2008. augusztus 18., hétfő

Állásvadászat

Mindenhol azt olvastuk, hogy az álláskeresés itthonról gyakorlatilag még PR vízummal is reménytelen dolog; örülhetünk, ha majd kint úgy 60-70 állásjelentkezésből talán ha 5-6-an visszajeleznek az első hónapok során, netalántán még interjúra is behívnak.
Az állandó lakosi vízum nem garantál azonnali állásajánlatot is (ahogy azt sokan hiszik), pusztán egy lehetőséget a legális, ausztrálokkal egyenrangú kinti életre. A kezdet azonban semmiképp sem egyszerű, hiszen miért is választanának egy angolul kevésbé jól beszélő, magyarországi végzettséggel és szakmai múlttal rendelkező embert egy ausztrállal/angollal szemben?

Mégis, "mit veszthetünk" alapon még aznap, amikor megkaptuk a vízumot (07.11.) Márk írt egy pár soros emailt egy ausztrál fejvadásznak, hogy ilyen és ilyen vízummal minden nyitott pozíció érdekli a szakmájában (persze egy szépen kipofozott CV-t mellékelve)
A fejvadász azonnal válaszolt, hogy nagyon szeretne vele beszélni ("really keen to talk to you") és rögtön másnap sor is került egy kb. 1 órás interjúra. A feedback pozitív volt, és a fejvadász visszaszólt, hogy rajta van a témán, majd 1 héten belül már le is szervezte az első igazi interjút egy céggel (méghozzá olyannal, ahová igen nagy előrelépés és megtiszteltetés lenne bekerülni, ráadásul épp Melbourne-ben van, a CBD-ben)
07.18-án került sor a szakmai interjúra, ami 1 és negyed órásra sikeredett. Márk aztán a kérésnek megfelelően a fejvadászon keresztül elküldte a referencialeveleit, és írt egy néhány oldalas összefoglaló anyagot is a szakmai múltjáról. A fejvadász pár nappal később visszaszólt, hogy mindannyian átnézték az anyagokat és eddig minden pozitív, úgyhogy szervezi a következő interjút, melyre 07.29-én sor is került (szintén kb. 1 órás volt). Ennek végén gyakorlatilag szóban már ajánlatot is tettek, majd ezt pár nap múlva írásban is megerősítették. Az itthoni pozícióját ajánlották (senior consultant), igen korrekt fizetési csomaggal. Márk az ajánlatot írásban elfogadta, ma reggel pedig megküldték neki a szerződést is :o)))
Úgy néz ki tehát, hogy mindössze 3 hét alatt, még Magyarországról, magyarországi nyelvtanfolyamokon szerzett és alkalmazott angol tudással, mindenféle külföldi szakmai múlt nélkül, mindössze 2 szakmai telefonos interjúval sikerült munkát találnia a szakmájában, a magyarországi pozíciójában, Ausztráliában!
Most komolyan, minek van nagyobb esélye: ennek, vagy a lottó ötösnek??? Még most is alig hiszem el, a fellegekben járok és persze elmondhatatlanul büszke vagyok a férjemre!!!!! :o)))

Közben pakolunk ezerrel a régi házunkban; lassan összeáll a szállítmány és akkor mehet az árajánlatkérés a raklapos-hajós szállításra. Vennünk kell még plusz 2 nagy bőröndöt is, hogy legyen mibe pakolni azt a 120 kg repülőn megengedett súlyt :o)
Sokmindent eladtam a neten, még több minden került szétosztásra a családban, emellett jutott bőven pár rászoruló családnak is, valamint 2 konténert töltöttünk meg a fölöslegesen őrizgetett vackokkal. Van pár olyan doboz is, amit nem viszünk ki ugyan, de ki sem fogunk dobni (pl. Márk serlegei, Arwen rengeteg serlege, több év kutya és kismama újság gyűjteménye stb.) ezek egyelőre a barátainknál tárolódnak.
Egyébként ha épp nem pakolunk, akkor barátoknál vagyunk. Nagyon sokan hívnak és több, nekünk szervezett búcsúpartin vagyunk túl, és még hátravan pár. Nagyon jólesik, hogy tényleg ennyien szeretnek minket; nagyon fognak hiányozni :o(
Közben anyuhoz és anyósomhoz is vittünk 1-1 gépet, monitort, webkamerát, amin majd rendszeresen tartjuk a kapcsolatot; anyuéknál azóta már a netet is bekötötték.

Voltunk fogászaton, lyukas fogaink nem voltak (ezt mondjuk tudtuk is, rendszeresen járunk ellenőrzésre), ketten összesen 3 tömést cseréltettünk ki. Túl vagyunk az anyajegyellenőrzésen is, a pre-pharmánál voltunk dermatoszkópos anyajegyvizsgálaton. Tavaly is voltunk, így a kritikus anyajegyek már el voltak mentve náluk, most csak össze kellett hasonlítani, változtak-e méretben, színben, alakban; emellett persze az összes többit is egyenként megnézték. Minden rendben, de erre majd kint is rendszeresen el kell mennünk, mert sajnos nem túl jó a bőrtípusunk (az enyém kifejezetten gáz)
Ja, és én még elmentem egy teljes vérképre is, hogy tudjam, minden rendben. A gyerekorvosnál is voltunk Miluval, hogy összehasonlítsuk a magyar és az ausztrál oltási rendet; oltást végül nem kapott, majd csak kint fog.

Már csak 22-t kell aludni és repülünk Melbourne-be!!! :o))))))))
És szerencsére rögtön lesz hová menni, mert a Bogdanovits család azonnal felajánlotta, hogy náluk nyugodtan ellehetünk, amíg nem találunk albérletet. Ez nagyon rendes tőlük, ezúton is köszönjük nekik.
Amiről még nem írtam, az az, hogy szinte a melbourne-i jegyekkel egyidőben lefoglaltunk 3 jegyet Brisbane-be is, szeptember 15-29-ig ugyanis ott leszünk, méghozzá a Kalló család vendégszeretetét élvezzük majd :o)) Visszaérkezvén Melbourne-be pedig szinte azonnal kezd is Márk az új munkahelyén (október 1.)

Dióhéjban ezek vannak most. A kint élőktől kérdezném, hogy mit tanácsoltok, mik azok a cuccok, amiket mindenképp érdemes itthon beszerezni és kivinni? Nokedliszaggató már van :o) Más? Fűszerek, egyebek?