Hitelesített anyagok a sulitól

Hát hol is kezdjem. Ma lementünk a suliba hiteles másolatot kérni a diplomámról és az indexemről.
Ramatyabb idő volt, mint azt elsőre gondoltuk, így a Milunak egy plusz takarót, az Áginak pulóvert kellett venni egy tipikus vidéki vegyesboltban, amit kicsi sárga emberek tulajdonolnak, és valószínűleg kevesebb adót fizetnek, mint a legdörzsöltebb hazai vállalkozó.
Aztán betértünk egy helyi Rossmann-ba venni némi bonbont a hölgynek, akitől az eddigi anyagokat kaptam, igazán megérdemli. A kis csomaggal a kezemben bementem a suliba, ahol is első utam a TO-ra vezetett, hogy megtudjam, hol fogják megcsinálni a hiteles másolatot. Ha röviden és tömören szeretnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy a tipikus magyar mentalitás mintapéldájával találkoztam a TO-n. Természetesen minden zárva, hiszen 11 után pár perccel értem oda, és 11-től 1-ig ebéd szünet. Már épp el akartam menni, amikor jött egy rutinos versenyző, aki ismerte a jelszót, mert a varázskopogásra kinyilt az ajtó. Gondoltam, teszek egy próbát, és én is besurrantam. Kérdezem, hogy jó helyen járok-e, erre egy "kedves" hölgy közli velem, hogy húzzak ám oda, ahonnan anno jöttem. Persze egy kicsit finomabban fogalmazva, de a hangnem megfelelt az általam idézettnek. Erre én is felemeltem egy kicsit a hangom, éppen csak annyira, hogy ne legyen feltűnő, de egy pozitív válaszra így is elég volt. Mármint arra, hogy jó helyen járok-e.
Ezután meglátogattam a kis hölgyet a vezetés tanszéken és átadtam a bonbonokat, amin teljesen meglepődött, mondván, nem is gondolta volna, hogy egyáltalán megkeresem, ha arra járok. Egy kicsit elbeszélgettünk és megígérte, hogy ha mégis kellenének a tantárgy tematikák is, akkor megpróbál segíteni előásni a maradékot is.

Ezután kis családom értésemre adta, hogy éhesek. :o) Ezt persze talán a kicsi fiam tudja legjobban kifejezni . :o) Párom már korábban lángos illatát érezte, ezért az ebéd tárgya már eldöntött volt. Az élmény pedig maradandó. Mármint a lángos isteni volt, de a lengyel piacos, az utcán a járdára kipakolós és onnan mindenféle gagyit árulós élmény rég elfeledett emlékeket ébresztett bennünk. :o)
Aztán élményekkel és élelemmel feltöltve vissza a suliba. Beugrottam a volt számtech tanáraimhoz, hogy esetleg aláírnák-e a hitelesítést, de segítőkészen azt mondták, hogy bármi másban segítenek, de ha alá kell írni valamit, azzal menjek egyenesen az intézet igazgatójához. Hát köszönöm a segítséget. Majd vissza a TO-ra. Sorba beállni, majd egy szabad asztalnál előadni jövetelem célját. Egy másik roppant segítőkész hölgy rögtön közölte, hogy menjek közjegyzőhöz, azok foglalkoznak hiteles másolatok készítésével. Egyébként is, a hitelesítés 1000 Ft tantárgyanként és dokumentumonként, de azt csak a hallgatóktól tudják beszedni, de mivel nekem nincs semmilyen kódom, ezért ez tőlem nagyon problémás. És amúgy meg már nem is ad ki az iskola hiteles másolatot. Mondtam, hogy köszönöm a tippet, legközelebb biz'isten megszívlelem, de most megelégszem azzal, ha mégis csak ő készíti el ezeket a másolatokat. És mit ad isten, egyszer csak előkerül a "Hiteles másolat" pecsét, amit az előbb még letagadott (mit nem tesz a határozott fellépés), majd másol, pecsétel, aláír. Nekem pedig az egész nem került semmibe. :o)
Nagyon remélem, hogy ezek után a tantárgy tematikákra tényleg nem lesz szükség, mert arra szerintem a legkisebb esélyem sincs.