2009. november 26., csütörtök

Kutya kihozatala Ausztráliába VI. - Ha nem elfogadható a véreredmény

Mindenki a kutyákról kérdez, így inkább külön bejegyzésben írom meg a fejleményeket.

Barkával minden rendben, de ahogy azt az előző bejegyzésben is írtam, Arwen utolsó leletén a cseh labor csak a betegségek neveit tüntette fel és azt, hogy negatív mindenre. Ez az AQIS-nak ugye kevés, mindenképp kellenek neki a részletek (vizsgálatok módszerei, higítási arányok), így megpróbálták bekérni azokat a csehektől.
Ezzel az volt a gond, hogy én akkor már tudtam, amit ők még nem: a csehek nem egyszerűen csak elfelejtették a részleteket odaírni, hanem teljesen más módszerekkel tesztelték a kutyát - annak ellenére, hogy az elmúlt hónapokban huszonhatszor világosan leírtam, hogy az AQIS pontosan milyen módszereket követel meg.
Ehhez képest mindössze egyetlen nappal az utazás előtt derült ki, hogy hát ők nem úgy tesztelték. Mert olyan teszteket sehol nem végeznek Csehországban, így ahelyett, hogy ezt az aprócska tényt időben jelezték volna felénk, hogy nem tudják megcsinálni, ők egy árva szót sem szóltak. Úgy gondolták, jó lesz az úgy is, ahogy ők csinálják. Hát nem jó. És baromira nem érdekel, hogy egész Csehországban nem tesztelnek így, akkor küldjék tovább a vért mondjuk egy német laborba, ahogy azt Barkánál is tette a magyar labor.

Tudtam, hogy az ozzik ezt így nem fogják elfogadni. Tudtam, hogy kockázatot vállalok azzal, hogy Arwent mindezek ellenére kiutaztatom, de nem láttam más megoldást. 1 munkanap volt hátra az utazásig. Le volt foglalva a járat és a karanténszállás is - én meg bíztam az ausztrálok jóindulatában, hogy nem küldik vissza a kutyámat, hanem inkább újratesztelik, ha valami nem tetszik nekik. Ez így is lett; az AQIS tényleg türelmes volt, nem küldte vissza Arwent azonnal, helyette próbált kapcsolatba lépni a cseh laborral, hogy megvitassák a teszelés módszereit és a részleteket. 1 héten át próbált.
A cseh labor ugyanis nem elég, hogy elcseszte az egész tesztelést, de mindezek tetejébe még csak annyi sem volt bennük ezek után, hogy legalább reagáljanak az AQIS megkeresésére!!!
Komolyan mondom, a pofám leszakad! Napi kapcsolatban voltam Michallal, kértem, hogy hívja fel őket és mondja meg nekik csehül, hogy ez kurvafontos, minél előbb tisztázni kell, mert amíg ők nem jeleznek vissza, az AQIS addig nem teszteli újra a kutyát, aki közben ugye "hold"-on van, mindentől elkülönítve, ráadásul minél később tesztelik újra, annál később hozhatom ki a karanténból!

Az első pár napban egyébként még reménykedtem, hogy talán a csehek tesztelését is elfogadják. Ugyanis az ausztrálok ELISA, IFAT stb. teszteket várnak el, és Arwen eredményén " testing methods"-ként EIA volt feltüntetve. Az ozzik ezt nyilván látták, és ennek ellenére nem tesztelték azonnal újra Arwent, hanem írtak a labornak és kérték a részleteket - ezért csillant fel bennem a remény, hogy talán-talán mégis elfogadnák? Na ja, de ehhez kellett volna ugye egy határozott cseh laboros orvos, aki meg tudná győzni az AQIS-t, hogy az ő vizsgálati módszereik épp olyan pontosak, megbízhatóak és elfogadottak, mint azok, amiket az AQIS megkövetel.
Ehelyett egy árva szót nem szóltak, abszolút nem is reagáltak az AQIS állatorvosa által küldött emailekre és faxokra.

Tegnap délelőtt már felhívott az AQIS állatorvosa, hogy még mindig semmi válasz a csehektől és hát az a helyzet, hogy lassan újra kéne tesztelni akkor a kutyát... Ami sajnos 499 dolláromba fájna.
Mondtam, hogy egyetértek, így utólag már azt is sajnálom, hogy egyáltalán eddig vártunk. Megadtam az engedélyt, hogy újrateszteljék Arwent - a cseh labort meg egy angol nyelvű emailben elküldtem a jó büdös francba.

Ma reggel az AQIS állatorvosának emailje fogadott: kaptak végre választ a cseh labortól, és a Brucella tesztjüket végülis elfogadták (tehát egy vizsgálatot a négyből), ami a számlámat így $429.21-re csökkenti. (hurrá.)
Az utolsó pillanatban írt nekik a cseh labor, mert a vért akkor már levették a vizsgálatokhoz.
Azóta azt is megtudtam egyébként, hogy a levett vért nem Sydney-ben analizálják, hanem Victoriába, illetve Nyugat-Ausztráliába küldik (!!) Ez ugye mind időbe telik, és ez okozhat késést a kiengedésben - de azért próbáltak megnyugtatni, hogy 14 nap alatt vissza szokott érkezni, szóval szerintük meglesz december 18-ig. Ez Arwenre nézve azt jelenti, hogy amíg az eredmény meg nem jön, teljes elkülönítésben kell lennie: nem mehet ki a külső kifutóba, nem sétáltatható és nem látogatható. Komolyan mondom, fel tudnék robbanni, legszívesebben ráborítanám az asztalt az idióta cseh laborra!

Az viszont nagyon jó hír - az egyetlen jó hír - hogy van esély rá, hogy december 18-án mindkét kutyát elhozhatjuk! Szurkoljatok légyszi, hogy hamar visszaérjen az eredmény és hogy minden lelete tökéletes legyen...

2009. november 23., hétfő

The Hungarian Community Centre

Többen is kíváncsiak voltak az itteni magyar házra, így amíg pénteken Milu magyar táncon volt, fotóztam párat. Nem tudom, ki-hogy képzeli el otthonról a melbourne-i magyar házat - amikor először láttam, engem meglepett. Nem mondom, hogy egy szoba-konyhás kis házikóra számítottam, de azért nem is erre: 600, 400 és 100 férőhelyes termeket magába foglaló épületkomplexum templommal, magyar étteremmel, játszótérrel, 250 (!) férőhelyes parkolóval, több mint 20ezer m2 (5.5 acre!) parkosított területen. Piszok nagy. Ráadásul mindez nem is rossz helyen.

Esős képek következnek, a már második hete tartó 32-38 fokok után kifejezetten örültünk az esőnek és a hűvös levegőnek.

És már el is érkeztünk a Korona Csárdához. Zsolti, aki viszi a boltot, korábban a Paprika Huszárt csinálta egy másik sráccal közösen (de neki lejárt a vízuma és haza kellett sajnos mennie, a Paprika Huszár pedig bezárt)
A Korona Csárda péntek-szombat-vasárnap van csak nyitva (este 6-tól azt hiszem). Néha van "A la carte" lehetőség, de általában "all you can eat" van $33-ért (gyerekek 12 éves kor alatt féláron, 4 éves kor alatt ingyen) Ilyenkor vannak hidegtálak, meg persze sokféle meleg étel: kétféle leves, meg többféle főétel (múltkor volt például töltött káposzta, meg többféle rántott hús, sült hús, fasírt; köretnek krumplipüré, sült krumpli vagy akár rizs, ezen kívül zúzapörkölt, csirkepörkölt, nokedli... desszertnek gyümölcsök, palacsinta, madártej :o)
Párszor ettünk már itt, isteni finoman főznek. És valahogy az étterem hangulata is nagyon bejön :o) Pénteken még nyitás előtt voltam ott - aznap négyfogásos menüvel, táncos-zenés programmal várták a vendégeket, minden asztal le volt már foglalva.

Btw, ha már ételtémánál vagyunk, tudtátok, hogy Melbourne-ben nemcsak "rendes" tehéntúrót, de még juhtúrót is lehet kapni? Nem egészen pontosan olyan ízű, mint az otthoniak, de egyértelműen juhtúró. Így néz ki:

A többi fotót ide töltöttem fel. Az elmúlt hetekről pedig ide tettem fel pár képet :o)

2009. november 15., vasárnap

Kutya kihozatala Ausztráliába V. - az utazás előtti hetekről

A szállítmányozóval végül a november 16. hétfőt tűztük ki az indulás napjának. Először is, az exportot megelőző 30 napon belül újabb vérvizsgálatok kellenek 4-féle betegségre:
  • ehrlichiosis
  • brucellosis
  • leishmaniosis
  • leptospirosis
A vért csak államilag elismert laborban, az ausztrálok által szigorúan kijelölt módszerekkel lehet vizsgálni. A szabályzat részletezi, hogy milyen higítási arányt kell nézni és milyen eredmények elfogadhatóak, így ebbe most nem is mennék bele. A vérvizsgálat 40.000 magyar forintba kerül (per kutya persze), és kb. 2 hét mire megvan az erdmény, így nagyon reméltük, hogy megfelelő értékeket kapunk és minden más körülmény is adott lesz a kutyák november 16-i utazásához, mert ha nem, akkor kifutunk a 30 napos határidőből és kezdhetjük elölről: új vérvizsgálat, új járatfoglalás, új karanténfoglalás...

Ott kezdődött, hogy a vért nem tudtuk időben levenni az október 23-i hosszú hétvége miatt. Végül az október 26-ot tűztem ki, és csak reméltem, hogy gyors lesz mindkét ország laborja és meglesz az eredmény 2 héten belül. Barkánál meg is történt a vérvétel október 26-án, de Arwennél csak aznap este derült ki, hogy Michal nem tudta elvinni és legközelebb csak október 29-én tud elszabadulni a munkájából, hogy vérvételre vigye.
Október 29-én aztán megvolt a vérvétel Arwennél is. Nem ment könnyen, mert a kutya kezelőorvosáék zárva voltak, így elment egy másikhoz, akiknek viszont fogalmuk sem volt, mennyi vért kell levenni és mi ez az egész, aztán egy harmadik helyen végre sikerült és elment a vér Plzen-be egy laborba (és én innen csak remélni tudtam ugye, hogy megfelelő laborról van szó, az ausztrálok által részletezett követelményeket én mindenesetre megírtam)

A következő felmerülő probléma aztán az volt, hogy november 16-án Michal ügyeletbe lett osztva, egy héttel el kellett volna csúsztatni Arwen utazását. Ez azt jelentette volna, hogy vagy 1.5 héttel tovább marad Barka a karanténban és felmegyünk értük karácsony után, vagy felmegyünk Barkáért a 30 napos karanténidő lejártával és Sydney-ben karácsonyozunk egy kempingben, arra várva, hogy Arwent is kiengedjék. Végül aztán sikerült elcserélni a beosztását, úgyhogy visszaigazolta, hogy rendben a november 16, el tudja vinni Arwent és a ketrecet a reptérre.

Ja igen, ketrec, közben intéztük azt is. Barkánál ez nem volt gond (de azért itt is oda kell figyelni, mert 75ezerért is lehet ketrecet venni, meg 33ezerért is ugyanazt a méretet, ugyanúgy IATA által elfogadottat...) Arwennél a fülek miatt aggódtam (ld. előző kutyaimportos bejegyzés) - na és akkor ki tippel arra, hogy kereskedelmi forgalomban nem kapható 89 cm-nél magasabb ketrec? Hát naná, hogy nem. Kaptam fotókat a magasságmérésről (Arwent egy 90 cm-es szövetketrec mellé állítva viszonyításként), amivel egyértelművé vált, hogy a 89 cm-es ketrecnél a fülei még bőven túllógnának.
Írtam egy emailt a frankfurti Gradlyn kennels-nek, hogy szerintük mi ilyen esetben a teendő - valamint egy másikat is a cseh szállítmányozónak, hogy nem hiszem el vazze, hogy egy kisebb dobermann méretű, 25 kg-os kutyára nem lehet kereskedelmi forgalomban ketrecet kapni és hogy olyan szállítmányozóval kell felvennem a kapcsolatot, akinek zsiráfok, tigrisek meg elefántok szállítmányozása a specialitása (Gradlyn).
A Gradlyn válasza meglepett: megkértek, hogy mérjem le pontosan a kutyát a talajtól a fejtetőig, az orrától a faroktőig. Holott előtte világosan leírtam a problémát, hogy a fejtetőt nézve beleférne az általuk is forgalmazott ketrecméretbe, de fülekkel együtt már 94 cm.

Újra elkezdtem kutatni a szabályzatokban és hivatalos leírásokban, és hol "top of the head"-et, hol pedig "tip of the ears"-t találtam, teljesen változó volt. Újabb email hát a cseh szállítmányozónak, hogy akkor most a fejtető vagy a fülek hegye számít?? Visszaírt, hogy náluk a fülek hegye, de megkérdezi a Korean Airlinest, hogy "slightly" kisebb ketrecben utazhatna-e a kutya. Ő most csak az tudja mondani, hogy náluk Prágában már volt, hogy visszautasítottak szállítmányt a fülek túllógása miatt. Pár nap múlva aztán jött is a válasz, miszerint a Korean Airlines azt mondta, hogy az a helyszínen dől el: vagy elfogadják, vagy nem, írásban ők nem tudnak ígérni semmit. Kösszépen.

Akkor hát maradt még 3 hetünk, hogy csináltassunk személyre szabott ketrecet. Felvettem a kapcsolatot Magyarországon olyanokkal, akik utaztattak már túlméretezett kutyát. Végül egy agaras ismerősünk tudott segíteni, ő Kanadából hozott felnőtt ír farkast (oké, ekkora állatnál érthető is a csináltatott ketrec). Küldött a ketrecről fotókat, amiket aztán tovább tudtam küldeni Arwenéknek, így legalább már volt egy mintánk, amiről tudtuk, hogy az már bevált.
Utána írtam az AQIS-nak és a karanténállomásnak is, majd a kapott információt és linkeket is továbbküldtem Arwen gazdájának, külön kivonatolva a lényeget. Fogalma sem volt, hová fordulhatna ketreckészítés ügyben - én innen meg sajnos nem tudtam neki ebben segíteni, mindössze annyit tudtam javasolni, hogy csehül guglizzon rá.

Közben megérkezett Barka véreredménye is, ráadásul mindössze 8 nap alatt és szerencsére minden negatív! Az állatorvosunk emailben kapta meg az egyelőre magyar nyelvű, tájékoztató jellegű eredményt, amit aztán továbbküldött nekem ellenőrzésre. Nem volt rajta például a vérvétel dátuma (ami ugye fontos, mert az export előtti 30 napon belül kell lennie), de aztán pár nap múlva a rendes angol nyelvű verzión már minden adat szépen ott volt. Az aláírást leszámítva - márpedig a szabályzat szerint egy labordolgozótól kell rá aláírás.
Amiatt aggódom egy picit, hogy az angol nyelvű eredmény Németországból, egy német laborból érkezett (holott az előzetesen emailen elküldött magyar nyelvű leleten az van, hogy "validálta: Dr. Kökény" és a magyar labor adatai, ahová mi a vért küldtük)
Utánanéztem alaposan a szabályzatban, és egyáltalán nem tiltja, hogy az exportáló országon kívül készüljön a vérvizsgálat - ugyanakkor Barkára azért kellett új engedélyt kérnem a cseh indulásra az AQIS indoklása szerint, mert a cseh reptéri hatósági állatorvos hogyan is tudna véleményt alkotni egy olyan laboreredményről, ami nem Csehországban készült. Akkor hogy is van ez? Egyikkel üti a másikat. A szabályzatban viszont egyértelműen benne van, hogy az államilag elfogadott labor lehet az exportáló országon kívül, ám AQIS által elfogadott országban kell lennie. Vagy azzal nem lesz bajuk, hogy a cseh állatorvos így majd a német eredményt fogja hitelesíteni? Megőrülök....
Közben a németországi leletre pecsét és aláírás is került végre - igaz, hogy a magyar laboré. Merthogy a vér oda lett küldve, ők intézték és ők vállalják is érte a felelősséget. Őszintén remélem, hogy az ausztráloknak ez így megfelel majd.

Közben megtudtam, hogy Arwen gazdája végül saját maga, a két kezével állt neki ketrecet készíteni (egy orvosról van szó!) Azt mondta, így találta a legegyszerűbbnek, viszont elég lassan halad vele, mivel ugye dolgoznia is be kell járni. Hát, le a kalappal előtte!
Hétfőre meglesz a ketrec, tehát a kutya elutazhat benne, viszont mivel még nincs teljesen kész, így ugye nem tudtuk eddig megadni a szállítmányozónak a pontos méreteket, ergo nem tudta megadni nekem az utalandó összeget, nem tudott nekem számlázni.

Nem szoktak ők hozzá egyébként ehhez a látatlanban történő előreszámlázáshoz - bejön a szállítmány, ők ott lemérik és kiszámlázzák, és a helyszínen, az utazás napján lehet fizetni. Külön szóltam neki rögtön az elején, hogy ez most más, mivel ÉN fogom kifizetni a szállítmányt, és mivel Ausztráliában ülök, a nemzetközi utaláshoz nekem legalább 3-4 nap kell.
Közben sikerült lemérni a személyre szabott ketrecet (külön lemérve a még nem rászerelt anyagokat). A hét utolsó munkanapjain éjjel szinte nem is feküdtem le, hogy felvegyem a ritmust az európai munkaidővel, tudjak segíteni a gazdáknak az exportpapírok kitöltésében és ha jön a számla a szállítmányozótól és utalni kell, akkor azonnal megtehessem. A fizetés nem volt egyszerű; a szállítmányozó azt szorgalmazta, hogy a helyszínen fizesse ki nekik valamelyik feladó helyettem, én meg ragaszkodtam hozzá, hogy ez a verzió kizárt, szóval jópár levélváltásba került, mire végül elutalhattam az összeget. Az utazás napján nekik kell a pénz, de hitelkártyával nem lehet náluk fizetni, se paypallal, se a Western Union nem jó. Na mindegy, végül nagy nehezen megengedte az utalást, annak ellenére, hogy hétfőre így még nem fog megérkezni hozzájuk az összeg.
Amint rábólintott, azonnal utaltunk is, közben meg már sype-on várt Barka gazdája és a házhoz hívott állatorvos, hogy akkor együtt nekiüljünk kitölteni a 7 oldalas Veterinary Certificate A-t.

A szállítmány tehát kifizetve, fuvarlevél kiállítva, karanténszállás Sydney-ben befoglalva. A Korean Airlines egyébként bekérte az összes importengedélyem és addig vissza sem igazolta a foglalásom, amíg a karanténállomás Sydney-ben le nem igazolta nekik, hogy igen, várják a kutyáinkat.
A vámosoknak megírtam a nyilatkozatot, hogy mindkét kutya az én privát tulajdonom, nem eladásra jönnek és jelképes összeget képviselnek.

A hét elején megérkezett Arwen laboreredménye is: minden negatív szerencsére. Az eredményt azonban csak telefonon mondták Michalnak, majd postázzák.
Csütörtökön, azaz 2 munkanappal az indulás előtt érkezett meg az eredmény Arwen állatorvosához, és kaptam meg én is azonnal a rossz hírt: a labor CSEHÜL írta meg, ezenkívül egy 6-os számjegy lemaradt véletlenül a micorchip számból... (egy ilyenért az ausztrálok azzal a lendülettel visszaküldik a feladónak a kutyát)
Michal rögtön felhívta őket telefonon és kérte a hibák kijavítását. Megígérték neki, hogy extra gyorsan, még péntekre megpróbálják elküldeni az angol nyelvű leletet. De ne aggódjak, mert ha esetleg nem érne oda péntekre a lelet, akkor hétfőn már reggel 7-től ott vannak a laborban, személyesen is el lehet menni. Csak kb. 200 km extrát jelent a Plzen - Prága távolság, és van még egy kis idő, végülis csak reggel 10-re kell a prágai reptérre érni. (...)

Az angol nyelvű, javított microchip számú lelet végül megérkezett pénteken - sajnos csak ekkor tudtam meg, hogy a leleten nincs rajta a vizsgálatok módszere, és a higítási arányok sem - a labor csak a betegségek neveit tüntette fel, valamint az eredményeket ("negative"). Ami bizony gond lehet, mert lehet valami 1:100-hoz arányban pozitív, ám 1:800-on már negatív (ilyenkor a kutyát újra kell tesztelni). A lényeg, hogy Arwen úgy utazhat, ha 1:100-hoz kapja a negatív eredményt és annak is rajta kellene lennie, hogy milyen módszerrel vizsgálta a vért a labor.
Járat lefoglalva, karanténszállás lefoglalva, új vérvételre nincs idő.
A szabályzatban régebben az volt, hogy ha az AQIS-nak bármi nem tetszik a laboreredménnyel kapcsolatban, akkor az importőr költségére újratesztelhetik a kutyát. Júliusban változott a szabályozás, és többek közt ez a mondat is kikerült belőle - helyette már az van, hogy ha vmi gond van a teszteléssel, akkor az én költségeme visszaküldhetik a kutyát.
A lelet negatív, a kutyában egyik vizsgált betegség sem lappang, és erről hivatalos papírunk van, még ha nem is pontosan olyan, amilyen az ausztráloknak kell. Őszintén remélem, hogy az ausztrálok jóindulatúan állnak hozzá, és ha bármi nem kerek nekik, akkor nem fordítják vissza azonnal, hanem adnak egy esélyt és újratesztelik az én költségemre.
Szerda reggel 7:10-re érkeznek Sydney-be; ha valami nyűgjük van a karanténosoknak, azt nyilván rögtön aznap megtudom. Szurkoljatok légyszi nagyon, hogy minden rendben legyen a papírokkal, eljöhessen mindkét kutya a hétfői járattal és a karanténosok is mindent rendben találjanak az érkezéskor! Na és hogy jól viseljék majd a 30 nap karantént...

Tegnap tudtunk egy kicsit skype-olni Arwennel - annyira aranyos volt, jött oda a géphez kikerekedett szemekkel és forgatta a fejét, keresett minket :o) Nagyon hiányoznak, és alig várjuk, hogy itt legyenek! Orsiéknak meg Michaléknak pedig elmondhatatlanul hálásak vagyunk, amiért ilyen jól gondjukat viselték helyettünk is, és amiért egyáltalán vállalták az exporttal járó nem kevés teendőt és macerát.
Indul a visszaszámlálás, Barka és Arwen hamarosan elindulnak Ausztráliába! :o)