Köszönjük szépen mindenkinek a megkeresést, jól vagyunk, a tüzek elkerültek minket. Pár napig ugyan elég nagy füst telepedett fölénk, de már ennek is vége és a tüzek is már csak pár helyen égnek. Eső az jöhetne már... nagyon régóta nem esett és nagy szükség lenne rá.
A katasztrófáról inkább nem írnék, itt Ausztráliában nyilvánvalóan ezerszer részletesebben foglakozott vele a média, és a közvetítéseket nézve, a családok élettörténeteit olvasva gyakran nem bírtam ki könnyek nélkül.
A legnagyobb hír nálunk most az, hogy Milu tegnap kezdte az óvodát :o))
Betöltötte a 3. életévét, így már mehet oviba. Bejelentkeztünk az alig pár perc sétára lévő, szimpi oviba, és bár akkor azt mondták, hogy jelenleg nincs ilyen csoportjuk, hétfőn mégis felhívtak, hogy pénteken már kezdhet is Milu. Na nem viszik túlzásba, heti 1 alkalomról van szó, péntekenként, és csak 9 - 11.30-ig. Az első terminusra (9 hét) ez 101 dollárba kerül.
Nagyon klassz az ovi, több kerek asztal is van, kis székekkel és rengeteg foglalkozás van. Tehát nem csak beengedik a gyerekeket ömlesztve egy terembe, és mindenki szanaszét csinál amit akar, hanem tényleg foglalkoznak velük. Még egy információs lapot is kaptam a tájékoztató csomaghoz, ahol láthattam, hogy ezen a héten például "a tengeri élővilág" fantázianéven fut a foglalkozás.
Lehetett festeni, meg volt mindenféle (halas) kézműves dolog, meg az egyik asztalon például egy lavórban vízben egy csomó tengeri állatfigura, amit ki lehetett venni, meg lehetett nézni, a másik asztalnál gyurmák, amikbe kagylókat és csigákat lehetett nyomkodni stb.
Aztán amikor az óvónők úgy látták, már senki sem akar gyurmázni, akkor elővettek egy másik játékot, pl. parafatáblákra lehetett kis kalapáccsal kis fajátékokat szögelni, a másik asztalhoz más kreatív játékot, és így tovább.
Milu szívesen ment az oviba, még várta is, hogy ő is "óvodás nagyfiú" legyen. Már napokkal előtte sokat beszélgettünk róla, igyekeztünk felkészíteni.
A terembe lépve rögtön elfoglalta magát, azt sem tudta, hová kapjon. Úgy negyed órát együtt játszottunk, felfedeztük a dolgokat, aztán - az előre kiosztott tájékoztató előírásait követve - mondtam neki, hogy nekem most el kell mennem, de majd mindenképpen jövök vissza hozzá, addig játsszon és legyen jó fiú. Nem pánikolt, azzal volt elfoglalva, hogy egy kis kéket is tegyen még a festményére. Mindenesetre nem mentem messzire, mert számítottam rá, hogy gond lehet és akkor minél hamarabb szerettem volna odaérni. Úgy negyed óra múlva hívtak is az oviból, hogy Milu nagyon sír, és ugye nem értik mit mond, hiába próbálják vígasztalni, nem segít.. vissza tudnék-e menni. Kb. 4 perc múlva ott is voltam, és ő hüppögve a karjaimba hullott. A foglalkozás maradék részén ezek után ott maradtam inkább - Milu végig játszott, alig láttam, de azért alkalmanként csekkolta, hogy ott vagyok-e még.
A csoport tegnap kezdett, 18 gyerkőc (de néhányan hiányoztak) és Miluval kb. egykorúak, vagy kicsit idősebbek. Egy anyuka sem maradt ott beszoktatás címén, csak a legelején, pár percet (én maradtam legtovább). Később más gyerekek is elkámpicsorodtak, de aztán a óvónő nyugodt hangon elmagyarázta nekik, hogy anyának most dolga van, de majd jön vissza érte - addig is mit szólnának egy kis gyurmázáshoz? Ezután már nem is volt semmi gond, és ez Milunál is működött volna - ha tudna angolul.
Az óvónő azt tanácsolta, hogy tanítsam én is otthon angolul, ne aggódjak, nem fogja elfelejteni emiatt a magyart. Teljesen meglepődött, amikor erre azt válaszoltam, hogy nem emiatt nem tanítom, hanem mert az angol nálam csak egy tanult nyelv, nyilván ejtek hibákat, nem mindig tudom megfelelően kifejezni magam, egy csomó mindent nem tudok és a kiejtésem sem tökéletes. Azt mondta, hogy higgyem el neki, hogy tökéletes az angolom, és helyesebben beszélek, mint jópár itt született ausztrál és a kiejtésem is kitűnő.
Most egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy mi legyen, tényleg elkezdjek-e angolul is beszélni hozzá. Eddig egyáltalán nem éreztem szükségesnek, de ha ezzel megkönnyíthetem a beilleszkedését, akkor bármit.
Fotók az első ovis napról itt.
Érdekes egyébként, milyen kicsi a világ... ill. mennyi magyar van. Az ovis csoportban is van egy ikerpár, akiknek magyar származásúak a szüleik. A gyerekek nem beszélnek magyarul, de a szülők meglepően jól, pláne ahhoz képest, hogy itt születtek és kb. velünk egykorúak.
A foglalkozás vége felé pedig az egyik óvónő egy hirtelen ötlettől vezérelve átment a szomszéd részen lévő playgrouphoz (kb. 5 anyuka volt ott), és megkérdezte, beszél-e valaki magyarul. És az egyik anyuka rögtön fel is állt és már jött is át... Ő is itt született már, és kb. velem egyidős lehet, de tök jól beszélt magyarul. Akcentussal, nyilván, és a szavakat is kereste néha, de azért folyékonyan. És pont péntekenként mindig itt van a playgroupban, úgyhogy mondtam is neki meg az óvónőnek, hogy ez nekünk nagy segítség lehet, Milut megnyugtatni, ill. fontos helyzetben fordítani közte és az óvónők között.
Remélem, pár hét múlva már minden rendben lesz.
Más: vettünk pár bútort. Az úgy volt, hogy elsétáltunk egy kirakat előtt, ahol hatalmas betűkkel hirdették, hogy "last days" meg "all stock must go", mi meg épp ráértünk, úgyhogy benéztünk. Már eléggé ki volt fosztva az üzlet, alig volt pár dolog (és azok nagy része is már eladva) de így is találtunk olyat, ami még eladó volt és nagyon megtetszett: egy tömör fa dohányzóasztalt és egy nagy TV állványt. Mindkettő bazi nehéz, bőven van bennük anyag és a stílusa, kidolgozása is nagyon tetszik, teljesen beleillik a világunkba :o)
A TV állvány 500 dollárról volt leárazva 299-re, a dohányzóasztal pedig 300-ról 150-re (a bútorok egyébként itt eléggé drágák). Minden árcédulán fel volt tüntetve, hogy ezek már az utolsó árak, további árkedvezményt nem tudnak adni. Nem is kértünk volna, már így is tényleg nagyon baráti áron kínálták a cuccokat. Márk átnyújtotta a hitelkártyáját, hogy akkor fizetne is, ezt a kettőt szeretnénk, erre mondja az eladó, hogy jó, akkor ad még némi kedvezményt, és a kettő együtt 300 dollár lenne, ha nekünk megfelel... Na jó, egye fene... :o))
Úgyhogy vettünk gyorsan egy hiperszuper matracot is ugyanitt (Márk elég hátfájós, nem mindegy, min alszik), 15 év garanciával. Még aznap délután ki is szállítottak mindent.
Ha már így belejöttünk, körülnéztünk az ebay-en ülőgarnitúra témában, pláne mivel március elején két nagyon kedves barátunk érkezik hozzánk vendégségbe és nálunk laknak majd 3 hétig, szóval a babzsákfoteleknél azért már valami több kéne. Végül 350 dollárért vettünk egy használt, de eredeti bőr ülőgarnitúrát (egy háromszemélyes és két fotel) Alapvetően szép állapotban van, szakadás sehol nincs rajta, a bőr színe itt-ott kopott, viseltes az ülőfelületeknél, de megpróbáljuk helyrehozni. A lényeg, hogy eszméletlen kényelmes, Milu is nagyon szereti és könnyű tisztán tartani, tényleg nagyon elégedettek vagyunk vele. Majd ha megunjuk, visszateszem az ebay-re :o)
Utánfutóval hoztuk el, amit pedig akárhol lehet benzinkutakon, bunnings-ban stb. bérelni, ez kerek 23 dollárunkba került.
Közben elkészült a kocsink is, megcsináltattuk a gázt, "dual fuel" kocsink lett :o) De erről írjon inkább Márk:
Tudni kell, hogy a gázüzemre való átalakításnak két formája és plusz egy lépcsője van. Van a hagyományos gázüzemre történő átalakítás, amit otthon is széles körben ismernek. Ez az, amikor ugyan olcsóbb gázzal jár az ember, de a kocsi nem húz, vontatni nem lehet vele, és jóval többet eszik gázból, mint benzinből. Ez a fajta átalakítás itt kb 2300 dollár.
Van a jobbik, és egyben drágábbik megoldás, a gáz injektor. Na ez már igazi, komputer által vezérelt injektoros gázüzem. A teljesítmény ennél megegyezik a benzinüzemben elérhető teljesítménnyel, az autó ugyanúgy húz, lehet vele vontatni, stb. A fogyasztás pedig közel azonos a benzinnel, de olyan példák is vannak, hogy gázból kevesebbet fogyaszt, mint benzinből. Ez itt kb 4300 dollár. A mi választásunk természetesen erre esett. :o)
Ezekből az árakból az ausztrál állam 2000 dollárt visszatérít, mert csökkentjük a károsanyag kibocsátást. Namost, ha az ember extrát szeretne, akkor az injektoros gázüzemű autókat meg lehet toldani egy gázturbóval. Ebben az esetben kapunk egy vadállatot a jól ismert családi négykerekű helyett. Ugyanis ez elég jelentős teljesítmény növekedéssel jár. Mindezt mindössze extra 6000 dollárért.
A mi esetünkben a pótkerék helyére tették be az 50 literes hasznos térfogatú gáztartályt, ami így nem foglal el extra helyet a csomagtartóból, és nem is látszik. Nagyon szép és kultúrált megoldás. A pótkerék pótlására pedig kaptunk egy kis csomagot, ami egy adag térhálósodó habot és egy kompresszort rejt. Ha tehát ereszt a gumi, az ember csak belenyomja a habot, felfújja a kellő nyomásra, majd mehet is. Ezzel a kerékkel soha többet nem lesz problémája. Ha pedig olyan helyre megy az ember, ahol jó eséllyel kaphat durrdefektet, vagy ahol a gumi leszakadhat a felniről, csak feldobja az ember a pótkereket a dzsip tetejére és így már két kerék pótlására van lehetősége.
Csak hogy a száraz tényeket is közzétegyem, a benzin litere jelenleg (nem mintha drága lenne az otthoni árakhoz viszonyítva) kb 1.23 dollár, a gáz pedig 0.36 dollár. Egy tankolást mi jelenleg megúszunk 16 dollárból, ami annyit tesz, hogy ezek után a távolság többé nem mérvadó, már ami a költségeket illeti. :o)
Új fotók itt találhatóak.
