2007. április 7., szombat

Némi olvasmány


Összeszedtem, milyen Ausztráliával kapcsolatos könyveket gyűjtöttünk eddig össze; hátha másnak is hasznos lehet.
  • - Alessandra Mattanza: Ausztrália - Földünk peremvidéke (8500 Ft, de én 5000-ért vettem a vaterán, vadiújonnan :o)
  • - The official guide to Australia 2006/2007 (a study-go-nál adták)
  • - Brisbane (barátainktól kaptuk 2 éve, Ausztráliából hozták)
  • - Antalffy Tibor: Irány Ausztrália (2490 Ft, de pont most láttam a Libriben nagyon akciósan, azt hiszem féláron... szuper olvasmány!)
  • - Balogh Ernő - Stébel Éva: Ausztrália (Nagyon jó könyv! Még 4 évvel ezelőtt vettük, most már sehol nem látom, használtan sem)
  • - Ausztrália az Útitárs sorozatból (ezt is 4 éve vettük, akkor még csak 6500-ért)
  • - Szemes Piroska: Ausztrália napfényben (1975-ös kiadású könyv, de 250 Ft-ért nem tudtam otthagyni a vaterán)
  • - Bill Bryson: Down Under (szintén a neten vettem, használtan, 350 Ft-ért)
  • - Lonely Planet sorozat: Melbourne - city guide (sajnos párom itt vette egy könyvesboltban, aranyáron)
  • - Melbourne and Region - térkép (3100 Ft volt, de ez legalább tényleg szuperjó)
  • - Lonely Planet-től egy másféle Melbourne (a vaterán vettem 500 Ft-ért...)
  • - Insight pocket guide: Melbourne + kihúzható térkép (az ebay-en vettem fillérekért)
  • - Speak Up magazin (ezt párom kapta a study-go-nál, nem is tudtam, hogy van ilyen újság. Hanganyag is van hozzá, és maga az újság is szuper - angolul tanulóknak nagyon hasznos és szórakoztató)
  • - végül van 2 dvd-nk is a study-go-tól: 1. Ausztrália, 2. Bevándorlás Ausztráliába
És még tavaly vettünk egy nagyon tuti Ectaco szótárgépet is az USA-ból:
Röviden talán ennyi :o) Ezeken kívül - a nyelvtudás felturbózása céljából - még vettünk az e-bay-en egy nagy halom angol nyelvű regényt, szinte fillérekért. Most már csak időt kéne szakítani arra, hogy el is olvassuk őket..

Szakmaelismertetés 1.

Hol is kezdjem... Az az igazság, hogy ugye a sulis részről már írtam korábban, így azt már nem bolygatom. Így tehát vágjunk bele a második részbe, azaz referencia levelek.
Szóval Zoli mondta ugye, hogy kellenek referencia levelek az összes cégtől, ahol dolgoztam. Ez eddig nem nagy dolog, mindenki elolvashatja a Zoli honlapján. Sőt, le is tölthet referencia levél mintákat Zoli honlapjának ide vonatkozó részéről.
Akkor mi ebben a nagy szám, kérdezhetné bárki.
Nos, minta letölt, átír az önéletrajz alapján, majd boldogan elküld Zolinak. No most jön a hideg víz. Ugyanis bizonyos kifejezések kerülendők az adott szakmák ecsetelésénél. Persze erről senki nem tud, így boldogan hihetné az ember hátradőlve a hintaszékében, hogy jó munkát végzett. Majd várja a jól megérdemelt ASCO kódját az adott szakmai szervezettől, erre csak azt kapja, hogy nem tudják elbírálni, mert nem egyértelmű. Ezt egy ács kapta vissza így, mivel azt írta, hogy az ácsolás mellett egyszerű falazási munkákat is elvégzett. Erre azt kapta vissza, hogy nem tudták eldönteni, hogy hány év ács és hány év kőműves tapasztalata van. És az idő csak telik, esetleg nem azt a szakmát fogják elismerni, amivel ki lehet jutni. De ezeket a trükköket csak a szakember ismeri, aki ebben dolgozik x éve.
Ez nekem is azt jelentette, hogy eddig háromszor írtam át a referencia leveleket. Remélem a mostani változatra Zoli már rábólint, és akkor mehetek végre aláíratni. :)
Tehát felebarátaim, ha olvastok más blogokat is, esetleg olyanokét, akik saját maguk járták végig az utat, akkor már tudatában vagytok annak, hogy akár 3-4 évig is eltarthat a teljes vízum ügyintézés segítség nélkül.
Ráadásul a hazai angol fordítások is hagynak némi kívánni valót maguk után, ahogy másoktól hallom. Ugyanis pl. a tetőfedőt kétféleképp lehet értelmezni, így fordítani is. Az egyik 60 pontos szakma, a másik 40. A bejutás szempontjából ugye nem mindegy. Ezért jobb, ráadásul valószínűleg olcsóbb is, ha ausztrál fordít angolra, mint ha a Nemzeti Fordító Iroda. Nekik mindegy, de nekünk esetleg nem.

2007. április 1., vasárnap

Előadás az Ausztrál bevándorlásról

Ma voltam a StudyGo-nál az Ausztrál bevándorlásról szóló előadáson. Már hónapokkal ezelőtt megvettem a jegyet, mert így csak 8200 Ft volt a beugró, a helyszínen fizetve pedig majdnem tízezer. A különböző lehetőségekről tartott előadást egy 21 éve Ausztráliában élő hölgy, tehát igazán autentikus forrásnak tűnt Ausztráliát illetően.
Megdöbbentő tapasztalataim voltak, amiket úgy gondolom, hogy meg kell osztanom veletek.
Tulajdonképpen két előadás volt, mindenki választhatott igény szerint, hogy melyik időpont szimpatikusabb neki. Az első tegnap, a második pedig ma. Magáról a bevándorlási lehetőségekről 3 órában beszélt a hölgy, aztán még kb 1 órát faggattuk az előcsarnokban.
Amin először meglepődtem, az a hosszú sor volt, amibe be kellett állnom megérkezésemkor, a jegyem átvétele miatt. Kb 15 perces sorban állás alatt nézelődve rádöbbentem, hogy hozzávetőleg 100 ember van itt eddig. Az előadás kezdetéig kb 130 főig duzzadt a létszám, és ez állítólag tegnap is így volt.
Az előadás egész jó volt, bár nekem csak a különböző lehetőségek kombinálásában tudott újat mondani, mert a többiről már a Zoli honlapjáról és a többiek blogjaiból értesültünk.
Viszont van egy-két hasznos információ, amikkel eddig nem teljesen voltunk tisztában.
Ilyen például az, hogy mennyi időnk van kimenni, ha már megkaptuk a vízumot. Erre a kérdésre a pontos válasz az, hogy az egészségügyi papírok beadása után 12 hónapon belül kell belépni a main applicant-nek. Az eddigi számítgatásaink alapján, amiket a többiek blogjaiból vettünk, hol 8, hol 10 hónap volt ez az idő, de nem igazán tudtuk, hogy ez miért változik.
A másik érdekesség, hogy nagyon sokan nem kérik az állampolgárságot, amikor arra jogosulttá válnak, talán mert nem túl kényelmes bíróságra járni, ha esetleg berendelik az embert az esküdtszékbe. Viszont, ha bármilyen bűnügybe keveredik az ember, akár csak vétlenül is, rögtön a státuszát fogják ellenőrizni, és ha az nem állampolgár, akkor jön a bevándorlási hivatal és akár azonnal ki is toloncolhatják az embert. Mondjuk 25 év kint tartózkodás és némi vagyonnal az ember háta mögött ez elég húzós lehet.
Ami miatt mindenképp ajánlani tudom az előadást mindenkinek, aki kacérkodik a kivándorlás gondolatával, az az, hogy egy átfogó képet kapunk a kinti életről, és rengeteg információt arról, hogy hogyan lehet kijutni akkor, ha alapból nem tudjuk összeszedni a kijutáshoz szükséges minimum pontot.
Például van olyan konstellációja az elvárásoknak és lehetőségeknek, amikor az egyébként szükséges 120 pont helyett akár 75 ponttal is ki lehet jutni.
Itt is elhangzott az a pletyka, hogy szigorítani fognak a bevándorlás feltételein, méghozzá emelni fogják a szükséges nyelvi elvárásokat.
A szóbeli információk mellett rengeteg nyomtatott anyagot és két DVD-t is kaptunk.
És persze a megerősítést egy illetékestől, hogy azok, akik itthon is képesek boldogulni, azok kint új esélyt kapnak egy normális, minőségi, nyugodt élethez. És ez a kilátások nélküli kishazánk után igazán kecsegtető, és főleg lelkesítő.
De nem ezek az információk voltak megdöbbentőek. Hanem az emberek, akikkel találkoztam. Mérnökökkel, autószerelőkkel, jogászokkal, szakácsokkal, ápolónőkkel, egyedülállókkal, gyerekes családokkal, fiatalokkal és középkorúakkal. Elkeseredett, de reménykedő emberekkel. Olyan emberekkel, akik hajlandóak lennének itthon felszámolni mindent még egy tanulóvízumért is, hogy gyerekekkel együtt (!) elhagyják az országot, mert ígéretet kaptak arra, hogy a kellő nyelvtudás birtokában biztosan el tudják intézni a letelepedésüket. Egy élet munkáját felszámolni a bizonytalanért. Ez azért elgondolkodtató.