2009. december 20., vasárnap

Újra együtt!

Csak egy gyors bejelentkezés... Hihetetlen öröm volt péntek reggel!
Amíg vártunk Arwenékre, épp akkor vittek ki egy golden retrievert, a kutyának fülig ért a szája, remegett a boldogsától és csóvált, tényleg örült, hogy végre elmehet a gazdájával.
Aztán a gondozó hozta Arwent és Barkát... Úristen, na azt az örömöt!! Leírhatatlan. Próbáltam fotózni őket, de esélytelen volt; erre én sem számítottam! A nyakunkig ugráltak, lekushadtak a földre, aztán újra körülugráltak, szűköltek, bújtak és majd' szétestek a csóválástól. Hihetetlen volt! Ezt látva még a gondozójuknak is könnybe lábadt a szeme. Hogy az addig letargikus, életunt, legyengült Arwen hirtelen ilyen erőre kapjon... Le sem lehetett szedni rólunk. Jó öt percbe telt, mire nagyjából megnyugodtak és egyáltalán tudtam párat fotózni, meg elintéztem a papírmunkát, aztán már indulhattunk is kifelé.
Elmondom, hogy kutyákat ilyen gyorsan autóba beszállni még nem láttam :D És érdekes módon Arwen étvágyával sincs már az égvilágon semmi gond: egyszerűen nem tudunk neki olyan kaját adni, amit ne habzsolna be azonnal. Még Barkánál is gyorsabban eszik, pedig az tényleg nagy szó. :o)
Csütörtökön egyébként végül nem mentem be hozzá (és amilyen örömködést csaptak a kutyák pénteken, úgy érzem ez jó döntés volt). Ott voltam, beszéltem a karanténosokkal a ketrecek, nyakörvek, számlák ügyében, de nem mentem hátra a kennelekhez. Arwen az antibiotikum hatására ugyanis rohamosan javulni kezdett, elmúlt a hasmenése is, így kimehetett a kifutóba sétálni, és erről fotókat is kaptam. Állati rendes volt a kutyasétáltató lány, mindkét kutyát egyszerre vitte ki, így együtt futhattak póráz nélkül.
Plusz hogy még egy nagyon kedves emailt is írt, meg fotókat is küldött, teljesen magától, külön kérés nélkül... nagyon jólesett. Nekem csak ennyi kellett, hogy lássam, hogy jól van, túl fogja élni a karantént - csak végszükség esetén mentem volna be hozzá. A fotókon Arwen kicsit meggyötört képet vág, meg tényleg fogyott is, de azért egyben van, látszik rajta, hogy bőven kibírja péntekig. Barka meg szabályosan röhög a fotókon, meg hempereg a fűben... Tamásék mondták is a fotókat látva, hogy higgyem el, Barkáról ordít, hogy ő már tudja, kihez jöttek, miért volt ez az egész.

A nyakörveket és a pórázokat gond nélkül visszakaptuk, az sem számított, hogy Arwen nyakörve bőrből készült. Barka ketrece még befért a kocsiba, de Arwen személyre szabott hatalmas faketrecére esély nem volt. Megkérdeztem, mi lesz az otthagyott ketrecek sorsa, és szerencsére nem megsemmisítés vár rájuk, hanem jótékony célokra ajánlják fel őket, gondolom valami menhely kapja meg.

A kutyáink lelkivilágáról: egy az egyben úgy kaptuk vissza őket, mintha tegnap váltunk volna el. Arwennek sincs gond a magyarjával; első szóra engedelmeskednek, ahogy régen is.
Semmi probléma nincs velük. Arwen esetében sem kell itt bizalmat visszaépíteni, ugyanaz a bújós, fenékriszálós, vadul csóválós kis hülye, mint azelőtt :o) Az elmúlt év beszámolói alapján egy megkomolyodott, kicsit megtört kutyát vártam - de a sajátomat kaptam vissza. Azzal az egy különbséggel, hogy az arca szinte teljesen ősz lett... még csak 5.5 éves, így nem indokolt ennyi ősz szőrszál. Amikor másfél éve otthagytam Csehországban, egy ősz szál sem volt az arcán...
De lélekben ugyanolyan örök gyerek maradt, mint azelőtt volt. Pont olyan, amilyennek szeretem őt :o)

Ég bennük a felfedezési vágy, imádnak sétálni menni, és közben mindent megszagolni, megfigyelni. A számukra ismeretlen papagájrikácsolásokra folyton felkapják a fejüket, próbálják beazonosítani, milyen állatból jöhet a hang. Kíváncsi vagyok, mit szólnak majd, ha őzek helyett egyszer majd kengurukat látnak :o) Arwent lenyűgözi a sirályok lebegése, folyton bámulja őket, Barka meg egyelőre fél a tenger hullámzásától, a parton jó gyorsan szedi a lábait, nehogy utolérje a víz :o)
Az időjárás is tetszik nekik, szerintem nem bánják, hogy ezen a télen már elmarad nekik a -10 fok :o) Persze a szerdai 41 fok Melbourne-ben, meg a csütörtöki 44 fok Sydney-ben sem volt piskóta, de azóta már enyhült az idő, nagyon kellemes huszonfokos kirándulóidők vannak.

Ja, Milut kérdezi még mindenki: a kutyák őt is üdvözölték. Milu eleinte elég közömbösen viselkedett, és kitartott amellett, hogy ő inkább egy cicát szeretne :o)) Azóta viszont érdekes módon már egyre többször akarja megnézni őket, meg buborékot fújni nekik, meg labdázni velük :o)

Még egyszer köszönöm mindenkinek a szurkolást, a leveleket, hívásokat és a sok sms-t :o)
Csak nézem őket, és még mindig alig hiszem el, hogy tényleg itt vannak, sikerült!


2009. december 10., csütörtök

Adelaide

Szerintem nem kell aggódnia annak, akinek nem elég a pontja a PR vízumhoz, így inkább a dél-ausztráliai regionális vízumot választja és 2 évet bevállal Adelaide-ben. Nem véletlen, hogy sokan a két év lejárta után sem költöznek el inkább Adelaide-ből - nekünk is kifejezetten tetszett a város!
Adelaide kb. 1.2 millió lakosú, emberléptékű város, city-vel, szép kertvárosi részekkel, zöld parkokkal, gyönyörű és hatalmas homokos tengerparttal és mindez dimbes-dombos ölelésben, borvidékekkel körülvéve.

Autóval vágtunk neki az útnak, egyrészt mivel a gázüzemmód miatt még a fapados áraknál is olcsóbban jöttünk ki így, másrészt mivel Móniék kiköltözésükkor nekünk is hoztak 2 dobozt otthonról :o)
Az üzemanyagárakról: Melbourne-ben jelenleg 49 cent körül mozog a gáz litere, aztán a várost elhagyva ez 59 körülre ugrik, dél-ausztráliába átérve viszont már 70-75 körül volt, még Adelaide-be érve is. Valami 840 km köztünk a távolság, 9 óra alatt értünk le (némi megállással Milu miatt) Milu teljesen jól viselte, meséket nézett az úton, meg aludt. Összesen 430 km-t vezettem odafelé, így legalább nekem sem volt unalmas az út :o)
Egyébként meglehetősen egyhangú volt a táj Melbourne és Adelaide között: az út mentén fák, bokrok, sárga fű, gabonamezők, többszáz km-en át. Sajnos elgázolt kengurukat is láttunk :o(

Azt tudtam, hogy másik államba nem lehet bevinni gyümölcsöt, zöldséget, növényeket, virágot, földet stb., ha van nálad ilyesmi, akkor azt a határ előtt ki kell dobni. Az államhatárt viszont csak táblák jelzik; ez a kajakidobós dolog is csak annyi volt, hogy jó előre táblák figyelmeztettek, hogy mit nem lehet behozni, és több helyen is ott volt a kuka, ahová ki lehetett dobni a cuccokat a határátlépés előtt. Konkrét ellenőrzés nem volt, inkább becsületalapon ment.
Az úton a forgalom nagyobb volt, mint amire számítottam, és csak 1-1 sáv volt, de azért úgy 5-10 km-enként betettek előző sávokat. Mondjuk nemigen kellett előznünk, mert a 100-as táblánál 100-zal mennek az autósok, nem voltak levillogó gyorshajtók és 70-nel totojázók sem.
A táj viszont csak akkor kezdett kicsit izgalmasabb lenni, amikor Adelaide-hez közeledtünk.

Alig pár napot töltöttünk csak Adelaide-ben, és Móniék igyekeztek minél több helyet megmutatni, még egy szuper vadasparkba is elvittek minket (ahol a belépőjegy árában az is benne volt, hogy igazi koalát adtak a kezünkbe :o), meg például ellátogattunk egy régi német településre is, Hahndorf-ba. Hihetetlen hangulata volt a helynek, mintha egy kis német faluba csöppentem volna, külön furcsa volt, hogy angolul beszéltek körülöttem.
Milu is nagyon élvezte a kirándulást, és nekünk is igazi feltöltődés volt (a stresszes melbourne-i mindennapokból elszabadulva :DD)
Ezúton is nagyon köszönjük Móniéknak a vendéglátást és az együtt töltött napokat, nagyon jól éreztük magunkat Veletek/Nálatok!! Pár képet ide tettem fel:


Más:
A kutyákról jó és rossz híreket is kaptam. A jó hír az, hogy megérkeztek Arwen véreredményei, és minden negatív, tehát Arwen is kijöhet a 30 nap karanténidő lejártával, nem kell hosszabbítania!
A rossz hír pedig az, hogy tegnap felhívott a gondozójuk (ez már önmagában sem túl jó előjel, nemigen szoktak ok nélkül telefonálgatni...) Az van, hogy amíg Barka jól érzi magát, örül a gondozónak és minden elé tett kaját befal, így még hízott is 400 grammot az érkezési súlyához képest, addig Arwen sajnos csak fogy. Az első héten még tartotta magát, utána kezdett kissé magába zuhanni, az elé tett tápot sem ette meg mind, még beáztatva sem. 26.6 kilóval érkezett, és tegnap mondta a gondozó, hogy már csak 23 kg. Ennyi idő alatt ez tényleg nagy súlyvesztés, de szerencsére volt miből leadnia, Michalék mindennel kényeztették. Az ideális súlya olyan 24-25 kg lenne.
Nagyon aggódom Arwenért; nem is annyira a súlya, inkább a lelkivilága miatt. Egész eddigi életében körülötte forgott minden, soha nem volt még bezárva tartva, egyedül, távol a családjától. Nem is csodálom, hogy nehezen viseli és hogy nem érti, mi történik vele, mit követett el, amiért vadidegenek bezárták. Már csak egyetlen hetet kell kibírnia, jövő csütörtökön már indulunk értük Sydney-be, és péntek reggel nyitáskor már ott fogunk toporogni a karanténállomás kapujában. Szurkoljatok légyszi :o(

2009. december 3., csütörtök

Aussie Farmers Direct

Az "Aussie Farmers Direct" lényege, hogy mindig friss, 100%-ban Ausztrál tulajdonú, itt készült/termesztett termékeket szállít házhoz. A cél az, hogy ezáltal segítsük az ausztrál farmereket a multikkal szembeni harcban; a friss ausztrál termékek közvetlenül a fogyasztóhoz való eljuttatásával. Azzal pedig, hogy ausztrál termékeket veszünk, az ausztrál gazdaságot erősítjük, ami munkahelyeket teremt és biztosítja a gyerekeink jövőjét.

A vásárlónak is kényelmes, mert egy lépést sem kell tennie és reggel 6 előtt már ott is az ajtóban a friss tej, kenyér, sajt, tojás, bacon - ki miket rendel.
Az első rendelés előtt adnak egy hűtőtáskát, ezt kell az ajtó elé helyezni előző este, és reggel ott találjuk telepakolva. Ha esetleg elfelejtjük kitenni, az sem gond, akkor kölcsönöznek egyet, legközelebb meg elviszik a fölösleges hűtőtáskát. Azért ezen elgondolkodtam egy pillanatra, hogy egy cég működése itt épülhet arra, hogy a megrendelt árut simán a bejárati ajtó elé helyezik... Bárki által hozzáférhető, akár órákon át, és mégsem lopja el az égvilágon senki, jééé.

Szuper weboldaluk van, ahol a vásárlók bejelentkezés után azt változtathatnak a rendeléseikben, amit csak akarnak (emailben jön visszaigazolás is, de az első szállítmány előtt sms-t is kaptunk, hogy üdvözölnek és ne felejtsük el kitenni a hűtőtáskát) szóval nagyon profi. Olyat is lehet kérni, hogy x terméket mondjuk csak kéthetente szállítsanak, ill. ha például elutazunk, akkor arra az időre fel lehet függeszteni a rendeléseket. A fizetés kártyáról megy, a kiszállítás után utólag vonják le az aktuális összeget, szóval nagyon kényelmes: nincs kopogtatás, várakozás, bajlódás a pénzzel, hogy vissza tud-e adni stb...
Semmiféle személyes kontaktus nincs, a Milkman-nel még egyszer sem találkoztunk. A házhozszállítás teljesen ingyenes (vagy inkább úgy mondom, hogy bele van kalkulálva a termékek árába)
Árban nyilván nem veri a multik legolcsóbb termékeit, a Milkman mégis külön kiemeli az előnyök között azt, hogy "save money"; mondván hányszor volt már olyan, hogy elugrottál a szupermarketbe mondjuk tejért és kenyérért, aztán még 50-60 dollárnyi egyéb cuccot is megvettél mellette - minél kevesebbet jársz szupermarketbe, annál több pénz marad a zsebedben, szóval így spórolhatsz a Milkman-nel. Ezt eleinte kissé erőltetettnek találtam, de tényleg kevesebbet járunk így szupermarketekbe, így nem is költünk annyit.

Hozzánk hetente kétszer jönnek, egyelőre főleg az alapdolgokat rendeltük: szerda hajnalonként friss tejet hoznak, friss narancslét, kenyeret, vajat, kéthetente sajtot, szombat hajnalonként pedig tejet, kenyeret, farmról származó tojást, bacon-t. Kipróbáltuk a gyümölcs ill. zöldségszállítmányt is, de azt végül lemondtuk. Ők válogatják össze, mik kerülnek a dobozba, és szerintem nem mindig éri meg (főleg mivel banán mindig sok van benne, az meg náluk egyáltalán nem fogy) A zöldségek között meg volt, amit a net segítségével azonosítottam be (de nem volt gond, kerestem hozzá receptet és megettük :o)
A tejük szerintem kifejezetten finom - nekem eddig ez ízlik a legjobban az eddig kóstolt friss tejek közül (egyébként nem mondanám, hogy szeretem az itteni friss tejeket, annyira nem, hogy én eddig itt csak dobozos tejet ittam; csak a fiúk ittak frisset - most meg mindannyian ugyanazt isszuk :o) Rendelhetőek persze egyéb tejtermékek, meg pékáruk, húsok, gyümölcs-zöldség pakkok is.

Igyekszünk minél egészségesebb ételeket enni, és minél többet mozogni a szabad levegőn, pláne mivel kezdődik a nyár... Én újra elkezdtem kocogni, hogy mire a kutyák jönnek, valamennyire formába kerüljek. Így 15 hónap elteltével beruháztunk végre 2 biciklire is :o) Fuji Absolute 3.0, hybrid bringák, ami gyakorlatilag ötvözete a mountain bike-nak és a versenybringának. Fú, imádom, úgy megy, mint a szél!
Egy görkorira is nagyon vágytam (otthon az is volt, bár jó rég nem használtam...), már hónapokkal ezelőtt ki is néztem a típust: Rollerblade Zetrablade.

Már csak vmi akciót kellett kivárnom rá, mert $250-et tuti nem adtam volna érte. Nemrég aztán $150-re akciózták, de több helyen is megnéztük, és női modell max 1-2 darab volt és az sem az én méretemben :o( Aztán eszembe jutott, hogy megnézzem az ebay-en, és nem hittem a szememnek: rögtön a legközelebb lejáró aukció egy Zetrablade volt, vadiúj állapotban, Sydney-ből, ráadásul pont a (nem túl gyakori) méretemben! Más Zetrablade nem is volt fent, csak ez. Mekkora ennek az esélye? 75 dollárért hoztam el, eredeti dobozában, teljes védőfelszereléssel :o) Előző gazdája szerintem talán ha kétszer felvette, elesett benne, aztán fel is tette az ebay-re...
Már ki is próbáltam, és szinte ugyanolyan jól megy a korizás, mint tinikoromban, amikor suli után estig csak koriztunk és trükköket tanultunk. Annyiban más, hogy most már nem vonz a sebesség, a félcső sem, és nem akarok dobozokat ugrálni sem, és új varratok sem hiányoznak :o) Kimegyünk majd néha St. Kildára és simán csak végigkorizunk a tengerparti sétányon Liza barátnőmmel, vagy éppen családilag. Milunak is sikerült venni egy tök jó akciós korit $125 helyett mindössze $40-ért a Rebel Sportban. Ő is odáig van a korizásért, és egész jól megy már neki! Már csak Márknak kell majd venni (ő terep-görkorit szeretne).

Na, megyünk pakolni, holnap hajnalban indulunk Adelaide-be egy pár napra, barátaink meghívására, már nagyon várjuk :o)))