2010. március 31., szerda

Ez + az

Az elmúlt hetekben ismét vendégeink voltak Magyarországról, ill. Adelaide-ből is. Nagyon jó volt, sokat csavarogtunk, szép helyeken jártunk, késő estékig dumáltunk, nevettünk, jókat ettünk, szabadtéren bbq-ztunk. Várunk vissza Titeket :o)
Igyekszem pótolni egy kicsit a lemaradásom, írok gyorsan pár dologról:

Az oltás
Milu nem sokkal a 4. szülinapja után megkapta az utolsó oltását, ezzel legalábbis most egészen a high school-ig le van tudva minden. A GP (háziorvos) megkért, hogy ha nem gond, inkább a Council-hoz vigyünk Milut, mert mindig csak oltásokkor találkozik vele (Milu szerencsére még soha nem volt beteg) és nem szeretné, ha rögzülne benne, hogy hozzá belépve mindig félnie kell szegény gyereknek. Korábban nem is tudtam erről a lehetőségről, hogy a Council szervez csoportos oltásokat. A weboldalon minden információ fent van: mikor, melyik kerületben és pontosan hol van oltás. Előnye, hogy időpontot nem kellett kérni, bármikor érkezhettünk este 6.15 és 6.45 között, valamint közelebb is volt a helyi Council-hez menni, mint a GP-hez. Árban tök ugyanaz; a GP-nél is teljesen ingyen volt Milu minden oltása, és itt is.
Az eddigi oltásokat a magyar oltási könyvbe vezette a GP, és a mostanit is oda írták - emellett automatikusan kaptunk postán is egy összefoglalót az eddig oltásokról és a soron következőről.
A Council-ban felveszik az adatokat, sorszám, aztán szólítanak. A doktornéni szépen elmagyarázta neki, hogy miért is van erre szükség és mi fog történni, majd meg is kapta az oltást mindkét karjába. Az elsőnél még nem sírt, a másodiknál már igen, de azért egy kicsit megvígasztalta a pókemberes pecsét, amit a doktornéni nyomott a kezére, kifelé menet még intetegett is neki.

Pest Control

A múltkori pókirtás nem tartott valami sokáig. Az utóbbi időben sajnos két fehérfarkú pókkal is találkoztunk a házban, akik nagyon is élénkek voltak, úgyhogy új pest control után néztünk. Ezen az oldalon kitöltöttünk egy rövidke adatlapot, és másnap rögtön 2 cég is hívott az ajánlatával. Ez a srác 9 hónap garanciát vállalt, és klasszisokkal olcsóbban dolgozott, mint a múltkori - kíváncsi vagyok, mennyivel lesz hatásosabb. Kerek 2 héttel az irtás után ugyanis a konyhában egy kis pók sétált el mellettem a kövön, és elég egészségesnek nézett ki. Elméletileg az elején van még némi türelmi idő, mielőtt a garancia életbe lép, mert vannak pókok akik behúzódnak és nem jönnek elő, csak amikor már nagyon szomjasak. Reméljük a legjobbakat, többel nem szeretnék találkozni. Az biztos, hogy a méreg már hat, a ház körül már 3 huntsman hullát találtunk (egyikük a mellékelt fotón)


A jégvihar
Dandenong Ranges-ben kirándultunk barátainkkal március első hétvégéjén. Nagyon klassz hely, gigantikus méretű fák és páfrányerdő amerre csak néz az ember. Eleinte jó idő volt, sütött a nap is, a gyerekek pólóban meg rövidnaciban voltak. A Sky High-ból szép időben rálátni szinte egész Melbourne-re, de most egyértelműen látszott, hogy vihar közeleg, a város homályba veszett, egyre sötétedett az ég, és a szél is feltámadt. Szerettünk volna még a vihar előtt hazaérni, így rögtön autóba ültünk és elindultunk lefelé a hegyről. Nem jutottunk messze, és máris esni kezdett az eső, először sűrű kis cseppekben, majd bedurvult, és végül jég kopogott a kocsin. Márkkal egymásra is néztünk - jég??? ilyenkor? Marha jó. Mentünk tovább, de alig pár pillanat múlva egyszerűen leszakadt az ég, soha azelőtt ilyet még nem tapasztaltunk. Az eső ezerrel ömlött, az ablaktörlők hiába jártak maximum fokozaton, szinte semmit nem lehetett látni; a fák hajlongtak, lombos ágak törtek le és már golflabda nagyságú jegek estek (néhol teniszlabdányiak voltak!)
Hirtelen minden autó megállt ahol volt, mi is félreálltunk egy háznál és tehetetlenül hallgattuk, ahogy a bazi nagy jegek szarrá verik a kocsit. Félelmetes volt; olyan erővel ostorozott a jég, hogy biztos voltam benne, hogy be fog törni a szélvédő, ezt nem bírja ki. A fényképező az ölemben volt, de ijedtemben és döbbenetemben el is feledkeztem róla, pedig felvehettem volna az egészet. Végig szakadó esőben jöttünk haza, az úton hömpölygött a víz, az utak mellett meg rendesen jéglabdák hevertek mindenfelé. A city-ben még durvább volt a vihar: pillanatok alatt zúdult le annyi eső, hogy az utak helyén sebes folyók keletkeztek, az emberek combközépig jártak a vízben, a járművek megadták magukat. A kocsiból csak itthon, a garázsban szálltunk ki, és mértük fel a károkat: sok-sok apró horpadás a motorháztetőn és a tetőn. Intézzük az ügyet a biztosítóval.

Probléma a házban
Egy meleg januári este eltört a wc-ben vmi kütyü, ami leállítja a vizet ha megtelik a tartály (magától tört el, mi ott sem voltunk). Január végén emailben jelentettük is az esetet az ingatlanügynökségnek (karöltve az evaporative cooling-gal, ami meg túl sok vizet használ a ház lehűtéséhez; ha bekapcsoljuk, úgy folyik belőle a tetőre a víz, mintha csutkára nyitnád a fürdőszobában csapot.) A property manager-ünk másnap hívott is, hogy szólt a landlordnak, aki majd intézi a wc megjavíttatását, de az evaporative cooling az sajnos ilyen, ez egy régebbi modell, meg szar is, ez bizony ilyen sok vizet használ, a tulaj azt mondja, nála is ennyi vizet használt. Király.

Eljött a február, és egy plumber sem tolongott, hogy szeretné megjavítani a budit. Kezdett egyre terhesebbé válni, hogy minden egyes wc használat után a wc mögött hátul-alul meg kellett nyitni egy csapot, megtölteni manuálisan a tartályt, aztán elzárni a csapot és máris lehet lehúzni a wc-t. Türelmesen vártunk, majd február 16-án újabb érdeklődő emailt írtam az ingatlanosnak. Rögtön visszaírt, hogy újabb üzenetet hagyott a landlordnak, és reméli, hogy most már hamarosan rendeződik az ügy. Aztán teltek tovább a hetek, február után eljött a március is.
Március 2-án aztán megelégeltük végre a nyűglődést, és este írtunk egy szép, udvarias emailt az ingatlanosnak, hogy köszönjük, hogy ő mindig továbbította a kérésünket a landlord felé, ám mivel sajnos a mai napig semmi nem történt, holnap felhívunk mi egy plumber-t, hogy csinálja meg a wc-t és a számlát benyújtjuk az ingatlanügynökségnek. (mivel mi velünk vagyunk kapcsolatlban, a landlordot nem is ismerjük)
Ennyi, nem több, nem kevesebb. Semmi picsogás-nyafogás, fenyegetés, csak a szimpla tényközlés, hogy mi fogunk intézkedni. (ez a landlordnak nyilván nem biztos, hogy jó, mivel akit én hívok, lehet, hogy jóval magasabb áron dolgozik, mint akit ő hívna. De hát vazze, ha egyszer nem hív senkit!!)

Háttérinformációként annyit, hogy létezik itt egy olyan könyvecske, hogy "Renting a home - A guide for tenants and landlords" Eme kis piros könyv egy példányát a landlord/ingatlanos köteles a bérlőnek a beköltözés napján vagy még azelőtt átnyújtani, ellenkező esetben kapásból 500 dollárra bírságolják őket. (btw, nem emlékszem, hogy ennél a háznál kaptunk volna ilyet, de szerencsére az előző bérlésnél igen). A könyvecskében szépen le vannak fektetve a bérlő és a landlord jogai és kötelezettségei, a bérlés teljes időtartamára vonatkozóan (a bérlőket egyébként nagyon védik itt)
Namost, egyértelműen kiderül belőle, hogy a "broken toilet system" az "urgent repairs" (sürgős javítanivalók) kategóriába tartozik, így amikor a bérlő jelzi a problémáját, a landlordnak/agent-nek késedelem nélkül reagálnia kell. Amennyiben a javítás nem történik meg gyorsan, úgy a bérlőnek jogában áll maga megjavíttatni az adott cuccot, majd a számlát benyújtani a landlordnak/agent-nek, akik 14 napon belül kötelesek a bérlő kiadásait megtéríteni.
Ezekkel mind már régóta tisztában voltunk, de úgy gondoltuk, jó fejek leszünk, nem jövünk egyből a jogainkkal, hanem inkább megvárjuk, hogy a landlord végre cselekedjen. Január végétől március elejéig vártunk egy sürgős javításra, szóval úgy érzem, ez azért kimeríti a türelem fogalmát.

Másnap reggel persze azonnal ott volt a válasz email-ben a property manager-ünktől. Hogy beszélt a landlorddal és azt mondta, hogy nagyon elfoglalt volt mostanában, de most megadta az engedélyt az ingatlanügynökségnek, hogy ők intézzenek egy plumber-t, aki hamarosan hívni is fog ez ügyben.
És akkor jött egy olyan mondat, ami aztán végképp meglepett:
"The landlord also advised he did not appreciate the threat." (azaz, hogy a landlord azt is tudtukra adta, hogy nem méltányolta a fenyegetést)

Semmi "köszönjük a türelmüket és az eddigi hozzáállásukat". Semmi sűrű elnézést kérés, amiért egy sürgős javítanivalót csesztek megcsináltatni csaknem másfél hónapon át. Sőt, még neki áll feljebb?? WTF??
Namost, mivel csak bérlők vagyunk, bármennyire véd is minket mindenféle törvény, azért mégiscsak kiszolgáltatott egy helyzet ez. Nem jó a landlorddal rosszban lenni, na de nehogymár a csík tolja a repülőt! Milyen érdekes; fogadjunk, hogy ha egyszer én lennék túl elfoglalt rentet fizetni, már rögtön másnap habzó szájjal toporognának itt az ajtóban.

Válaszoltam hát az ingatlanosnak - nagyon visszafogottan, kulturáltan ismertettem a tényállást, valamint az esethez való eddigi hozzáállásunkat, majd kifejeztem meglepődésem a landlord reagálását illetően. Válasza erre még mindig csak annyi volt, hogy értesítette a landlordot, hogy minket frusztrált, hogy ilyen sokáig tartott a budi megjavíttatása.
Őszintén szólva nagyon meglepett ez az egész, mert ők is tudják, hogy egyértelműen igazunk van, és mi is tudjuk, mégsem voltak képesek még annyit sem mondani, hogy "bocsi".
A wc-t egyébként még azon a héten megcsinálta az ügynökség által hívott plumber. Jól eldolgozgatott rajta, mert ki kellett cserélnie egy alkatrészt, de ehhez az egész wc-t ki kellett szednie a helyéről.

A történetet azért írtam most le, hogy egyrészt tanulságul szolgáljon, hogy bérlésnél mindent, de mindent írásban célszerű intézni (a szó elszáll ugye... márpedig ha odáig fajul egy probléma, hogy a Consumer Affairs Victoriának kell igazságot tennie, akkor igen hasznos, ha minden kommunikáció írásban van meg.) Mi ezt már jól megtanultuk az előző helyen (ott is írásban intéztünk mindent, így amikor hasonlóan erős késéssel reagáltak egy problémára, akkor nem volt gond bizonyítani, hogy mely napokon jeleztük a problémát. Az az eset azonban nagyban különbözött ettől, mert ott legalább kezüket-lábukat törték, hogy elnézést kérjenek a kellemetlenségekért)
Másrészt szerencsénk volt, hogy eddig nemigen voltak negatív tapasztalataink az itteni ügyfélkezeléssel kapcsolatban (ja, a költözéskori 2 hetes netnélküliséget a Bigpond végül 1 teljes havidíj elengedésével kompenzálta), de azért a példa jól mutatja, hogy itt is csak emberek élnek.

Lejáró útlevél
Nem szoktam az útleveleinket nézegetni, így ha nem most lett volna aktuális a kötelező oltás (amire biztos ami biztos alapon magunkkal vittük), szerintem észre sem vettem volna, hogy Milué most áprilisban le fog járni. Elmentünk hát a Melbourne-i Tiszteletbeli Konzulátusra, hogy új útlevelet igényeljünk. Kedden és szerdán van csak ügyfélfogadás, 10-től 2-ig, és előtte tanácsos odatelefonálni, hogy biztos bent van-e a konzul. Gyerekútlevélhez persze mindkettőnk aláírása kell, így Márk aznap nem dolgozott.
Minden rendben ment, odaadtuk a 2 db igazolványképet (a postán csináltattuk, tizenpár dollár volt 4 db kép) kitöltöttünk többféle adatlapot, nyilatkozatot, lefénymásolták az útleveleinket. Majd az egész paksamétát megkaptuk, hogy akkor ezt egy válaszboríték kíséretében majd postáznunk kell Canberrába, a Magyar Konzulátusra, de előtte hívjuk fel őket, hogy pontosan mennyibe is fog kerülni az útlevél kiállítása, mert az anyagunkhoz egy "money order"-t is mellékelnünk kell majd. (ezt egyszerűen a postán kell kérni, a pénzt helyettesíti. 42 dollárt kellett fizetnem az útlevél intézéséért, plusz $4.75-be került a money order)
A Magyar Konzulátus Canberrában viszont okozott némi meglepetést, ugyanis ha magyarul kezded a mondanivalódat, a telefon másik végén lévő hölgy rádszól angolul, hogy angolul beszélj, mert ő nem tud magyarul. Mindezt ráadásul olyan stílusban, mintha legalábbis Te lennél az idióta, amiért egyáltalán felmerült benned, hogy egy MAGYAR Konzulátuson akár az anyanyelveden is elmondhatod a problémádat. Én kérek elnézést...

Tömegközlekedés
Hetente legalább 2-3x használjuk Miluval a tömegközlekedést, amit persze ő egyáltalán nem is bán, egy ekkora gyereknek még élmény a buszozás és vonatozás is :o)
Melbourne tömegközlekedési rendszere elég korrekt: 15 vonatútvonal, több, mint 300 buszjárat, és itt található a világ egyik legnagyobb villamoshálózata is (sőt, még egy ingyenes villamosjárat is van, a City Circle, ami a city körül kering).
Ez így ijesztőnek tűnhet, pláne Melbourne irtózatos méretét tekintve, és mégis, az egész rendszer tök egyszerű, könnyen átlátható: a város mindössze 2 zónára van osztva, az 1-es zóna a city és a környékbeli kerületek, a 2-es zóna meg a távolabb eső, külsőbb kerületek.

Az utazáshoz jegyet kell venni - ez a "metcard", és ezzel mindegyik tömegközlekedési eszköz használható a megadott időkereten belül. Itt kétféle választási lehetőség van ugyanis: 2 órás jegyet veszel, vagy egész naposat. Egyes zónára, kettes zónára, esetleg mindkettőre. Teljes árút vagy kedvezményeset. Ennyi.
Én általában csak a 2-es zónán belül mozgok, itt egy 2 órás jegy jelenleg $2.80-ba kerül, egy egész napos pedig $4.80-ba. Ha Miluval a city-ben van programunk, akkor 1+2-es zónára $10.80 az egész napos jegy.
Metcardot lehet venni a buszokon is a sofőrtől, vagy a vonatállomásokon is az információspultnál, ill. automatákban is. A járatok érkezése, útvonala jól érthetően ki van táblázva, bár a buszok esetében a menetrendet inkább csak amolyan irányadónak mondanám. Persze, ha már kitapasztaltad, hogy mondjuk a 8.02-es busz soha nem ér oda 8.10 előtt, és egyszer az életben ehhez igazodva kicsit később indulsz otthonról, akkor tutira az orrod előtt húz majd el :o)
A buszokon nincs ellenőr, a jegyet közvetlen a sofőrtől veszed, vagy a már meglévő jegyedet bedugod ellenőrzésre a kis automatába az első ajtónál. Két ajtó van a buszokon, egy a felszálláshoz, egy a leszálláshoz. Alacsony padlósak, tolókocsival és babakocsival is könnyű a fel- és leszállás (sőt, megfigyeltem, hogy a busz ajtó felőli oldalát teljesen le is tudja süllyeszteni a járda szintjére, majd induláskor visszaemeli)
A buszok errefelé tiszták, modernek, kényelmesek, természetesen légkondisak is és a biztonság kedvéért be is vannak kamerázva. Alig páran utaznak busszal, a légkör egészen barátságos. Kezdjük ott, hogy kellemes zene szól a buszon, néha meg rádióműsor megy, sofőre válogatja. Ma például egész végig hangos country zene szólt, ráadásul a sofőrhölgy is jó hangosan énekelte a számokat, cseppet sem zavartatva magát :o)) Az idősebbek úgy mosolyognak felszálláskor, mintha kedves régi ismerősük lenne a sofőr - egyszer még egy hangos "Good morning, Driver!" rikkantást is hallottam egy nénikétől :o) Leszállás a hátsó ajtón van, és ami még fura volt eleinte, az az, hogy leszálláskor minden utas hangosan megköszöni a sofőrnek az utat (általában egy sima "thanks, mate"-tal) Milu mindig integetéssel búcsúzik a sofőröktől, ők pedig mindig mosolyogva visszaintegetnek neki. Hát, nem egy BKV-feeling, az egyszer biztos :o))

Így hirtelen ezek jutottak eszembe, amikről írni szerettem volna. Az oviban most szünet van két hétig, úgyhogy Miluval mindenfelé megyek majd; eddig uszodában, moziban és játszóházban voltunk. Hétvégén meg elutazunk egy szép helyre a Great Ocean Road mentén, ismerőseink meghívására.
Ja, ezt a képet pedig anyósomnak küldöm: az egyik hatalmas yukkánk virágzik!! Csodaszép, még nem láttam ilyet azelőtt.