Úgy 2,5 hete egyik este Milu véletlenül, de iszonyatosan fogon fejelt. Az egyik felső, egyes fogamat találta telibe, és baromira fájt. Rögtön mentem megnézni, nem tört-e el, de még csak nem is vérzett, semmi baja nem lett. Pár perc múlva elmúlt a fájdalom, utána még pár napig esténként lüktetett egy kicsit, aztán teljesen elmúlt.
Rá kerek 2 hétre azonban kezdett érzékeny lenni ugyanaz a fogam harapásra, majd lüktetni és fájni kezdett. Nem múlt el, úgyhogy másnap este már inkább felhívtam a fogorvosomat Mo-n. Azt mondta, hogy a nagy ütés hatására sajnos megszakadhatott a fogban az ideg, ez nagyon gyakori, vagy ami még rosszabb, az is lehet, hogy maga a gyökér eltört. Röntgen kellene, meg érzéspróba; érintsek hozzá egy jégkockát és ha nem érzem, az nagy baj, akkor a fog elkezdett elhalni és gyökérkezelni kell. Kipróbáltam, és rögtön kaptam egy szívrohamot; nem éreztem a jégkockát :o((
Másnap, péntek reggel első dolgom volt fogorvost keresni. (ami eleve szívás, nem véletlenül rakatja rendbe mindenki a fogait még otthon. A fogorvos itt kőkeményen fizetős, magánúton megy, a medicare ebből semmit nem térít)
Első körben elsétáltunk Miluval az egy utcával alattunk lévő, nagyon szimpi fog-klinikára, ahol vagy 6 fogorvos is rendel. Bementünk, és megkérdeztem a recepcióslányt, hogy mi a legközelebbi időpont, mindegy melyik dokihoz. Azt mondja, jövő hét péntek. Hú, mondom, az nagyon sokára van, már most is fájdalomcsillapítókon élek, fáj a fogam, megsérült mert a fiam lefejelt, valami korábbi időpont kellene. Nagyon sajnálja, de ez a legkorábbi, amit tud adni, esetleg adjam meg a nevem és a számom, és ha valaki lemondja valamikor a következő hét folyamán, akkor értesít. Megadtam. (a váró egyébként teljesen tele volt, tényleg nagy volt a pörgés)
Hazamentünk, és elkezdtem telefonálni. A nap folyamán összesen 12 (!) fogászati rendelőt hívtam fel Berwickben, Narre Warrenben és Beaconsfield-ben, és rá kellett jönnöm, hogy annak a jövő pénteki időpontnak nagyon kellett volna örülnöm. Minden asszisztens mosolyogva, nagyon kedvesen tudott volna időpontot adni január 6. és január 26. között, mindössze egy volt, aki "már" december 22-re is tudott volna. Mindnek elmondtam, hogy nekem fáj a fogam, lehetetlenség addig kibírnom, de csak sajnálták, karácsonyi szezon, teljesen tele vannak. Egy asszisztensnek aztán mégis megesett rajtam a szíve, és azt mondta, hétfőre megpróbál betenni, de nem tudja biztosra ígérni. Megadtam a számom, aztán délután, amikor már kezdtem nekikereseredni, hívott is, hogy sikerült, mehetek hétfőn 11-re.
Szuper. Akkor már csak a hétvégét kell kibírnom (mert szombat-vasárnap szinte egyetlen fogorvos sem dolgozik, csak hétfőtől péntekig). Szedtem szépen a fájdalomcsillapítókat és tűrtem az egyre nagyobb fájdalmat. Szombat reggelre mégis eljutottam oda, hogy mindenképp keresek valami Emergency-t, csak van valami megoldás. A neten aztán találtam 2 olyan fogászatot, ahol fel volt tüntetve, hogy "after hours emergency" szolgáltatásuk is van, az egyiknél nem volt ár írva, a másiknál 95 dollár extra pénzt számoltak fel érte (plusz persze a kezelés költsége). Az egyik szám rögzítőre futott, a másikon viszont felvették, szombaton! Hurrá. Mondom az asszisztensnek, hogy a legközelebbi időpont felől érdeklődnék. Azt mondja, jövő hét péntek! Kérdem én, hogyhogy, ez a szám, amit hívtam, direkt "after hours emergency"-re volt megadva, extra fee-ért, nekem fáj a fogam, mostanra kellene időpont. A válasz: igen, valóban dolgoznak ma, de teljesen tele vannak, tényleg sajnálja, de nem tud mit tenni. Ó vazze, hát ezt nem hiszem el.
Megkérdeztem olyanokat, akik már régebbóta itt élnek, és azt mondták, ez sajnos itt tényleg így működik. Mindegy, gondoltam, végülis már csak másfél napot kell kibírnom. Éjjel viszont összesen talán ha 3 órát sikerült aludnom, annyira fájt, és már rég nem használtak a sima fájdalomcsillapítók. Emellett reggelre (vasárnap) a gyulladástól bedagadt felül a szám és az arcom bal fele, egészen a szemem aljáig. Egészen nyilvánvaló volt, hogy valamit tenni kell, még egy napot már egész biztosan nem bírok ki. Tovább vadásztam a neten fogászati ügyeleteket, és nagy nehezen találtam is egy-kettőt, de nem jártam sikerrel, fel sem vették a telefont. A keresést természetesen már egész Melbourne területére kiterjesztettem, akárhová elmentem volna, csak csináljon valaki valamit. Végül Box Hill-ben (tőlünk kb. 40 perc autóút) egy többnyire esztétikai fogászat fogorvosa felvette a telefont. Mondtam neki, hogy sürgős fogorvosi kezelésre van szükségem. Válasz: vasárnap nem végeznek fogászati kezelést (annak ellenére, hogy a honlapjukon ott van a vasárnapi nyitvatartás), mi a panaszom. Elmondtam neki mindent, szépen sorban. Szerintem a feldagadt fejem említése hathatott, mert végül nagy nehezen azt mondta, na jó, legyek ott 10 percen belül és megnézi. Mondtam, hogy legyen fél óra inkább, mert elég messze lakunk. Rendben.
Amikor megérkeztünk, az asszisztens, egy idősebb ázsiai férfi már ott volt. Na az ő angoljából nem sokat értettem, és az sem sokat segített, hogy orvosi maszkon keresztül beszélt hozzám. Egy percre rá a doki is befutott, egy fiatal ázsiai srác (csak miattam jött be egyébként a rendelőbe). Megnézte a fogam, megállapította, hogy egyértelmű a gyulladás. Csinált egy röntgent a fogamról, aztán megmutatta nekem is és elmagyarázta (őt nagyon jól lehetett érteni maszkon keresztül is), hol van a baj, hol a gyulladás stb, sőt, egy fogorvosi ábrán is megmutogatta ugyanezt, hogy mi történt a fogammal, miért fáj.
Azt mondta - amit az én dokim is telefonon keresztül -, hogy a fogam természetesen megmarad (még jó), de az ideget sajnos ki kell szedni, ez elkerülhetetlen, de legalább törés és csonthiány nincs a gyökérben. Az asszisztens jelezte, hogy ez összesen 400 dolláromba fog kerülni.
Ez van, abban az állapotban akkor is kénytelen lettem volna megcsináltatani, ha duplaannyit mond. A doki kiszedte az ideget, a gyulladás mértékén a fog feltárásakor pedig maguk is meglepődtek; mondogatták is, hogy ez aztán baromira fájhatott, hát ez tényleg emergency. A fogamat le sem tudta zárni, ha elvonul a gyulladás, majd vissza kell még mennem.
Emellett felírt kétféle antibiotikumot, mindkettőből 3 x 2-t, meg egy erős fájdalomcsillapítót (azt csak alkalomadtán persze). Amikor kiváltottuk a gyógyszereket (plusz 40 dollárért, de itt már számított a medicare kártya), a gyógyszerész külön kijött hátulról, hogy egész biztos jól írta-e fel az orvos az adagolást, mert a felnőttek adagja 3 x 1, ő dupla adagot egészen biztos nem merne tovább szedni 2 napnál, az annyira brutális, pláne mindkettőből.
Végül csak 3 x 1-ben kezdtem őket szedni (a dobozon is annyi van, és így is épp elég gáz ez a szervezetemnek), és már másnapra rohamos javulás volt; végigaludtam az éjszakát, a fájdalom teljesen elmúlt, a duzzanat is szépen lement (nyomásra még fáj, de hát nem nyomogatom), szóval nagyjából már minden újra a régi.
A kérdésem az lenne a régebb óta itt élő, fogászati témában tapasztaltabb melbourne-iekhez, (ill. más államban élőkhöz is) hogy ez itt tényleg így működik?? Itt mindeki csak megelőz, vagy mi? Oké, hogy fizetős, de itt nincsenek állandó ügyeletek, ahová nem is kell bejelentkezni, csak bemegyek és fogadnak? Lyukas fogam nincs, otthon jártam én is rendszeresen kontrollra - ez simán egy hülye baleset volt, ami viszont azonnali ellátást igényelt volna. Otthon rögtön tudtam volna, hová forduljak, itt ugye kevésbé.
Ezen kívül a magánbiztosításokról kérdeznék még, hol érdemes kötni, egyáltalán érdemes-e, pro és kontra vélemények...
Köszi előre is mindenkinek!
Milu komoly arccal ült fel Zozival a híres geelong-i körhintára :o)
