2008. február 22., péntek

Már fél évnél tartunk

6 hónapja, hogy Adelaide-ben átvették a vízumkérelmünket.
Ahogy nézegetem a timeline-t, sajnos egyre valószínűbb, hogy úgy május közepe-vége a legkorábbi időpont, amikorra egyáltalán CO-t remélhetünk :o(( Már most ott van minden papírunk (orvosi, erkölcsi, munkahelyváltozás bejelentése stb.), de még így is eltarthat majd 1-2 hónapig, mire megadják a vízumot.. Tehát kb. nyár közepe. Jóindulattal.
Abba meg egyelőre bele sem szeretnék gondolni, hogy tavaly augusztusban a szeptemberi változások miatt úgy háromszorannyi pályázat érkezett, ami szintén jelentősen lassítani fogja a sort. Talán a MODL miatt picit azért majd előrevesznek, legalábbis reméljük. (meg talán még az is jó hír lehet, hogy a bevándorlási miniszter bejelentette, hogy a 2007/2008-as pénzügyi évben kiadható bevándorló-vízumok számát 6000-rel megelemeli)

Múlt hétvégén a Kalló családdal találkoztunk. Már elég régóta levelezünk Judittal és nagyon sok közös van bennünk, úgyhogy alig vártam, hogy megismerhessem őket élőben is :o) Ráadásul én a régi babás blogjukat is olvastam; Timi és Tomi úgy tudott a szívemhez nőni, hogy még sosem találkoztunk. Fantasztikusak a gyerekeik, Tomi annyira kiegyensúlyozott, vidám baba; Timi is olyan aranyos, nyitott, figyelmes és olyan szövege van... :o)) És angolul is egy csomó mindent mond már. Nagyon jól éreztük magunkat velük és még egyszer köszönjük szépen a meghívást, és a sok ausztráliás ajándékot!!! Pár fotót feltettem ide is (látod, Timi, mekkora hatalmasakat tudsz ugrani?)
Ha már eljutottam a fotófeltöltésig, végre feltettem pár képet tavalyról is, amikor Bogdanovits Ildiékkel találkoztunk, és Milu albumába is került pár új kép.
Már egyre többmindenkivel találkoztunk, decemberben Kriszékkel is (ami nekem azóta is hihetetlen. Nagyon aranyosak voltak; én nem is reméltem, hogy bele tudnának zsúfolni még minket is a programjukba, de minden további nélkül megtették; sőt még kis ajándék koalamacikat is kaptunk tőlük! :o)

Hétvégén pedig remélhetőleg össze tudunk majd futni a barátainkkal, Mónival és Csabival is, akik most érkeztek haza Ausztráliából. Fantasztikus 3 hetet töltöttek ott, és ha már arrafelé jártak, 2008. február 22-én Sydney-ben össze is házasodtak :o)) Ezúton is gratulálunk nektek és köszönjük az mms-t, nagyon szépek voltatok!!

Közben zajlik az élet, hétközben munka, hétvégén barátainkkal találkoztunk, állatkertben voltunk, ismét kutyát mentettünk... Márk meg közben a vizsgájára tanult, szeretne "Microsoft Certified Business Management Solutions Professional" fokozatot, ehhez pedig több vizsgát is le kell tennie. Tegnap volt vizsgázni "Financials in Microsoft Dynamics NAV"-ból. A magyar nyelvű vizsgákra 1,5 óra van, de a pénzügyi vizsga csak angol nyelven elérhető, így arra adnak plusz fél órát. Egy órán belül végzett és 89%-os eredményt ért el, nagyon büszke vagyok rá!
Mostantól elkezd készülni a többi vizsgára is, mert ezzel valószínűleg jelentősen növelheti a kinti elhelyezkedési esélyeit; kint sokkal jobb ha bizonyítványokkal alá is tudja majd támasztani a tudását.

2008. február 10., vasárnap

Boldog Szülinapot, Milu!

Drága Kicsikénk, nagyon boldog második születésnapot kívánunk Neked!!! :o)


2008. február 9., szombat

Két új hír

Rohanásban vagyunk, így csak egy nagyon gyors bejegyzés:

Először is ma reggel Zoli email-je fogadott, megérkezett a várva-várt visszaigazolásunk!! (5 hónap 18 nap után) Annyira örültünk neki!!
3 hónap elteltével egy elő-visszaigazolást már kaptunk, az csak egy sima kis email volt, ez viszont a rendes visszaigazolás, komoly 7 oldalas pdf dokumentum minden hasznos tudnivalóval, ÉS ami a legfontosabb: ügyirat-számmal! Most már nem csak egy érintetlen akta vagyunk egy polcon a többi között, hanem átkerültünk egy másik polcra, hogy ott várjunk hónapokat ügyintézőre - igen, sokkal jobb :o))
Nagyon vártuk már a visszaigazolást, folyamatosan a timeline-t nézem, már lassan kívülről tudom, hogy a brazil, a holland, a román, a dél-afrikai meg a többi pontosan mennyi várakozási idő elteltével milyen fázisban tart/tartott. Úgy kalkuláltam, hogy a héten (vagy legkésőbb a jövő hét elején) nekünk is biztos megküldik, így az elmúlt napokban kivételesen már ki sem kapcsoltam éjszakára az egyik számítógépet, hogy reggelente - Zoli levelére várva - még azzal se menjen fölöslegesen az idő, amíg a gép magához tér. Tudom, ez már szinte kóros :o) de annyira mennénk már...
El tudom képzelni, hogy mit érezhetnek Ildiék meg Nikiék, akik velünk ellentétben már a küszöbön állnak... nekik akármelyik nap jöhet a jó hír, hogy megvan a vízum! Izgi... :o)

A másik mai hír: ma reggel 10-kor átvették Sydney-ben az orvosi papírjainkat! :o) Egyébként már 3. napja Sydney-ben van a csomag, csak fennakadások voltak a vámon. Böröcz doktor kedden felhívott minket és bediktálta az UPS tracking numbert, így folyamatosan nyomon tudtuk követni, épp hol tart a kézbesítés.

Mindenkinek kellemes, napsütéses-kirándulós hétvégét kívánunk! :o)

2008. február 2., szombat

Medicals done :o)

Délután 2-re volt időpontunk a Kútvölgyi kórházba, Böröcz doktorhoz. Tegnap még odatelefonáltunk, ő meg elmondta, pontosan hová kell jönni és miket kell hozni:
- reggeli vizelet (csak kettőnktől)
- HIV teszt eredménye (szerdán átvette Márk, természetesen mindkettőnké negatív)
- mindhármunk útlevele
- TAJ kártyák
- 26-os és 160-as form (lehetőleg előre kitöltve az alapadatokkal)
- Zoli küldött egy formanyomtatványt (a vizsgálat elvégzéséről), amit a doki lepecsétel és aláír
- 2 db igazolványkép (mindhármunkról)
- orvosi papírok ha voltak betegségek, operációkról zárójelentések
- készpénz

Milut is vihettük végül, mert bár a Kútvölgyi kórházban látogatási tilalom volt az influenzajárvány miatt; ez a járóbeteg rendelést nem érintette és a doki oda hívott minket (II. emelet, 208-as szoba).
Milu még 2 éves sincs, úgyhogy semmilyen fölösleges sokknak nem kellett kitenni. Vizeletmintát 5 év fölött kell csak adni, röntgen 11 éves kor fölött kell, AIDS teszt pedig 15 éves kor fölött kötelező.

Kettő óra tíz perckor már be is hívott minket és elkezdte kitöltögetni a papírokat. Milu nem sokkal később Márk vállán bealudt (hát igen, kettőkor alvásideje van...) Felébreszteni nem akartuk és szomszéd vizsgáló is épp foglalt volt, így először elküldött minket röntgenre, ő pedig addig elment vizitelni. Közben én kiszaladtam a kocsihoz a babakocsiért és áttettük Milut, így már nyugodtan és kényelmesebben tudott aludni. A röntgenen senki nem volt előttünk, kb. 8 perc alatt végeztünk is mindketten. Ezután még várnunk kellett egy kicsit, amíg kiszólt az asszisztens, hogy minden rendben, sikerültek a felvételek, nem kell ismételni.
Visszamentünk a rendelésre és megvártuk a dokit. Milu aludt, így mi addig tudunk kényelmesen olvasni :o) Nemsokára aztán felébredt és épp jött a doki is, így megkezdődhetett az orvosi vizsgálat, ami igen alapos volt, még Milu esetében is. Őt is ugyanúgy meghallgatta, megkopogtatta, megnyomogatta; vizsgálta ülve és az ágyon fekve is - ahogy minket is (nekünk vérnyomásmérés is volt). Nyilvánvalóan ez az, amit az ausztrálok elvárnak tőle, ő pedig be is tartja - és ez így korrekt. A vizeleteredmények és a röntgen-kiértékelés majd csak hétfőn lesznek meg; akkor elvégzi a maradék papírmunkát és fel is adja a küldeményt - nekünk meg elküldi a fuvarlevélszámot, hogy mi is nyomon tudjuk követni a borítékot.

A doki nagyon szimpi, kedves és tényleg gyorsan dolgozik. Kettőkor érkeztünk és négykor már végeztünk is mindennel együtt! Azt hiszem, ez az, ami a kisgyerekeseknek igazán számít, hogy az orvosi ne egy egész napos rémálom, nyűglődés legyen. Nem zavar, hogy a röntgent és a laboreredményeket nem kaptuk a kezünkbe (és így nem kellett plusz órákat várni), igazság szerint ezek nekünk bőven ráérnek jövő héten is, ahogy a postázás is. A lényeg, hogy mindössze 2 óra alatt sikerült letudni az orvosit :o)