2009. július 25., szombat

Elmaradás

Régóta terveztem már, hogy egyszer gép elé kellene ülni és írni egy kicsit a blogra is, meg feltenni pár fotót, de a megvalósításig csak most jutottam el. Közben meg annyi minden volt, hogy azt sem tudom, hol kezdjem...
Először is, még áprilisban Raymond Island-en töltöttünk egy hétvégét, barátaink meghívására. Ez a kis sziget alig pár óra autóútra van tőlünk, és itt található a világ leghosszabb egybefüggő homokos strandja is, a "ninety mile beach" ami Victoria állam dél-keleti partján, több, mint 150 km hosszan nyúlik el.



A szigeten rengeteg koala él, csak úgy szabadon, és néha karnyújtásnyira ültek tőlünk (de tiszteletben tartottuk, hogy Victoria államban tilos élő koalát megérinteni, még az állatkertekben, állatparkokban található példányokhoz sem szabad hozzáérni) Igyekeztünk minél több helyre elmenni a környéken, még egy közeli cseppkőbarlangban is voltunk, és vadon élő kengurukat is láttunk :o) Fotókat a kirándulásról ebbe az albumba tettem.

Aztán, anyák napján ellátogattunk egy magyar rendezvényre, egy anyák napi ebédre. Magunktól soha eszünkbe nem jutott volna, csak aztán annyira hívtak a barátaink, hogy elmentünk :o) Azt nem mondom, hogy mostantól rendszeresen járni fogunk, de mindenképp érdekes élmény volt. Csak néztem azt a sok idős magyar nénit és bácsit, és valahogy olyan furcsa volt, hogy ők mind itt élnek és boldogulnak, ebben a távoli országban, ahol az én nagyszüleim totálisan elveszettek lennének. Oké, felfogom én is, hogy nem tegnap érkeztek ide, hanem itt élnek évtizedek óta, de mégis valahogy fura volt egy ilyen generációt itt látni. Hozzáteszem, nekik ugyanúgy furcsa, hogy vannak akik még manapság is elhagyják Magyarországot és Ausztráliába költöznek. Hozzánk mindenki angolul szólt először, mert korunknál fogva (na meg az összejövetel apropója miatt) nem is feltételezték, hogy a magyar nekünk még egyelőre sokkal jobban megy... Az ebéd húsleves volt, utána rántott hús, krumpli, csalamádé, friss kenyér. Eszméletlen finom volt a lángos és a dobostorta. Egy picit videóztam is, itt kezdett a zenekar, később aztán még jobb lett a hangulat és szinte mindenki táncolt.


Voltunk a ScienceWorks-ben is, képek itt (sajnos a kevés fény miatt a kisgéppel nagyon vacak a minőség). Barátainkkal mentünk, és a gyerekek nagyon élvezték.

Bár a mai napig hiányoznak az otthoni barátaim, egy szavam sem lehet, mert itt is nagyon jó barátokra találtunk, tényleg szerencsések vagyunk. Kialakult egy szűkebb baráti kör, akikkel mondhatni napi szinten találkozunk (főleg mert ők is környékbeli kisgyerekes anyukák és mindig együtt csinálunk gyerekprogramokat, nagyon rendesek, hogy azonnal befogadtak maguk közé), meg egy tágabb is, akiket szintén kedvelünk, csak ritkábban tudunk találkozni.

Milu sokat fejlődött és nyitottabb lett. Továbbra sem áll be a szája, bár a magyar kiejtése még mindig nem nagyon javul (gondolom azért az angol nyelvi környezet sem annyira segít most)
Kb. fél éve már nem alszik délutánonként, aminek megvan az a nagy előnye, hogy így már este 8-kor vihetjük fürödni és f9-kor már alszik is, míg korábban néha az este 10-be is belecsúsztunk. Jó mozgalmas élete van a srácnak, gyakorlagilag már a hét minden napjára be vagyunk táblázva: ovi, playgroup, gymnastics óra, játszóházak, parkok, játszóterek, uszoda és még magyar táncra is beiratkoztunk. Nap végére még én is elfáradok, de ő lelkes, boldog, imád jönni-menni. Jelenleg 2 óvodába (kindy) is jár, persze még mindig csak 1-1 nap és alig pár órára, 3 éves korban többre nem tudom beadni (csak child care-be tudnám, de ott 2 nap többe kerülne, mint a kindy-ben egy egész negyedév)
Nagyon szeret oviba járni, szépen viselkedik, és már ismételgeti, amit az óvónők mondanak neki, persze csak ott a foglalkozáson. Mindkét oviban mondták, hogy higgyem el, hogy érti, amit mondanak neki, mert megcsinálja. Angolul még nem beszél egyébként, pár szót kivéve, este is például "gudnájt"-tal köszön el. Tegnap meg kiborított egy fél pohár narancslevet, és amikor elkezdtem leszidni, azt mondta: "de már feltöröltem és mondtam, hogy szorri" Mondom, mit mondtál? "hát, hogy szorri". Először használta ezt a szót velem szemben, eddig mindig magyarul kért bocsánatot. Persze megölelgettem, annál is inkább, mivel tényleg ott volt a törlőruha, megpróbálta feltörölni :o)

A gymnastics óráért él-hal, nehezen emésztette meg, hogy csak heti 1x mehet. Számolja, mennyit kell még aludnia... Imád mindenre felmászni, és nagyon ügyesen csinálja, sosem félek, hogy esetleg leesik. Nagyon jól tud ugrani és tigrisbukfencezni is tud már. Néhány nagyon rövid videó:
A kacaj

Ha zenét hall, rögtön táncolhatnékja lesz... :o)

Az elmúlt hónapokban teljesen rászoktunk a diavetítőzésre, gyakorlatilag ez az esti mese, pizsiben, lefekvés előtt. Őszintén szólva én is élvezem ezeket a meséket, főleg mivel az én gyerekkori diafilmeimet hoztuk ki magunkkal, na meg a kábé velem egykorú diavetítőt :o) Kedvenc meséje a "Csodaautó", meg a "Laci és az oroszlán".
Kedvenc színe a kék, kedvenc helye a tengerpart, szinte mindig oda menne. Szeretne egy cicát, kutyát csak akkor, ha olyan picike, mint Giorgio (ld. Raymond Island-es fotók) Kedvenc mesehőse Buzz Lightyear a Toy Storyból. És odavan a sárkányokért (amit "fákkány"-nak ejt. Azt, hogy "sas", ki tudja mondani, a sárkányt nem. Magyarázata: "mert a fákkány így fújja a tüzet: ffffff")
Legjobb barátja Olivér, szerelme pedig Olivér nővére, a 7 éves Luca. Csak ma délután is 3x vallott neki szerelmet és érdekes módon a ő nevét hibátlanul ejti :o)
Roppant önálló, szeret mindent egyedül csinálni, vagy legalább megpróbálni. Nagyon udvarias is, ha például megkérdezem, kér-e valamit, egész mondattal válaszol: "nem kérek, köszönöm szépen" Ezt nyilván tőlünk látja, mert rá még soha nem szóltam ilyesmi miatt, egyszerűen csak így mondja. Ugyanígy, magától megköszöngeti, ha a kedvében járok valamivel, mondjuk elmegyünk a közeli kis tóhoz, hogy kavicsokat dobálhasson bele.
Egyre ügyesebb és okosabb, már le lehet ülni vele és megbeszélni a dolgokat. Annyira aranyos, és olyan beszólásai vannak, hogy hihetetlen :o))

Márk szakmájával kapcsolatban a helyzet sajnos változatlan, az ő területén a válság nagyon érződik. Amikor kijöttünk, még 80-100 álláshirdetés között válogathatott, de még erre sem volt szükség, mert azonnal, még otthonról felvették, mindössze 2 telefonos interjú alapján. Aztán jött a válság és az elmúlt 6 hónapban mindössze már csak 6 állásajánlat volt meghirdetve a szakmájában, amiből 3-nál kifejezetten fejlesztőt kerestek, a másik háromra pedig jelentkezett, de még egyik esetben sem született döntés. Ebből a háromból az első még februárban volt. Ennek az üzletágnak megvannak a saját fejvadászai, csak erre specializálódva, és most ők is csak széttárják a kezüket. Az önéletrajzától mindenki el van ájulva, az egyik fejvadász egy nap 3x is felhívta, hogy hú hát feltétlenül és azonnal és mindenképp talál neki valamit, aztán az is elült. 2 céghez tudott eddig csak elmenni interjúra, és az első körön azonnal át is jutott, de a második körre végül nem is került sor, mert a fejvadász értesített, hogy egyelőre nem indul mégsem a projekt, pénzhiány miatt lefújták. Sydney-ben lett volna mostanában 2 lehetőség is, de csak 6-10 hónapos szerződéssel, így meg tiszta ráfizetés lenne átköltözni.
Itt, ha nincs az embernek munkája, valami kegyetlenül megy a pénz, alig pár hónap alatt több millió forintnyi összeg csúszik le a számláról - még úgy is, hogy azonnal minimalizáltuk a költéseinket. A házbérlést akkor is fizetni kell, a rezsit is, enni is kell rendszeresen és a gyereknek sok mindent kell fizetni (óvoda, játszóház stb.). Nyilván nem szerettük volna megvárni, hogy elfogyjanak a tartalékaink, így Márk egy idő után más területeken is elkezdett nézelődni. Egy barátunkon keresztül azonnal kapott is munkát, már jó ideje dolgozik, és úgy néz ki, munka van és lesz is bőven. Az építőiparba került: vízhatlanít, burkol, szerel, bont, csiszol, gipszkartonozik, szigetel. Aki ismeri őt, az tudja, hogy még élvezi is: van hozzá érzéke és szereti is csinálni. Szerencsére az égvilágon semmi lelki törést nem okoz neki, hogy a 2 diplomájával, középvezetői pozíciókkal a háta mögött most életében először kétkezi munkát kelljen végeznie, sőt.
A kiadásainkat pedig így legalább tudjuk fedezni, és jelenleg ezzel is elégedettek vagyunk. A későbbiekre vonatkozóan pedig nagy terveink vannak, lassan saját vállalkozásba fogunk kezdeni.
Azt látjuk egyébként, hogy a gazdaság nagy része azért pörög, pl. az ingatlanpiac is, és a szupermarketekben, shopping centerekben körülnézve sem látni semmi gondot, mindenki ezerrel vásárol, tömve vannak a plázák, hétvégén alig lehet parkolóhelyet találni.

Megünnepeltük az első itteni szülinapom is, a lányokkal beültünk egy koktélra, meg mozimaratonra mentünk (The Proposal, The Hangover), szerelmemtől pedig egy gyönyörű, hatalmas bronz agárszobrot kaptam, meg egy nagyon finom fehércsokis-epres tortát (a közeli cseh, "a touch of Europe" feliratú cukrászdából, még mákos meg diós kiflijük is van, meg túrós-meggyes rétes!)


Csináltam egy vegyes albumot is, képek itt.

Az idő egész jó, soha ennél rosszabb telünk ne legyen... Még júniusban is 20 fokok voltak napközben, aztán 16-18, mostanra meg már csak 15 fok körül mozog, de általában szép napos idő van. Ha nincs szél, tiszta tavaszias. Alig pár óra autóútra vannak tőlünk a hegyek, ahol már régóta nagy hó van, oda is el szeretnénk még menni a többiekkel egy hétvégére snowboardozni egyet, a gyerekek is biztos élveznék :o))