2007. március 30., péntek

Mától hivatalos a dolog :o)

Hétvégén sikerült beszélnünk Zolival skype-on, nagyon jó volt. Kölcsönösen aláírtuk a szerződést is, tegnap pedig el is utaltuk Zolinak a tiszteletdíját. Ma jött a válasz, hogy akkor mostantól nyugodtan nyaggathatjuk, hogy hogy halad az ügyünkkel! :o)
Így hát elmondhatjuk, hogy mától hivatalosan is elkezdtük a intézni a kivándorlásunkat!!!

Azt hiszem ez megérdemel egy idevágó idézetet:

"El lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék! Lehet menni!"

Úgy gondolom, a legjobb úton vagyunk ehhez! ;o)

2007. március 23., péntek

Szépen haladunk :o)

Nagyon a lovak közé csaptunk :o)
  • - Megírtunk 7 különböző, angol nyelvű referencialevelet,
  • - megvan az index és az oklevél hitelesített másolata a fősuliról,
  • - megvan az index tartalma excel file-ban,
  • - angol nyelvű szakmai önéletrajz,
  • - eredeti születési anyakönyvi kivonat
  • - bankszámlakivonatok
Ezeket mind át is küldtük Zolinak ellenőrzésre, biztos igazít még rajta egy kicsit, de remélhetőleg már jövő héten el is kezdheti Márk körbejárni a volt főnökeit.

Olyan jó érzés, hogy VÉGRE igazán elkezdtük!!!! :o)))))

2007. március 22., csütörtök

Hitelesített anyagok a sulitól

Hát hol is kezdjem. Ma lementünk a suliba hiteles másolatot kérni a diplomámról és az indexemről.
Ramatyabb idő volt, mint azt elsőre gondoltuk, így a Milunak egy plusz takarót, az Áginak pulóvert kellett venni egy tipikus vidéki vegyesboltban, amit kicsi sárga emberek tulajdonolnak, és valószínűleg kevesebb adót fizetnek, mint a legdörzsöltebb hazai vállalkozó.
Aztán betértünk egy helyi Rossmann-ba venni némi bonbont a hölgynek, akitől az eddigi anyagokat kaptam, igazán megérdemli. A kis csomaggal a kezemben bementem a suliba, ahol is első utam a TO-ra vezetett, hogy megtudjam, hol fogják megcsinálni a hiteles másolatot. Ha röviden és tömören szeretnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy a tipikus magyar mentalitás mintapéldájával találkoztam a TO-n. Természetesen minden zárva, hiszen 11 után pár perccel értem oda, és 11-től 1-ig ebéd szünet. Már épp el akartam menni, amikor jött egy rutinos versenyző, aki ismerte a jelszót, mert a varázskopogásra kinyilt az ajtó. Gondoltam, teszek egy próbát, és én is besurrantam. Kérdezem, hogy jó helyen járok-e, erre egy "kedves" hölgy közli velem, hogy húzzak ám oda, ahonnan anno jöttem. Persze egy kicsit finomabban fogalmazva, de a hangnem megfelelt az általam idézettnek. Erre én is felemeltem egy kicsit a hangom, éppen csak annyira, hogy ne legyen feltűnő, de egy pozitív válaszra így is elég volt. Mármint arra, hogy jó helyen járok-e.
Ezután meglátogattam a kis hölgyet a vezetés tanszéken és átadtam a bonbonokat, amin teljesen meglepődött, mondván, nem is gondolta volna, hogy egyáltalán megkeresem, ha arra járok. Egy kicsit elbeszélgettünk és megígérte, hogy ha mégis kellenének a tantárgy tematikák is, akkor megpróbál segíteni előásni a maradékot is.

Ezután kis családom értésemre adta, hogy éhesek. :o) Ezt persze talán a kicsi fiam tudja legjobban kifejezni . :o) Párom már korábban lángos illatát érezte, ezért az ebéd tárgya már eldöntött volt. Az élmény pedig maradandó. Mármint a lángos isteni volt, de a lengyel piacos, az utcán a járdára kipakolós és onnan mindenféle gagyit árulós élmény rég elfeledett emlékeket ébresztett bennünk. :o)
Aztán élményekkel és élelemmel feltöltve vissza a suliba. Beugrottam a volt számtech tanáraimhoz, hogy esetleg aláírnák-e a hitelesítést, de segítőkészen azt mondták, hogy bármi másban segítenek, de ha alá kell írni valamit, azzal menjek egyenesen az intézet igazgatójához. Hát köszönöm a segítséget. Majd vissza a TO-ra. Sorba beállni, majd egy szabad asztalnál előadni jövetelem célját. Egy másik roppant segítőkész hölgy rögtön közölte, hogy menjek közjegyzőhöz, azok foglalkoznak hiteles másolatok készítésével. Egyébként is, a hitelesítés 1000 Ft tantárgyanként és dokumentumonként, de azt csak a hallgatóktól tudják beszedni, de mivel nekem nincs semmilyen kódom, ezért ez tőlem nagyon problémás. És amúgy meg már nem is ad ki az iskola hiteles másolatot. Mondtam, hogy köszönöm a tippet, legközelebb biz'isten megszívlelem, de most megelégszem azzal, ha mégis csak ő készíti el ezeket a másolatokat. És mit ad isten, egyszer csak előkerül a "Hiteles másolat" pecsét, amit az előbb még letagadott (mit nem tesz a határozott fellépés), majd másol, pecsétel, aláír. Nekem pedig az egész nem került semmibe. :o)
Nagyon remélem, hogy ezek után a tantárgy tematikákra tényleg nem lesz szükség, mert arra szerintem a legkisebb esélyem sincs.

2007. március 21., szerda

Eladó a házunk

Ma elkezdtük árulni a házunkat; feltettük az expresszre és az ingatlan.com-ra is, meg még vagy 3-4 helyen is hirdetni fogjuk. Muszáj eladnunk, mert van rajta egy vagon hitel, az meg egész biztos nem megy, hogy kintről még az itthoni törlesztőrészletre is félre kelljen tennünk - pláne a legelején, 1 fizetésből.

Áron alul áruljuk a házat és a jelen gazdasági helyzetet tekintve még így is csak reméljük, hogy 1-2 éven belül el fogják vinni...

2007. március 20., kedd

Diplomahonosítási hercehurca

Nekiálltam a suliból kapott anyagok átnézésének. Hát mondanom sem kell, a feladatot így első ránézésre csak Tom Cruise tudná megoldani. Közelít a Mission Impossible-höz.
Szóval a lényeg, hogy ha tematikát is kell beadnom a szakmaelismertetéshez, akkor azt a sulitól kell elkérni értelemszerűen. Csakhogy mi van akkor, ha a suli benyögi, hogy a több mint tíz évvel ezelőtti diákoknak semmit nem tud adni az általuk tanultakról. Puff neki.
Kérdem őket, hogy a hasonló cipőben járókkal mit csináltak eddig? Hát sajna én vagyok az első és rajtam kívül csak egy hasonló esetük van, ő egy héttel később jelentkezett be náluk.
Beszélek az informatikai tanszékkel – mélyen elzárkóznak, mondván mekkora munka ez a jó tanár uraknak. Kitalálni, hogy mit is tanítottak nekem anno. És különben is nagyon elfoglaltak. Meg hát nem is tudják, hogy akkor most ezért ki is a felelős. (tipikus magyar hozzáállás) Ezért sajnos nem segíthetnek, mondta a kedves ügyintéző hölgy.
Erre beszélek a rektori hivatallal. Mondják, ááááá, iiiigen, forduljak bizalommal ehhez és ehhez. Rendben, fordulok, hivatkozok. Mondják, nekik semmi közük hozzá, nem segíthetnek. Nem is értik, hogy ott fent miért őket mondták. (...)

Hát ilyenkor mit tesz a jó magyar állampolgár? Azzal főz, amivel tud. Kerülőút!
Ekkor találomra felhívom az egyik tanszéket. A telefonba szól egy kedves női hang, hogy miben segíthet. Huszonhatodszorra rezignáltan elmondom óhajom-sóhajom, és ekkor meglepő fordulat következik be. Azt mondja a hölgy, hogy miért nem megyek fel az „o” drive-ra, mert ott fent van az összes tantárgyi tematika. Mondom kiváló. Hogy is lehet elérni az a bizonyos drive-ot? Hát azt nem tudja, próbálkozzak talán a diákoknál. Nosza telefon a suli diákszövetségének. Helló, kellene a drive-nak a külső elérhetősége. Semmi gond, itt érhető el, aztán már csak a mittomén milyen azonosítód és kódod kell, és már böngészheted is. És ha nekem nincs? Akkor nem segíthetnek.
Visszahívom a kedves női hangot, és elsírom a bánatom. Meglepő módon azt mondta, hogy megérti a problémám, ezért megpróbálja nekem összeszedni, amit tud. Hurrá!
Aztán elkezdtek jönni az anyagok. Mondanom sem kell, hogy ahány tananyag, annyi formátum, stb. Az időbeli eltérésekről nem is beszélve. Tehát egy 2004-es tantárgyi tematikából saját magamnak kell mondjuk 1992-est csinálni, majd valami azonos formátumra hozni őket. Aztán persze a kb 50 tantárgyra vonatkozóan a tantárgyankénti 3 oldal tematika összességében 150 oldalt jelent, ami már súlyban sem semmi.
Az apropót pedig majd' elfelejtettem. Nem tudnak tematikát adni, de a tematika hitelesítése biztos, hogy ezer forint lesz tantárgyanként. Ez annyit jelent, hogy melózok vele vagy egy hetet és még én fizetek kb 50 rongyot. Hát ez Magyarország.
Aztán persze Párom nyaggatott, hogy inkább kérdezzem meg a Zolit, hogy biztos kellenek-e a tematikák. Hallgattam rá, ahogy rendes férfiember ezt általában teszi. És természetesen igaza lett. Zoli írta, hogy egyelőre a tematikákat hagyjuk, azt majd csak akkor, ha valami bajuk lesz, és ők kérik be. Huuuhhh.
Hát ez meleg volt!

2007. március 15., csütörtök

Magunkról...

Eljött a nap, amikor mi is elkezdjük a blogírást :o)
Méghozzá milyen gyönyörű nap... 2007. március 14. van, épp ma 10 éve vagyunk együtt, és épp ma kerek 5 éve vagyunk házasok :o)))

A kezdetektől fogva kacérkodtunk a gondolattal, milyen lehet egy másik országban élni, de valami miatt mindig egyre csak halasztódott. A történet a szokásos: hol egyikünknek, hol másikunknak volt szuper állása, a tanulmányokat sem lehetett csak úgy félbehagyni stb.
1999-ben eljutottunk oda, hogy na most már aztán tényleg és egész biztosan megyünk. Akkor még Kanadát néztük ki, és lelkesedésünk másokat is magával ragadott - több barátunk is úgy döntött, ők is jönnek... Rendszeresen összejártunk, megvitattuk a teendőket, lépéseket. És pont mi voltunk azok, akik végül nem adták be a kérelmet, mert épp akkor kapott Márk egy kihagyhatatlan állásajánlatot, igen jó fizetéssel. (a többiek beadták a kérelmet és meg is kapták a pr vízumot... az egyik család aztán végül úgy döntött, mégsem mennek ki, nem tudták itthagyni a szülőket. Aki kiment, az meg már rég kanadai állampolgár azóta) Márk pedig még fél évet sem dolgozott ennél a cégnél, amikor egyik napról a másikra csődöt jelentettek....Volt egy lakásunk, meg persze jókora hitel a nyakunkban, így sürgősen új állás kellett - és a mókuskerék pörgött tovább. 2003-ban merült fel újra a gondolat, ekkor azonban már Ausztrália. Beszereztük a követségről a kivándorlási lehetőségeket leíró csomagot, de különböző okok miatt megint ennyiben maradt a dolog. Eladtuk a lakást, új hitelt vettünk fel és kertes házba költöztünk. Én közben végeztem a fősulin, és nemsokára az is kiderült, hogy hamarosan hárman leszünk :o) Kisfiunk, Milán 2006. február 10-én született 4080 grammal és 61 centivel.

Ő a mi Kincsünk:



Érdekes, hogy ez nemhogy eltántorított volna, hanem - többek között - ez adta meg a végső lökést: minenképp megpróbáljuk! Elkezdtünk tájékozódni a neten, blogokat olvasni és még 2006-ban felvettük a kapcsolatot Bertók Zolival, aki készségesen válaszolt is a kérdéseinkre. Zoli bevándorlási ügynök, és nagyon érti a dolgát. Pénzvisszafizetési garanciát is vállal sikertelenség esetén, de eleve csak azokat az eseteket vállalja el, amik szerinte átmennének. Minket elvállalna, szerinte esélyesek vagyunk az SI (Skilled Independent) vízumra. Ez a vízum gyakorlatilag az ausztráliában születettekkel azonos jogokat biztosít; szabadon lehet munkát vállalni, vállalkozni, jár ausztrál egészségbiztosítási kártya, ugyanannyiért járhatnak a gyerekek ausztrál iskolába, mint az ottaniak stb. Munkanélküli segély az első években nem jár és szavazni sem mehetünk (nyilván).

A családnak, barátoknak ezúttal még nem szóltunk terveinkről - az előzmények miatt valószínűleg úgysem vennék komolyan. Egyedül a legközelebbi barátaink tudnak a dologról, és anyu, aki teljes mértékben támogatja terveinket.
Tudjuk, hogy nagyon nem lesz könnyű, pláne gyerek(ek)kel. De hisszük, hogy mindenképp megéri. Úgyhogy, go for it!!! ;)

Ági