2008. szeptember 13., szombat

Az utazás részletei

Többek kérésére akkor jöjjön a részletesebb beszámoló.

Először azonban szeretném megmutatni Kropiék legújabb blogbejegyzését.
Nagyon meghatódtam, hogy ilyen szeretettel fogadtak minket (főleg ha azt nézzük, hogy mindössze egymás blogjairól és pár levélváltásból ismerjük csak egymást) Tényleg nagyon köszönöm, hogy kijöttetek elénk, Hayimnak külön köszi a szép üdvözlő táblát, na és hogy ilyen kitartóan vártatok.

Az útról: Valamikor kedd hajnali fél4-kor indultunk a schwechat-i reptérre. Milut előző este már felöltöztetve tettük le aludni, hogy ne kelljen hajnali 3-kor az öltözködéssel külön megbolygatni. A kocsiban picit nyűglődött, aztán visszaaludt; sőt, a reptéren a babakocsiba átrakva tovább aludt, egészen a gép indulásáig. Márk húgáékon kívül még Bea és Lacus is kijöttek elénk Diuskával (sőt, 2 bőröndünket ők hozták, amúgy be sem fértünk volna) A búcsúzás nagyon nehéz volt ezúttal is. Ez a legnehezebb az egészben, elbúcsúzni a családtól és a barátainktól.

A csomagjainkat fel tudtuk adni egészen Melbourne-ig, tehát szerencsére Londonban nem kellett a csomagokra való várással, majd újrafeladással szórakozni (mivel 2 külön légitársasággal utaztunk, ez nem volt annyira egyértelmű), sőt, még Schwechatban megkaptuk a London-Melbourne beszállókártyáinkat is.
A British járatra a Balázs itthonról már becsekkolt (ezúton is köszi érte, tök jó helyünk volt!), a Qantas akkor még nem engedte.

Londonig egész jól elvoltunk, Milu is jó hangulatban volt, amikor meg kezdett elfáradni, megnézte a Vukot a kis hordozható lejátszóján. A Heathrow reptér mérete és forgalma elmondhatatlan (a gépen egyébként leszállás előtt külön kisfimet vetítettek, hogy segítsék a Heathrow-n az eligazodást) Az 5-ös terminálra érkeztünk, és a 4-esre kellett átmennünk. Ehhez sétáltunk úgy 10 percet, követtük szépen az eligazító táblákat. Felszálltunk a transzfer buszra, ahol induláskor bemondták, hogy 18 perc lesz az utazás... Megkérezvén még sétálgattunk egy hosszabb szakaszon, mozgójárdák, egyebek, aztán alapos ellenőrzés (itt már a cipőket is le kellett venni, meg mindent szigorúan átnéztek) Milu épp aludt a babakocsiban, így megengedték, hogy ne keltsem fel, áttoltam a kapu mellett, ahol mindenféle detektorral átvizsgálták a kocsit, őt meg tetőtől talpig megmotozták, még mögé is nyúltak, hátha ott rejteget valamit (a cipőjét pedig neki is le kellett venni az átvilágításhoz)

A Quantas gépén a szárny mögött ültünk - az 55. sorban. Hatalmas volt a gép, három-három sor a két szélén, középen négyes ülések. A karfák felhajthatóak voltak, Milu tudott aludni elnyúlva. Minden fejtámlában kis képernyő, a karfában kivehető távirányító. Plédet, fülhallgatót is adtak. Aki gyerek nélkül megy, annak szerintem teljesen kibírható egyébként az út, nekem legalábbis semmi gondom nem lett volna. Lehet olvasni, aludni, mozizni - 18-féle új mozifilm közül lehetett választani (pl. Indiana Jones, Szex és New York stb.), minden kategóriában, emellett mesefilmek (pl. kungfu panda), tévéműsorok, rádiók, zenecsatornák stb. Nekem, aki az elmúlt 2,5 évben annyiszor voltam moziban, mint azelőtt kb. 2 hét alatt, ez igazi kánaán volt. Gyerek mellett persze csak 1-1 filmet tudtunk megnézni, meg valamennyit olvasni, meg egy kicsit aludni (ritka kényelmetlen testhelyzetekben, az ülést Milu foglalta)
Az utat egész jól bírta, csak néha kezdett nyafogásba, de figyelemeltereléssel meg lehetett nyugtatni. A Vukot meg addig nézte, amíg a lejátszó le nem merült, meg nézett egy kis Bob the builder-t is, a Thomas már nem érdekelte. Amiatt nem panaszkodott, hogy nem érti amit Bobék mondanak.
Kaját rengeteget adtak a hosszú úton, úgy is mondhatnám, hogy állandóan etettek. Az étkezések is bőséges adagok voltak, közben meg rágcsákat, sajtokat, gyümölcsöket, jégkrémet hoztak. A diabetikus kaját és a gyerekmenüt hamarabb kihozzák, és a gyerekmenü tényleg nagyon finom volt, legközelebb magamnak is azt kérném :o)
Leszállás után bevártuk a bőröndjeinket, amik nagyjából utoljára érkeztek meg (és voltak rajtuk sérülések, sarok behorpadva, fülek letörve, zár letörve stb. Le akartuk fóliáztatni indulás előtt, de a fóliázó épp nem működött) Szerencsére semmi sem tűnt el, igaz, a nagyobb értékeink amúgy is mind a kézipoggyászokban voltak. A gépen ki kellett tölteni a belépéshez egy kis papírkát, ezen kell bejelölni azt is, hogy viszünk-e magunkkal bevallandó dolgokat (pl. fából készült cuccok, étel, gyógyszer, állat felszerelések stb.) Alaposan átvizsgáltak minket, aztán kiléphettünk végre azon a bizonyos kapun, és itt már el is érkeztünk Kropiék bejegyzéséhez :o)
Pár fotó az utunkról itt található.

Ildiék a belvárostól messze laknak, de gyönyörű, csupa új házas környezetben. A ház hatalmas (nappali + 4 hálószoba) és gyakorlatilag vadiúj. Két kislányuk van, ráadásul más vendégeik is vannak, András és Linda, és ők is egy 20 hónapos kisráccal, úgyhogy tiszta ovi :o) Milu NAGYON jól érzi magát, külön jót tesz neki a gyerektársaság, a nagy tér és a rengeteg játék, mert az elmúlt hónapok változásai , bizonytalanságai, és a sok ide-oda rohangálás mind eléggé megviselte szegényt.
És akkor itt átadnám a szót Márknak, a mai napot írja le ő :o)

Ma végre béreltünk kocsit (öreg ócskavas, de 23 dollárból telitankoltam gázzal!!! Azért ez nem semmi!), és belecsaptunk a levesbe! :o)
Ági volt az élő GPS, aki soha sem tévedett még eddig. Most sem természetesen. Csont nélkül találtunk oda, ahova mennünk kellett.
Ez egy óriási bevásárló komplexum, ahol egy csomó hivatalos szervezet irodája is megtalálható, mint például a MediCare, ami a magyar OEP-nek felel meg. Maga a komplexum több épületből áll össze, hasonlóan az otthoni budaörsi bevásárló központhoz. A lényeges különbség az, hogy ez annál sokkal-sokkal nagyobb.
Tehát kezdtünk a MediCare-rel. Számhúzás, sor kivárása, ügyintézőhöz kerülés, megdöbbenés (mert kedvesen szóllott vala a hülye bevándorlóhoz), majd a dolgok gördülékeny menete után (ahol felhívták a figyelmünket olyan dolgokra is, amit otthon valszeg elfelejtett volna átadni a kedves ügyintéző) meg is voltunk az első teendővel.
Ezután irány a bank, amit előzetes puhatolózás után végül választottunk. Ismét döbbenet. Majdhogynem az ülepemet is kinyalták, pedig mindössze 318 AUD-ot tettem most be a számlámra. Na ez már customer service!
De a legmegdöbbentőbb a MediBank-os élményem volt. Bementem, hogy érdeklődjek a magánbiztosítások iránt. Annak ellenére, hogy a hölgy tisztában volt vele, hogy az égvilágon semmit nem fogok kötni vele, majdnem fél órán át beszélgetett velem, elmagyarázva, hogy mire kell odafigyelni, mit nem fed le a MediCare, mit nem fed le a MediBank, mit kellene elméletben választanom, hogy anyagilag és szolgáltatás szinten is a maximumot kapjuk. Majd amikor megköszöntem a segítségét (és a rengeteg prospektust, amikben bejelölte, hogy melyik részekre figyeljek oda, és mellékelte az árlistát is), odaadta a névjegykártyáját, hogy ha bármilyen kérdés még eszembe jutna, nyugodtan hívjam, szívesen segít.
Életemben másodszor igazi ÜGYFÉLnek éreztem magam.
Aztán elmentünk egy MediaMarkt szerű óriási üzletbe (Harvey Norman) az Áginak hajszárítót, nekem pedig hajvágót venni. Meg is találtuk a kívánt dolgokat, megyünk a kasszához, majd bedobtuk a kérdést: nincs egy kis kedvezmény? És csodák csodája, kasszás néni mondja, hogy azt csak az eladó tud adni, majd elindult megkeresni emberünket, elmondta neki a vevő kívánságát, majd az eladó mind a két termékre kalkulálgatott és kaptunk egyenként több mint 20% kedvezményt mindkét termékre. Ezután visszasétált a kasszához, ahol már az új áron ütötte be a termékeket. Nekem csak fizetnem, és elégedettnek kellett lennem.
A kínálat egyébként döbbenetes. Az otthon ismert márkák jó része itt is kapható, csak mellettük még ezer más márka és hasonló termék kapható.
Összegzésül: nagyon nagy reményekkel idultunk el otthonról, de az elmúlt két nap eddig minden képzeletünket felülmúlta.
Remélem ez az érzés töretlen marad! :o)
Márk

Én (Ági) is megírom akkor az első benyomásaimat, mert legtöbben ezt kérdezték privátban. Szóval nem egészen olyan Ausztrália, amilyenre számítottam, hanem annál még SOKKAL jobb. Persze tudom, még csak 2 napja vagyunk itt, de sorozatosan annyi pozitív élmény ér, hogy csak kapkodom a fejem. Egy teljesen más világ... :o)))

12 megjegyzés:

Névtelen írta...

Örülök, hogy minden OK down under, bár én tutira vettem, hogy nem fogtok csalódni! Azért majd várjuk még a fotókat is!
Puszi Nektek, Milucskának különösen!!! Dius emlegeti, Milu házába szeretne menni, remélem ennek is eljön az ideje :D
Bea

Encók írta...

Sziasztok!
Jó olvasni, hogy ennyire poitivak az első élmények. Kívánim, hogy a továbbiak is ilyenek legyenek!
Hamarosan találkozunk. :)
Encók

Judit írta...

Kultúrsokk, első fázis! :)))))
Örülök nagyon, hogy ilyen jók nektek is az első benyomások, saját tapasztalatból mondom, hogy később sem lesz sokkal rosszabb. Legalábbis mi egy év után még nem zokogjuk át az éjszakákat, hogy haza akarunk menni... :)

Molnár Ágnes írta...

Szeretünk titeket itthonról, és írjatok, írjatok, sokat, hogy tudjuk minden ok.

Névtelen írta...

Aztaaaaaa de jól hangzik!
várjuk a további részleteket
G+I+C+M+F+A szóval a pannon oriental

Krisz írta...

Terjetek be a Telstrahoz ha egy kis magyaros ugyintezesi stilusra vagytok! :) Ott ki lehet fogni olyat is ugyanis...mashol mint a feher hollo. :)

Ciculika írta...

Sziasztok!
Nagyon örülök, hogy eddig minden ilyen jól ment. Megnyugodtam, na. :o) Csak így tovább. Elképesztő, Milu mi mindent kibír.
Millió puszi
Zsu

Ciculika írta...

...és most nézem: a macis szopipárna is utazott. :o)))

Névtelen írta...

Sziasztok!

Én is örömmel olvasom itt a legújabb bejegyzést! Fantasztikus! :-)
Írtam egy kommentet korábban a kézipoggyász mennyiségéről. Most mi a helyzet Qantas-nál? Márti írta még hogy csak 1 lehet fejenként. Nem engedik még a 2-t?
Korábban is néztem nagyokat Ildiék házát látva, de most a földről kapartam össze az állam, mert nagyon frankó! :-)

Minden jót! Csak így tovább!!!

Csabi

Nori írta...

Nagyon örülünk ilyen jól sikerült a megérkezésetek. Irjatok még ilyen sok-sok szépet!!!!! Annyi eröt add...nem adjuk fel!!!!
Sok sikert Nektek!!!
Nori & Csabi

Agi írta...

Köszi mindenkinek a hozzászólásokat :o))

Csabi: semmi gond nem volt a kézipoggyászokkal, a Qantas szabályai sem térnek el a többi légitársaságétól. Azaz, mindenkinek lehet egy briefcase (férfiaknak aktatáska, vagy notebook-táska, nőknek retikül, női táska) és ezen kívül 1 kézipoggyász, aminek a mérete talán 45 x 35 x 20 volt? Nem emlékszem pontosan, de az biztos, hogy a 10 kg-ot nem haladhatja meg. Nekünk valamennyivel meghaladta, de senki nem mérte le, sem a súlyát, sem a méretét. A reptéren több helyen is kint van egy fém keret, ahová a kézipoggyásznak be kell férnie, de ezt sem ellenőrizte senki.
Nekünk 2 sporttáskánk volt jól megpakolva (egyenként olyan 10.8 kg-osak), egy nagy fotóshátizsák, egy pelenkázótáska és egy nagyobb női táska. Semmi gond nem volt, és a miénknél nagyobb táskákat is simán felvittek. Ha nem látványosan nagy a pakk, és nem látszik rajtad, hogy megszakadsz a súlyától, akkor a kutya nem nézi.

Oros írta...

Jól van csakígy tovább.
Ha mégis hiányzik egy kis "itthoni" real customer services, majd indítok egy blogot és kiélvezhetitek a régmúlt minden pillanatát újra....

Persze szerencse, h tudjátok a telszámom, ha mégis "haza" kellene jönnötök tudjatok kibe kapaszkodni.
/hahhaha/