2009. október 12., hétfő

Gyors jelentkezés

Nemrég 2 hét iskolaszünet volt, és ilyenkor ovi sincs, úgyhogy mindenféle programokat szerveztünk a gyerkőcöknek. A szokásos játszóházazáson és játszóterezéseken kívül voltunk például cirkuszban is. Két órás előadás volt, úgyhogy eleinte kételkedtem benne, hogy végig fogja-e ülni, de amint elkezdődött az első attrakció, Milu szeme tágra nyílt és megbabonázva nézte a műsort, egészen a végéig. Az orosz artisták teljesen lenyűgözték, de az állatos számokért is teljesen odavolt. Még nekem is kifejezetten tetszett az előadás, pláne hogy mindent annyira szívvel-lélekkel csináltak. A bohócokat ugyan most sem kedveltem meg (nemtom, már gyerekkoromban sem találtam semmi vicceset rajtuk), de jó volt látni, hogy Milut megnevettették :o)
Voltunk színházi előadáson is, egy újszerű Piroska mesét adtak elő "Red Riding Hood's return to Storyland" vagy ilyesmi címmel - hát az elvett egy órát az életemből. Milu viszont kitartóan ült a többi gyerek között, szerintem igazi hős volt :o)

Aztán, nagyon kedves vendégeink is voltak Magyarországról. Sajnos csak négy napot töltöttek Melbourne-ben, ebből velünk két és felet. Egész hétvégén kirándultunk, voltunk Phillip Island-en, csokigyárban, meg persze állatparkban is. A szigetre vezető út mentén, meg a szigeten több is van, de szerintünk messze ez a legjobb, érdemes elmenni érte a sziget távolabbi végébe.
A híres penguin parade-on már voltunk tavaly ilyenkor; most nem vártuk meg érte a naplementét (ugyanis ebben a napszakban jönnek ki a partra a világ legkisebb pingvinjei - ami köré nagyon komoly túristaattrakciót építettek: kivilágított part, hatalmas lelátók, óriási shop, étterem, múzeum, föld alatti fészekmegfigyelő stb.)
Voltunk a homokdűnéknél is, ahol Bettiék óta nem jártunk. Elképesztő a természet ereje, teljesen máshogy nézett ki minden: lett egy új, óriási homokfal, meg egy erős sodrású "folyó", ahol eddig nem volt, úgyhogy ahol Bettiékkel fotózkodtunk, azt most meg sem tudtuk közelíteni. Voltunk a kedvenc bolhapiacunkon is, meg St. Kildát is bejártuk. Esténként kb. éjfélig dumáltunk nálunk - olyan jó volt, hogy itt vannak! :o) Az biztos, hogy ha valaki 11 évvel ezelőtt azt mondta volna Móninak és nekem, hogy eljön ez az idő, hogy mindannyian itt, a világ másik felén fogunk élni... hát tuti elkerekedett volna a szemünk. Hihetetlen volt itt találkozni.
Pár fotót ide töltöttem fel.


Múlt héten pedig már megkezdődött az ovi, visszaállt minden a régi kerékvágásba. Egy rossz élmény is volt sajnos: Milut egyik éjjel megcsípte valamilyen pók. Reggel már úgy jött ki a szobájából, hogy mosolyogva mutatta: "nézd, anya, nem tudom hajlítani az ujjaimat" Totál ledermedtem: az egyik kézfeje többszörösére volt dagadva. Ezt leszámítva minden oké volt vele, a gyerek aktív és jókedvű volt, nem fájlalta, nem viszketett neki. Persze azért irány az orvos, az ilyesmit itt komolyan kell venni. A doki is pókcsípésre gyanakodott, megvizsgálta Milut, közben kérdezgetett. Én fordítottam Milunak. Kérdezi a doki: viszket?
Milu (komoly arccal): igen, viszket! (nem viszketett neki, egyszer sem vakarta)
Doki: nehezen lélegzel?
Milu (nagyon komoly ábrázattal): igen, nehezen lélegzem!
Itt majdnem felnevettem, szerintem ha megkérdeztem volna, hogy a lábai is fájnak-e mellé, arra is rábólint, úgyhogy abba is hagytuk a kérdezgetést. A doki meghallgatta a légzését, és semmi rendellenességet nem talált (viszont megdícsérte, hogy milyen szép, magas, erős felépítésű gyerek). Clarytine szirupot írt neki, ami két nap alatt le is szedte a duzzanatot. ($36 volt egyébként a doki, amiből $31.50-et kaptam vissza)
Milu 4 éves kis barátja, Olivér teljesen odáig volt, hogy milyen jó most Milunak, hogy megharapta egy pók a kezén és most ő lesz a pókember :oDDD

Megrendeltük közben a professzionális írtást is, holnap jönnek. Ha már pókírtunk, csináljuk jól: a legjobbnak mondottat hívtuk ki, akik a legbiztonságosabb anyagokkal dolgoznak és a munkájukra fél év garanciát is vállalnak (de barátaink tapasztalata alapján, ahol ők írtanak, oda 1 évig sem jön be pók) Megérdeklődtük az ingatlanügynöknél, hogy kinek kell a pest controlt fizetnie abban az eseben, ha a pókok már egyértelműen és szemmel láthatóan ott éltek a ház átadásakor is. A válasz az volt, hogy mindenképp nekünk kell fizetni, úgyhogy ez sajnos 330 dollárunkba fog fájni, de legalább mind teljes biztonságban leszünk mostantól. A pest bomb-okkal egyébként már 2x is körbeírtottunk, de úgy látszik, a házi megoldás ide kevés, biztos a padlásról jönnek be újra.

A hétvégénk szuperjól telt, mindkét nap tengeri hajózásra voltunk hivatalosak (Márk szombaton dolgozott, így ő csak vasárnap tudott csatlakozni). Gyönyörű idő volt, 20-25 fok, napsütés, szélcsend - minden ideális volt barátaink új hajójának felavatására. A fiúk pecáztak - Milu odáig volt a lehetőségért, nagyon lelkesen fogta a horgászbotot mindkét nap, komoly arccal figyelve, van-e kapás. Még este is a mágneses pecabotjával kellett horgászni a kádban :o)


Mindkét nap Patterson Lakes-hez mentünk (tőlünk kb. 20 perc kocsival), onnan hajóztunk ki a nyílt vízre. Amikor a gyerekek homokozni szerettek volna, kikötöttünk Seaford-nál, a fiúk meg addig visszamentek pecázni. A víz kristálytiszta volt:

Tegnap behajóztunk a lagúnákba is Patterson Lakes-nél. Hűvazze... Van családi házas környezet, mind saját kikötővel persze és közvetlen tengerre hajózási lehetőséggel:

és van "lakótelepi" rész is:

A többi fotót ebbe az albumba fogom feltölteni.

2 megjegyzés:

Unknown írta...

Jó ez a pókemberes duma ... :)))

Névtelen írta...

De jó, hogy írtál! Milyen szépséges nagyfiú Milu! nagyon cuki!!! És a dokis történet :o)))
Puszi,
Beus