2008. november 27., csütörtök

Az ausztrál jogsi

A neten elérhető információ, hogy mely országok jogosítványait lehet egy az egyben becserélni ausztrálra - a magyar sajnos véletlenül sincs köztük, úgyhogy magyar jogosítvánnyal, állandó lakosi vízummal csak 3 hónapig lehet vezetni. Az ausztrál jogsihoz mindenből újra le kell vizsgázni, ami Victoria államban először egy Learner Permit tesztet, aztán egy Hazard tesztet (ősrégi monitoron megy egy szar minőségű film és kattintgatni kell az egérrel amikor fékeznél stb.) majd egy gyakorlati vizsgát jelent.

Mivel Márk elég sokat dolgozik, eddig egyáltalán nem ért rá ilyenekkel foglalkozni. Az idő azonban egyre inkább sürgetett, úgyhogy két hete egyik nap később ment be dolgozni és a dandenongi VicRoads ügyfélszolgálaton kezdett. Megkérdezte, mi a legközelebbi időpont a tesztre és rögtön másnapra kapott is... 6 napra rá jelentkezett be a Hazard tesztre és hirtelen felindulásból aznapra jelentett be engem is a Learner Permit tesztre (mondván, így felváltva tudunk addig vigyázni Milura)
Aznap este valami f9 körül ért haza a munkából; fürdetés, egyebek, úgyhogy olyan 4-5 teszt gyakorlására maradt csak ideje a másnap reggeli vizsga előtt. Sima feleletválasztós teszt (a,b,c,); összesen 320-féle kérdés van, ebből 32-t tesznek fel a vizsgán, és ennyi van a neten bárki számára szabadon elérhető gyakorló tesztekben is, amiket véletlenszerűen generál a program - értelemszerűen minél többet gyakorol valaki, annál valószínűbb, hogy egyre több kérdés lesz ismerős. (a vizsgán csont ugyanezek a kérdések vannak, még a képek is ugyanezek!)
78%-tól adják meg, és a 32 kérdésre 45 perc áll rendelkezésre. Márk negyed órán belül végzett, és a helyi KRESZ könyv elolvasása nélkül is 100%-os eredményt ért el.

Mégis, hogy mennyire komoly ez a KRESZ vizsga, szerintem az én példám mutatja a legjobban. Nekem ugyanis nincs jogsim. Nemhogy ausztrál, magyar se. Soha nem is volt. Felkészítő tanfolyamon sem voltam soha. Az elmúlt években azért nyilván utasként is ragadtak rám közlekedési szabályok, ismerem a táblákat, elsőbbségadási szabályokat, alapvető dolgokat; de KRESZ könyvet konkrétan még nem fogtam a kezemben.
A vizsgára kemény 6 napom volt felkészülni, amiből az utolsó 4-et dögrováson töltöttem, így a felkészülés végül összesen nem lett 3 óránál több (és akkor is csak az internetes teszteket nézegettem)
Mindezek fényében, múlt hét kedden 9:05-kor kezdtem a vizsgát és kerek 11 perc múlva már a pultnál vártam az eredményt - 100%-os lett.
Nem, nem én vagyok ilyen okos-ügyes, istenadta tehetség, hanem maga a vizsga ennyire egyszerű. Mondanám, hogy angolul kell tudni hozzá, de még csak ez sem igaz, ugyanis a vizsga 20 nyelven elérhető (pl. olasz, német, spanyol, görög, török, orosz, szerb, román stb.; a magyar épp nincs közte), de lehet tolmácsot is igényelni, ingyen és bérmentve.
Szerintem ha valakinek van olyanja, amit köznyelven úgy hívnak, hogy "józan paraszti ész", akkor ezen megbukni nem lehet. Ha meg még jogosítványa, vezetési tapasztalata is van az illetőnek, és gyakorolt is a vizsgára, akkor szerintem az a művészet, ha nem 100% az eredmény.
Vannak persze ausztrál sajátosságok, amiket célszerű tudni, de nem ezekkel van teleszórva a feladatsor, hanem logikusan kikövetkeztethető kérdésekkel.
Néhány példa a kérdések jellegére (nem szó szerint, és nem sorrendben vannak a válaszok, csak emlékezetből írom):
a vezetés egyik igazi kihívása: a.) vezetés közben beállítani a rádiót, b.) a kerekeidet a megfelelő nyomás alatt tartani, c.) rossz minőségű úton is biztonságosan vezetni.
Vagy: az úton előtted lovak jelennek meg, mit teszel? a.) ugyanúgy haladsz tovább és áthajtasz közöttük, b.) nyomod a dudát, hogy húzzanak az utadból, c.) lassítasz, esetleg meg is állsz, hogy elkerüld az ütközést. (ugyanez a kérdés van farmállatosban is)
Vagy: az ábrán az előtted haladó kamion balra kanyarodáshoz készül, rajta a "do not overtake turning vehicle" tábla. A kérdés az, hogy mit teszel? a.) most megelőzöd b.) dudálsz a kamionsofőrnek, hogy tudja, mögötte vagy c.) a kamion mögött maradsz, és hagysz neki helyet a forduláshoz.
És így tovább a végtelenségig, telis-tele igazi gyöngyszemekkel.

A VicRoads-os ügyintéző lány állati kedves, nevetgélős volt végig, mintha nem is hivatalban lettem volna. Amikor bejelentkeztem, még azt is mondta, hogy Milu nagyon cuki és szívesen vigyázna rá amíg vizsgázom, csak hát túl sokan állnak mögöttem a sorban. A sorok egyébként gyorsan haladtak, sok ügyintéző dolgozott, és egyik fél részéről sem láttam egyetlen morcos, türelmetlen arcot sem.
A sikeres vizsga után rögtön lefényképeztek, és 2, azaz kettő perc múlva a kezemben volt a "Learner Permit"-em; egy műanyag kártya fotóval, címmel, születési adattal, érvényességgel (10 év!). Vettem még 2 db "L" (learner) táblát és már mentem is. Összesen fél óránál többet nem töltöttem a VicRoadsnál, és kezemben volt az "elő-jogsi", amivel akár azonnal kormány mögé ülhetek, amennyiben kiteszem az L betűt az autóra és ül mellettem egy "supervisor", egy olyan személy, akinek van jogsija és tud engem tanítgatni. Ugyanis nem kötelező oktatóra költeni, nyugodtan tanulhatok bárkitől, akár a férjemtől is, ha nekem úgy jobb. Annyi megkötés van, hogy ha 21 év alatt lennék, akkor min. 120 órát kellene vezetnem felügyelettel (ebből min. 10 órát éjszaka), amit egy naplóban (Learner Log Book) kell vezetni, benne a felügyelő vezetők jogosítványszámai és aláírásai, amik igazolják, hogy én tényleg vezettem akkor és ott. 21 év fölöttieknél nem kell igazolni semmit, tökmindegy, hogy jutok el a gyakorlat megszerzéséig.

21 év alattiaknak min. 12 hónapnak kell eltelnie, mire mehetnek Hazard tesztre és gyakorlati vizsgára a "probationary" (P) jogsiért, 21 és 25 év közöttieknek min. 6 hónap, 25 év fölöttieknek min. 3 hónap. Ha megvan a P jogsim, onnantól számítva minimum 3 év, mire teljes értékű jogosítványt kapok. Addig ki kell majd tennem egy zöld, P betűs táblát a kocsira elöl-hátul, (21 év alattiaknak 1 évig még piros P-s tábla is van), nem lehet semmi alkohol a véremben (full jogsisoknak ugyanis lehet egy kevés), nem használhatom a mobilom vezetés közben, nem vezethetek nagy teljesítményű (sport)autót, ill. ha automatára vizsgáztam, akkor csak azt vezethetek.
Azt hiszem, a 120 óra leigazolásának módja eléggé jól érzékelteti a "bizalom" szó jelentését errefelé, másrészt a jogsiszerzés menete ad némi képet az itteni közlekedési morálról, hogy itt mazsolaként egy laza kresz teszt kitöltése után már az utcán gyakorolhatok, igazi oktató, dupla fékes kocsi és tanpálya nélkül.

Márk azóta túl van a hazard teszten is (na az gáz, videójáték-függők előnyben. Még az oktatók szerint is teljesen értelmetlen, QLD-ben nincs is, remélhetőleg itt is hamarosan eltörlik), hétfőn pedig megvolt a gyakorlati vizsgája, kb. 50 perc vezetés, amit hibátlanul teljesített (hétvégén vett 2 órát oktatótól, egy jó fej indiai sráctól, aki elmondta, mikre ügyeljen különösen) A vizsga után pedig azonnal kézhez kapta a vadiúj, teljes értékű ausztrál jogsiját, 10 éves érvényességgel (ez utóbbi választható, és pénztárcától függ)

11 nap alatt jutott el az ausztrál jogsihoz, és minden vizsgát egy helyen, a Dandenongi VicRoads-nál tett le.
Időpont volt bőven (de ha épp nem lett volna, akkor át lehet menni egy másik VicRoadshoz, ahol van), úgyhogy az ausztrál jogsit - a mi tapasztalatunk alapján - alig pár nap/hét alatt is meg lehet szerezni. Ha valamiből meg is vágnak, akár már 1-2 nap múlva újra lehet próbálni, a több hónapos várakozási idő csak legenda.
Ugyanezt tapasztalom egyébként az orvosnál is; időpontot kell kérni, de akármikor odatelefonáltam, mindig rögtön aznapra is tudtak volna adni.
Továbbra is azt látjuk, hogy itt gördülékenyen, egyszerűen működik minden, eddig legalábbis semmi gondunk nem volt még, a hivatalokban sem.
Egyedül a TV antenna felszerelése jelentett több hetes késedelmet, de azt betudom a tulajdonosváltásnak (korábban írtam, hogy egy befektető megvette a házat amit bérlünk)

Vagy másfél hete megérkezett Melbourne-be a szállítmányunk is, de még mindig a vámon van. Kiderült, hogy a késedelem oka az, hogy az egyik tétellel gond van, méghozzá a grill fűszerkeverékkel, amiből vagy 15 zacskót hoztunk ismerőseink kérésére. Nem szerepeltek rajta érthető formában az összetevők, úgyhogy választhattunk, hogy vagy kérünk Magyarországról, a gyártótól egy hivatalos papírt az összetevőkről angol nyelven (és addig tovább dekkol az egész szállítmány), vagy megsemmisítik. Gondolom sejthető, hogy ez utóbbit választottuk. Jövő héten ki is hozzák a cuccainkat, még egyeztetünk, hogy pontosan mikor.

Az idő egyre jobb, múlt héten gyakran esett, de mostanában már ismét olyan 25 fokok vannak, napsütéssel. Talán az egyetlen egyébként, amit még nem tudtam megszokni, az a melbourne-i szélsőséges időjárás. Tényleg igaz, hogy itt egyetlen nap alatt akár mind a 4 évszak előfordulhat. Többször volt, hogy gyönyörűen sütött a nap, felöltöztettem Milut a játszóterezéshez, és mire kiléptem az ajtón, már szakadt az eső. És ugyanez akár 2-3x is egyetlen nap. Egyik reggel épp Zsu barátnőmmel skype-oltam, és amikor elkezdtük, nagyon sötét, borult volt az ég, nem sokkal később pedig már iszonyatosan zuhogott. El is könyveltem magamban, hogy aznapra lőttek a szabadtéri programoknak, de a beszélgetés végére nemhogy elállt az eső és kivilágosodott, hanem ragyogó napsütés lett. Ez ki is tartott úgy egy órát is, aztán hirtelen jégeső (!!) esett... És bármikor lehet, hogy egyik nap 34 fok van, másnap már csak 23. Vagy akár 11.

Amikor épp nem esik az eső, (és Márk még sötétedés előtt hazaér) mindig sétálni megyünk esténként, csak mi hárman, és ekkor beszéljük meg a napunkat is, meg felfedezünk, házakat nézegetünk, tervezgetünk. Imádom ezeket a sétákat :o) Milu is szépen fejlődik, egyre több dolgot mond, egyre ügyesebben fejezi ki magát és egyre nyitottabb. Továbbra is játszóházazunk Annamariékkal, néha a barátnőivel is, meg persze kettesben Miluval is, tegnap például uszodában is voltunk. Milu teljesen odáig volt, végig pancsolt, csúszdázott, állatira élvezte, végig fülig ért a szája :o)

Új fotók (Milu, tengerpart, uszoda, játszóház, kutyakiállítás) itt találhatóak.

2008. november 15., szombat

"Ez vicces volt ez"

A héten a mellettünk lévő botanikus parkban kirándultunk Annamariékkal. Gyönyörű, napos, meleg délelőtt volt (34 fok), a locsolók még be voltak kapcsolva és Leventének (4 éves, ő már itt született) nagyon tetszettek. Mindegyiknél belenyúlt a vízsugárba - Milunak meg valamiért ez tetszett annyira, hogy minden alkalommal hülyére röhögte magát :oD Annamarival mi már azon röhögtünk, hogy Milu hogy röhög. Annamari készített pár felvételt is (de ez már a vége, amikor kezdett fáradni)



2008. november 10., hétfő

2 hónap

Repül az idő, épp ma van kerek 2 hónapja, hogy megérkeztünk Ausztráliába, és pont kerek 1 hónapja lakunk saját bérleményben (és előtte kerek 2 hetet töltöttünk Juditékkal Brisbane-ben; hej, de jó nyaralás volt... :o))

Sok az elmaradásom, tudom, kissé hanyagolom a blogot, de kárpótlásul most feltöltöttem többszáz képet ;o) Voltunk például Porter Davis bemutatóházakban - már Magyarországon is odáig voltam a munkáikért és gyakran böngésztem a honlapjukat, élőben meg aztán tényleg döbbenetesen jók a házaik (na meg a design, a berendezés sem utolsó...)
Ilyen elképesztően szép házakban még soha életemben nem jártam. A fotók sajnos nem adják vissza, de azért feltöltöttem jópárat ebbe az albumba.
Ma egyébként végre a házunkon elvégzendő munkálatok is megtörténtek. 3 inspection is volt végül, ahol nagyon alaposan felmérték, hogy hol vannak hibák a házon, és úgy volt, hogy múlt héten felhívnak a mobilomon időpontot egyeztetni, hogy mikor jöjjön a munkás brigád. Végül nem hívtak fel, vasárnap gondoltam is rá, hogy hétfőn majd rákérdezünk az ingatlanügynökségnél (az például, hogy a dolgozószoba ajtaját nem lehet becsukni, nem zavar annyira, mint az, hogy a mai napig nincs antenna a házon, így egyelőre egyetlen TV adást sem tudunk fogni)
Erre hétfő reggel 7.20 perckor kopogtatnak az ajtón. Mindketten fent voltunk már, Márk épp indult munkába, de azért meglepett a korai időpont, pláne hogy a brigád állt az ajtóban, hogy akkor jöttek szerelni... Nagyszerű. Már rég dolgoztak, amikor is 7.45-kor csörgött Márk mobilja: az ingatlanos hívta, hogy jelezze, hogy akkor ma jönnének a munkások, és legyünk oly kedvesek otthon tartózkodni, hogy beengedjük őket.
Úgyhogy ma azért írtam az ingatlanügynökségnek egy udvarias levelet, amelyben megkértem őket, hogy a jövőben min. 3 nappal a látogatások előtt legyenek kedvesek szólni, és akkor mi is tudunk tervezni, nem kell hirtelen az összes aznapi programot lemondani.

Mik voltak még? Múlt héten kaptunk egy extra napot is, amit együtt tölthettünk - kedden munkaszüneti nap volt Victoria államban a Melbourne Cup miatt (lóverseny... :o))
Kirándultunk Williamstown-ba, többször tengerpartoztunk (most már olyan 28 fokok vannak), ettünk a Paprika Hussarban (valami isteni volt a kapros juhtúróval töltött gombájuk), meg felfedeztük végre jobban a környékünket is, és leesett az állunk, olyan utcák és házak vannak fölöttünk úgy 2 utcával... sok képet töltöttem fel ide

Tudom, hogy mondtam már, de imádok itt lakni. Akkor is szimpi volt, amikor gőzerővel albérletkeresésben voltunk, mostanra viszont arra jutottam, hogy ennél jobb helyet akarva sem találhattunk volna, állati mázlink van (ebben is).
Gyönyörű, panorámás helyen lakunk, rengeteg zölddel, óriás fákkal, pálmákkal; csendes, békés környéken - viszont ha némi nyüzsire vágyunk, mindössze egyetlen egy utcára kezdődik a "belváros": egy óriási és minden nap éjfélig nyitvatartó Safeway, posta, könyvtár; könyvesboltok, kávézók, éttermek, drogériák, patikák, tisztítók, divatüzletek, számítástechnikai üzletek, bababolt, lakberendezés, antik áruk, édességboltok, cheesecake bolt, fagyizók stb. végeláthatatlan sora - nappal is szeretek errefelé sétálni Miluval, este pedig aztán főleg nagyon hangulatos, rengeteg ember van az utcákon, az éttermek tömve vannak.
Még egy Ice Rock fagyizó is van (az is este f11-ig van nyitva) - erről egyébként korábban még nem is hallottam; az adag fagyiba ott helyben keverik bele az általad választott kombinációt, legyen az gumimaci vagy marshmallows, cukorka, csoki vagy bármi más édesség. Mondjuk ami nálam abszolút a csúcs (eddig), az a Wendy's-ben kínált kóla, benne 1-2 gombóc vaníliafagyival... (na ez az, amit tuti nem fogok megkóstolni; azt hiszem egyébként valami Coke Spider fantázianévre hallgat, de csak futólag láttam)

Hetente 2x játszóházba is járunk (köszönet Annamarinak, aki megmutatta :o) Ilyenkor úgy intézem, hogy akár 4-5 órát is ott tudjunk lenni.
Az sem okoz gondot, hogy olyan 50 perc sétára van tőlünk - sőt, kifejezetten jól esik a mozgás! Ilyen környezetben sétálva meg aztán pláne... Akár a hét minden napján bevállalnám.
Milu is nagyon szeret ott lenni (jót is tesz neki) és én is tök jól érzem magam, ott még olvasni is jut időm :o) Az alkalmazottak végtelenül kedvesek, már a nevemen szólítanak és messziről köszönnek (azért járnak a csodámra, mert gyalog járok, ez ugye rögtön az első beszélgetéskor kiderült) A tulaj külön felhívta a figyelmem egy akciós újságra, ahol épp van kupon hozzájuk is még pár napig, és ha azzal megyek, a felnőtt belépő ingyen van. Megköszöntem az infót, és legközelebb úgy mentem - ő meg külön nekem hozta az új kuponos újságot az asztalomhoz, hogy biztosan legyen utánpótlásom :o) Otthon a Savoyába jártunk (a Dzsungel Kalandparkba), azt is nagyon szerettem - itt viszont több minden van és több szolgáltatást nyújt (például komplett étterem is van). 9.50 a gyerek belépő és 3 dollár a felnőtt (de ebben benne van egy szabadon választható forró vagy hideg ital is), és ezért az árért korlátlanul lehet maradni, tehát nem perc-elszámolás van.


Még néhány hétvégi kép (a többi az albumokban!)

kutyaséta (de várom már, hogy Arwenék itt legyenek!)

Milu a sirályok gyűrűjében:


Kropiéktól mi is kaptunk felkérést, hogy írjunk 7 dologról, amiről még nem írtunk - még nem volt időnk rá, majd igyekszünk pótolni :o)