2007. április 1., vasárnap

Előadás az Ausztrál bevándorlásról

Ma voltam a StudyGo-nál az Ausztrál bevándorlásról szóló előadáson. Már hónapokkal ezelőtt megvettem a jegyet, mert így csak 8200 Ft volt a beugró, a helyszínen fizetve pedig majdnem tízezer. A különböző lehetőségekről tartott előadást egy 21 éve Ausztráliában élő hölgy, tehát igazán autentikus forrásnak tűnt Ausztráliát illetően.
Megdöbbentő tapasztalataim voltak, amiket úgy gondolom, hogy meg kell osztanom veletek.
Tulajdonképpen két előadás volt, mindenki választhatott igény szerint, hogy melyik időpont szimpatikusabb neki. Az első tegnap, a második pedig ma. Magáról a bevándorlási lehetőségekről 3 órában beszélt a hölgy, aztán még kb 1 órát faggattuk az előcsarnokban.
Amin először meglepődtem, az a hosszú sor volt, amibe be kellett állnom megérkezésemkor, a jegyem átvétele miatt. Kb 15 perces sorban állás alatt nézelődve rádöbbentem, hogy hozzávetőleg 100 ember van itt eddig. Az előadás kezdetéig kb 130 főig duzzadt a létszám, és ez állítólag tegnap is így volt.
Az előadás egész jó volt, bár nekem csak a különböző lehetőségek kombinálásában tudott újat mondani, mert a többiről már a Zoli honlapjáról és a többiek blogjaiból értesültünk.
Viszont van egy-két hasznos információ, amikkel eddig nem teljesen voltunk tisztában.
Ilyen például az, hogy mennyi időnk van kimenni, ha már megkaptuk a vízumot. Erre a kérdésre a pontos válasz az, hogy az egészségügyi papírok beadása után 12 hónapon belül kell belépni a main applicant-nek. Az eddigi számítgatásaink alapján, amiket a többiek blogjaiból vettünk, hol 8, hol 10 hónap volt ez az idő, de nem igazán tudtuk, hogy ez miért változik.
A másik érdekesség, hogy nagyon sokan nem kérik az állampolgárságot, amikor arra jogosulttá válnak, talán mert nem túl kényelmes bíróságra járni, ha esetleg berendelik az embert az esküdtszékbe. Viszont, ha bármilyen bűnügybe keveredik az ember, akár csak vétlenül is, rögtön a státuszát fogják ellenőrizni, és ha az nem állampolgár, akkor jön a bevándorlási hivatal és akár azonnal ki is toloncolhatják az embert. Mondjuk 25 év kint tartózkodás és némi vagyonnal az ember háta mögött ez elég húzós lehet.
Ami miatt mindenképp ajánlani tudom az előadást mindenkinek, aki kacérkodik a kivándorlás gondolatával, az az, hogy egy átfogó képet kapunk a kinti életről, és rengeteg információt arról, hogy hogyan lehet kijutni akkor, ha alapból nem tudjuk összeszedni a kijutáshoz szükséges minimum pontot.
Például van olyan konstellációja az elvárásoknak és lehetőségeknek, amikor az egyébként szükséges 120 pont helyett akár 75 ponttal is ki lehet jutni.
Itt is elhangzott az a pletyka, hogy szigorítani fognak a bevándorlás feltételein, méghozzá emelni fogják a szükséges nyelvi elvárásokat.
A szóbeli információk mellett rengeteg nyomtatott anyagot és két DVD-t is kaptunk.
És persze a megerősítést egy illetékestől, hogy azok, akik itthon is képesek boldogulni, azok kint új esélyt kapnak egy normális, minőségi, nyugodt élethez. És ez a kilátások nélküli kishazánk után igazán kecsegtető, és főleg lelkesítő.
De nem ezek az információk voltak megdöbbentőek. Hanem az emberek, akikkel találkoztam. Mérnökökkel, autószerelőkkel, jogászokkal, szakácsokkal, ápolónőkkel, egyedülállókkal, gyerekes családokkal, fiatalokkal és középkorúakkal. Elkeseredett, de reménykedő emberekkel. Olyan emberekkel, akik hajlandóak lennének itthon felszámolni mindent még egy tanulóvízumért is, hogy gyerekekkel együtt (!) elhagyják az országot, mert ígéretet kaptak arra, hogy a kellő nyelvtudás birtokában biztosan el tudják intézni a letelepedésüket. Egy élet munkáját felszámolni a bizonytalanért. Ez azért elgondolkodtató.

1 megjegyzés:

Krisz írta...

Addoltalak en is a blogunkhoz, ha nem gond. Sok sikert a vizumhoz!