2010. december 31., péntek

Búcsú

Elérkezett hát az év utolsó napja. Nem kevesebb, mint 43 fokot mondanak mára, erős széllel, így hát egész Victoria államban tűzgyújtási tilalom van érvényben. Szerencsére csak egyetlen napról van szó, holnaptól visszaáll a 26-31 fok. Idén meglehetősen sokat késett a nyár; már szeptembertől előfordultak ugyan 26-30 fokok, de ezeket mindig azonnali gyors lehülés követte, 18-19 fokokkal, gyakori esővel. Tavaly, tavalyelőtt már novemberben sem fordult elő, hogy bekapcsolt volna a házban a fűtés (21 fokra van állítva a termosztát), idén viszont még karácsony előtt  pár nappal is (!) arra ébredtem hajnalban, hogy fűtünk... és gyakran még napközben is bekapcsolt. Úgyhogy két év után most először gondolkodtunk el rajta, hogy bármennyire szeretjük is Melbourne-t, feljebb kellene költözni... Persze ez még a jövő zenéje. Karácsony óta szerencsére már tényleg tartósan meleg van, ezerrel süt a nap, és a következő 2 hét előrejelzése alapján ez most már marad is így.
A tenger csodaszép és kristálytiszta (már ahová mi járunk legalábbis :o), a látványa is teljesen feltölti az embert. 









Milukámra rettenet büszke vagyok, az elmúlt hetekben ugyanis megtanult biciklizni és úszni is... A biciklizés úgy jött, hogy Milu látta, hogy barátaink 4 éves kisfia már pótkerekek nélkül is lazán teker, úgyhogy ő is rögtön kérte, hogy szedjük le a bringájáról a támasztékokat. Márk le is szedte neki, és Milu azóta úgy nyomja... Nem kellett egy percet sem tanítgatni, meg botot szerelni a vázra, meg futni mellette; egyszerűen felült rá és onnantól kezdve már két keréken bringázik :o)) 




A videókat majd feltöltöm egyszer a youtube-ra, ahogy az úszást is. Régebben rosszul volt a gondolattól is, hogy víz menjen a szemébe vagy a fülébe, arról meg hallani sem akart, hogy letegye a fejét a víz alá;  még úszószemüvegben sem. Pár hete azonban bérletünk van a közeli uszodába, így Milu már hetente 3-5x is eljár esténként az apjával úszni (hajnali 5.30-tól este 10-ig van nyitva az uszi; és este 9-ig világos van, úgyhogy most a nyári szünetben az alvással is megcsúsztunk, fél10-10 felé sikerül csak ágyba kerülnie)



Az oviban fájó szívvel búcsúztunk el az óvónéniktől, Cathy-től és Mary-től. Mindkettő imádnivaló és tündéraranyos; közvetlenek, viccesek, tele őszinte szeretettel a gyerekek iránt - ha Milunak továbbra is ilyen pedagógusok jutnak, nem lesz min aggódnom :o) Az ovisok karácsonyi műsora szenzációs volt; Milu és új kis barátja, Tomi olyan veszettül aranyos kis táncot nyomtak, hogy a röhögéstől nem sikerült mozdulatlanul tartanom a kamerát :o) Persze végigbohóckodták az egészet, Milu direkt fordítva is csinált pár mozdulatot, mert szerinte ez így sokkal viccesebb volt.. Elég hosszú volt a műsor, ez csak egy kis rövidke ízelítő belőle:


Novemberi-decemberi fotók itt.

És akkor jöjjön a komolyabb része. Lassan 4 éve lesz, hogy elkezdtünk blogot írni. Az eredeti cél az volt, hogy elsősorban a családunkat, barátokat informáljuk a fejleményekről, illetve olyan ismeretlen olvasókat, akik hozzánk hasonlóan szintén az ausztrál életről álmodtak. Abban az időben még én is faltam a blogokat, fórumokat, Zoli oldalát, meg az Ausztráliáról szóló könyveket, és lelkesen vártam az au.net-es összejöveteleket is, ahol olyanokkal találkozhattunk, akik ugyanezt a lépést készültek megtenni. Sokat tanultam a különböző blogokból, és reméltem, hogy esetleg másoknak is hasznosak lehetnek egyszer a mi tapasztalataink (azóta persze komoly változások történtek a bevándorlásban, így a blog nagy része ilyen szempontból sajnos már teljesen elavult).
2.5 éve kaptuk meg a PR vízumot. A kezdeti izgalmakat, rengeteg intéznivalót, bizonytalanságot már rég felváltották a mindennapok. Persze messze nem vagyunk még egyenesben, egyáltalán nincs miért hátradőlnünk, de apránként haladunk a cél felé és legalább nincs hiteltartozásunk :o) - ami azért önmagában is nagy megnyuvást és szabadságot ad.

Sosem voltam nagy blogíró, a csaknem 4 év alatt alig több, mint 120 bejegyzés született. Ennek több oka is van; egyrészt nem az határozta meg a mindennapjaimat, hogy mindig mindent rögtön megírjak a blogra, másrészt - és ez a legfőbb ok - nagyon nehéz meghúzni egy határvonalat, hogy mi az, ami már inkább privát szféra és mi az, amit még megoszthatok vadidegenekkel is. 
Sokminden történt az elmúlt hónapokban, amik elgondolkodtatóak és nagyon is említésre méltóak lennének, ám ezek egyike sem való egy nyilvános blogra. Sok újat tanultam az emberi kapcsolatokról, a bizalomról, az őszinteségről, a barátságokról. Óvatosabb lettem, ma már sokkal jobban megválogatom, kiket engedek közel magamhoz. Közben persze szerencsés vagyok, mert kiegyensúlyozott, őszinte szerelemmel, nagyon mély kötődéssel teli kapcsolatban élek - amíg ők vannak Nekem, teljes a lelki békém :o)) 

A blogot tehát egyelőre szüneteltetem, aztán majd ha olyan fordulat, fontos esemény történik az életünkben, amitől közlési kényszerem lesz, újra írok :o)

Köszönöm mindenkinek, akik szerettek olvasni minket és ismeretlenül is szurkoltak nekünk. Sok JÓ embert ismertünk meg személyesen is, akikkel soha nem találkoztunk volna, ha nincs ez a blog :o)
Nagyon Boldog Új Évet kívánunk, és sok sikert mindenkinek, aki Ausztráliába készül; váljon valóra minden álmotok!!! :o) 


24 megjegyzés:

JuditAu írta...

Egyrészt sajnálom, másrészt megértem a döntést...
Ezúton is kívánok Nektek sikerekben, boldogságban gazdag Új Évet!

ui: egy pillanatra felcsillant a szemem az északabbra költözés gondolatától... :)))

Névtelen írta...

Pontosan ezt akartam én is írni, amit Judit: sajnálom, hogy lezárod a blogot, de teljesen meg is értem.

Ezúton is köszönjük azt a rengeteg mindent, amit adtatok nekünk (mind tárgyi, mind lelki értelemben)

A perth-i kirándulásunkat jövőre összehozzuk! ;)

Nagyon boldog, továbbra is szerelemben gazdag Új Évet kívánunk Nektek! Minden álmotok váljon valóra!

Puszilunk,
Szalma család

Alexandra írta...

Köszi ezt a szép, utolsó bejegyzést :)
Nem csak az új évre, de a továbbiakra is sok boldogságot kívánok! :)

Ibolya írta...

Nagyon jó volt olvasni a blogot, az egyik kedvencem :)
Sajnálom, hogy egyelőre vége...

Örülök, hogy továbbra is jól érzitek Magatokat és jól alakulnak a dolgok.

Kívánok Nektek nagyon boldog új évet, jó egészséget és sok örömet!

Ibolya

Unknown írta...

További sikeres, szeretetteli éveket Nektek! Remélem, minden álmotok valóra válik!

Ildi írta...

Sziasztok, nagyon sajnálom, hogy értékes blogotokkal szegényebbek leszünk. Örömmel olvastuk az életetek Ausztrál folytatását, drukkoltunk, veletek örültünk és nagyon sok hasznos infót kaptunk, amit majd remélem a jövőben használni is tudunk (kutya).Remélem hamar lesz írni valód és megosztod velünk :) Addig is sok sikert, boldog új évet Nektek! Ildiék

Ga-Ge írta...

Sziasztok!
ugyanezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem minden egyes alkalommal, amikor ausztrál blogokat olvasok (én is nagyon szeretnék már kint lenni, és a "mindennapjaimban" tengődni ott), hogy hogy lehet meghúzni egy határt, hogy érdekes is maradjon, amit írok, meg aztán ne is legyen túl személyes, hisz vadidegenek is idetévednek, akikkel nem szívesen osztanék meg minden egyes gondolatomat. Tehát megértelek. Én persze nagyon sajnálom, de nagyon köszönöm, hogy megosztottad eddig is velem-velünk a veled történteket.
Kívánok nektek nagyon sok sikert, összetartást, boldogságot!
Gabi

NyJudit írta...

Én is nagyon köszönöm azt a sok élményt, amit adtál nekem. Az általam olvasott blogok közül én a Tiédet szeretem a legjobban. Nagyban közrejátszott ( a szponzor listák mellett :)), hogy 2 gyerekkel , kutyával mi is Melbournet tervezzük új otthonunknak. Majd egyszer lehet jelentkezem, ha összejön :)
Köszönöm mégegyszer, hogy ennyi hasznos információt, képet összegyűjtöttél és megosztottál velünk! :)

Beatrix írta...

Sziasztok!
Nagyon köszönöm az őszinte írásaid!A Te blogod adta meg az utolsó lökést Ausztrália felé. Sok minden érdekelt volna még a mindennapjaitokkal kapcsolatban ...de érthető a döntésed.Titkon bízom benne, hogy nem az ausztrál emberekben ,kapcsolatokban.... csalódtál, mert terveink szerin (talán már idén)ki szeretnénk költözni!!!.Szerettem volna e-mailt írni Neked és kérdezni pár (számomra)fontos apróságot de látom hogy a címed már nem publikus :o)
További sok sikert
Nektek!
Beatrix

Agi írta...

Mindannyiótoknak nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat, tényleg jólesik!! :o)

Nehéz ez, mert az elmúlt időszak meghatározó történéseiről lehetetlen lenne úgy írnom, hogy az másokat ne érintsen. Emellett mostantól szeretném inkább én megválogatni, kiknek engedjek betekintést az életünkbe :o) Felmerült bennem az is, hogy akár ezt a blogot is folytathatnám, jelszóval védve, de például a kutyakihozatallal kapcsolatban is rendszeresen megkeresnek még, úgyhogy meghagyom így, és talán majd indítok egy új, privát blogot. Vagy marad simán az email és a skype a családdal és az otthoni barátokkal, ahogy az eddig is volt; nem tudom, még nem döntöttem el.

A zardin-kukac-freemail-pont-hu-n viszont továbbra is el lehet érni, eddig is válaszoltam a levelekre (még ha néha némi fáziskéséssel is :o)

Ildikó, Gabi, NyJudit, Beatrix és mindenki, aki ide készül: sok sikert kívánok Nektek!! :o)

Agi írta...

Csak egy apró megjegyzés még Milu ovis karácsonyos videójához: ez az ovis csoport, ezekkel az óvónénikkel hetente csak 1x van, és akkor is mindössze 2,5 óra az ott töltött idő (ami alatt ragasztanak, vágnak, festenek, építenek stb.), úgyhogy ezért volt ilyen "egyszerű" az ovis műsor; nemigen volt idejük, alkalmuk a gyerekeknek bármi komolyabbat megtanulni, begyakorolni. Nekünk azért így is örömet okozott :o)

Lilucilu írta...

Sajnálom, nagyon sajnálom, hogy megszűnt a blog. Az egyik nagy kedvencem volt.

NyJudit írta...

Ági! köszönöm az emil címet, elteszem. És köszönök mindent mégegyszer! Még messze vagyunk a célvonaltól, de ..:)
Beatrix! Ha gondolod írj nekem a walaby4 kukac gmailcomra..

Tamás írta...

Kedves Ági!

Nagyon szerettem olvasni a blogodat, igaz sosem írtam hozzászólást, mert ismeretlenként nem éreztem illőnek. Miután kiköltöztetek én akkor csöppentem bele a kutyakiállítások világába, és sok jót hallottam rólatok, azóta olvasom a blogot is! Ha nem csal emlékezetem régebben még pár sort is váltottunka netboard egyik fórumán! :)
További sok boldogságot kívánok!
Tamás

Agi írta...

NyJudit: Sok sikert Nektek még egyszer! :o)

Tamás: Köszönjük szépen a kedves szavakat! :o) Ahhoz képest, hogy nem is ismerjük egymást, még a vezetékneved is azonnal beugrott, amint megláttam a profilképed :o) Emlékszem Rád még régebbről a fórumról; amikor még csak tervezted, hogy egyszer majd Neked is lesz afgánod :o) Az álom azóta rég valóra vált, és Ili nem is kívánhatna jobb helyet a kiskutyájának :o) Gratulálunk Azizhoz, szerintem nagy kiállítási jövő előtt áll!
Sok boldogságot Nektek,
Ági

Pista írta...

En is sajnalom, hogy befejezed a blogolast... meg ha ideiglenesen is. Igen igen, gyertek eszakra :D

Tamás írta...

Köszönöm Ági!

Andrea írta...

Kedves Ági, nagyon sajnálom (mint sokan mások), hogy abbahagyod-szünetelteted e blog írását, nagy kedvencem volt az oldalad.
Sok sikert a továbbiakban.
Andrea

Névtelen írta...

Drága Ágikám! Szomorúan olvastam a döntésedet!! Én rendszeresen, élvezettel olvastam a blogodat, bár én nem vagyok érdekelt egy ausztráliai kiutazást illetően. Számomra egy utazást jelentett amiben részletesen beszámoltál arról, a bátorságról arról az erőről és kitartásról amely kiutazásotok történetét és az azzal kapcsolatos sok sok erőfeszítést tartalmazta. Nem kis dolog új életet kezdeni egy másik földrészen egy más kultúrában idegen emberek között. A mérhetetlen kiartásotok erőtök és az a kedvesség amit önzetlenül megosztottatok másokkal is nagy élvezetet jelentett számomra. Sajnálom döntésedet és remélem, hogy hamarosan csak arra gondolsz majd hogy vannak olyan emberek akiknek segítség a nagy lépés megtétele előtt és igy háttérbe szorul az a gondolat ami miatt úgy döntöttél, hogy nem osztod meg gondolataidat, napjaitokat és tapasztalataitokat másokkal. Így nekem sem lesz lehetőségem a nagy utazás történetének folytatásához. Kérlek gondold ezt végig és nagy szeretettel venném, ha ismét olvashatnám érdekes tudósításaidat. A továbbiakban kívánok nektek kitartást, erőt és egészséget a "hosszú utazáshoz", nem adva fel azt a reményt, hogy lesz még részletes tudósítás!! :-) Sok szeretettel gondolok rátok: Strohbach Ili

Agi írta...

Szia Ili,
Nagyon szépen köszönjük a kedves szavakat, tényleg nagyon jólesik! :o) Eddig sem írtam túl sűrűn a blogot, úgyhogy azt tudom vállalni, hogy ha történik velünk valami fontos, akkor azt megírom emailben és kiküldöm a barátoknak, ismerősöknek (fotókkal együtt persze :o))
Puszi!
Ági

Katie írta...

Szia Ági!
Ha olvasod ezt az üzenetet és van kis időd, kérlek írj nekem egy e-mail-t. lina pont varga kukac gmail pont com Szeretnék kérdezni tőled pár dolgot gyerek téren. Köszönöm előre is! Üdv: Kati

EniCsasziLola írta...

Szia! Enikő vagyok, februárban indulunk Perth-be a férjemmel és a kislányunkkal. Tudnál adni egy e-mail címet, amin írhatnék Neked? Üdv, Enikő

EniCsasziLola írta...

konyves.eniko@yahoo.fr az én címem. Perth-be indulással kapcsolatosan kérnék pár tanácsot. Köszönöm szépen, Enikő

Agi írta...

Sziasztok,
A zardinkukacfreemailponthu címen el tudtok érni. :)