Diplomahonosítási hercehurca

Nekiálltam a suliból kapott anyagok átnézésének. Hát mondanom sem kell, a feladatot így első ránézésre csak Tom Cruise tudná megoldani. Közelít a Mission Impossible-höz.
Szóval a lényeg, hogy ha tematikát is kell beadnom a szakmaelismertetéshez, akkor azt a sulitól kell elkérni értelemszerűen. Csakhogy mi van akkor, ha a suli benyögi, hogy a több mint tíz évvel ezelőtti diákoknak semmit nem tud adni az általuk tanultakról. Puff neki.
Kérdem őket, hogy a hasonló cipőben járókkal mit csináltak eddig? Hát sajna én vagyok az első és rajtam kívül csak egy hasonló esetük van, ő egy héttel később jelentkezett be náluk.
Beszélek az informatikai tanszékkel – mélyen elzárkóznak, mondván mekkora munka ez a jó tanár uraknak. Kitalálni, hogy mit is tanítottak nekem anno. És különben is nagyon elfoglaltak. Meg hát nem is tudják, hogy akkor most ezért ki is a felelős. (tipikus magyar hozzáállás) Ezért sajnos nem segíthetnek, mondta a kedves ügyintéző hölgy.
Erre beszélek a rektori hivatallal. Mondják, ááááá, iiiigen, forduljak bizalommal ehhez és ehhez. Rendben, fordulok, hivatkozok. Mondják, nekik semmi közük hozzá, nem segíthetnek. Nem is értik, hogy ott fent miért őket mondták. (...)

Hát ilyenkor mit tesz a jó magyar állampolgár? Azzal főz, amivel tud. Kerülőút!
Ekkor találomra felhívom az egyik tanszéket. A telefonba szól egy kedves női hang, hogy miben segíthet. Huszonhatodszorra rezignáltan elmondom óhajom-sóhajom, és ekkor meglepő fordulat következik be. Azt mondja a hölgy, hogy miért nem megyek fel az „o” drive-ra, mert ott fent van az összes tantárgyi tematika. Mondom kiváló. Hogy is lehet elérni az a bizonyos drive-ot? Hát azt nem tudja, próbálkozzak talán a diákoknál. Nosza telefon a suli diákszövetségének. Helló, kellene a drive-nak a külső elérhetősége. Semmi gond, itt érhető el, aztán már csak a mittomén milyen azonosítód és kódod kell, és már böngészheted is. És ha nekem nincs? Akkor nem segíthetnek.
Visszahívom a kedves női hangot, és elsírom a bánatom. Meglepő módon azt mondta, hogy megérti a problémám, ezért megpróbálja nekem összeszedni, amit tud. Hurrá!
Aztán elkezdtek jönni az anyagok. Mondanom sem kell, hogy ahány tananyag, annyi formátum, stb. Az időbeli eltérésekről nem is beszélve. Tehát egy 2004-es tantárgyi tematikából saját magamnak kell mondjuk 1992-est csinálni, majd valami azonos formátumra hozni őket. Aztán persze a kb 50 tantárgyra vonatkozóan a tantárgyankénti 3 oldal tematika összességében 150 oldalt jelent, ami már súlyban sem semmi.
Az apropót pedig majd' elfelejtettem. Nem tudnak tematikát adni, de a tematika hitelesítése biztos, hogy ezer forint lesz tantárgyanként. Ez annyit jelent, hogy melózok vele vagy egy hetet és még én fizetek kb 50 rongyot. Hát ez Magyarország.
Aztán persze Párom nyaggatott, hogy inkább kérdezzem meg a Zolit, hogy biztos kellenek-e a tematikák. Hallgattam rá, ahogy rendes férfiember ezt általában teszi. És természetesen igaza lett. Zoli írta, hogy egyelőre a tematikákat hagyjuk, azt majd csak akkor, ha valami bajuk lesz, és ők kérik be. Huuuhhh.
Hát ez meleg volt!