Magunkról...

Eljött a nap, amikor mi is elkezdjük a blogírást :o)
Méghozzá milyen gyönyörű nap... 2007. március 14. van, épp ma 10 éve vagyunk együtt, és épp ma kerek 5 éve vagyunk házasok :o)))

A kezdetektől fogva kacérkodtunk a gondolattal, milyen lehet egy másik országban élni, de valami miatt mindig egyre csak halasztódott. A történet a szokásos: hol egyikünknek, hol másikunknak volt szuper állása, a tanulmányokat sem lehetett csak úgy félbehagyni stb.
1999-ben eljutottunk oda, hogy na most már aztán tényleg és egész biztosan megyünk. Akkor még Kanadát néztük ki, és lelkesedésünk másokat is magával ragadott - több barátunk is úgy döntött, ők is jönnek... Rendszeresen összejártunk, megvitattuk a teendőket, lépéseket. És pont mi voltunk azok, akik végül nem adták be a kérelmet, mert épp akkor kapott Márk egy kihagyhatatlan állásajánlatot, igen jó fizetéssel. (a többiek beadták a kérelmet és meg is kapták a pr vízumot... az egyik család aztán végül úgy döntött, mégsem mennek ki, nem tudták itthagyni a szülőket. Aki kiment, az meg már rég kanadai állampolgár azóta) Márk pedig még fél évet sem dolgozott ennél a cégnél, amikor egyik napról a másikra csődöt jelentettek....Volt egy lakásunk, meg persze jókora hitel a nyakunkban, így sürgősen új állás kellett - és a mókuskerék pörgött tovább. 2003-ban merült fel újra a gondolat, ekkor azonban már Ausztrália. Beszereztük a követségről a kivándorlási lehetőségeket leíró csomagot, de különböző okok miatt megint ennyiben maradt a dolog. Eladtuk a lakást, új hitelt vettünk fel és kertes házba költöztünk. Én közben végeztem a fősulin, és nemsokára az is kiderült, hogy hamarosan hárman leszünk :o) Kisfiunk, Milán 2006. február 10-én született 4080 grammal és 61 centivel.

Ő a mi Kincsünk:



Érdekes, hogy ez nemhogy eltántorított volna, hanem - többek között - ez adta meg a végső lökést: minenképp megpróbáljuk! Elkezdtünk tájékozódni a neten, blogokat olvasni és még 2006-ban felvettük a kapcsolatot Bertók Zolival, aki készségesen válaszolt is a kérdéseinkre. Zoli bevándorlási ügynök, és nagyon érti a dolgát. Pénzvisszafizetési garanciát is vállal sikertelenség esetén, de eleve csak azokat az eseteket vállalja el, amik szerinte átmennének. Minket elvállalna, szerinte esélyesek vagyunk az SI (Skilled Independent) vízumra. Ez a vízum gyakorlatilag az ausztráliában születettekkel azonos jogokat biztosít; szabadon lehet munkát vállalni, vállalkozni, jár ausztrál egészségbiztosítási kártya, ugyanannyiért járhatnak a gyerekek ausztrál iskolába, mint az ottaniak stb. Munkanélküli segély az első években nem jár és szavazni sem mehetünk (nyilván).

A családnak, barátoknak ezúttal még nem szóltunk terveinkről - az előzmények miatt valószínűleg úgysem vennék komolyan. Egyedül a legközelebbi barátaink tudnak a dologról, és anyu, aki teljes mértékben támogatja terveinket.
Tudjuk, hogy nagyon nem lesz könnyű, pláne gyerek(ek)kel. De hisszük, hogy mindenképp megéri. Úgyhogy, go for it!!! ;)

Ági