Az aranyásók nyomában

Múlt héten egyik nap Victoria állam egykor aranyban igen gazdag vidékeire látogattunk. Gyönyörű kisvárosokat láttunk, és mindössze 1-2 órányira Melbourne-től. Ott van például Castlemaine, ami az aranyláz idején nagyobb város volt, mint Melbourne. Mindenhonnan ide özönlöttek az emberek szerencsét próbálni.

Ebben a városban található a híres Buda villa is. Levinyi Ernő (Ernest Leviny) magyar ezüstmíves nevéhez fűződik a ház, aki 1853-ban érkezett Ausztráliába (és természetesen az arany vonzotta Castlemaine-be) A villát egyébként nem ő építtette, ő csak megvásárolta. Korábban Delhi Villának hívtak, egy azelőtt Indiában szolgáló baptista misszionárius szerette volna békés nyugdíjas éveit ott tölteni feleségével. 

Levinyi Ernő 1863-ban vásárolta meg a villát, melybe újdonsült feleségével 1864-ben költöztek be. A villának Ernő a BUDA nevet adta, szülőhazája előtt tisztelegve (egyébként nem Budán (akkor még külön város volt), hanem Szepes-Szombaton született, 1818-ban) 

Levinyi nagyon sikeres, nagyon gazdag emberré vált az aranymezőknek és ezüst- és aranymíves munkájának, ékszer- és órakészítő üzletének köszöhetően.

1865 és 1883 között 10 gyermekük született, 4 fiú (Louis, Alfred, Ernest és Francis) és 6 lány (Mary, Ilma, Beatrice Kate, Gertrude, Bertha Dorothy és Hilda) Két fiukat sajnos még 5 éves koruk előtt elveszítették. Számomra érdekes volt, hogy a 6 lányból mindössze 1 ment csak férjhez (Ilma). A többi 5 lány élete legnagyobb részét Budában töltötte (és megőriztek mindent eredeti állapotukban - nekik köszönhető, hogy ma az ausztrál nemzeti örökség része lehet) 

A Levinyi család 118 évig (1863-1981-ig) lakott a villában, és ez mindössze két generációt ölelt fel. 

A fotók itt találhatóak. Voltunk régi aranybányában is!

Aztán út mentén, nagyjából a semmi közepén, egyszer csak megláttunk egy mézes-standot. Szépen ki volt téve ötféle méz, négyféle kiszerelésben. Kóstolók, fapálcikák, és ha ízlik, lehet vásárolni is, minden dobozon fel volt tüntetve az ár. Ember sehol - ez ugyanis becsületkasszás!! Hiszen dolog van, nem érnének rá egész nap ott ülni/állni és vevőre várni, kiszolgálni. Megoldják így - és ez itt működik! Simán bárki megtehetné, hogy fizetés nélkül elhúz a mézzel, vagy csak pár aprót dob be, nem annyit amennyit kéne. De nem.

Ahogy itt, Ausztráliában fordulhat elő például az is, hogy lefoglalsz egy szállást valahol vidéken, és semmi lepapírozás, meg ilyenek, a tulajjal nem is találkozol. Megmondja, hogy tedd a pénzt az asztalra, és ha bezártad a házat, tedd a kulcsot a lábtörlő alá. Majd ha arra jár, begyűjti.

És úgy látszik, akkor sem aggódnak, hogy esetleg ellopsz valamit, ha mondjuk plazmatévé van a nyaralóban, meg dvd-lejátszó, meg jól felszerelt konyha vadiúj gépekkel, mindennel, és a tulajjal csak emailen értekeztél, és csak a nevedet és a címedet adtad meg. Az a szó, hogy "bizalom" errefelé még jelent valamit.