2009. február 2., hétfő

Kivándorlási történetek

Amikor 2006-ban komolyan elkezdtünk a kivándorlás gondolatával foglalkozni, Zoli oldala és az ausztrália.net mellett természetesen a blogok olvasásával kezdtük. Megállás nélkül újabb és újabb beszámolókat kerestem: ki hogyan kezdte, milyen vízummal, milyen tartalékokkal, gyerekkel mentek-e, milyen szakmával, mennyi idő alatt helyezkedtek el, voltak-e nyelvi nehézségek, mik a tapasztalatok, árak, kinti magyarok; egyáltalán miken mentek keresztül stb. lehetne sorolni a végtelenségig. Minden érdekelt.

A már kint élők közül is nagyon sokan vannak, akik olvasnak blogokat, de ők maguk nem írnak. Kivándorlásuk története, a véleményük, személyes tapasztalataik, tanácsaik azonban fontosak lehetnek olyanok számára, akik még csak most kezdenek egy merőben új élet gondolatával kacérkodni. Arra gondoltam, hogy nagyon szívesen venném, ha megírnátok nekem emailben a történeteteket (nevek nélkül természetesen, teljes anonimitással), és feltehetném a blogra. Nyugodtan lehet más országból is jelentkezni, nem fontos, hogy csak Ausztrália legyen, lehet Új-Zéland, Kanada, Anglia, vagy bármi más is.
És természetesen nem csak sikertörténetek jöhetnek, sőt... Az árnyoldalakról is fontos beszélni, a lehetséges buktatókról. Olyanok leveleit is várom, akik megpróbálták, nem jött be és végül inkább hazamentek.

A mi történetünk egyelőre nem mérvadó. Majd az lehet, talán úgy 4-5 év múlva. Még csak 5 hónapja vagyunk itt és bár én jelenleg azt érzem, hogy soha ilyen jó életem még nem volt, nyilvánvalóan az én lelkemben is lesznek hullámvölgyek (a család, otthoni barátok hiánya azért így is rámtör néha, változó intenzitással, bár ez nem ért meglepetésként) Én azt mondom, hogy nagyon szerencsések voltunk eddig mindenben, és remélem, ez így is marad (már két fejvadász is megkereste közben Márkot, és lehet, hogy a régi cégénél is lesz majd projekt, majd meglátjuk. Mindenesetre nyugodtak vagyunk :o)

A bloggal kapcsolatos visszajelzésekből azt szűröm le, hogy sok mindent még így is hasznosnak találtatok - sokan azonban sokkal több mindenen mentek át, ami még hasznosabb lehet. Nincs két egyforma történet, mindenkié más és pont ez benne a jó.
Az ötletre egyébként egy nagyon kedves barátnőm levele inspirált, aki nálunk sokkal több áldozatot hozott, sokkal többet vállalt az új élet reményében (Angliában), amiért minden tiszteletem az övé.

Ha valaki úgy gondolja, szívesen megosztaná a történetét a blog olvasóival, írja meg nekem emailben :o)

6 megjegyzés:

vimizo írta...

Szia:)
A napokban átolvastam a blogodat...
tetszik ez az ötlet, bízom benne hogy lesz sok-sok levél. Bennünk még csak most kezd felvetődni az ötlet, hogy talán meg kellene próbálni, így örülnék nagyon ha mégtöbb olvasni való lenne a témában.
üdv.
Hajni

agica írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Névtelen írta...

Kedves Ági!

Ez szerintem is nagyon jó ötlet! Mi csak pár hete döntöttük el, hogy megyünk, de azóta rengeteget olvastam már a témában, és mondhatom, hogy a blogok óriási segítséget jelentenek! Sokszor csak egy fél mondat, vagy egy lényegtelennek tűnő információ az, amin az ember elgondolkodik. A ti blogotok volt az első, amit elolvastam, és ezúton is köszönet a sok hasznos infóért!

További sok sikert Nektek!

Egy másik Ági

Névtelen írta...

Imadlak olvasni titeket...messziben elo magyarok!

NYC

Kinga írta...

Ilyen történeteket találhattok itt is, havonta új történettel bővül:
http://white-breadworld.blogspot.com/

Agi írta...

Köszi mindenkinek a hozzászólásokat, Kingának meg a linket (közben emailen is írt róla valaki) belenéztem és tényleg hasznos NZ történetek vannak fent, érdemes elolvasni őket.

Remélem, hogy azért minél többen döntenek úgy a világ minden tájáról, hogy szívesen megírnák nekem a saját történetüket :o)
Előre is köszönöm.