2010. december 31., péntek

Búcsú

Elérkezett hát az év utolsó napja. Nem kevesebb, mint 43 fokot mondanak mára, erős széllel, így hát egész Victoria államban tűzgyújtási tilalom van érvényben. Szerencsére csak egyetlen napról van szó, holnaptól visszaáll a 26-31 fok. Idén meglehetősen sokat késett a nyár; már szeptembertől előfordultak ugyan 26-30 fokok, de ezeket mindig azonnali gyors lehülés követte, 18-19 fokokkal, gyakori esővel. Tavaly, tavalyelőtt már novemberben sem fordult elő, hogy bekapcsolt volna a házban a fűtés (21 fokra van állítva a termosztát), idén viszont még karácsony előtt  pár nappal is (!) arra ébredtem hajnalban, hogy fűtünk... és gyakran még napközben is bekapcsolt. Úgyhogy két év után most először gondolkodtunk el rajta, hogy bármennyire szeretjük is Melbourne-t, feljebb kellene költözni... Persze ez még a jövő zenéje. Karácsony óta szerencsére már tényleg tartósan meleg van, ezerrel süt a nap, és a következő 2 hét előrejelzése alapján ez most már marad is így.
A tenger csodaszép és kristálytiszta (már ahová mi járunk legalábbis :o), a látványa is teljesen feltölti az embert. 









Milukámra rettenet büszke vagyok, az elmúlt hetekben ugyanis megtanult biciklizni és úszni is... A biciklizés úgy jött, hogy Milu látta, hogy barátaink 4 éves kisfia már pótkerekek nélkül is lazán teker, úgyhogy ő is rögtön kérte, hogy szedjük le a bringájáról a támasztékokat. Márk le is szedte neki, és Milu azóta úgy nyomja... Nem kellett egy percet sem tanítgatni, meg botot szerelni a vázra, meg futni mellette; egyszerűen felült rá és onnantól kezdve már két keréken bringázik :o)) 




A videókat majd feltöltöm egyszer a youtube-ra, ahogy az úszást is. Régebben rosszul volt a gondolattól is, hogy víz menjen a szemébe vagy a fülébe, arról meg hallani sem akart, hogy letegye a fejét a víz alá;  még úszószemüvegben sem. Pár hete azonban bérletünk van a közeli uszodába, így Milu már hetente 3-5x is eljár esténként az apjával úszni (hajnali 5.30-tól este 10-ig van nyitva az uszi; és este 9-ig világos van, úgyhogy most a nyári szünetben az alvással is megcsúsztunk, fél10-10 felé sikerül csak ágyba kerülnie)



Az oviban fájó szívvel búcsúztunk el az óvónéniktől, Cathy-től és Mary-től. Mindkettő imádnivaló és tündéraranyos; közvetlenek, viccesek, tele őszinte szeretettel a gyerekek iránt - ha Milunak továbbra is ilyen pedagógusok jutnak, nem lesz min aggódnom :o) Az ovisok karácsonyi műsora szenzációs volt; Milu és új kis barátja, Tomi olyan veszettül aranyos kis táncot nyomtak, hogy a röhögéstől nem sikerült mozdulatlanul tartanom a kamerát :o) Persze végigbohóckodták az egészet, Milu direkt fordítva is csinált pár mozdulatot, mert szerinte ez így sokkal viccesebb volt.. Elég hosszú volt a műsor, ez csak egy kis rövidke ízelítő belőle:


Novemberi-decemberi fotók itt.

És akkor jöjjön a komolyabb része. Lassan 4 éve lesz, hogy elkezdtünk blogot írni. Az eredeti cél az volt, hogy elsősorban a családunkat, barátokat informáljuk a fejleményekről, illetve olyan ismeretlen olvasókat, akik hozzánk hasonlóan szintén az ausztrál életről álmodtak. Abban az időben még én is faltam a blogokat, fórumokat, Zoli oldalát, meg az Ausztráliáról szóló könyveket, és lelkesen vártam az au.net-es összejöveteleket is, ahol olyanokkal találkozhattunk, akik ugyanezt a lépést készültek megtenni. Sokat tanultam a különböző blogokból, és reméltem, hogy esetleg másoknak is hasznosak lehetnek egyszer a mi tapasztalataink (azóta persze komoly változások történtek a bevándorlásban, így a blog nagy része ilyen szempontból sajnos már teljesen elavult).
2.5 éve kaptuk meg a PR vízumot. A kezdeti izgalmakat, rengeteg intéznivalót, bizonytalanságot már rég felváltották a mindennapok. Persze messze nem vagyunk még egyenesben, egyáltalán nincs miért hátradőlnünk, de apránként haladunk a cél felé és legalább nincs hiteltartozásunk :o) - ami azért önmagában is nagy megnyuvást és szabadságot ad.

Sosem voltam nagy blogíró, a csaknem 4 év alatt alig több, mint 120 bejegyzés született. Ennek több oka is van; egyrészt nem az határozta meg a mindennapjaimat, hogy mindig mindent rögtön megírjak a blogra, másrészt - és ez a legfőbb ok - nagyon nehéz meghúzni egy határvonalat, hogy mi az, ami már inkább privát szféra és mi az, amit még megoszthatok vadidegenekkel is. 
Sokminden történt az elmúlt hónapokban, amik elgondolkodtatóak és nagyon is említésre méltóak lennének, ám ezek egyike sem való egy nyilvános blogra. Sok újat tanultam az emberi kapcsolatokról, a bizalomról, az őszinteségről, a barátságokról. Óvatosabb lettem, ma már sokkal jobban megválogatom, kiket engedek közel magamhoz. Közben persze szerencsés vagyok, mert kiegyensúlyozott, őszinte szerelemmel, nagyon mély kötődéssel teli kapcsolatban élek - amíg ők vannak Nekem, teljes a lelki békém :o)) 

A blogot tehát egyelőre szüneteltetem, aztán majd ha olyan fordulat, fontos esemény történik az életünkben, amitől közlési kényszerem lesz, újra írok :o)

Köszönöm mindenkinek, akik szerettek olvasni minket és ismeretlenül is szurkoltak nekünk. Sok JÓ embert ismertünk meg személyesen is, akikkel soha nem találkoztunk volna, ha nincs ez a blog :o)
Nagyon Boldog Új Évet kívánunk, és sok sikert mindenkinek, aki Ausztráliába készül; váljon valóra minden álmotok!!! :o) 


2010. december 24., péntek

Boldog Karácsonyt!

Nagyon boldog, békés Karácsonyt és sikeres, örömökben és eredményekben gazdag, boldog Új Évet kívánunk családunknak, otthoni és itteni barátainknak, kedves ismerőseinknek és az ismeretlen olvasóknak is!  :o)