2009. október 14., szerda

Kutya kihozatala Ausztráliába IV. - újabb nehézségek

Ott hagytam abba a történetet, hogy ahhoz, hogy a Magyarországon élő kutyám Prágából indulhasson, sajnos új engedélyt kell kérnem (az import engedélyre egy javítást $150-ért, meg $80-ért egy "certificate of equivalence" dokumentum kiállítását)

Amint lett újra netünk, ezt meg is tettem. Először is megírtam nekik emailen a címváltozást, valamint csatoltam a módosításhoz kitöltött 2-féle kérelmet Barkára (=2 x 3 oldal... kifejtős részekkel: az eset teljes leírása, ami miatt valamelyik import feltételnek nem felel meg, aztán az indoklás, amiért nem felel meg; a C of E kérelmen pedig egy harmadik kifejtendő rész is van, a kockázatról és az erre kínált megoldásról. Na igen, tényleg kurvanagy veszéllyel járhat egy hülyére oltott, kívül-belül tisztára sikált, fertőtlenített kutya átszállítása Magyarországról Csehországba.)

A gondosan megindokolt kérelmek tehát elmentek, és 10 munkanap helyett már 2 napon belül válaszoltak. Kis kavarodást okozott ugyan, hogy az AQIS-nál ülő dolgozóknak ugyanarra az emailcímre kell írni ha valami nyűgöd van, ez az animallive-kukac-aqis.gov.au. Úgy jött ki, hogy a C of E dokumentumra a kérelmet csak a javítási kérelem elküldésének másnapján küldtem el az animallive-osoknak, így két ügyintéző is rámozdult a témára: Adam-hoz került a C of E, és kérte hozzá a másikat, ami viszont már Ruby-nál volt, aki várta hozzá a kitöltött C of E kérelmet. Még fel is hívtak telefonon. Sikerült aztán tisztázni a dolgokat, náluk volt minden kérelem, levonták a $150 és $80 kezelési költségeket, és már meg is kaptam az ÚJ import engedélyt, ÚJ import engedélyszámmal. Majd megérkezett a C of E dokumentum, ami komolyan, mint egy bírósági végzés: először az eset ismertetése, aztán "figyelembe véve a kapott információkat, az AQIS a következőképp határozott" és leírják, hogy megengedik, hogy a kutyám 4-es kategóriájú országból (Mo.) 4-es kategóriájú országba (Cz) lépjen és innen exportálhassam.
Jajdejó. Hát akkor haladjunk tovább.

Barka új import engedélyén már az új címünk van feltüntetve - és hát persze, hogy az utcanévben elírtak egy betűt. Mittudomén, lehet-e ebből a későbbiekben problémám; rákeresnek és hirtelen azt hiszik, valami fiktív címet adtam meg - inkább szóltam nekik a hibáról, és jeleztem egyben azt is, hogy a másik kutyámra még várom az új címemre kiállított engedélyt. Szinte rögtön jött az udvarias válasz, amiben megköszönték, hogy felhívtam a figyelmüket az elírásra, a rendszerükben javították. Az import engedélyen maradhat így, hibásan, ez nem fog a későbbiekben gondot okozni. A másik kutyával kapcsolatban viszont, ha szeretném, hogy az import engedélyen az új címünk legyen feltüntetve, akkor az további $150 dolláromba fog kerülni, hiszen ez ugyanúgy az import kérelem módosítása, mint amikor Barkára megkértem a csehországi indulást. Mivaaan??? Aztán leveleztem egy kicsit az ügyintézővel, és abban maradtunk, hogy a rendszerükben a jó címünk szerepel, Arwen import engedélyén meg jó lesz nekem a régi, ha lehet, nem költenék erre is még 150 dollárt. Megengedték; lehet, hogy már megszántak, mindenesetre magam is meglepődtem ezen a rugalmasságon.

Remek, akkor meg is vagyunk! Végre hivatalos engedélyeim vannak, hogy 2 kutyát importálhatok Csehországból Melbourne-be. Elsőként a prágai szállítmányozónak írtam meg a jó hírt, hogy akkor ez végre lezongorázva, a magyar kutyám is indulhat Prágából, gyorsan tűzzünk is ki egy dátumot az utazásra valamikor november 16. után, hogy ezek fényében lefoglalhassam a szállást a karanténban.

Na mit írt vissza? MIT IRT VISSZA???
Hogy utánanézett a járatoknak, és a Korean Airlines a téli szezonra való tekintettel sajnos október végétől TÖRLI a keddi járatokat. Ez azt jelenti, hogy hétfőn repülhetnének el a kutyáim Prágából, ám csatlakozó járat Szöulból Melbourne-be csak szerdán lenne, tehát a kutyáim csütörtök reggel érkeznének csak meg ide. A Korean Airlines Prágai irodája azt mondja, hogy a szöuli központ a hosszú tranzitidő miatt eleve visszautasítaná ezt a szállítmányt. (még jó vazze, én sem hagynám a kutyáimat + 1.5 napot dekkolni Szöulban egy leplombált ketrecben, éhgyomorra, a saját végtermékükben gubbasztva!!!) Vagy csütörtöki napon indulhatnának, és normál tranzitidő alatt, szombat reggelre érnének ide. Hát persze, csakhogy az AQIS hétvégén és nemzeti ünnepeken nem hajlandó kutyát felvenni a reptérről, még extra pénzért sem; élőállatok csakis hétköznap érkezhetnek Ausztráliába.

És akkor előrukkol a megoldással is, hogy gondolkodtak, és mit szólnék ahhoz, ha mondjuk Sydney-be érkeznének a kutyák Melbourne helyett? Mert oda maradnak a járatok és emberi tranzitidő lenne.
Vagy mi lenne, ha mondjuk Frankfurtból szállítanánk őket Prága helyett? Tudna egyeztetni a német partnerekkel, hogy hogy tudnának nekem segíteni.

MIVAAAN, b****+?
Pofonegyszerű: van két kutyám, akik CSAKIS Csehországból indulhatnak és CSAKIS Melbourne-be érkezhetnek, erre szól a nehezen megszerzett engedélyem az aqis-tól. PONT.
A "mi lenne ha inkább Sydney-be érkeznének" neki csak egy sorocska, nekem viszont azt jelenti, hogy kezdhetem elölről az egész szarságot: a frissen módosított import engedélyemre, meg a másik kutyáéra is kérhetek újabb módosítást, hogy "ja, akkor nem Melbourne, hanem Sydney inkább, bocsi." (és újabb 2 x $150 dollár!)
De még mindig jobb, mintha Frankfurtot választanám, mert oda új C of E is kellene ugyebár, hogy a kutyáim egy újabb 4-es kategóriájú országból indulhassanak (plusz 2 x $80) Arról nem is beszélve, hogy Frankfurtból már kértem korábban árajánlatot, és a 4000 eurós ár/kutya, amit ekkora ketrecméretre adtak, nem volt annyira szimpi.
Ja és azért az AQIS tisztiviselő arcát is megnézném, amikor a csehországi engedély megszerzése után 3 nappal új engedélyt kérek, ezúttal inkább németországi indulásra...

Miután sikerült lenyugodnom, megpróbáltam átgondolni a lehetőségeket.
Volt ugyanis egy harmadik megoldás is: elhozni a kutyákat már október végén, az utolsó, kedden induló járattal. Megtehetem ugyanis ezt is, csak akkor nem 30 nap lesz a kötelező karanténidő, hanem vagy 45 napra nő, tehát kb. 2 hét pluszt jelent a kutyáknak a karanténban. Nekünk meg úgy $1300 plusz karanténköltséget. De legalább itt lennének.

Ami ezután jött, azt túl hosszú lenne részletezni, a lényeg, hogy az október végi induláshoz AZONNAL el kellett volna kezdeni az utolsó vérteszteket és oltásokat, meg persze lefoglalni a karantént. Napokig full time ezen rugóztam: beszéltem a karanténosokkal, folyamatosan kapcsolatban voltam a két kutya gazdáival is - tudnom kellett, hogy amint visszaigazolja a cseh szállítmányozó, hogy október 27-én van-e az utolsó keddi járat, akkor mindketten azonnal el tudnák-e vinni a kutyákat a vértesztre. Arwen esetében ez pláne nehéz, az ő ideiglenes gazdája mentőorvos, szigorú beosztás szerint, nem léphet le akármikor, csak hogy állatorvoshoz vigye a kutyát. Ráadásul angolul csak elég alapszinten beszél, úgyhogy a kutyakihozatallal kapcsolatban már komoly kommunikációs gondok vannak: próbálom neki a szabályzatot egyszerűbb angollal, rövidebben leírni - ha már cseh nyelvre nem tudom lefordítani.

Közben biztos ami biztos, azonnal lefoglaltam a melbourne-i karanténban a helyeket október 29-től, szerencsére még volt nekik helyük 4 hét múlvára (itt Melbourne-ben 6-8 héttel előre kérik a foglalást). Már csak a cseh szállítmányozóra vártam, hogy visszaigazolja az október 27-et. Gazdák is ugrásra készen várták, hogy akkor kell-e azonnal vérvételre menni, vagy nem. Aztán sajnos kiderült, hogy 27-én már nincs járat, 20-án van az utolsó, ahhoz pedig már késésben voltunk a vértesztek elkezdésével, nem lett volna meg az eredmény. Vagy ha meg is lenne időben az eredmény, és esetleg nem jó valamelyik érték, akkor nincs következő járat... De ha minden jól menne és sikerülne elérni a gépet, a kutyák így 21 nappal többet töltenének karanténban, mint a kötelező min. 30 nap. Már a 2 hét pluszt is sokalltam, ezt meg aztán végképp.

Így aztán nem maradt más hátra, mint lemondani az előző nap lefoglalt karanténszállásokat. Melbourne ugyanis ezennel ugrott. Megkértem tehát az új import engedélyeket, Melbourne-t Sydney-re módosítva. Ez ismét 2 x 150 dollárunkba került, plusz megint új import engedély számokat kapok. Barkának ez már a harmadik ugye... Szerintem kezdenek megkedvelni az AQIS-nál! Megkérek egy import engedélyt, aztán kérek rá egy módosítást, mert nem onnan indulna végül a kutya; ja és aztán még egyet, mert nem is oda érkezne. Amúgy minden stimmel, anyukám is jól van.

Sydney-vel - a távolság miatt - sajnos buktuk a heti látogatási lehetőségeket a karanténban :o( Merthogy úgy van ám, hogy élő állat csak 3 ausztrál városba érkezhet: Sydney-be, Melbourne-be vagy Perth-be (csak ezen városokban van karanténállomás), és ahol leszáll vele a gép, ott kell letöltenie a karanténidejét is. Tehát szó nem lehet arról, hogy Sydney-be jönnek a kutyák, aztán majd valami belföldi járattal továbbhozatom őket Melbourne-be, hogy itt legyenek karanténban; ez sajnos nem így megy.

A szállítmányozó visszaigazolta az indulási lehetőségeket Sydney-be és az árat, amin vállalja. Továbbra is nagyon baráti, úgy a negyede annak, amit a többiek ajánlottak. A Sydney karanténállomás is visszaigazolta, hogy náluk nem kell előre szállást foglalni, bármikor tudják fogadni a kutyáinkat.

Megkértem a gazdákat, hogy próbálják bele néhány ketrecméretbe a kutyákat, most erre várok. Itt is gond lehet ugyanis, mert a hivatalos leírásokban, meg a fotókon is a talajtól a fejtetőig jelzi a magasságmérést. Ez az ábra például az IATA oldaláról van, és roppant okosan, ez is lógó fülű fajtán mutatja be, hogy kell lemérni a kutyát. Ez pedig így, ebben a formában teljesen félrevezető, ugyanis - mint megtudtam - nem feltétlenül igaz, hogy a fejtető számít: ha a fülek annál magasabban helyezkednek el, akkor azok legmagasabb pontja lesz a kutya magassága!! Azt hiszem, mondanom sem kell, Arwen ez esetben mekkora szívás, a kb. 12 centis égnek álló füleivel. És kár reménykedni, hogy mivel úgyis zavarban lesz, biztos lelapítja a füleit - a légitársaság emberei türelmesen megvárják, amikor felemeli és annak alapján döntenek, hogy megfelelő-e a ketrecméret vagy sem. Az utolsó szó ugyanis az övék, ők döntik el, engedik-e repülni a kutyát az adott ketrecméretben vagy sem. Mivel 89 cm-nél magasabb ketrecet eddig még nem sikerült találnom (és Michal 94 centit mért Arwenre füllel együtt), elmondhatjuk, hogy egy hangyányit azért aggódom.

Jövő hét elején már elkezdhetünk mocorogni az utolsó vértesztek, ill. a kötelező oltások ügyében is. Most annak kiderítése folyik épp, hogy hol van olyan labor (államilag elismert persze, hisz csak az elfogadható) Mo-n ill. Csehországban, ahol mind a négyféle vérvizsgálatot - az ausztrálok által megkövetelt módszerrel - el tudják végezni. Ezek a speciális vérvizsgálatok egyébként elég komoly összeget kóstálnak, így ha egy mód van rá, jó lenne, ha nem kellene egyiket sem megismételni.

Közben megérkeztek az új import engedélyeim a Sydney-i érkezésre. Örültem, hogy új C of E dokumentumot most nem kellett kérnem (újabb $80-ért), hiszen az az egy nem változott: a magyar kutyám továbbra is Csehországból indulna, Németországot elvetettük. Valamiért nem jutott el a kis agyamig - pedig tök nyilvánvaló - hogy az AQIS által korábban kiadott C of E is import engedély számhoz kötődik, ami most ugye (ismét) változott - tehát bizony új C of E is kell... És láss csodát, a kedves AQIS hivatalnok, Beth, miután kiadta az új import engedélyeket, tök magától írt egy külön emailt, hogy most látja a rendszerben, hogy van nekem egy C of E-m is a magyar kutyám csehországi indulására, amit ezennel összetéphetek, és mellékelten küldi az újat, amin már átírta az import engedély számomat. Mindezt külön nyomtatványon való megigénylés nélkül, ingyen. Szerintem tuti megszántak :o)

Így viszont, hogy csak Sydney-be jöhetnek a kutyák, hirtelen tényleg fontossá vált, hogy ugyanazon a gépen utazhassanak, így egyszerre járjon le a karanténidejük és csak egyszer kelljen felautózni értük Sydney-be. Ehhez pedig mindent gondosan meg kell tervezni, a gazdáknak pedig tartani az ütemtervet (de még ez sem biztosíték semmire, mivel ha bármelyik kutyánál bármelyik véreredmény nem megfelelő, akkor máris borult minden)

Hát itt tartunk most. Fellélegzésről egyelőre szó sincs; a java és a neheze még csak ezután jön majd.

13 megjegyzés:

Hella&Krisz&csajok írta...

Elnézést, de nagyon jót nevettem!!! :)))
Szép napot,
Hella

bluesky írta...

Viszont en egyaltalan nem nevettem jot.Olyan szinten vagyok allatbolond,hogy minden alkalommal aggodva olvasom a kutyakiviteletek allasat.Nagyon drukkolok,hogy a kutyusok kibirjak es tuleljetek ti is .Egy biztos,bar titkon mindig is kivittem volna a mi hazikedvenc kutyankat,ezek utan holtbiztos,hogy nem teszem meg.Kitartast!

Alexandra írta...

Elképesztő a történet!
Kiváncsian várom a végét.
Sydneyben hol van a karantén? Csak ti látogathatjátok a kutyákat? Nem tudom, hogy jót tesz-e nekik, de én szívesen meglátogatom őket, míg Sydneyben vannak.

Hella&Krisz&csajok írta...

Azt hiszem félreérthető voltam. Ez annyira durva, amit az állatok kiszállításának engedélyezése és kiszállítása körül csinálnak, hogy kínomban nevettem. És persze Murphy sosem pihen. :(

Agi írta...

Bluesky: nehogy az én írásaim miatt ne hozd ki a kutyád! Csak azért írom le ezeket, hogy akiket érdekel a téma, mélyebb betekintést kaphassanak a gyakorlati részébe. Én egyáltalán nem bántam meg, hogy így döntöttünk - ha mindezt előre tudom, akkor is belefognék újra. Azt nem mondom, hogy unatkozom, de maga a követelményrendszerük egyébként teljesen átlátható. Plusz azt sem szabad elfelejteni, hogy nekem 2 kutya, 2 különböző országból való indulását kell összehangolnom úgy, hogy egy harmadik országban ülök - ez így valóban nem könnyű. Arwen gazdáját például több, mint két hónapja kérem, hogy menjen el ott a környékükön egy pár nagyobb állatáruházba és próbálja bele a kutyát a ketrecekbe, mert a szállítmányozó várja róla a fotókat - ha nincs neki megfelelő méret, akkor sajnos külön csináltatni kell, amihez ugye idő kell. Igazából talán ez a tehetetlenség a legrosszabb az egészben: innen nem tudok kinyúlni, hogy megfogjam a kutyát és elvigyem egy ketrecpróbára. Ugyanakkor azt is megértem, hogy ő meg erre eddig még nem ért rá - arról nem is beszélve, hogy ebben a szituációban mindkét gazda igen nagy szívességet tesz nekem eleve a kutyáim tartásával, plusz az egész export intézésével. Így hát a minimum, hogy én is mindent megtegyek, amit csak tudok - ami a helyzet jellegéből fakadóan sajnos csak a távolból történő ügyintézést és irányítást jelenti.
Márk egyébként már mondta, hogy mire a végére érek az egésznek, már olyan profi leszek benne, hogy saját bizniszt indíthatnék: "nem érti a szabályzatot? Elveszett a bürokrácia útvesztőjében? Egyszerűen se idege, se ideje nincs ezzel vesződni? Van megoldás, hívjon engem!" :oDD

Alexandra: fú, tündér vagy, nagyon szépen köszönöm a felajánlást!! A kutyákat csakis én, az importőr látogathatom, ám írásos meghatalmazást bárkinek adhatok, akit szeretnék, hogy bemehessen. Őszintén szólva egy kicsit azért megkönnyebbülnék, ha biztos ami biztos alapon lenne Sydney-ben valaki, aki beszél magyarul (a kutyáim csak magyarul értenek, ill. Arwen már csehül is :o) és ha bármi gond van a kutyákkal, akkor oda tudna menni és intézkedni. Végtelenül kedves, 100%-ig megbízható, nagyon normális kutyák. Barka szerintem bírni fogja a karantént, Arwen lelkivilága miatt viszont azért aggódom egy kicsit. A karanténállomás Eastern Creek-ben van, gondolom a várostól jó messze :o(

bluesky írta...

Agi nyugodj meg,nem csak a blogodban leirtak miatt vetettem el a kutyakivitelt.Sok helyen utannaneztem mar,de valahogy elrettent a dolog,plane,ahogy a mi kutyankat ismerem.Lehet,hogy kibirna,nem mondom,hogy nem,fizikailag biztos,de lelkileg nem hinnem.Az en kutyam hirbol sem ismeri a bezartsagot,nem hogy egy szallitoketrecet,a banasmodrol nem is beszelve.Sokat gondolkozom rajta,hogy is jar Rebeka( a kutyus)jobban,ha mas gazdit kap es a hatralevo eletet azzal tolti,hogy minket var,vagy ha atmegy ezen a torturan es egyszer csak velunk lesz.Sajnos egyik sem jo,plane neki.

Molnár Ágnes írta...

Hihetetlen erő, és küzdés van benned, ami meghozza majd a gyümölcsét, és végre a hiányzó láncszem is a helyére kerül, én bízom benne, hogy nemsokára olvashatom, hogy együtt az egész család,mert a Ti életetek a kutyáitokkal lehet teljes, nagyon nagyon szorítok hozzá:o)))

Alexandra írta...

Szia Ági,
Eastern Creek elég messze van tőlünk, de azért 1-2 látogatás belefér. Gondolom, amikor megérkeznek, akkor megnyugtatna, ha valaki látná őket, hogy jól vannak. (A férjem nem érti, hogy mit akarok én vadidegen emberek vadidegen kutyáival...).
Mikor érkeznek a kutyusok? Mi november 12-én elutazunk 2 hétre.

Agi írta...

Még egyszer köszi mindenkinek a szurkolást!

Bluesky: a döntés szerintem nagyban függ az adott kutya fajtájától, azon belül is a jellemétől (mennyire viselné meg ez az egész), illetve korától. Mi ugyan két kutyát kihozunk, de kettőnek kénytelenek voltunk otthon más gazdát keresni - és ezért a mai napig fáj a szívem. Jó helyen élnek, az egyiknek talán eszébe sem jutunk, a másikról azonban tudom, hogy amíg él, várni fogja, hogy begördüljön a kocsink a ház elé. Ő anyuéknál lakik, akik nagyon szeretik őt, és viszont, de igazából mi voltunk azok, akikért akár az életét adta volna.

Alexandra: nagyon köszönöm még egyszer! Igazából csak vészhelyzet esetére lenne fontos, hogy legyen ott valaki addig is, amíg mi oda nem érünk (ha például komoly gond lenne, például nagyon levert valamelyik, nem hajlandó enni napokig stb. akkor nyilván azonnal indulunk, de mi nem tudunk annyira gyorsan odaérni, mint az, aki helyben lakik) De remélhetőleg nem lesz gond, ezek a fajták azért eléggé bírják a gyűrődést.
Elméletileg ma mennek vérvételre, és november 16-án indulnának, ha minden jól megy...

csalavolgy írta...

Tudok pesti dokit a vértesztekhez, ha kell írj priviben!!!!!!
helga

csalavolgy írta...

És kitartás, a pillanat amikor meglátod majd Őket a karanténben leírhatatlan lesz :)))))))))))

Alexandra írta...

No mi újság a kutyusokkal? Megvolt a vérvétel? Jönnek 16-án?
Mi holnap utazunk el és csak 25-én jövünk haza.

Agi írta...

Csalavölgy: már alig várom, hogy itt legyenek épségben; beolvassák a chipjüket, meg rendben legyenek a papírok... Utána már csak 30 nap és újra együtt leszünk, ahogy régen :o)

Alexandra: igen, elméletileg jövő hét hétfőn indulnak. Iszonyat stresszes, és még mindig van bizonytalan pont, de majd erről is írok egy bejegyzést... Ha jövő hétfőn el tudnak indulni, akkor szerda reggel érkeznek Sydney-be és ott már órákon belül kiderül, hogy hátradőlhetek-e végre, vagy lesz valami nyűgjük a karanténosoknak... Szurkoljatok légyszi!