nagyon jó könyv! Még 4 évvel ezelőtt vettük, most már sehol nem látom, használtan sem)
  • - Ausztrália az Útitárs sorozatból (ezt is 4 éve vettük, akkor még csak 6500-ért)
  • - Szemes Piroska: Ausztrália napfényben (1975-ös kiadású könyv, de 250 Ft-ért nem tudtam otthagyni a vaterán)
  • - Bill Bryson: Down Under (szintén a neten vettem, használtan, 350 Ft-ért)
  • - Lonely Planet sorozat: Melbourne - city guide (sajnos párom itt vette egy könyvesboltban, aranyáron)
  • - Melbourne and Region - térkép (3100 Ft volt, de ez legalább tényleg szuperjó)
  • - Lonely Planet-től egy másféle Melbourne (a vaterán vettem 500 Ft-ért...)
  • - Insight pocket guide: Melbourne + kihúzható térkép (az ebay-en vettem fillérekért)
  • - Speak Up magazin (ezt párom kapta a study-go-nál, nem is tudtam, hogy van ilyen újság. Hanganyag is van hozzá, és maga az újság is szuper - angolul tanulóknak nagyon hasznos és szórakoztató)
  • - végül van 2 dvd-nk is a study-go-tól: 1. Ausztrália, 2. Bevándorlás Ausztráliába
És még tavaly vettünk egy nagyon tuti Ectaco szótárgépet is az USA-ból:
Röviden talán ennyi :o) Ezeken kívül - a nyelvtudás felturbózása céljából - még vettünk az e-bay-en egy nagy halom angol nyelvű regényt, szinte fillérekért. Most már csak időt kéne szakítani arra, hogy el is olvassuk őket..

Szakmaelismertetés 1.

Hol is kezdjem... Az az igazság, hogy ugye a sulis részről már írtam korábban, így azt már nem bolygatom. Így tehát vágjunk bele a második részbe, azaz referencia levelek.
Szóval Zoli mondta ugye, hogy kellenek referencia levelek az összes cégtől, ahol dolgoztam. Ez eddig nem nagy dolog, mindenki elolvashatja a Zoli honlapján. Sőt, le is tölthet referencia levél mintákat Zoli honlapjának ide vonatkozó részéről.
Akkor mi ebben a nagy szám, kérdezhetné bárki.
Nos, minta letölt, átír az önéletrajz alapján, majd boldogan elküld Zolinak. No most jön a hideg víz. Ugyanis bizonyos kifejezések kerülendők az adott szakmák ecsetelésénél. Persze erről senki nem tud, így boldogan hihetné az ember hátradőlve a hintaszékében, hogy jó munkát végzett. Majd várja a jól megérdemelt ASCO kódját az adott szakmai szervezettől, erre csak azt kapja, hogy nem tudják elbírálni, mert nem egyértelmű. Ezt egy ács kapta vissza így, mivel azt írta, hogy az ácsolás mellett egyszerű falazási munkákat is elvégzett. Erre azt kapta vissza, hogy nem tudták eldönteni, hogy hány év ács és hány év kőműves tapasztalata van. És az idő csak telik, esetleg nem azt a szakmát fogják elismerni, amivel ki lehet jutni. De ezeket a trükköket csak a szakember ismeri, aki ebben dolgozik x éve.
Ez nekem is azt jelentette, hogy eddig háromszor írtam át a referencia leveleket. Remélem a mostani változatra Zoli már rábólint, és akkor mehetek végre aláíratni. :)
Tehát felebarátaim, ha olvastok más blogokat is, esetleg olyanokét, akik saját maguk járták végig az utat, akkor már tudatában vagytok annak, hogy akár 3-4 évig is eltarthat a teljes vízum ügyintézés segítség nélkül.
Ráadásul a hazai angol fordítások is hagynak némi kívánni valót maguk után, ahogy másoktól hallom. Ugyanis pl. a tetőfedőt kétféleképp lehet értelmezni, így fordítani is. Az egyik 60 pontos szakma, a másik 40. A bejutás szempontjából ugye nem mindegy. Ezért jobb, ráadásul valószínűleg olcsóbb is, ha ausztrál fordít angolra, mint ha a Nemzeti Fordító Iroda. Nekik mindegy, de nekünk esetleg nem.

2007. április 1., vasárnap

Előadás az Ausztrál bevándorlásról

Ma voltam a StudyGo-nál az Ausztrál bevándorlásról szóló előadáson. Már hónapokkal ezelőtt megvettem a jegyet, mert így csak 8200 Ft volt a beugró, a helyszínen fizetve pedig majdnem tízezer. A különböző lehetőségekről tartott előadást egy 21 éve Ausztráliában élő hölgy, tehát igazán autentikus forrásnak tűnt Ausztráliát illetően.
Megdöbbentő tapasztalataim voltak, amiket úgy gondolom, hogy meg kell osztanom veletek.
Tulajdonképpen két előadás volt, mindenki választhatott igény szerint, hogy melyik időpont szimpatikusabb neki. Az első tegnap, a második pedig ma. Magáról a bevándorlási lehetőségekről 3 órában beszélt a hölgy, aztán még kb 1 órát faggattuk az előcsarnokban.
Amin először meglepődtem, az a hosszú sor volt, amibe be kellett állnom megérkezésemkor, a jegyem átvétele miatt. Kb 15 perces sorban állás alatt nézelődve rádöbbentem, hogy hozzávetőleg 100 ember van itt eddig. Az előadás kezdetéig kb 130 főig duzzadt a létszám, és ez állítólag tegnap is így volt.
Az előadás egész jó volt, bár nekem csak a különböző lehetőségek kombinálásában tudott újat mondani, mert a többiről már a Zoli honlapjáról és a többiek blogjaiból értesültünk.
Viszont van egy-két hasznos információ, amikkel eddig nem teljesen voltunk tisztában.
Ilyen például az, hogy mennyi időnk van kimenni, ha már megkaptuk a vízumot. Erre a kérdésre a pontos válasz az, hogy az egészségügyi papírok beadása után 12 hónapon belül kell belépni a main applicant-nek. Az eddigi számítgatásaink alapján, amiket a többiek blogjaiból vettünk, hol 8, hol 10 hónap volt ez az idő, de nem igazán tudtuk, hogy ez miért változik.
A másik érdekesség, hogy nagyon sokan nem kérik az állampolgárságot, amikor arra jogosulttá válnak, talán mert nem túl kényelmes bíróságra járni, ha esetleg berendelik az embert az esküdtszékbe. Viszont, ha bármilyen bűnügybe keveredik az ember, akár csak vétlenül is, rögtön a státuszát fogják ellenőrizni, és ha az nem állampolgár, akkor jön a bevándorlási hivatal és akár azonnal ki is toloncolhatják az embert. Mondjuk 25 év kint tartózkodás és némi vagyonnal az ember háta mögött ez elég húzós lehet.
Ami miatt mindenképp ajánlani tudom az előadást mindenkinek, aki kacérkodik a kivándorlás gondolatával, az az, hogy egy átfogó képet kapunk a kinti életről, és rengeteg információt arról, hogy hogyan lehet kijutni akkor, ha alapból nem tudjuk összeszedni a kijutáshoz szükséges minimum pontot.
Például van olyan konstellációja az elvárásoknak és lehetőségeknek, amikor az egyébként szükséges 120 pont helyett akár 75 ponttal is ki lehet jutni.
Itt is elhangzott az a pletyka, hogy szigorítani fognak a bevándorlás feltételein, méghozzá emelni fogják a szükséges nyelvi elvárásokat.
A szóbeli információk mellett rengeteg nyomtatott anyagot és két DVD-t is kaptunk.
És persze a megerősítést egy illetékestől, hogy azok, akik itthon is képesek boldogulni, azok kint új esélyt kapnak egy normális, minőségi, nyugodt élethez. És ez a kilátások nélküli kishazánk után igazán kecsegtető, és főleg lelkesítő.
De nem ezek az információk voltak megdöbbentőek. Hanem az emberek, akikkel találkoztam. Mérnökökkel, autószerelőkkel, jogászokkal, szakácsokkal, ápolónőkkel, egyedülállókkal, gyerekes családokkal, fiatalokkal és középkorúakkal. Elkeseredett, de reménykedő emberekkel. Olyan emberekkel, akik hajlandóak lennének itthon felszámolni mindent még egy tanulóvízumért is, hogy gyerekekkel együtt (!) elhagyják az országot, mert ígéretet kaptak arra, hogy a kellő nyelvtudás birtokában biztosan el tudják intézni a letelepedésüket. Egy élet munkáját felszámolni a bizonytalanért. Ez azért elgondolkodtató.

2007. március 30., péntek

Mától hivatalos a dolog :o)

Hétvégén sikerült beszélnünk Zolival skype-on, nagyon jó volt. Kölcsönösen aláírtuk a szerződést is, tegnap pedig el is utaltuk Zolinak a tiszteletdíját. Ma jött a válasz, hogy akkor mostantól nyugodtan nyaggathatjuk, hogy hogy halad az ügyünkkel! :o)
Így hát elmondhatjuk, hogy mától hivatalosan is elkezdtük a intézni a kivándorlásunkat!!!

Azt hiszem ez megérdemel egy idevágó idézetet:

"El lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék! Lehet menni!"

Úgy gondolom, a legjobb úton vagyunk ehhez! ;o)

2007. március 23., péntek

Szépen haladunk :o)

Nagyon a lovak közé csaptunk :o)
  • - Megírtunk 7 különböző, angol nyelvű referencialevelet,
  • - megvan az index és az oklevél hitelesített másolata a fősuliról,
  • - megvan az index tartalma excel file-ban,
  • - angol nyelvű szakmai önéletrajz,
  • - eredeti születési anyakönyvi kivonat
  • - bankszámlakivonatok
Ezeket mind át is küldtük Zolinak ellenőrzésre, biztos igazít még rajta egy kicsit, de remélhetőleg már jövő héten el is kezdheti Márk körbejárni a volt főnökeit.

Olyan jó érzés, hogy VÉGRE igazán elkezdtük!!!! :o)))))

2007. március 22., csütörtök

Hitelesített anyagok a sulitól

Hát hol is kezdjem. Ma lementünk a suliba hiteles másolatot kérni a diplomámról és az indexemről.
Ramatyabb idő volt, mint azt elsőre gondoltuk, így a Milunak egy plusz takarót, az Áginak pulóvert kellett venni egy tipikus vidéki vegyesboltban, amit kicsi sárga emberek tulajdonolnak, és valószínűleg kevesebb adót fizetnek, mint a legdörzsöltebb hazai vállalkozó.
Aztán betértünk egy helyi Rossmann-ba venni némi bonbont a hölgynek, akitől az eddigi anyagokat kaptam, igazán megérdemli. A kis csomaggal a kezemben bementem a suliba, ahol is első utam a TO-ra vezetett, hogy megtudjam, hol fogják megcsinálni a hiteles másolatot. Ha röviden és tömören szeretnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy a tipikus magyar mentalitás mintapéldájával találkoztam a TO-n. Természetesen minden zárva, hiszen 11 után pár perccel értem oda, és 11-től 1-ig ebéd szünet. Már épp el akartam menni, amikor jött egy rutinos versenyző, aki ismerte a jelszót, mert a varázskopogásra kinyilt az ajtó. Gondoltam, teszek egy próbát, és én is besurrantam. Kérdezem, hogy jó helyen járok-e, erre egy "kedves" hölgy közli velem, hogy húzzak ám oda, ahonnan anno jöttem. Persze egy kicsit finomabban fogalmazva, de a hangnem megfelelt az általam idézettnek. Erre én is felemeltem egy kicsit a hangom, éppen csak annyira, hogy ne legyen feltűnő, de egy pozitív válaszra így is elég volt. Mármint arra, hogy jó helyen járok-e.
Ezután meglátogattam a kis hölgyet a vezetés tanszéken és átadtam a bonbonokat, amin teljesen meglepődött, mondván, nem is gondolta volna, hogy egyáltalán megkeresem, ha arra járok. Egy kicsit elbeszélgettünk és megígérte, hogy ha mégis kellenének a tantárgy tematikák is, akkor megpróbál segíteni előásni a maradékot is.

Ezután kis családom értésemre adta, hogy éhesek. :o) Ezt persze talán a kicsi fiam tudja legjobban kifejezni . :o) Párom már korábban lángos illatát érezte, ezért az ebéd tárgya már eldöntött volt. Az élmény pedig maradandó. Mármint a lángos isteni volt, de a lengyel piacos, az utcán a járdára kipakolós és onnan mindenféle gagyit árulós élmény rég elfeledett emlékeket ébresztett bennünk. :o)
Aztán élményekkel és élelemmel feltöltve vissza a suliba. Beugrottam a volt számtech tanáraimhoz, hogy esetleg aláírnák-e a hitelesítést, de segítőkészen azt mondták, hogy bármi másban segítenek, de ha alá kell írni valamit, azzal menjek egyenesen az intézet igazgatójához. Hát köszönöm a segítséget. Majd vissza a TO-ra. Sorba beállni, majd egy szabad asztalnál előadni jövetelem célját. Egy másik roppant segítőkész hölgy rögtön közölte, hogy menjek közjegyzőhöz, azok foglalkoznak hiteles másolatok készítésével. Egyébként is, a hitelesítés 1000 Ft tantárgyanként és dokumentumonként, de azt csak a hallgatóktól tudják beszedni, de mivel nekem nincs semmilyen kódom, ezért ez tőlem nagyon problémás. És amúgy meg már nem is ad ki az iskola hiteles másolatot. Mondtam, hogy köszönöm a tippet, legközelebb biz'isten megszívlelem, de most megelégszem azzal, ha mégis csak ő készíti el ezeket a másolatokat. És mit ad isten, egyszer csak előkerül a "Hiteles másolat" pecsét, amit az előbb még letagadott (mit nem tesz a határozott fellépés), majd másol, pecsétel, aláír. Nekem pedig az egész nem került semmibe. :o)
Nagyon remélem, hogy ezek után a tantárgy tematikákra tényleg nem lesz szükség, mert arra szerintem a legkisebb esélyem sincs.

2007. március 21., szerda

Eladó a házunk

Ma elkezdtük árulni a házunkat; feltettük az expresszre és az ingatlan.com-ra is, meg még vagy 3-4 helyen is hirdetni fogjuk. Muszáj eladnunk, mert van rajta egy vagon hitel, az meg egész biztos nem megy, hogy kintről még az itthoni törlesztőrészletre is félre kelljen tennünk - pláne a legelején, 1 fizetésből.

Áron alul áruljuk a házat és a jelen gazdasági helyzetet tekintve még így is csak reméljük, hogy 1-2 éven belül el fogják vinni...

2007. március 20., kedd

Diplomahonosítási hercehurca

Nekiálltam a suliból kapott anyagok átnézésének. Hát mondanom sem kell, a feladatot így első ránézésre csak Tom Cruise tudná megoldani. Közelít a Mission Impossible-höz.
Szóval a lényeg, hogy ha tematikát is kell beadnom a szakmaelismertetéshez, akkor azt a sulitól kell elkérni értelemszerűen. Csakhogy mi van akkor, ha a suli benyögi, hogy a több mint tíz évvel ezelőtti diákoknak semmit nem tud adni az általuk tanultakról. Puff neki.
Kérdem őket, hogy a hasonló cipőben járókkal mit csináltak eddig? Hát sajna én vagyok az első és rajtam kívül csak egy hasonló esetük van, ő egy héttel később jelentkezett be náluk.
Beszélek az informatikai tanszékkel – mélyen elzárkóznak, mondván mekkora munka ez a jó tanár uraknak. Kitalálni, hogy mit is tanítottak nekem anno. És különben is nagyon elfoglaltak. Meg hát nem is tudják, hogy akkor most ezért ki is a felelős. (tipikus magyar hozzáállás) Ezért sajnos nem segíthetnek, mondta a kedves ügyintéző hölgy.
Erre beszélek a rektori hivatallal. Mondják, ááááá, iiiigen, forduljak bizalommal ehhez és ehhez. Rendben, fordulok, hivatkozok. Mondják, nekik semmi közük hozzá, nem segíthetnek. Nem is értik, hogy ott fent miért őket mondták. (...)

Hát ilyenkor mit tesz a jó magyar állampolgár? Azzal főz, amivel tud. Kerülőút!
Ekkor találomra felhívom az egyik tanszéket. A telefonba szól egy kedves női hang, hogy miben segíthet. Huszonhatodszorra rezignáltan elmondom óhajom-sóhajom, és ekkor meglepő fordulat következik be. Azt mondja a hölgy, hogy miért nem megyek fel az „o” drive-ra, mert ott fent van az összes tantárgyi tematika. Mondom kiváló. Hogy is lehet elérni az a bizonyos drive-ot? Hát azt nem tudja, próbálkozzak talán a diákoknál. Nosza telefon a suli diákszövetségének. Helló, kellene a drive-nak a külső elérhetősége. Semmi gond, itt érhető el, aztán már csak a mittomén milyen azonosítód és kódod kell, és már böngészheted is. És ha nekem nincs? Akkor nem segíthetnek.
Visszahívom a kedves női hangot, és elsírom a bánatom. Meglepő módon azt mondta, hogy megérti a problémám, ezért megpróbálja nekem összeszedni, amit tud. Hurrá!
Aztán elkezdtek jönni az anyagok. Mondanom sem kell, hogy ahány tananyag, annyi formátum, stb. Az időbeli eltérésekről nem is beszélve. Tehát egy 2004-es tantárgyi tematikából saját magamnak kell mondjuk 1992-est csinálni, majd valami azonos formátumra hozni őket. Aztán persze a kb 50 tantárgyra vonatkozóan a tantárgyankénti 3 oldal tematika összességében 150 oldalt jelent, ami már súlyban sem semmi.
Az apropót pedig majd' elfelejtettem. Nem tudnak tematikát adni, de a tematika hitelesítése biztos, hogy ezer forint lesz tantárgyanként. Ez annyit jelent, hogy melózok vele vagy egy hetet és még én fizetek kb 50 rongyot. Hát ez Magyarország.
Aztán persze Párom nyaggatott, hogy inkább kérdezzem meg a Zolit, hogy biztos kellenek-e a tematikák. Hallgattam rá, ahogy rendes férfiember ezt általában teszi. És természetesen igaza lett. Zoli írta, hogy egyelőre a tematikákat hagyjuk, azt majd csak akkor, ha valami bajuk lesz, és ők kérik be. Huuuhhh.
Hát ez meleg volt!

2007. március 15., csütörtök

Magunkról...

Eljött a nap, amikor mi is elkezdjük a blogírást :o)
Méghozzá milyen gyönyörű nap... 2007. március 14. van, épp ma 10 éve vagyunk együtt, és épp ma kerek 5 éve vagyunk házasok :o)))

A kezdetektől fogva kacérkodtunk a gondolattal, milyen lehet egy másik országban élni, de valami miatt mindig egyre csak halasztódott. A történet a szokásos: hol egyikünknek, hol másikunknak volt szuper állása, a tanulmányokat sem lehetett csak úgy félbehagyni stb.
1999-ben eljutottunk oda, hogy na most már aztán tényleg és egész biztosan megyünk. Akkor még Kanadát néztük ki, és lelkesedésünk másokat is magával ragadott - több barátunk is úgy döntött, ők is jönnek... Rendszeresen összejártunk, megvitattuk a teendőket, lépéseket. És pont mi voltunk azok, akik végül nem adták be a kérelmet, mert épp akkor kapott Márk egy kihagyhatatlan állásajánlatot, igen jó fizetéssel. (a többiek beadták a kérelmet és meg is kapták a pr vízumot... az egyik család aztán végül úgy döntött, mégsem mennek ki, nem tudták itthagyni a szülőket. Aki kiment, az meg már rég kanadai állampolgár azóta) Márk pedig még fél évet sem dolgozott ennél a cégnél, amikor egyik napról a másikra csődöt jelentettek....Volt egy lakásunk, meg persze jókora hitel a nyakunkban, így sürgősen új állás kellett - és a mókuskerék pörgött tovább. 2003-ban merült fel újra a gondolat, ekkor azonban már Ausztrália. Beszereztük a követségről a kivándorlási lehetőségeket leíró csomagot, de különböző okok miatt megint ennyiben maradt a dolog. Eladtuk a lakást, új hitelt vettünk fel és kertes házba költöztünk. Én közben végeztem a fősulin, és nemsokára az is kiderült, hogy hamarosan hárman leszünk :o) Kisfiunk, Milán 2006. február 10-én született 4080 grammal és 61 centivel.

Ő a mi Kincsünk:



Érdekes, hogy ez nemhogy eltántorított volna, hanem - többek között - ez adta meg a végső lökést: minenképp megpróbáljuk! Elkezdtünk tájékozódni a neten, blogokat olvasni és még 2006-ban felvettük a kapcsolatot Bertók Zolival, aki készségesen válaszolt is a kérdéseinkre. Zoli bevándorlási ügynök, és nagyon érti a dolgát. Pénzvisszafizetési garanciát is vállal sikertelenség esetén, de eleve csak azokat az eseteket vállalja el, amik szerinte átmennének. Minket elvállalna, szerinte esélyesek vagyunk az SI (Skilled Independent) vízumra. Ez a vízum gyakorlatilag az ausztráliában születettekkel azonos jogokat biztosít; szabadon lehet munkát vállalni, vállalkozni, jár ausztrál egészségbiztosítási kártya, ugyanannyiért járhatnak a gyerekek ausztrál iskolába, mint az ottaniak stb. Munkanélküli segély az első években nem jár és szavazni sem mehetünk (nyilván).

A családnak, barátoknak ezúttal még nem szóltunk terveinkről - az előzmények miatt valószínűleg úgysem vennék komolyan. Egyedül a legközelebbi barátaink tudnak a dologról, és anyu, aki teljes mértékben támogatja terveinket.
Tudjuk, hogy nagyon nem lesz könnyű, pláne gyerek(ek)kel. De hisszük, hogy mindenképp megéri. Úgyhogy, go for it!!! ;)

Ági