2009. január 29., csütörtök

45 fok

Nem is olyan rég volt, hogy azt írtam, élvezzük a januárban tomboló nyarat. Na ezt ma már nem mondanám. Ami pár napja van, az embertelen, ilyet még soha nem tapasztaltam, pedig azért voltunk már egy-két igen meleg helyen (pl. Egyiptomban - júliusban - a Királyok Völgyében sem volt semmi...)
Tegnap már 43 fok volt Melbourne-ben, az utcán embert sehol nem is lehetett látni (max amíg elmegy az autójáig). A bevásárlóközpontok, uszodák, játszóházak most viszont még ilyenkor, hétköznap is tele vannak, ma délelőtt például a Chadstone megabevásárlókomplexumban majdnem olyan nehéz volt parkolóhelyet találni, mint a karácsony előtti időszakban...

Az igazán gáz az, hogy a házban szintén vagy 40 fok van már 2. napja, mivel egy sima faházról van szó, ami aztán azonnal átforrósodik és persze nincs benne klíma. A teljes ház napok óta teljesen be van sötétítve, ennek ellenére minden berendezés, bútor meleg, a konyhabútor fém fogantyúi, a fürdőszoba törölközőtartói, a szobák kilincsei mind forróak, a parfümösüvegem is alig tudtam megfogni, olyan forró volt! Még a fürdőszobaszekrény fiókjában is egyszerűen elolvadt a szemceruza, a rúzs... Iszonyat hőség van.
Milunak tegnap este már hideg vizet engedtem a kádba, és abban fürdött. Később aztán nem elhűlt a vize, hanem megmelegedett, úgyhogy újra hűteni kellett...
Éjszakára minden ablak nyitva volt, de semmit sem ért. Éjjel is valami 30 fokra hűlt csak le kint a levegő. Milu vagy 3x ébredt szegény, és csak úgy tudott visszaaludni, hogy teleitta magát hideg vízzel. Ma reggel első dolgunk volt, hogy beszereztünk 4 db állványos ventilátort. A hálószobákba, a dolgozószobába (hűteni a gépet, iszonyat forró kikapcsolt állapotban is), a nappali-konyhába.

A tegnapi 43 után ma már a 45 fokot is elérte a hőmérséklet. Egyszerűen letaglózó ekkora mértékű forróság - mintha beülnél a sütőbe és ott grilleznéd magad. Ma ráadásul már szél is fújt, ami külön égette a bőrt. Tegnap bemondták a rádióban, hogy valami 100ezer háztartásnál volt áramkimaradás (mindenki nyomta a klímát ezerrel), akadozott a közlekedés, és már bozóttüzek is voltak :o(

Miluval játszótérre már szigorúan csak este 7-fél8 között merészkedünk, amikor már nem éget a nap. A ma esti sétánkon sokkoló látvány fogadott: a járdán, egy fa alatt egy halott posszum hevert, halott kicsinyébe kapaszkodva :o((( Tőle pár méterre aztán egy másikat találtunk, a fa túloldalán egy harmadikat... Mindössze két fával odébb pedig még három halott posszum hevert! :o( Magyarországról jöttem, úgyhogy első körben mérgezésre gondoltam, amit persze jelenteni kell (ezért is fotóztam). Kijött egy állatorvos lány, és gyorsan együtt végigjártuk a posszumokat, meg akarta nézni, hátha valakin még lehet segíteni. Ugyanis nem mérgezésről van szó: a hőségtől pusztulnak el! Azt mondta a lány, hogy tegnap óta megállás nélkül minden állatorvosi rendelőbe visznek be járókelők posszumokat - és ha mi is olyat találunk, aki még él, csak ájult, akkor van egy 24 órás állatorvosi rendelő a Narre Warren-Cranbourne road-on, oda vigyük be minél gyorsabban.
Teljesen ledöbbentem - azért az már elgondolkodtató, ha ausztrál őshonos állatok pusztulnak el egymás után sorban, mert nem bírják az ausztrál hőséget... Valahogy ez fel sem merült bennem, hiszen szabadban élnek, hatalmas árnyas ősfákon. Valószínűleg már éjjel sem jutottak vízhez és a mai extrán durva hőséget már nem élhették túl szegények.
Mi lehet akkor az outback-en?
Számomra nagyon ijesztő volt (főleg mivel foglalkoztat a környezetvédelem-bolygónk jövője-globális felmelegedés téma)



Hétvégére ígértek lehűlést, ami azt jelenti, hogy legalább 40 fok alá csökken a hőmérséklet (már egy 35-tel is kiegyeznék)

2009. január 22., csütörtök

Kánikula

Úgy egy hete már kitartóan 35 fok körül van a nappali hőmérséklet, és érdekes módon itt az este közeledtével sem csökken. Nem délben meg kora délután van a legmelegebb, hanem ezután is folyamatosan melegszik, több olyan nap is volt, hogy még este fél 7-kor is 37 fok volt. Bevallom, nagyon élvezzük a januárban tomboló nyarat. Egyáltalán nem elviselhetetlen a hőség (pláne a tengerparton), de azért nagyon erős a nap, tényleg vigyázni kell. 
Gyorsan hoztam pár képet az elmúlt napokból. Egy "hűvösebb" napon voltunk például papagájetetésen:


Tengerpartoztunk is. Idén most először fürödtem a tengerben, már nagyon kellemes meleg a víz (már hetek óta elérte azt a hőmérsékletet, ami Sunshine Coastnál volt szeptemberben.. :oD 

Tegnap medencepartin voltunk, szuperjól éreztük magunkat! 

Azért tud élni a srác... :oD

Fotók itt találhatóak.

2009. január 13., kedd

Melbourne belvárosában

Tegnap a lányokkal (és összesen 6 gyerekkel :o) a belvárosban kirándultunk. Milu legnagyobb örömére ráadásul vonattal mentünk be. Annyira jó, hogy ilyen egyszerű dolgoknak is mennyire tudnak örülni :o)

Eddig csak autóval jártunk bent, úgyhogy igazából most először volt alkalmam igazán érezni a belváros hangulatát, pezsgését és valami fantasztikus volt. Melbourne gyönyörű szép, ezt tényleg látni kell élőben is.
Természetesen felmentünk a Yarra partján álló Eureka toronyba is, ami a maga 300 méterével és 92 emeleltével a világ legmagasabb lakóépülete (a Q1 a Gold Coast-on valamivel magasabb, viszont emeletszámban alulmarad az Eureka toronytól)
A látogatók a 88. emeletre mehetnek "csak" fel (másodpercek alatt fent van a lift, füldugulás garantált :o), és innen lehet megcsodálni Melbourne-t (360 fokos panorámát nyúlt, teljesen körbe lehet sétálni) 







Lélegzetelállító volt. Utána fagyiztunk egyet, majd hajóra szálltunk - a gyerekek persze ezért is odáig voltak :o) Képek itt

És mára ez volt az utolsó, az 5. bejegyzésem :o) Juditom, írok majd az 5 könyvről is, amint legközelebb lesz egy kis időm. (még a "7 dolog, amit még nem mondtál el magadról" játékkal is adós vagyok, de hát ez legyen a legnagyobb problémám az életben, hogy ritkán ülök huzamosabb ideig a számítógép előtt :o)

Homokszobrok

Vasárnap Kriszék homokszobor-kiállításra invitáltak minket Frankston-ba, ami egy kis városka a tengerparton, tőlünk kb. fél órányi autóútra. Nagyon jól éreztük magunkat, és a szobrok is fantasztikusak voltak. 
Volt bemutató, ahol ki lehetett próbálni ezt a speciális agyagszerű homokot, meg kézműves rész is volt, ahol kis üvegeket lehetett megtölteni mindenféle színes homokkal, meg mini markolók a gyerekeknek (2 dollár bedobásával, rendesen tudtak ásni vele, mozgatható volt a markoló része) Milu nagyon élvezte :o)

Pár kép a kiállításról, a többi itt található.





A kiállítás után tengerpartoztunk egy kicsit, Milu gödröt ásott a parton, amiben aztán rendületlenül hordta a tengerből a vizet :o) A frankston-i tengerpart pedig tényleg gyönyörű.

Utána még átmentünk Kriszékhez, akik a belvároshoz közelebb, egy nagyon szép kertesházas övezetben élnek, mindössze valami 3,5 km-re a tengertől. Egy régebbi téglaházban laknak (de szép is ez a szó errefelé, hogy "tégla"...), amit gyönyörűen megcsináltak, és makulátlanul rendezték be, az egész valami álomszép. Ahogy Kropiéké is, velük is nemrég találkoztunk most először úgy, hogy Kropi és Márk is ott voltak :o) 
Évek óta olvasom a blogjaikat, néztem a fotóikat és most olyan, mintha valami valóra vált álomba csöppentem volna.

Kutyakiállítás


Szombaton ismét kutyakiállításon (all breed champion show) voltunk, szuper volt! Hatalmas ringek, tisztaság, nyugodt, kedves, mosolygós emberek, semmi balhé. 
A kiállítási terület továbbra is ámulatba ejt, hihetetlen, hogy itt mi mindenre van pénz. Még egy kutya múzeum is helyet kapott, ahol a nap legnagyobb részét töltöttem végül :o) Fotók itt.



Rögtön egy kis üzletbe léptem be, itt mindenféle kutyás szobrokat, csecsebecséket, régi könyveket, festménymásolatot, kutyás bélyegeket stb. lehetett kapni. Ebből nyílt maga a múzeum. Nem titok, hogy erősen kutyás beállítottságú vagyok, ráadásul az antik dolgokat is nagyon szeretem, úgyhogy ott olvadoztam a vitrinek előtt. A múzeumban önkénteskedő bácsival végül beszédbe elegyedtem, és kiderült, hogy ő is agaras volt, korábban barzojai voltak. Majdnem 30 éve érkezett Ausztráliába, 11 kutyával, amiből 8 barzoj volt. Most labradorokat tenyészt, emellett a mai napig aktív bíró is. A múzeumban a többezer tételből csak alig pár van, amiért a múzeum fizetett, az összes többi tárgy adományozás útján került oda. 
Tök jól elbeszélgettünk, aztán bejött a múzeumba egy idősebb hölgy, hogy választott pár dolgot a shop-ban és fizetne. Az egyik könyv címe az volt, hogy "how to raise and train a PULI" - amit természetesen nem hagyhattam szó nélkül :o) Nagyon örült, hogy magyar vagyok én is, mint szeretett fajtája. Pláne, hogy mondtam, hogy 1966-tól vannak magyar kutya újságaim, szépen bekötve, alig pár példány hiányzik csak - és igen, ki is hoztam mind, nyugodtan belenézhet.
Kiderült, hogy több, mint 30 éve tenyészt pulit - és persze megkérdezte, nekem milyen kutyáim vannak. Elmeséltem a szitut, és hogy sajnos csak 2 kutyánkat tudjuk majd kihozni (de idén mindenképp megérkeznek!), és rögtön felfigyelt, hogy az egyikük "magyar agár". Illetve nála a magyar agár csak "agár", így egyszerűen, magyar nyelven (mondjuk az agarat úgy ejtette, hogy csak másodszorra fogtam fel, hogy magyar szót használ) 
Ahogy mi is csak "galgo"-nak hívjuk a "galgo espanol"-t, a spanyol agarat, holott a galgo önmagában csak azt jelenti spanyolul, hogy agár. De nekünk elég, ha spanyolul van, adja magát, hogy akkor spanyol agárról van szó :o) Így vannak a külföldiek az "agár" szóval is. Számukra egyértelműen magyar agarat takar, nem pedig afgánt, oroszt, kis olaszt, angolt, spanyolt stb.

Volt egy kérdésem a magyar agárral kapcsolatban (ami egyébként Ausztráliában nem elismert fajta). Tanakodtak egy ideig, aztán a bácsi megkérte a nénit, hogy váltsa fel egy kicsit a boltban, amíg ő elkísér engem a Vice President-hez, aztán majd tőle megkérdezzük. És elkísért. És megtaláltuk a klub alelnökét, aki ráadásul szívesen válaszolt is a kérdéseimre. És ő is ugyanolyan embernek tűnt, mint akármelyik más kiállító: kedves volt, mosolygós és segítőkész. A végén aztán a néni és a bácsi is - mindenféle kérés nélkül - megadták a telefonszámaikat, nevüket, hátha újra összejövünk...
Annyira jó volt, alig várom, hogy én is belemerülhessek végre az itteni kutyás életbe!

2009. január 12., hétfő

Az aranyásók nyomában

Múlt héten egyik nap Victoria állam egykor aranyban igen gazdag vidékeire látogattunk. Gyönyörű kisvárosokat láttunk, és mindössze 1-2 órányira Melbourne-től. Ott van például Castlemaine, ami az aranyláz idején nagyobb város volt, mint Melbourne. Mindenhonnan ide özönlöttek az emberek szerencsét próbálni.


Ebben a városban található a híres Buda villa is. Levinyi Ernő (Ernest Leviny) magyar ezüstmíves nevéhez fűződik a ház, aki 1853-ban érkezett Ausztráliába (és természetesen az arany vonzotta Castlemaine-be) A villát egyébként nem ő építtette, ő csak megvásárolta. Korábban Delhi Villának hívtak, egy azelőtt Indiában szolgáló baptista misszionárius szerette volna békés nyugdíjas éveit ott tölteni feleségével. 
Levinyi Ernő 1863-ban vásárolta meg a villát, melybe újdonsült feleségével 1864-ben költöztek be. A villának Ernő a BUDA nevet adta, szülőhazája előtt tisztelegve (egyébként nem Budán (akkor még külön város volt), hanem Szepes-Szombaton született, 1818-ban) 
Levinyi nagyon sikeres, nagyon gazdag emberré vált az aranymezőknek és ezüst- és aranymíves munkájának, ékszer- és órakészítő üzletének köszöhetően.
1865 és 1883 között 10 gyermekük született, 4 fiú (Louis, Alfred, Ernest és Francis) és 6 lány (Mary, Ilma, Beatrice Kate, Gertrude, Bertha Dorothy és Hilda) Két fiukat sajnos még 5 éves koruk előtt elveszítették. Számomra érdekes volt, hogy a 6 lányból mindössze 1 ment csak férjhez (Ilma). A többi 5 lány élete legnagyobb részét Budában töltötte (és megőriztek mindent eredeti állapotukban - nekik köszönhető, hogy ma az ausztrál nemzeti örökség része lehet) 
A Levinyi család 118 évig (1863-1981-ig) lakott a villában, és ez mindössze két generációt ölelt fel. 



A fotók itt találhatóak. Voltunk régi aranybányában is!


Aztán út mentén, nagyjából a semmi közepén, egyszer csak megláttunk egy mézes-standot. Szépen ki volt téve ötféle méz, négyféle kiszerelésben. Kóstolók, fapálcikák, és ha ízlik, lehet vásárolni is, minden dobozon fel volt tüntetve az ár. Ember sehol - ez ugyanis becsületkasszás!! Hiszen dolog van, nem érnének rá egész nap ott ülni/állni és vevőre várni, kiszolgálni. Megoldják így - és ez itt működik! Simán bárki megtehetné, hogy fizetés nélkül elhúz a mézzel, vagy csak pár aprót dob be, nem annyit amennyit kéne. De nem.


Ahogy itt, Ausztráliában fordulhat elő például az is, hogy lefoglalsz egy szállást valahol vidéken, és semmi lepapírozás, meg ilyenek, a tulajjal nem is találkozol. Megmondja, hogy tedd a pénzt az asztalra, és ha bezártad a házat, tedd a kulcsot a lábtörlő alá. Majd ha arra jár, begyűjti.
És úgy látszik, akkor sem aggódnak, hogy esetleg ellopsz valamit, ha mondjuk plazmatévé van a nyaralóban, meg dvd-lejátszó, meg jól felszerelt konyha vadiúj gépekkel, mindennel, és a tulajjal csak emailen értekeztél, és csak a nevedet és a címedet adtad meg. Az a szó, hogy "bizalom" errefelé még jelent valamit.

St. Kilda

Megembereltem magam, és végre feltöltöttem párszáz képet :o) 
Voltunk például St.Kilda beach-en, ami egy elég híres tengerparti rész itt Melbourne-ben. Na itt aztán volt élet :o) Számomra már talán túlságosan is pezsgő, de állítólag esténként, meg pl. szilveszterkor igazán húzós, a rengeteg laza fiatallal. Mindenesetre itt láttam életemben először egy legalább 80 éves nénit miniszoknyában. De egy játszótéren láttunk egy kb. 8-9 év körüli kislányt is, akinek akkora fehér, köves, csillámos festett műkörmei voltak, hogy nem tudta rendesen megfogni a biciklije kormányát sem... (na ez nekem már sok volt)
Alapvetően egyébként tetszik, hogy itt Ausztráliában tényleg mindent lehet, senki nem szól be és nem néz meg semmiért. Ha hülyén vagy öltözve, az sem gond, ha van rajtad súlyfelesleg, azért sem fognak megnézni vagy kicsúfolni és így tovább. Ha pl. egy ruhaüzletben jó zene szól és kedved támad vad táncra perdülni a fogasok között, hát rajta (ilyet is láttam már) Ha akarsz, pizsamában és plüssmamuszban, a kedvenc plüssmaciddal a kezedben is mászkálhatsz a belvárosban, vonatra szállhatsz, és még csak meg sem mosolyognak. (erre speciel épp ma láttunk példát, két boldog tinilányt, plüssökkel, pizsiben :o) De a Safeway-ben is összefutottam már pizsamás, fürdőköpenyes huszonévessel, akinek még a haja is vizes volt.
Meg mezitláb is szeretnek mászkálni, és nem csak a tengerparton, a bevásárlóközpontokban sem ritka látvány a cipő nélküli ausztrál :o)



A St. Kildás fotók ebben az albumban találhatók! Hazafelé kihagytuk az autópályát és a tengerpart melletti úton csorogtunk lefelé vagy 25 km-t. Lélegzetelállító volt az egész hely hangulata, naplementekor a tenger és a gyönyörű, tengerre néző, panorámás villák... Nagy élmény volt.

2009. január 6., kedd

Szilveszteri látogató

Jócskán el vagyok maradva az írással és a fotókkal is, de igyekszem minél előbb pótolni.

Kezdjük a szilveszterrel :o) Jól telt az év utolsó napja, de Milu miatt viszonylag korán haza kellett jönnünk. Letettük aludni, aztán nekiálltunk dvd-zni (kaptunk kölcsön egy izgi sorozatot :o)
Fekszünk békésen a babzsákfoteljeinkben, amikor is éjfél előtt egy kicsivel egy árny mintha elsuhant volna a szőnyegen. Lenéztem, de nem láttam semmit, úgyhogy nem foglalkoztam vele. Ekkor viszont Márk - némi káromkodás kíséretében - hatalmasat ugrott mellettem és felkapcsolta a villanyt.
Egy kb. 1,5 cm-es pók álldogált a szőnyegen. Kiderült, hogy Márk is észrevette, hogy van a szőnyegen valami, de azt hitte, hogy vmi kis cérnacsomó, így hát lenyúlt érte, felvette és az ujjai között pödrött egyet rajta - amikor az megmozdult és elkezdett mászni az ujján. Márk ekkor dobta fel magát a levegőbe, merthogy itt Ausztráliában ez a pók-téma ugye nem annyira egyszerű. Rögtön leültünk a gép elé és megnéztük a pókhatározót. Nem volt nehéz felismerni, egy white-tailed spider (fehér farkú pók) látogatott meg minket, azon belül is egy hím példány.
Ez a pókfajta bár nem halálos kategória, azért nem is ártalmatlan. A csípése égő fájdalommal jár, a megharapott terület pedig később feldagadhat és viszkethet. Alkalmanként felhólyagosodás, némi elfekélyesedés is előfordulhat, illetve bakteriális fertőzés, a pók mérgének következtében.
Mindez azonnal döntött a sorsáról, készült két "rendőrségi" fotó, aztán kapott egy nagy adag Morteint. :o(



Az eset segített kicsit észbe kapnom, hogy hiába új a ház, bizony azért itt is vigyázni kell. Valamiért olyan képzetem volt, hogy pókok biztos inkább csak a régi házakban fordulnak elő, ahol sok a repedés, apró rések vannak a falon, tetőn, a kertben sok az átláthatatlan bokor és egyéb növényzet. Hát nem, a mi új házunkba is simán bejutott egy. Azóta persze az egész házat körbefújtuk kívül-belül. És biztos ami biztos, már a cipőmet sem veszem fel olyan gyorsan és lazán mint azelőtt, előtte inkább belenézek. Kérni fogunk majd professzionális irtást is, akkor nyugodtabb leszek :o)

Medicare vs. Private

A bevándorlók nyilvánvalóan nem látják át azonnal az itteni egészségügyi rendszert, de úgy látom, hogy gyakran maguk az ausztrálok sem. Rengeteg információ kering a neten is, és nagyon sok pro- és kontra véleményt hallani a magánbiztosítás szükségességéről. Fontos, hogy mielőtt meghoz az ember egy ilyen döntést, előtte minél alaposabban tájékozódjon, járja körbe a témát és ne higgyen el mindent azonnal, amit a neten olvas (ezt se :o)))

Mi is ezt tettük, először úgy egy hónapja feltettem a kérdést a blogon is (és sok válasz érkezett, amiket ezúton is nagyon köszönünk!). Aztán sikerült megkérdeznünk olyanokat is, akik már több évtizede élnek itt, valamint voltunk bent a Medibank-ben, elbeszélgettünk az ügyintézővel, hoztunk haza anyagokat is, és ausztrál fórumokat is elolvastuk ezzel kapcsolatban. 
Azért aktuális egyébként most ez a téma, mert január elején kedvezményeket adnak a biztosítók.

Medicare ellátásban az állampolgárok és az állandó lakosi vízummal rendelkezők részesülnek. 
Ez gyakorlatilag olyasmi, mint otthon a TB. A Medicare hozzájárulást vonják mindenki fizetéséből, függetlenül attól, hogy van-e privát biztosítása, vagy sem.
Ha 70.000 dollár fölött van az éves fizetésed és nincs privát biztosításod, akkor megemelik az egészségügyi hozzájárulásod díját, hiszen elbírja a fizud (extra 1% "medicare levy"). Ha kötsz privát biztosítást, akkor az extrát nem számolják fel.
Ha elmúltál 30 éves, akkor extra 1%-ot vonnak a fizudból minden évben, hiszen megnő az egészségügyi kockázatod. Ezt is vonják, tudtommal függetlenül attól, hogy van-e privát biztosításod, vagy sem. Azaz, ha 35 éves vagy, akkor már 5%-ot vonnak, és így tovább. Ez ismereteim szerint 45 éves korig emelkedik, ezután már fix.
A privát biztosítások a HIC által kiadott "javasolt" térítési keretig fognak téríteni, ami annyit jelent, hogy a kereted és a tényleges kezelés közötti "gap"-et neked kell fedezned. Néhány biztosító külön díjért hajlandó téríteni ezt a "gap"-et is, de ekkor már korlátozva vagy a listán szereplő intézményekre és orvosokra.

Ha a fizu nem halad meg egy bizonyos éves szintet (valahol 50.000 dollár körül), akkor pl a Medicare ad egy külön kártyát, amivel fedezik a mentő teljes költségét. Ha e fölött keres az ember, akkor egy család éves mentő biztosítása valami 150 dollár, amiben benne van a betegszállítás teljes  költsége. Ha van privát biztosításunk, akkor az fedezi a mentőt.

Nem szabad elfelejteni, hogy a privát biztosítás azokra a dolgokra terjed ki, amiket nem térít a Medicare (fogászat, alternatív megoldások stb.). Ahol térít a Medicare, ott emelt szolgáltatást biztosít (jobb kaja, nagyobb szoba, választható orvos, stb.).

Viszont szinte az összes lényeges beavatkozást a Medicare téríti (pl. terhesgondozás, szülés, meddőségi kivizsgálások, életmentő, egyéb egészségügyi beavatkozások, stb.)
Pl a sürgősségin a teljes ellátást a Medicare téríti, gipsztől elkezdve az egyéb beavatkozásokig mindent.

Az itteni, erről szóló fórumokat olvasva nekem az jött le, hogy igazából inkább a fogászati kezeléseknél éri meg, ha van privát biztosításod. Én azt mondom, hogy szerintem annál sem. Mert mégis mit érek vele, hogy a kezelés 50-70-80-akárhány %-át téríti a magánbiztosítás, ha egyszer megszabnak egy nevetséges éves keretet, amit ha túllépek, akkor így jártam, onnantól saját zsebre megy az egész. És hogy mennyi is ez a keret? Évi 500-800 dollár / fő.  Ha megnézzük az itteni fogászati árakat, vajon mennyire gyorsan merül ki az éves keret? 
Az én gyökérkezelésem még mindig nem ért a végére, most megyek majd negyedjére (és lehet, hogy egy ötödik alkalom is kell) és csak remélni tudom, hogy a végösszeg megáll 1000 dollárban... egy db, egycsatornás fog gyökérkezelése és betömése. (és azóta már hallottam ennél jóval drágább gyökérkezelésekről is)

Kínálnak persze olyan csomagokat is, ahol a "General Dental" szolgáltatásnál nincs éves keret megszabva (csak az első 6 hónapra, 300 dollár) Mielőtt az ember azt gondolná, hogy na így már megéri, nem árt elolvasni az apróbetűs részt, miszerint a "General Dental" kategóriába mindössze a megelőző kezelések, a sima tömés és a húzás tartozik. 
A koronák/hidak/beültetések és minden más komolyabb dolog már nem. Ez már mind "Major Dental" kategória, ahol már van egy 2000 dolláros éves keret. Figyelembe véve, hogy ezeknél a kezeléseknél, komolyabb, több fogat érintő probléma esetén a számla akár az 50.000 dollárt is elérheti, meglehetősen karcsú az a 2000 dollár, amit a magánbiztosítás fedez (és az is persze lebontva szépen, hogy milyen kezelésre pontosan mennyi jár vissza). Olvastunk olyan konkrét esetről is, ahol 16.000 dollárba került a fogászati kezelés, amiből a privát biztosító kemény 1200 dollárt térített. A többi (azaz a "gap") saját zsebből megy! És ezért fizessek én hosszú éveken át  havi háromszázakárhány dollárt? Megéri? A biztosítónak nyilván.
Ráadásul majdnem mindenre van egy várakozási idő, amikor csak fizetsz szépen, de ha épp kellene, még nem kapsz vissza semmit. Ez általában 2-36 hónap (a gyökérkezelésemre például 12 hónap!). Ez alól azt hiszem, csak a mentő a kivétel, azaz ha a biztosítótól kilépve rögtön elcsap egy autó, a betegszállítás árát már visszatérítik. 

A fogászat mellett a másik, ami miatt a legtöbb aggodalom merül fel, az a szülés. Erre 1 év várakozási idő van a privát biztosításnál.
Fontos azonban tudni, hogy a terhesgondozás és a szülés is mehet ingyenesen is, azaz fedezi a Medicare!! 
Egyik kedves barátnőm 4 éve szült itt, public kórházban, public páciensként, magánbiztosítás nélkül. (Azt gondolom nem is kell külön elmondani, hogy itt egy közkórház is egészen más színvonalú, mint amit otthon sajnos megszoktunk.) 
A közkórházat ő maga választhatja ki, tehát ez sincs megkötve. Választott orvosa nem volt, az előírt vizsgálatokkor az épp ráérő orvoshoz került. 
Szülés után háromágyas, de tiszta, igényes, világos szobában került elhelyezésre, a szobához tartozó saját fürdővel-wc-vel. Minden ágynál tévé (és fülhallgató), telefon, az ágyak között pedig elhúzható függönyök biztosítanak némi privát szférát. A nővérek és orvosok egyaránt halálkedvesek és figyelmesek (mindenféle hálapénz nélkül!) Étkezés napi 5x (3x főétkezés, tízórai, uzsonna), amiket mind előző nap kell megrendelni egy étlapról (ugyanis többféle választási lehetőség is van). Az étkezések többfogásosak, finomak, bőségesek és egészségesek (nem 1 szelet kenyérke, parizer, minivaj..)
Minden szükséges vizsgálatot elvégeznek a medicare keretén belül.
Nála végül császármetszést kellett csinálni, epidurális érzéstelenítéssel - ezt is mind fedezte a medicare. A kórházi tartózkodás és ellátás is a medicare keretén belül ment. Semmit nem kellett fizetnie.

Ha viszont valaki mondjuk választott orvosnál/magánkórházban szeretne szülni, vagy közkórházban, de privát betegként, és egyszemélyes, nagyobb szobában szeretne elhelyezést, saját fürdőszobával (de ezt például már csak a felsőbb kategóriás magánbiztosítások biztosítják), még több kényelemmel, bizonyára még nagyobb és még finomabb ételkínálattal, és utána esetleg hotelben lábadozna inkább a babával stb., akkor igen, érdemesebb magánbiztosítást kötni. Ott van ugyan önrész, de van, akinek így is megéri a kapott ellátás színvonaláért/gyorsaságáért cserébe. Problémás, veszélyesztetett terhességnél sem árt, ha van választott orvos, akinek nem kell mindig mindent újra elmagyarázni. A privát doki viszont azt számít fel és annyiért, amit csak akar - és mindig van önrész, tehát hiába a magánbiztosítás, mélyen a zsebbe kell nyúlni.
Ultrahang pedig a privát betegeknek is csak a 12. és 19. héten van (kivéve komplikációknál, veszélyeztetettségnél), az extra ultrahangok térítés ellenében elérhetőek - ahogy a Medicare esetében is, a GP (háziorvos-szerűség, de itt ez is más, mint otthon) ír egy beutalót (referral letter) aztán lehet menni fizetős plusz uh-ra.

Régebb óta itt élő ismerőseinknek nincs magánbiztosításuk. Volt, aki 15 évig fizette, aztán mérlegelte, mennyit fizetett be és mennyit kapott vissza, és inkább lemondta, azóta sincs neki.

Mindezeket átgondolva mi oda jutottunk, hogy a privát biztosítás inkább csak azoknak éri meg, akik nagyon magas fizetéssel rendelkeznek, tehát az éves 1% medicare levy jóval meghaladja a magánbiztosítás éves díját, és esetleg egyéb adókedvezményt is szeretne érvényesíteni. Mi most egyelőre csak a mentőre kötünk biztosítást, mert ez az, amit a Medicare elég alacsony fizetés esetében fedez csak, és ha szükség van rá, sokba kerül - viszont az éves biztosítási díj elenyésző.
Ha pedig komolyabb fogászati kezelésre szorulna valamelyikünk, akkor sokkal jobban jár az ember, ha vesz szépen egy repjegyet és hazautazik megcsináltatni.