2010. május 8., szombat

Greyhound walk

Angol agaras ismerőseink hívtak meg egy greyhound találkozóra, ami a GAP, azaz a Greyhound Adoption Program keretében került megrendezésre. A többi agárhoz hasonlóan az agarak leggyorsabbját, az angol agarat (greyhound) is tévesen ítéli meg a legtöbb ember. Sokan azt hiszik, hogy egy grey nem lehet családi kutya, mert csak versenyzésre jó és csak akkor boldog, ha naphosszat szabadon rohanhat. Ez mind tévedés; az agarak tökéletes családi kutyák, jól kijönnek felnőttekkel és gyerekekkel is, és igen sok időt töltenek el naponta lustán, a kanapén elnyúlva. Igaz, hogy az agarak vérbeli vadászok, és ha préda  kerül a látóterükbe, akkor azt azonnal üldözőbe veszik, de nincs kínzó késztetésük, hogy 24/7 csak ezt csinálják. 
Sokan meg amiatt sajnálják őket, hogy milyen soványak szegények - nos, nem soványak, náluk ez a normális kinézet (számomra például kétségtelenül a legtökéletesebb felépítésű, legszebb kutyák minden fajta közül :o) 

A találkozó egyik fő célja volt a greyhound örökbefogadás népszerűsítése, a fajta megismertetése az érdeklődőkkel. Greyhound-ok örökbefogadására sajnos itt Ausztráliában is nagy szükség van, mivel az USA-hoz és az Egyesült Királysághoz, Írországhoz hasonlóan itt is pénzdíjas versenyek vannak, és ez rengeteg áldozattal jár, amiről a nagyközönség zöme nem is tud. Nem tudják, hogy ezekben az országokban százával hozzák le a greyhound almokat, de csak kis százalékuk lesz végül elég jó egyáltalán ahhoz, hogy versenyezzen, és alig pár lesz közülük eredményes. A youtube-on is több tucat videót lehet találni arról, mi van a profi greyhound versenyzés mögött (évi kb. 20ezer greyhound értelmetlen halála). Az agarasok azt mondták most itt a találkozón, hogy a "hasznavehetetlen" greyhound-okat itt nem lövik le fegyverrel, vagy szögbelövővel, éheztetik őket halálra, vagy akasztják fel őket valami elhagyatott helyen (stb. a sor sajnos végtelen), hanem vagy elaltattatják, vagy pl. kiviszik egy szeméttelepre és kikötve sorsára hagyják (amíg fültetováltak voltak a kutyák, persze fülcsonkítva hagyták magukra a kutyákat, hogy ne lehessen a nyomukra bukkanni...).  Csak néhányan lesznek olyan szerencsések, hogy állatvédő szervezetekhez kerülve  esélyt kaphatnak egy új életre. 
Fentiekből gondolom sejteni lehet, hogy egyáltalán nem vagyok a profi versenyeztetés híve. Az FCI országokban tilosak a pénzdíjas versenyek, így ott azért nagyságrendekkel jobb a helyzet (ez alól kivételként így hirtelen Magyarországot és Spanyolországot tudom megemlíteni. Számokban nyilván nem érhetik utol az USA-t mondjuk, de brutalitás az azért arrafelé is akad.)

Megtudtam ma pár új dolgot is, például azt, hogy a greyhound-okra itt Ausztráliában néhány külön megszorítás vonatkozik: először is közterületen kötelező minden alkalommal szájkosárban lenniük. Ez alól egyetlen kivétel van, mégpedig azok az agarak, akik a GAP keretében vizsgát tettek, és kiérdemelték a "zöld nyakörvet". Ez igazolja, hogy a kutya sikeres vizsgát tett és teljesen veszélytelen mondjuk egy szembejövő kis fehér fluffy kutyával szemben (ami így messziről akár műnyúl is lehetne ugye). A zöld nyakörv viselésével nem csak Victoriában, hanem South Australiában, ill. Queensland néhány területén sem kell szájkosarat viselniük, más államokban azonban igen. Emellett zöld nyakörv ide vagy oda, egy greyhound-nak minden körülmények között pórázon kell lennie, még az "off-leash" területeken is, ahol a többi fajta szabadon szaladgálhat. Úgy éreztem, hogy ezt azért egy kicsit nehezményezték a greyhound-osok, hogy semmilyen más fajtára nem kötelező a szájkosár Ausztráliában (még a pitbullra sem, meg más veszélyes fajtákra), csak a greyhound-ra. 
Egyébként ha nem a GAP keretében fogad örökbe valaki greyhound-ot, hanem menhelyről, vagy más szervezettől, vagy esetleg közvetlenül a tulajdonostól, a GAP-nél akkor is van lehetőség a kutya szájkosármentesítő vizsgázására.

Barkát már rögtön az elején sokan megnézték, néhányan meg is jegyezték, hogy nem is láttak még ilyen kicsi greyhound-ot (:o)), illetve furcsállták, hogy nincs rajta a plusz zöld nyakörv és mégsincs rajta szájkosár. Miután gyorsan tisztáztuk, hogy Barka nem greyhound, hanem magyaragár, még inkább a figyelem középpontjába került,  és érdeklődve hallgatták a fajta történetét is. Arwent is magammal vittem a parkba, de mivel szerencsétlen módon épp ma kezdte a tüzelését, így őt hamarosan hazavittük. 
Sétáltunk egy nagyot a botanikus parkban, aztán folytattuk a beszélgetést az agarasokkal egy másik parkban is, egy kávézó mellett.

Gyűlnek az agarasok:

Zöld nyakörvesek:


A középső, fekete greyhound megbukott a vizsgán, neki nincs zöld nyakörve, így végig szájkosárban volt (meg még vagy 2-3 másik agár is). Rá altatás várt volna. Aki nem megy át a vizsgán, mert nem jól reagál a kisebb, prédának tűnő kutyákra, vagy épp nem tud rendesen pórázon közlekedni, utcán viselkedni, az nem adható örökbe. Először Ross másik agara  (a fekete-fehér) is megbukott; sok munkája van benne, hogy végül meg tudta csinálni a vizsgát.


Egy idegen kisfiú jött oda Barkához ismerkedni:


Nini, egy magyar vizsla :o)


Beültünk a Gloria Jeans-be is:



A találkozó végeztével Márk és Milu kocsival mentek haza, én meg hazasétáltam Barkával, úgyis annyira szép idő volt. A botanikus parkon keresztül mentünk, lesétáltunk a tavakhoz is. Friss levegő, gyönyörű környezet, és sehol senki, csak a madarak hangja hallatszott - minden idilli volt, egészen addig, amíg egy bazi nagy kígyó át nem siklott előttünk az úton. Épp a tópartról jöttem fel Barkával (laza, egy ujjal tartott pórázzal), és indultam volna tovább az úton, amikor megláttam a kb. 1.2 méteres, fekete kígyót, rögtön az orrom előtt. Mozdulatlanná dermedtem a félelemtől, egy darabig levegőt sem mertem venni. Mindez a kedvenc botanikus parkomban, ahol ugyan több tábla is figyelmeztet, hogy a parkban bizony kígyók élnek, de én ezt sosem vettem komolyan. Úgy tudtam, hogy kígyó az csak a susnyásban él, magas fűben meg ilyenek; ha az úton maradsz, meg a levágott füvön, akkor soha nem is találkozol velük. Így volt ez egész  mostanáig; lassan két éve járok ide heti rendszerességgel, mindenféle időjárási viszonyok között és még csak messziről sem láttam kígyót soha. Ez a példány márpedig simán rácáfolt mindenre, mivel félelem nélkül kelt át előttem az úton, majd ugyanazzal a nyugalommal vadászott úgy háromnegyed órát az út és a tó közötti kb. 5-7 centis, lenyírt fűben. 
Miután magamhoz tértem, eszembe jutott, hogy a greyhound walk miatt nálam van még a kis fényképezőm, így gyorsan csináltam is pár képet róla. Még azt is sikerült elcsípnem, amikor elkapott a fűben egy békát... Mivel a kígyó a gyalogúttól kb. 30 centire volt csak, a közelgő járókelőket figyelmeztettem a veszélyre, majd lesiettem Barkával az irodába is, hogy ott is szóljak. Két nyugdíjas néni ült a pult mögött, akik széttárták a kezüket, hogy ők nem tehetnek semmit, nem ölhetik meg. Mondtam, hogy én sem azt szeretném, de azért kiemehetne egy ranger és odébbpiszkálhatná vagy valami, mert a kígyó közvetlen a gyalogút mellett hever, a rövid fűben, és mi van, ha mondjuk két gyerek bohóckodik épp és valamelyik véletlenül rálép. Elővett a néni egy nagy spirál füzetet, és gondosan feljegyezte, hogy hol és mikor láttam a kígyót (remélem, a füzetben nem csak a kígyóészleléseket vezetik, mert majdnem tele volt írva). Közben hevesen bólogatott, hogy igen, ezen a részen már többször is láttak kígyót (arra se megyek többet) Majd amikor mutattam neki pár fotót is, akkor a telefonszámomat is elkérte, meg hogy elküldeném-e nekik is a képeket :o)
Próbáltam itthon beazonosítani a fajtát, de eddig sikertelenül. A későbbi járókelők red bellied black snake-re tippeltek (meg volt, aki tiger snake-re), de a szeme eleve nem stimmel; ennek nem fekete szeme volt, hanem sárga és mérgesen nézett :o) 
Barkát onnantól kezdve rövid pórázon, az út legközepén vittem ki a parkból. Az biztos, hogy mostantól hatszor is meggondolom majd, hová lépek, és ezerszer jobban fogok figyelni. Azt hittem, ilyenek csak valahol Cairns meg Darwin környékén történhetnek. Van valakinek valami ötlete, mi lehetett ez?




Jóllakott odébbsiklás (a kígyó közepén az a nagyobb gumó lehet a béka...)


Itt (ahol a béka után még megállt valami tojást megenni..) talán jobban látszik a színe. A teteje fekete volt, ami átment ilyen rézszínűbe, a hasa meg világos volt.



P.S. Velünk minden rendben, telnek a hétköznapok. Márk dolgozik (továbbra is plaszterozik, vagy fest), ill. igyekszünk közben beindítani a cégünket. Nem mondom, hogy soha jobban nem éltünk még, de tudjuk, hogy lesz ez még jobb is :o) 

9 megjegyzés:

krisz írta...

Szerintem ez egy Australian common copperhead kigyo. http://en.wikipedia.org/wiki/Austrelaps

Agi írta...

Igazad van, Krisz, köszi a tippet! Ez tényleg egy copperhead lesz. Rákerestem copperhead fotókra, és tök olyan a szemük is, mint ennek volt. http://photos.rnr.id.au/2005/11/26/snake_Austrelaps_superbus_Copperhead_Silvan051126-3139.jpg
De erről a fajtáról azt mondta a kígyósfickó a Healesville-i állatkertben, hogy halálfélénkek. Hát ez nem volt az.
Na most rákerestem még pár helyen a neten, és mindenhol azt írják ők is, hogy tök félénk. Mondjuk az igaz, hogy engem láthatóan nem akart megtámadni. Akkor már félénknek számít? (döbbenet, hogy vannak olyan agresszív kígyófajták, amik akár üldözőbe is vettek volna...)

Itt írják: http://www.deadlyaustralians.com.au/da_copperhead.htm

"While highly venomous, this snake is shy by nature.

Venom yield: 26mg
Venom ranking: World’s eleventh most venomous snake
Fang length: 3mm"

A világ 11. legveszélyesebb kígyója... És előttem másfél méterrel ment át az úton. Sehol egy terráriumüveg, ami elválasztott volna. Én meg még nekiálltam békaevés közben fotózgatni. Vazz.

Éva írta...

Ágikám, kedvessem !

Elég randa és ijesztő ez a kígyó - szelídsége ellenére. Tényleg nagyon vigyázz : ki tudja, mi van akkor, ha egy szelíd kígyó megijed....
Sok-sok puszi mindannyiótoknak :
Mama, Éva

krisz írta...

Tele volt a szaja bekaval, eselye se lett volna meg teged is uldozobe vennie. :) Amugy ebben az idoszakban be vannak mar lassulva a kigyok. Mar nagyon keves a napsuteses orak szama, amikor is kepesek elmenni taplalekert. Mi sem bizonyitja jobban, hogy ez is egy elegge ehes peldany lehetett, ha meg a bekara betolt egy jo lagytojast is. Szoval valoszinuleg ehesebb volt annal, mintsem veled torodjon es a felenksegevel.
Amugy meg amig tisztes tavolbol szemleled oket es eleg nagy objektivvel fotozol, addig nem lehet gond, de a kigyok eseteben a 3 lepes az inkabb 10 legyen.
En amugy kigyos esetben inkabb a kutyaert aggodnek. Mert az ember a legtobb esetben zart cipot hord es ott eri a legtobb tamadas is, de a kutya nem. Az ausztral kigyok 99%-nak pedig 3 mm-nel kisebb meregfoga van, amin cipon nehezen jut at.

Névtelen írta...

minden elismeresem, hogy volt lelekjelenleted fotozni ezt az allatot. bravuros kepek!

(amugy azt a rohadt... biztos elajultam volna:))))

puszi,
szi_vi

Szalma család írta...

Jó hely ez az Ausztrália :) Eddig a pókos képeitektől is a szívroham kerülgetett; de most már.....

Bizony, lesz jobb is! Kitartás! :)

Puszi Nektek,
Eniék

Lilucilu írta...

Min. 1 szívroham, ami elkapott volna egy ilyen dög látványától, és tünni onnan minél messzebb, nem hogy kattintgatni! Ági! Hát nem semmi vagy!!!

Névtelen írta...

Uhm, jó kis kaland ... mi csak a nyíregyhézi álletkertben voltunk a hétvégén, nekünk az is nagy kaland volt! :)
A jövőbeli kalandjaitokhoz egy kis segítség. Itt eléritek a WHO online mérgeskígyó határozóját:
http://apps.who.int/bloodproducts/snakeantivenoms/database/default.htm
Állítólag a képek alapján bármely mérgeskígyó fajt lehet azonosítani.

Puszi mindőtöknek,
Taskóék

Agi írta...

Köszi mindenkinek a hozzászólásokat! :o)

Éva, Mama: persze, igyekszem vigyázni legközelebb :o)

Krisz: na várj, amikor én először találkoztam vele, még semmi sem volt a szájában :o) Akkor kezdett csak a vadászatba. A békás fotóra legalább 8-10 percet kellett várnom, addig engem is felfalhatott volna :o))
Egyébként lelassulva egyáltalán nem volt, épp ellenkezőleg: még videót is csináltam arról, milyen aktívan kereste a fűben a békát. Én is meglepődtem, hogy ilyen fürge és élnék, valahogy hozzászoktam a terráriumokban unottan összetekeredett kígyókhoz, amik meg sem mozdulnak a lámpa alatt.
Tisztes távolság: hát igen, az fontos (lett volna). De mivel a Nikonom sajnos otthon volt, és csak a kis kompakt gép volt nálam, így kénytelen voltam picit közelebb menni - amikor már elfoglalta magát a békával, én is bátrabb lettem egy hangyányit (azért a 10x-es zoomot kihasználtam persze :o) Legközelebb mindenesetre inkább a nagy gépet viszem, az a biztos :o)
Barkáért én is aggódtam, van olyan fotóm is, ahol Barka mereven bámulja a kígyót, lecsapni készen (a kis butus nem tudja, hogy ez itt Ausztrália :o)
De azért az megnyugtató, hogy ilyen kis méregfoguk van, erről nem is tudtam. Mindenesetre nem szívesen mérném meg :o)

szi_vi, Lilucilu: először én is majdnem elájultam, aztán felülkerekedett az érzés, hogy muszáj lefotóznom :o)

Eni: nyugi, tényleg nem kell félni itt sem póktól, sem kígyóktól!! Ilyenek csak velem történnek; mások évtizedeket leélnek itt anélkül, hogy bármilyen veszélyes állatba botlanának. :o)

Taskó: Köszi a linket!! Jó lehetett a nyíregyházi állatkert is; majd ha hazalátogatunk, elmegyünk együtt is megint, jó? :o)

Közben leadtam a kígyós fotókat egy CD-n a botanikus parknak is (csináltam min. 60 képet), és nekik is tetszett, pont most írtak, hogy szeretnék a képeimet kiállítani a visitor centre-ben, ha beleegyezem :o)