2008. szeptember 27., szombat

Vendégségben

Egy korábbi bejegyzésben írtam róla, hogy még hosszú hónapokkal ezelőtt felvettem a kapcsolatot egy ausztrál tenyésztővel (ő volt az, aki már az első emailem után simán kedvességből, kérés nélkül postázott a címünkre ausztrál kutya újságokat, meg ingatlanos és álláskeresős újságokat is)
Váltottunk pár levelet, amikor pedig megírtam, hogy szeptemberben Brisbane-ben is eltöltünk 2 hetet, megbeszéltük, hogy mindenképp összefutunk (Juditéktól kb. háromnegyed órányira laknak). A talira most sor is került, tegnapra voltunk hivatalosak hozzájuk egy BBQ partira.
Útközben beszaladtunk egy Woolworths-be némi bonbonért, sütiért, egyebekért - a kasszánál meg csak pilláztunk, mert egy kasszában találtunk csak embert, a többi kassza automata volt. Azaz, ha úgyis kártyával fizetnél, minek állnál sorba máshol, beállsz szépen ide, a vonalkódolvasóval Te magad beolvasod a kosaradban lévő termékeket, bepakolod a kikészített zacskókba, lehúzod a kártyádról az összeget és már mehetsz is...

Marion-ék egyből puszival és öleléssel köszöntöttek minket, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Egy kisvárosban laknak, ahol mindenkinek több hold földje van. 1969 óta foglalkoznak afgán agarakkal, 1985 óta ibizaival. Ausztráliába 1982-ben érkeztek Angliából, két gyermekük és két afgánjuk társaságában. Melbourne-ben kezdtek új életet, 6 év elteltével viszont inkább Queensland-be költöztek, ahol kutyapanziót nyitottak (elmondásuk szerint egyébként az időjárással nem voltak kibékülve, hogy Melbourne-ben akár egyetlen nap előfordulhat mind a négy évszak).
A BBQ partin itt volt pár barátjuk is, egy másik afgános házaspár (ők is régi angol bevándorlók, ők 9 afgánt hoztak át!!) és egy új-zélandi fickó, aki már jó ideje Canberrában él. Mindannyian agarasok, ez pedig már eleve összeköt bennünket, tökmindegy ki honnan származik, ki milyen korosztályból van. Mintha ezer éve ismernénk egymást, simán tudtunk beszélgetni az ausztrál és az európai afgán és ibizai vonalakról, típusokról, kiállításokról, coursingekről - na meg úgy általában Ausztráliáról, rólunk, a döntésünk okairól, a ránk váró feladatokról, (pl. a vásárlás fontossági sorrendjéről: ház, bbq sütő és egy autó, amivel el tudjuk hozni a bbq sütőt :oD), a kultúrális különbségekről, beilleszkedésről stb.
Rákérdeztem Peter-nél a kígyós-pókos témára, de csak legyintett, hogy majdnem 30 év alatt, talán ha 4 kígyóval találkozott. A kígyók rejtőzködnek, kerülik az embert, ha mindig gondosan rövidre nyírjuk a füvet, akkor nincs aggódnivaló. Nagy fűbe, főleg mezitláb viszont azért ne nagyon menjünk. A kutyáik már több kígyót is találtak és szedtek szét, és mindössze egy greyhound-juk halt meg kígyómarástól.
Mondtam, még otthonról vettünk az ebay-ről egy könyvet, "Dangerous creatures of Australia" címmel. Ó igen, mondja, erről már többet tudna mesélni, első helyen szerinte a "real estate agent"-ek állnak, meg az ügyvédek, ügynökök és csak sorolta tovább :oD
Végig nagyon jó hangulat volt, jókat nevettünk, tényleg jól éreztük magunkat!
Este pedig búcsúzóul nagy ölelések közepette még ajándékot is kaptunk (Welcome to Australia mondattal adták át), Milu egy hatalmas plüss koalamacit, mi pedig egy díszdobozos kerámiabékát, szépen becsomagolva.

Mivel mondtam, mennyire hiányoznak a kutyáim és a kiállítások, Jacky rögtön elhívott a másnapi kiállításra, ahol ő is ott lesz az afgánjaival, és csak kb. 20 percre van Juditék házától. Úgyhogy másnap reggel itt kezdtem :o) Készítettem elő pénzt a belépőre - de fölöslegesen, itt ilyen nem volt, mindenki szabadon járhatott ki-be. A kiállítást a Canine Control Council egyik kiállítási területén (CCC showgrounds Durack) rendezték, azaz nem kellett ringeket felállítani, meg árnyékolókat, padokat kitenni; ezek alapból már ott vannak fixen.
A afgánok itt a 4-es csoportba tartoznak, a "hound group"-ba, és ABC sorrendben következnek a fajták, szóval afgánnal kezdenek. Fura volt az afgán és a barzoj (itt borzoi) között ugyanabban ringben basset hound-okat látni :o) A kiállítási szabályzatukat ugyan még nem látom át teljesen, de majd keresek róla valami írásos anyagot és belemélyedek.
Pár kép a BBQ partiról és a kiállításról itt.

Délután pedig strandolni mentünk Gold Coast-ra, a SeaWorld mellé, a SeaWay Towerhez. Képek és beszámoló itt :o)

Ma pedig már megyünk vissza Melbourne-be, Márkék most vitték vissza a bérelt autónkat, ebéd után pedig GZA visz ki bennünket a gold coast-i reptérre. Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat, szuper jó volt ez a két hét itt! Nehéz szavakat találni, de úgyis tudják, mit érzünk.

2008. szeptember 26., péntek

Új képek

Új albumot tettem fel :o)

Voltunk az Alma Zoo-ban, ahol életemben először találkozhattunk koalával is :o) Teljesen odáig voltam érte, veszettül aranyos, és kisebb, mint amire számítottam :o)

És az eredeti ausztrál kenguruk :o)

Elmentünk Sunshine Coast-ra is. Ameddig a szem ellát, tiszta, homokos tengerpart.. Gyönyörű!

Egy felhősebb napon bementünk Brisbane belvárosába is

meg sokat játszóterezünk a gyerekekkel

Esténként persze, amikor van egy kis időm, házbérleti lehetőségeket nézek Melbourne-ben, meg az ebay-t bújom, pár dolgot biztos ott fogunk mi is megvenni. És elmentünk az itteni IKEA-ba is (hatalmas nagy, és más a választék, de a legtöbb termék, ami Mo-n van, az itt is megtalálható)
Az itteni ételválaszték pedig... szerintem szenzációs. Rengeteg minden vár megkóstolásra, és már megvannak azok a termékek, amik átestek a tesztelésen és ízlenek (mondjuk olyan nem is nagyon volt, ami nem ízlett volna)
Őszintén szólva eleinte féltem, hogy hiányozni fognak a magyar ízek, de itt is meg lehet főzni ugyanazokat a kajákat (már Márk extra rakottkrumpliját is kipróbáltuk, és nagyon finom lett, minimális eltérés volt csak a megszokottól, de az is kiküszöbölhető lesz) Lehet itt is venni szegedi pirospaprikát, piros aranyat, magyar mustárt, majonézt, húsleveskockát stb. De az ausztrál kaják, alapanyagok is nagyon finomak, a tejföl például annyira krémes és sűrű, imádom. A friss vajas-vegemite-os pirítósért pedig szintén odáig vagyok :o)
Kipróbáltuk a kenguruhúst, az osztrigát, a kagylót és a cápát. Márk mindet, én persze csak az utóbbit (azt is úgy, hogy már a vacsora közepe felé járhattunk, amikor megtudtam, hogy a hal, ami a legjobban ízlik, na az cápa)

Milu beszéde rohamosan fejlődik, és sokkal nyitottabb, mint azelőtt. Ez persze főleg Timi hatása, akiért odáig van és akit mindenben utánoz. Timi Juditék 4,5 éves kislánya, imádnivaló, gondoskodó, szenzációsan jó fej, nagyon nyitott, bátran barátkozós, és igen beszédes, olyan dumája van... :oDD Nagyon jó hatással van Milura, ahogy az egész környezet is. Imádja a rengeteg programot, a "nagy vizet" (minden reggel azzal a felkiáltással kel, hogy "megyünk a nagy vízhez!"), a tengerparti homokozásokat, a játszóterezést, állatkertezést, városnézéseket, mindent.
Valamelyik este lefekvéskor az én 2,5 éves kisfiam egyszer csak felém fordult, és azt mondta: "Anya, én nagyon szeretlek téged". Mondanom sem kell, teljesen el voltam olvadva. De egész nap dumál, és olyanokat mond, hogy "kidugta a halacska a fejét a vízből", meg a mutatóujját feltartva mondja Timinek, hogy "nem szabad kimenni az útra, mert elüt az autó", meg mindenfélét. Az esti sétáknál Timivel együtt kémlelik az eget és beszélgetnek az óriás csillagokról. Márkkal csak lesünk, mert egyre több szót tud és egyre jobban fejezi ki magát; a beszéde is sokkal érthetőbb.

2008. szeptember 21., vasárnap

Movie World és egyebek

El vagyunk maradva az élménybeszámolókkal, igazából minden nap kellene írnom, annyi minden történik velünk és olyan csodálatos helyeken járunk... Szerintem még 20 év múlva is lesz itt számunkra bőven elég felfedezni való. Egyik ámulatból esünk a másikba; egyrészt a fantasztikus környezet, másrészt az itteni emberek nyugalma, kedvessége, segítőkészsége, életkedve miatt.
Az idő is szuper, olyan 28 fok körüli, napsütéses, némi széllel.

Hihetetlen, hogy az utakon, autópályán akadálytalanul lehet haladni, mert mindenki egyenletes tempóval megy, senki nem szuttyog valamelyik sávban és gyorshajtók sincsenek (és idegbeteg, agresszív sofőrök sem).
A zebrán a gyalogos szinte körülnézés nélkül leléphet, mert úgyis mindenki megáll. Az utak tökéletes minőségűek, és nem csak a városokban.

A parkok, utcák, utak teljesen tiszták, de az utak melletti zöld területeken sincsenek zsákokban kihajítva a szemetek, a wc-csésze, a rozsdás mosógép, még az elhagyatottabb részeken sem.
Rengeteg park van, szuper játszóterekkel, árnyékos padokkal, asztalokkal és bárki által szabadon használható BBQ sütőkkel (és mindenki letakarítja maga után). A családok hétvégeken kijönnek a szabadba; játszanak a gyerekekkel, sportolnak.
Vannak bőven kutyások, mégsem láttunk még egyetlen egy kutyaszart sem, itt valahogy mindenki össze tudja szedni. És el lehet jutni A pontból Z-be úgy, hogy közben egyetlen szerencsétlen kóbor kutyát vagy macskát sem látni az út mentén sétálva, sem elütve - itt korrekt állattartási szabályozás van, de persze ehhez kell egy egész más felfogás, egy egész más állattartási kultúra is.
Gyönyörű virágok, növényzet, pálmafák... És zöld testű, lila fejű papagájok rikácsolnak a fákon, akár ötvenesével - Melbourne-ben meg például több óriási kakadut láttam a füvön gyalogolni. Gekkók, gyíkok... Koalát és kengurut még nem láttunk, csak a rájuk figyelmeztető táblákat az utak mentén (de jövő hétre beterveztünk egy állatkertlátogatást is :o)

Voltunk a Movie World-ben, fotók itt, de párat azért ide is beteszek:




Juditék háza, ahol most lakunk:

és a medence:


Sanctuary Cove:


Pár kép Surfers Paradise-ról:





És a mai BBQ partiról, Wellington Point-on:


Hihetetlen volt, hogy találkozhattam végre azokkal is, akiknek a blogjait már évek óta figyelemmel kísérem, de eddig valahogy olyan távolinak tűnt az egész...
Köszönjük szépen a meghívást! :o)

2008. szeptember 17., szerda

Az első brisbane-i napok

Tegnapelőtt este megérkeztünk Gold Coast-ra, ahol GZA várt minket és kb. 50 perc volt az út hozzájuk, Brisbane-be. Az ámulat tehát folytatódik, Brisbane is eszméletlen szép, és még csak most jön a java, Juditék egy csomó programot terveztek be, már alig várjuk :o)
Tegnap első utunk a South Bank-re vezetett, ami gyakorlatilag egy mesterségesen épített, gyönyörű tengerparti rész Brisbane belvárosában (és persze teljesen ingyenesen hűsölhet benne bárki). Pár képet teszek fel ide is, a többi pedig itt található.

Errefelé teljesen normális, hogy ekkora gyíkok szaladgálnak, akár a belvárosban:

South Bank:

közelebbről:

Milu is nagyon élvezte:


A szörfösök :o)


Ma GZA suliban volt, mi pedig Judittal és a gyerkőcökkel elmentünk vásárolgatni a közeli hatalmas bevásárlóközpontba (vettünk végre GPS-t is, ráadásul igazán jót, igen baráti áron :o) És ma is kaptunk némi ízelítőt abból, mennyire másképp működik itt minden, mit jelent itt a szolgáltatás szó, vagy úgy egyáltalán a figyelmesség, segítőkészség.
Pelenkázóhelyiséget itt is fotóztam (jólvanna, kisgyermekes anya vagyok), és persze az itteni sem marad el a Melbourne-itől (képek ugyanúgy itt)

Van némi elmaradásom: elutazásunk előtti napon Cape Schanck-be kirándultunk Bogdanovitsékkal, a Mófargurusokkal és Fruzsináékkal, fantasztikus élmény volt, a képek itt találhatóak.

2008. szeptember 14., vasárnap

Pár kép

Milu, ébredés után (az új, 4 dolláros pizsijében :o)


És pár percre rá, mielőtt odafutott a lányokhoz játszani:


Ezt meg főleg Zsunak, Beusnak és Erásnak (és a többi kisgyermekes anyának) fotóztam. Errefelé ilyen egy pelenkázóhelyiség (ez épp a Fountain Gate bevásárlóközpont):


A másik oldalon, a függönyök mögött kényelmes fotelek vannak, ahol lehet szoptatni:
és egy baba-mama wc:

Fotóztam házakat is; csak úgy találomra autóztunk, nézelődtünk, sétáltunk egyet. Errefelé ilyen környékek vannak, ez az utcakép az általános, akármerre nézek. És tisztaság van (annyira, hogy nem egy ember jár mezitláb az utcán) Csoda-e, ha már ettől is feltöltve érzi magát az ember? Kék ég, napsütés egy kis hűsítő széllel, jó levegő, tavaszi virágillat, madárcsicsergés, parkok, játszóterek, vidám gyerekek és felnőttek... elmondhatatlan.



Még pár kép itt.

2008. szeptember 13., szombat

Az utazás részletei

Többek kérésére akkor jöjjön a részletesebb beszámoló.

Először azonban szeretném megmutatni Kropiék legújabb blogbejegyzését.
Nagyon meghatódtam, hogy ilyen szeretettel fogadtak minket (főleg ha azt nézzük, hogy mindössze egymás blogjairól és pár levélváltásból ismerjük csak egymást) Tényleg nagyon köszönöm, hogy kijöttetek elénk, Hayimnak külön köszi a szép üdvözlő táblát, na és hogy ilyen kitartóan vártatok.

Az útról: Valamikor kedd hajnali fél4-kor indultunk a schwechat-i reptérre. Milut előző este már felöltöztetve tettük le aludni, hogy ne kelljen hajnali 3-kor az öltözködéssel külön megbolygatni. A kocsiban picit nyűglődött, aztán visszaaludt; sőt, a reptéren a babakocsiba átrakva tovább aludt, egészen a gép indulásáig. Márk húgáékon kívül még Bea és Lacus is kijöttek elénk Diuskával (sőt, 2 bőröndünket ők hozták, amúgy be sem fértünk volna) A búcsúzás nagyon nehéz volt ezúttal is. Ez a legnehezebb az egészben, elbúcsúzni a családtól és a barátainktól.

A csomagjainkat fel tudtuk adni egészen Melbourne-ig, tehát szerencsére Londonban nem kellett a csomagokra való várással, majd újrafeladással szórakozni (mivel 2 külön légitársasággal utaztunk, ez nem volt annyira egyértelmű), sőt, még Schwechatban megkaptuk a London-Melbourne beszállókártyáinkat is.
A British járatra a Balázs itthonról már becsekkolt (ezúton is köszi érte, tök jó helyünk volt!), a Qantas akkor még nem engedte.

Londonig egész jól elvoltunk, Milu is jó hangulatban volt, amikor meg kezdett elfáradni, megnézte a Vukot a kis hordozható lejátszóján. A Heathrow reptér mérete és forgalma elmondhatatlan (a gépen egyébként leszállás előtt külön kisfimet vetítettek, hogy segítsék a Heathrow-n az eligazodást) Az 5-ös terminálra érkeztünk, és a 4-esre kellett átmennünk. Ehhez sétáltunk úgy 10 percet, követtük szépen az eligazító táblákat. Felszálltunk a transzfer buszra, ahol induláskor bemondták, hogy 18 perc lesz az utazás... Megkérezvén még sétálgattunk egy hosszabb szakaszon, mozgójárdák, egyebek, aztán alapos ellenőrzés (itt már a cipőket is le kellett venni, meg mindent szigorúan átnéztek) Milu épp aludt a babakocsiban, így megengedték, hogy ne keltsem fel, áttoltam a kapu mellett, ahol mindenféle detektorral átvizsgálták a kocsit, őt meg tetőtől talpig megmotozták, még mögé is nyúltak, hátha ott rejteget valamit (a cipőjét pedig neki is le kellett venni az átvilágításhoz)

A Quantas gépén a szárny mögött ültünk - az 55. sorban. Hatalmas volt a gép, három-három sor a két szélén, középen négyes ülések. A karfák felhajthatóak voltak, Milu tudott aludni elnyúlva. Minden fejtámlában kis képernyő, a karfában kivehető távirányító. Plédet, fülhallgatót is adtak. Aki gyerek nélkül megy, annak szerintem teljesen kibírható egyébként az út, nekem legalábbis semmi gondom nem lett volna. Lehet olvasni, aludni, mozizni - 18-féle új mozifilm közül lehetett választani (pl. Indiana Jones, Szex és New York stb.), minden kategóriában, emellett mesefilmek (pl. kungfu panda), tévéműsorok, rádiók, zenecsatornák stb. Nekem, aki az elmúlt 2,5 évben annyiszor voltam moziban, mint azelőtt kb. 2 hét alatt, ez igazi kánaán volt. Gyerek mellett persze csak 1-1 filmet tudtunk megnézni, meg valamennyit olvasni, meg egy kicsit aludni (ritka kényelmetlen testhelyzetekben, az ülést Milu foglalta)
Az utat egész jól bírta, csak néha kezdett nyafogásba, de figyelemeltereléssel meg lehetett nyugtatni. A Vukot meg addig nézte, amíg a lejátszó le nem merült, meg nézett egy kis Bob the builder-t is, a Thomas már nem érdekelte. Amiatt nem panaszkodott, hogy nem érti amit Bobék mondanak.
Kaját rengeteget adtak a hosszú úton, úgy is mondhatnám, hogy állandóan etettek. Az étkezések is bőséges adagok voltak, közben meg rágcsákat, sajtokat, gyümölcsöket, jégkrémet hoztak. A diabetikus kaját és a gyerekmenüt hamarabb kihozzák, és a gyerekmenü tényleg nagyon finom volt, legközelebb magamnak is azt kérném :o)
Leszállás után bevártuk a bőröndjeinket, amik nagyjából utoljára érkeztek meg (és voltak rajtuk sérülések, sarok behorpadva, fülek letörve, zár letörve stb. Le akartuk fóliáztatni indulás előtt, de a fóliázó épp nem működött) Szerencsére semmi sem tűnt el, igaz, a nagyobb értékeink amúgy is mind a kézipoggyászokban voltak. A gépen ki kellett tölteni a belépéshez egy kis papírkát, ezen kell bejelölni azt is, hogy viszünk-e magunkkal bevallandó dolgokat (pl. fából készült cuccok, étel, gyógyszer, állat felszerelések stb.) Alaposan átvizsgáltak minket, aztán kiléphettünk végre azon a bizonyos kapun, és itt már el is érkeztünk Kropiék bejegyzéséhez :o)
Pár fotó az utunkról itt található.

Ildiék a belvárostól messze laknak, de gyönyörű, csupa új házas környezetben. A ház hatalmas (nappali + 4 hálószoba) és gyakorlatilag vadiúj. Két kislányuk van, ráadásul más vendégeik is vannak, András és Linda, és ők is egy 20 hónapos kisráccal, úgyhogy tiszta ovi :o) Milu NAGYON jól érzi magát, külön jót tesz neki a gyerektársaság, a nagy tér és a rengeteg játék, mert az elmúlt hónapok változásai , bizonytalanságai, és a sok ide-oda rohangálás mind eléggé megviselte szegényt.
És akkor itt átadnám a szót Márknak, a mai napot írja le ő :o)

Ma végre béreltünk kocsit (öreg ócskavas, de 23 dollárból telitankoltam gázzal!!! Azért ez nem semmi!), és belecsaptunk a levesbe! :o)
Ági volt az élő GPS, aki soha sem tévedett még eddig. Most sem természetesen. Csont nélkül találtunk oda, ahova mennünk kellett.
Ez egy óriási bevásárló komplexum, ahol egy csomó hivatalos szervezet irodája is megtalálható, mint például a MediCare, ami a magyar OEP-nek felel meg. Maga a komplexum több épületből áll össze, hasonlóan az otthoni budaörsi bevásárló központhoz. A lényeges különbség az, hogy ez annál sokkal-sokkal nagyobb.
Tehát kezdtünk a MediCare-rel. Számhúzás, sor kivárása, ügyintézőhöz kerülés, megdöbbenés (mert kedvesen szóllott vala a hülye bevándorlóhoz), majd a dolgok gördülékeny menete után (ahol felhívták a figyelmünket olyan dolgokra is, amit otthon valszeg elfelejtett volna átadni a kedves ügyintéző) meg is voltunk az első teendővel.
Ezután irány a bank, amit előzetes puhatolózás után végül választottunk. Ismét döbbenet. Majdhogynem az ülepemet is kinyalták, pedig mindössze 318 AUD-ot tettem most be a számlámra. Na ez már customer service!
De a legmegdöbbentőbb a MediBank-os élményem volt. Bementem, hogy érdeklődjek a magánbiztosítások iránt. Annak ellenére, hogy a hölgy tisztában volt vele, hogy az égvilágon semmit nem fogok kötni vele, majdnem fél órán át beszélgetett velem, elmagyarázva, hogy mire kell odafigyelni, mit nem fed le a MediCare, mit nem fed le a MediBank, mit kellene elméletben választanom, hogy anyagilag és szolgáltatás szinten is a maximumot kapjuk. Majd amikor megköszöntem a segítségét (és a rengeteg prospektust, amikben bejelölte, hogy melyik részekre figyeljek oda, és mellékelte az árlistát is), odaadta a névjegykártyáját, hogy ha bármilyen kérdés még eszembe jutna, nyugodtan hívjam, szívesen segít.
Életemben másodszor igazi ÜGYFÉLnek éreztem magam.
Aztán elmentünk egy MediaMarkt szerű óriási üzletbe (Harvey Norman) az Áginak hajszárítót, nekem pedig hajvágót venni. Meg is találtuk a kívánt dolgokat, megyünk a kasszához, majd bedobtuk a kérdést: nincs egy kis kedvezmény? És csodák csodája, kasszás néni mondja, hogy azt csak az eladó tud adni, majd elindult megkeresni emberünket, elmondta neki a vevő kívánságát, majd az eladó mind a két termékre kalkulálgatott és kaptunk egyenként több mint 20% kedvezményt mindkét termékre. Ezután visszasétált a kasszához, ahol már az új áron ütötte be a termékeket. Nekem csak fizetnem, és elégedettnek kellett lennem.
A kínálat egyébként döbbenetes. Az otthon ismert márkák jó része itt is kapható, csak mellettük még ezer más márka és hasonló termék kapható.
Összegzésül: nagyon nagy reményekkel idultunk el otthonról, de az elmúlt két nap eddig minden képzeletünket felülmúlta.
Remélem ez az érzés töretlen marad! :o)
Márk

Én (Ági) is megírom akkor az első benyomásaimat, mert legtöbben ezt kérdezték privátban. Szóval nem egészen olyan Ausztrália, amilyenre számítottam, hanem annál még SOKKAL jobb. Persze tudom, még csak 2 napja vagyunk itt, de sorozatosan annyi pozitív élmény ér, hogy csak kapkodom a fejem. Egy teljesen más világ... :o)))

2008. szeptember 10., szerda

Megérkeztünk :o))

Csak egy villámgyors bejegyzés, mert itt már éjfél múlt; nemrég érkeztünk meg a Bogdanovits család házába. Nem volt egyszerű ennyit repülni, bár Milu az utat a vártnál jobban bírta (csak a hong-kongi leszállás előtt kb. másfél órával kezdett erősebben nyafogni, hogy ő márpedig kiszáll most, oda kimegyünk (és mutogatott kifelé az ablakon...) Hullafáradtan szálltunk le a gépről, megvártuk a bőröndjeinket, aztán beálltunk a végeláthatatlan sorba a vámvizsgálathoz.
Kint pedig Bogdanovits András, Hayim, Kropi és Ági vártak ránk; annyira jól esett! Ildi meg itt várt a házban, vacsorával, nekünk előkészített külön szobával. És mekkora élmény volt az autóból megcsodálni az éjszakai Melbourne-t :o)
Szóval minden a legnagyobb rendben, a többit részletesen majd később :o)

2008. szeptember 6., szombat

Az utolsó napok

Kissé elmaradoztam, de alig vagyunk netközelben mostanság, és tényleg semmi időnk. Annyi minden van, hogy nem is tudom, hol kezdjem.

A közműveket átirányítottuk az új lakók nevére, az Invitelt felmondtuk, a UPC-t megpróbáltuk (de 3 hónapig még hűségnyilatkozatunk van rá, és kiderült, hogy ilyenkor nem csak a hátralévő díjat kell kifizetni, hanem mivel ez kedvezményes csomag volt, ha felbontom, akkor visszamenőleg 21 hónapra ki kell fizetni a teljes ár és a kedvezményes ár közötti különbséget, összesen valami kb. 77ezer Ft-ot... Úgyhogy megvárjuk, amíg lejár a hűségnyilatkozat (3 hónapra valami 12ezer Ft), aztán öcsémet meghatalmazva visszadobjuk az egészet. Az Invitel egyébként ugyanez volt pepitában, ott is iszonyatos lehúzást tapasztaltunk)

A hitelkártyákat lemondtuk (a folyószámláinkat egyelőre megtartjuk), a biztosításom visszavásároltam, Márk megszüntette az OTP-s számláját, a Kismamát és az IPM hátralévő számait átirányítottuk anyuhoz.
Kutyás honlapunk domain neveit más szolgáltatóhoz vittük át, ahol kevesebb pénzért több szolgáltatást és nagyobb tárhelyet kaptunk. Fogászat, anyajegyvizsgálat pipa; emellett viszont még mászkálhattam orvosról orvosra egy speciális dolog miatt (itt nem is merülök bele, mert csak elönt a méreg. A magyar egészségügy egyszerűen botrány.)

A kijelentkezésről: nagyon megoszlanak a vélemények. Megkérdeztünk pár kinti "blogbarátot" is, ők hogy csinálták; emellett persze felhívtunk minden lehetséges hivatalt. Teljesen egyértelmű válaszokat a hivatalokban sem kaptunk (viszont az ide-oda kapcsolgatásokkal, várakozással jelentős időt eltöltöttünk). Szóval a következőkre azért senki ne vegyen mérget.
A régiek a TB-t főleg úgy intézték, hogy külföldre távoztak, nem fizették és kész, mondván ezzel automatikusan megszűnik a biztosítási jogviszony, nincs vele teendő. Manapság azonban ha csak úgy elmegy az ember bejelentés nélkül külföldre, és nem fizeti a minimális egészségügyi hozzájárulást, akkor jön az APEH és büntet. Cikk itt.
Ki lehet jelentkezni először is ideiglenesen ("ideiglenes külföldi tartózkodás" státuszt kell kérni az okmányirodában a lakcímbejelentő formanyomtatványon). A minimál egészségügyi hozzájárulást azonban minden esetben fizetni kell (a 8T1011-es formanyomtatványon kell ezt megtenni, amennyiben a biztosítási jogviszony itthon megszünik, tehát az ember otthagyja az állását, vagy eladja, illetve szünetelteti a cégét), kivéve ugye, ha véglegesre jelentkezik ki az ember (ehhez kitelepedési engedély kell, pl. PR vízum). Végleges kijelentkezésnél évközi rendkívüli adóbevallási engedélyt lehet kérni az APEH-nél, ami pár hetet igénybe vesz (vagy az ember megvárja amíg kifutnak az itthoni dolgai a normális elszámolási rendben). Ha az APEH-hel a státusz rendezett, akkor személyesen a jegyzőnél a lakcímbejelentő lapon be kell jelenti a végleges külföldi tartózkodást (a kitelepülést), a lakcímkártyát és a személy igazolványt ez esetben bevonják. Ezek után jön ismét a 8T1011, amin ki kell jelenteni magunkat a minimális egészségügyi hozzájárulás rabigája alól is.
Mi egyelőre ideiglenes külföldi tartózkodást jelentünk be, egyelőre marad itthon állandó lakcímünk is.

Cég: ha az ember működő Bt. vagy Kft. tulajdonosa, a közterheket továbbra is kőkeményen havonta fizetni kell, ami azért szerintem elég jelentős összeg, főleg a nagy semmire kipengetve. Megoldás lehet a cég felszámolása, vagy eladása. Előbbiről nem árt tudni, hogy a végelszámolás kb. 4 hónapot vesz igénybe a magyar jog és bürokrácia útvesztőiben, és kb. 400ezer Ft-ba kerül. El is lehet adni a céget, ami jó az eladónak, mert elkerüli a végelszámolás húzós procedúráját és költségeit, plusz legalább általában a vevő fizeti a cég átírásának költségeit; és a vevő is örül, mivel így olcsón jut egy már működő céghez.

Meghatalmazás: mi végül nem csináltattunk közjegyzőit egy vagyonért, csak írtunk pár jól megfogalmazott, két tanús meghatalmazást. A tapasztalat az, hogy a bankokban stb. sem tudják egyértelműen, hogy mi is kell pontosan, az egyik ügyintéző ezt mondja bizonytalanul, a másik azt; de az esetek többségében elég szokott lenni a sima két tanús meghatalmazás (néhol azért határozott fellépés is szükséges hozzá; ez pedig anyunak és Márk húgának is bőven megvan, úgyhogy nem aggódom :o) Azt a tippet kaptuk még, hogy olyan közjegyzőt keressünk, aki vállalja, hogy mi magunk fogalmazzuk meg a szöveget és ő csak hitelesít (hogy valóban azok a személyek írják alá és egyidejűleg). Így csak pár ezer Ft, míg ha ő fogalmazza meg a papírt is, rögtön 30-40ezer.

Postai meghatalmazást adunk anyunak, hogy mindkettőnk küldeményét felveheti. A postán kell ehhez kérni egy (ingyenes) formanyomtatványt, azt kitölteni, majd mindhármunknak személyesen (!) meg kell jelenni az adott postán és a postai dolgozó előtt aláírni. Mivel a lakcímünk szerinti posta emberi időben nincs nyitva (minden hétköznap 4-ig vannak, de fél4-kor már pakolnak, szombaton meg nincsenek), így anyu hétfőn szabit vesz ki, hogy el tudjuk intézni (...) A meghatalmazást leadva a posta aztán kiállít a meghatalmazott részére egy igazolványt, amivel - személyazonosságot igazoló okmánnyal felmutatva - fel tudja venni a küldeményeinket.

Márk a húgának is írt meghatalmazást, ő fogja intézni a kocsieladást. Tegnap végre lefoglalózták (just in time... :o)), lehet intézni a bankot (van rajta némi hitel), a jövő héten el is viszik. Egy gyönyörű Dodge Grand Caravan-unk van, és bizony fáj a szívem érte. Egyik kocsinkkal sem voltunk még ennyire elégedettek.



Vettünk még vitaminokat, és összeállítottunk egy egész kis homeos gyógyszertárat. Márknak vettünk két nagyon szép új öltönyt (Park Avenue), pár új inget és nyakkendőt, két elegáns bőrcipőt és egy új bőr aktatáskát (kintről tanácsolták, hogy bőrárut, cipőt, táskát még itthon vegyünk, mert azok kint jóval drágábbak) Én csináltattam szemüveget transitions lencsékkel (-0,25-ös mindkét szemem, 0,5-ös cylinderrel, szóval semmi extra, majd vezetéshez használom) Ezzel megvolt a látásellenőrzés is :o) Rendeltem még az Alexandrából is egy nagyobb könyvcsomagot. Volt, aki azt mondta, szerinte fölöslegesen viszünk ki annyi könyvet, mert kint annyira gyorsan belejövünk majd a nyelvbe, hogy úgyis angolul fogunk olvasni, ezeket elő sem vesszük. Én nem így gondolom, imádom a könyveimet és biztos vagyok benne, hogy kifejezetten jól fog esni esténként magyar nyelvű könyvet olvasni. A szállítmányunk nagy része egyébként ebből áll, magyar nyelvű könyvekből mindhármunknak. Plusz DVD-k, személyes dolgok, hasznos dolgok, ruhák, pár konyhai cucc, pár társasjáték, meg Milunak pár játékát is betettem (erről is megoszlottak a vélemények. Volt, aki azt mondta, ha újra kezdhetné, több játékát hozná ki a lányának, még a falvédőt is a falról, hogy még otthonosabbá tegye az új helyet, mert látja, hogy a kislányának azért a mai napig hiányzik a budapesti lakás, a biztos hátország. Más meg azt mondta, hogy ők a kislányuk majdnem minden játékát kivitték, és megbánták, mert az ő gyerekük bőven meglenne nélkülük és kint is épp elég játékot lehet kapni)

Szállítás: nagy nehezen végeztünk a pakolással: 56 db (nem túl nagy méretű) dobozunk lett, 710 kg. Térfogatra 2,1 köbméter.

3 cégtől kértünk árajánlatot: a Crown Relocations-től, az Austromar-tól és az Euromove-tól.
A Crown-tól korábban már kértünk árajánlatot, és akkor is nagyon profi anyagot állítottak össze, ahogy most is azonnal jött az udvarias email a részletes ajánlattal és tudnivalókkal. A másik két cég esetében nem ment ilyen gördülékenyen; először is mindkettőt külön fel kellett hívni, hogy napok óta várjuk ám tőlük az ajánlatot.
Az Austromar egyébként nagyon baráti árat adott, de azért fontos tudni, ebben mi van benne és úgy mérlegelni. Hiába jóval olcsóbb, ha nekünk kell a szállítmányt eljuttatni hozzájuk, nincs benne az árban semmilyen ausztrál költség, a kikötői díjak, raktározás, az import vámkezelés és a kiszállítás Melbourne-ön belül (azért ez nem csak 1-2 doboz, amit az ember bedob majd a frissen vásárolt kis autójába és hazaviszi). A door to door ajánlatuk meg már meghaladta a Crown-ét, ahogy az Euromove-é is. (nekünk fontos volt a door to door, mert elég nagy szállítmány és nem akartunk mi magunk vesződni a vámolással és kiszállítással, főleg mivel Márk már dolgozni fog, és amúgy is lesz bőven elég elintéznivaló)

Nagyon kell figyelni egyébként, mert olyan ajánlatot is kaptunk, ahol + ÁFA volt feltüntetve, pedig az ÁFA a teljesítés helye szerint számítódik, jelen esetben Ausztrália, ami az EU-n kívül esik, így ÁFA nincs rajta! (ill. a belföldi teljesítésen lehet csak ÁFA, ami pl. az áru beszállítására vonatkozhat, amennyiben azt alvállalkozó végzi)
Olyan ajánlatot is kaptunk, ahol x köbméterre maximum kg volt meghatározva. A Crown-nál mindez nem számított; az sem, hogy az árajánlatkérés óta még pár doboz hozzájött. Szóval őket bíztuk meg, mert a mi szempontjainknak egyértelműen ők feleltek meg a legjobban. 1600 USD lesz a csomagjaink kijuttatása, ebben az árban viszont minden benne van, door to door. Nagyjából ennyivel is kalkuláltunk. (biztosítást külön kell kötni, a szállítmány értékének megfelelően.) Már át is utaltam nekik a pénzt (tök jó, hogy a kedvezményezett nevét (Crown Relocations) külön lebetűztem a telefonban a banki ügyintéző fiúkának, aztán megnéztem a netbankon a tranzakciót és mit látok? "Krown Reducations" :oD

Hétfőn jönnek a cuccainkért, és át is nézik a dobozokat, átcsomagolják amit úgy gondolnak. Ha esetleg kint nem lenne hová azonnal kiszállítani, az sem gond, mert a szállítmány kiérkezéskor vámolás után átkerül a Crown saját raktárába, ahol még 2 hetet díjmentesen dekkolhat. Ha menet közben változna kint a kiszállítási cím, az sem gond, a CBD-től számított 50 km sugarú körben bárhová kiviszik.
A szállítási idő egyébként 10-12 hét. Azalatt azért remélhetőleg bőven találunk magunknak albérletet :o)

Még ezer más dolgon vagyunk túl, ami így hirtelen eszembe sem jut már. Az utóbbi hetekben, napokban igazi versenyfutás van az idővel. Napok óta alig alszom éjjel, folyton jár az agyam, mit kell még elintézni, mit ne felejtsek el. HOLNAPUTÁN már Márk húgáéknál alszunk, ők visznek ki kedd kora hajnalban Bécsbe. A120 kg-unk egyébként 5 db bőröndben fért el.
07:55-kor indul a gépünk, 9:25-re van Londonban, ahonnan 12:20-kor indul a Qantas gépe és Melbourne-i idő szerint 19:55-kor érkezik meg (szerdán) Ezzel a gyönyörűséggel repülünk majd, ekkora hatalmas gépen még soha nem is ültem: