2008. április 13., vasárnap

A költségekről

Tegnap voltunk ausztráliás talin a Városligetben, jókat beszélgettünk. Érdekes dolog ez, mert bár a legtöbbjükkel most találkoztunk először, a blogok miatt valahogy mégis olyan, mintha már rég ismernénk egymást :o) Bogdanovits-ékat persze már ismertük, de a többieket még nem (vagy csak futólag találkoztunk/váltottunk pár levelet); jó volt találkozni Szandrával és Istvánnal, Encókkal, Gigussal, Tündivel és Karcsival, Gabiékkal, P. Ágival, Vizinnel, Andrásékkal és még sok új emberrel is.

Ott is előtérbe került a tanulóvízum téma, és mivel az utóbbi időben több érdeklődő emailt is kaptam, gondoltam beszéljük meg itt is.
A tanulóvízumosok többsége egyedülálló, de egyértelműen látszik, hogy az utóbbi időben egyre nő azoknak a száma is, akik 40-43 évesen, itthon eladva mindent, iskoláskorú gyerekekkel vágnának neki tanulóvízummal (ráadásul még csak nem is szakmát adó suliba, hanem először "gyorsan" megtanulni a nyelvet nulláról). Sokan azt hiszik, hogy csak rosszindulatból próbálják őket lebeszélni, vagy mert "nem értenek hozzá" (főleg, mivel van egy ügynökség is, aki a leglehetetlenebb eseteket is buzgón biztatja, hogy menjenek csak; ugyanakkor a jelek szerint nem tájékoztatják őket kellőképp (ők meg nem néznek utána), hogy milyen költségekkel és veszélyekkel jár ez az egész)

Szerintem irreális, hogy családdal kiköltözve, a nulláról kezdve egy 6 hónapos nyelvtanfolyammal meglegyen a kívánt középszintű angol tudás. Az ausztrál környezet vajon mennyit számít, amikor az ember otthon a családjával úgyis magyarul beszél? Aki az ausztrál akcentus miatt szeretne már eleve ott tanulni, az sem a kínai, vietnami, koreai stb. csoporttársaitól fogja azt megtanulni. Nulla nyelvtudással hogy fog tudni kint új életet kezdeni, boldogulni, bármit is elintézni, munkát találni és közben az egész családját eltartani?
Középiskola nulladik évében nálunk heti 20 órában tanulnak a gyerekek angolul, és így lesznek a tanév végére kb. középfokú szinten. És ők gondtalan 14 évesek, akiknek más dolguk nincs is, csak a nyelvtanulás, nem beszélve arról, hogy az agyuk is egész másképp fog még.
Én megértem, hogy sokan szeretnének kimenni és minél előbb, de amikor már gyerekei is vannak az embernek, egész más a felelősség is - azt hiszem, ebben mindenki egyetért. Ha valakinek jó szakmája van és abban is dolgozik, már csak az angol tudás hiányzik az állandó lakosi vízum pontszámaihoz, az szerintem elég sokat kockáztat így, ugyanis ha nem sikerül a nyelvvizsga, akkor vagy haza kell jönnie, vagy jön egy újabb nyelvtanfolyam befizetése, aztán esetleg megint egy és az ember nagyon könnyen kifut az időből: közben simán elévülhet a Mo-i szakmai gyakorlati idő (azaz nem tud az állandó lakosi vízumhoz szükséges friss szakmai gyakorlatot felmutatni, hiszen itthon felmondott és kiment nyelvet tanulni. Pl. kétkezi szakmák esetén egy év kiesés már gáz, mert az elmúlt 24 hónapból 12-t kell tudni minimum leigazolni.)

Én azt tudom javasolni - főleg a gyerekekkel nekivágóknak-, hogy inkább itthon tanuljanak meg angolul, ugyanis nagyságrendekkel olcsóbb, és közben a szakmai gyakorlat sem szakad meg. Ha valaki igazán elszánt és nagyon nekifekszik, akkor szerintem kb. 1-1,5 év aktív felkészüléssel igenis el lehet érni az 5,5-ös IELTS szintet a nulláról itthon is. Van erre is példa.
Vannak persze olyanok is, akik azt mondják, ők járnak itthon angolra heti 3x2 órában, de az semmit sem ér. Persze, ha az ember csak úgy bejár és várja, hogy "ragadjon"... Szerintem elég lehet a heti 3x2 óra is, ha az illető eléggé elszánt és szorgalmas, az órákon odafigyel, minden leckét megír és otthon is hozzátanul önszorgalomból, néz angol nyelvű csatornákat stb. Szerintem akarat és elszántság kérdése.

A kinti költségekről. Először is a repjegy egy 4 fős családnak alaphangon is 1 milla. A kinti 6 hónapos nyelvtanfolyam is sokba kerül (városonként, iskolánként is változó), ehhez jön még az az összeg, amit kötelezően fel kell tudni mutatni, hogy van miből megélni és lakást bérelni kint 9 hónapig (a vízum időszakára), plusz a gyerekek kötelező iskoláztatási költsége (tanulóvízummal az állami iskola sem ingyenes), biztosítások, egészségügy stb. Csak a 2 felnőtt nyelvtanfolyama és a 2 gyerek beiskolázási költsége kb. 4,2 millió forint. Emellé jön még mindenféle egyéb költség.
A diákok általában csak szobát bérelnek, de még gyakoribb a szobamegosztás. Ezek a megoldások viszont egy 4 tagú családnál nyilván nem jöhetnek szóba; lakást/házat kell bérelni. Ennek ára változó városonként/környékenként, nehéz összeget mondani. Brisbane-ben pl. heti 360-400 AUD-ért házat lehet bérelni, Sydney-ben ugyanezért az összegért pedig csak egy igen szerény kis garzonlakást (és erre is kb. 40szeres túljelentkezés van)
Ehhez jön még, hogy az ingatlanokat általában teljesen üresen adják ki, tehát meg kell venni mindent: mosógépet, hűtőt, mikrót, ágyakat, matracokat, ágyneműt, asztalt, székeket, kanapét, tévét, étkészletet, evőeszközöket stb. mindent!! Plusz autó is kéne... Ezek az egyszeri költségek, és erre jönnek még a rendszeres kiadások.
Csináltunk egy kalkulációt magunknak és az első fél évet házbérléssel, rezsivel, internettel, autóval, annak fenntartásával, háztartási gépek, tv, bútorok, egyebek megvásárlásával (és nagyrészt az e-bay-en tervezünk vásárolni első körben, nem újonnan), kajaköltség stb. belekalkulálásával kb. 6 millió Ft-ra saccoljuk. Ha Márk rövid időn belül el tudna helyezkedni, az nyilván igen sokat jelentene, de számolnunk kell azzal is, ha esetleg nem.

Vannak szép számmal olyanok is, akik már tudnak angolul olyan szinten, hogy beiratkozhassanak valamilyen, lehetőleg hiányszakmát adó iskolába a későbbi állandó lakosi vízum reményében.
Választott szakmától, várostól, iskolától, időtartamtól is függ, hogy egy-egy iskola elvégzése mennyibe kerül. Így hirtelen egy 24 hónapos fodrász suliról tudok, ami 26ezer AUD, ill. egy 2,5 éves szakácsképzésről, aminek a tandíja 37.600 AUD.

Tehát:
Tanuló éves költsége, amit kötelezően fel kell tudni mutatni: 12000 AUD
Házastárs/élettárs: + az alapköltség 35%-a: 4200 AUD
Első gyerek: + az alapösszeg 20%-a: 2400 AUD
További gyerekek: + az alapösszeg 15%-a/gyerek: 1800 AUD
Gyerekek iskoláztatási költsége: kb. 6-8000 AUD/gyerek/év...
A képzés teljes díja: kb. 23-38000 AUD (de egy tanulóvízumos ügynök nyilván jobban tudja)
vízumdíj: kb. 75000 Ft
biztosítás: kb. 400 AUD/fő/év (itthon megkötve ennél jóval drágább)

Bejárni kötelező, és azért tanulni, teljesíteni is kell (pl. otthon 20 oldalas esszéket írni stb.), a fölösleges szabadidőben pedig dolgozhat a diák (maximum heti 20 órában, és ugyanennyit dolgozhat a diák házastársa is; de azért jó tudni, hogy az átlag órabér diákoknak kb. 13-15 AUD). A kinti egyedülálló/házaspár diákok szerint is igen nehéz időszak ez, és nem csak az anyagiak miatt; de persze valamit valamiért. Aki azonban gyerekeket is vinne és a tanulás mellett diákmunkából szerzett pénzből akarja őket eltartani és iskoláztatni, arra én azt mondanám, hogy szerintem kivitelezhetetlen (hacsak persze nincs mögötte tarcsiban tizen/huszonpár milla a kiadásokra és nem gond, ha a 2-2,5 év alatt eltapsolja)

Érdekelne a témában a már kint élők véleménye, és szerintem másokat is!

2008. április 7., hétfő

Feltöltődés

Hétvégén barátainkhoz voltunk hivatalosak - és természetesen Ausztráliáról szólt minden :o)) Nemrég érkeztek haza, majdnem egy hónapot töltöttek Adelaide-ben, Sydney-ben és a Gold Coast-on; Sydney-ben pedig össze is házasodtak :o) 6 órányi videóanyaguk volt és tonnányi fotó, prospektus, újság, minden. Nagyon aranyosak voltak, tőlük is kaptunk csiptetős kis koalát, meg egyéb ausztrál ajándékokat, reklámújságokat (Toys'R'us-ból is, hogy összehasonlíthassuk az árakat).
Először a Bogdanovits családtól kaptunk egy plüss koalát, utána Kriszék leptek meg két csiptetős koalával, utána a Kalló családtól kaptunk kis csiptetőset és nagy plüsst egyaránt, most meg Móniéktól ismét egy csiptetőset; kész koalafarmunk van már itthon :o))) Bár ott tartanánk már, hogy mi is kint élünk és mi is hozhatunk haza koalákat a kifelé készülőknek...
Az esküvős videójuk és egyáltalán minden kint készített videó anyaguk valami fantasztikus volt. Meg persze amiket meséltek hozzá! Ahogy hallgattuk őket és néztük a döbbenetesen gyönyörű helyeket a hatalmas vetítővásznon, teljesen feltöltődtünk mindketten. Nekünk (is) nagyon tetszett Adelaide (tudom, aki mondjuk Sydney-ben él, az általában el sem tudja képzelni, miért lehet jó Adelaide-ben élni), és persze Gold Coast. Brisbane-ben sajnos nem voltak, pedig az még nagyon érdekelt volna. Tudom, hogy vannak, akiknek most nagy meglepetést okozok (ahogy olyanok is vannak, akik ezt már rég tudják :o), de nekem (és azt hiszem beszélhetek többes számban is) az eddig olvasottak/látottak alapján bizony még mindig Brisbane áll a #1 helyen. Igen, az "elviselhetetlen" hőség ellenére is. Mivel nem élnek rokonaink Ausztráliában, gyakorlatilag mindegy lenne, melyik városban kezdjük elölről az életünket - Melbourne mellett igazából az döntött, hogy Márk elhelyezkedési esélyei ott nagyságrendekkel nagyobbak (ahogy Sydney-ben is, de az nekünk már túl nagy és túl drága város)

Múlt héten meg egy másik baráti pár látogatott meg minket; felhívtak, hogy csiripelték a madarak, hogy kifelé igyekszünk (nagyon sokan még mindig nem tudják) és gyorsan összehoztunk egy talit. Ők 5 hetet voltak kint pár éve, Sydney-től Cairns-ig mentek. Csináltak nekünk egy 1 órás összevágást a 6 órányi anyagukból, nagyon profi lett! Egész nap beszélgettünk, Márk közben sütött pizzát; tök jó volt :o) Ők egyébként már elég sok helyen jártak a világban, olyan fantasztikus helyeken is, amiről a magyarok többsége álmodni sem mer, és ők is azt mondták, hogy ha máshol szeretnének új életet kezdeni, egész biztos, hogy Ausztráliát választanák (és hogy azért eléggé beleültettük a bogarat a fülükbe :o)

Vízumügyben persze még semmi hír, lassan már 8 hónapja van bent a vízumkérelmünk. Szerintem úgy május végén már kaphatunk case officer-t, utána meg már csak pár hónap... reméljük.
Hétvégén voltunk játszóházban is, ugye milyen nagyfiú már Milu?? (kis tengerészgyalogosom, a frissen nyírt hajával :o)))