2010. február 28., vasárnap

Milu 4 éves lett :o)


Vége lett a nyári szünetnek és Milu elkezdte az ovit. Mivel elköltöztünk, most egy másik, hozzánk közelebbi oviba irattam be (ami egyébként testvéróvodája a régi ovinknak, ugyanolyan foglalkozásokkal). Úgy döntöttünk, hogy visszatartjuk egy évet, hátránya egész biztos nem származik belőle. Milu februári születésű, így ehhez eleve jogunk volt, mivel itt januárban kezdődik az új tanév, így ő még nem töltené be az 5-öt az iskolaév kezdetekor. Most "older 3 year old group"-ba jár, azaz az idősebb három évesek csoportjába. Ugyanis ha beirattam volna a 4 évesekhez, és mondjuk félév után határoztunk volna csak úgy, hogy még nem lesz érett jövőre az iskolakezdésre, akkor már nem járhatott volna még egy évet a 4 évesekkel, max child care-be lehetett volna beadni, az meg ugye egész más költséggel jár. Így most csupa január - április között született gyerkőccel van egy csoportban, és csak jövőre kezdi majd a 4 évesek oviját, és utána a sulit.
Tisztában vagyok vele, hogy itt az iskola első éve igazából inkább az ovi utolsó évének felel meg, egyfajta előkészítő az iskolára, de több anyukával és óvónővel és beszéltem a témáról, és mind megerősítettek abban, hogy jót fog tenni neki, ha egy évvel később kezdi a sulit. Minden gyereknek más a fejlődése, vannak akik érettebbek 5 évesen, mások kevésbé.

Kezdjük azzal, amit mindenki folyamatosan kérdezget: "hú, Milu már biztos folyékonyan beszél angulul, ugye?" Nos nem, még nem beszél folyékonyan angolul. Mindössze 2.5 éves volt, amikor ide érkezett, nyilván még a magyarja sem volt tökéletes. 3 évesen kezdte az ovit, heti 1x járt, mindössze 2.5 órára (9-től 11.30-ig), többre nem volt lehetőség. Úgy fél éve viszont sikerült beiratnom két napot egy másik kerületi oviba is, de ugye ott is csak 3 órát lehetnek a gyerekek. A kindy ebben a korban ennyit tud nyújtani, aki ennél többet akar, az viheti az egész napos child care-be (ami meg nem a mi pénztárcánknak való).
Tehát kb. fél éve jár heti 8.5 órát oviba, ami szocializációnak jó, de tökéletesen megtanulni angolul azért kevés.
Tiszta pszichológia, hogy 3 évesen a frissen oviba, új közösségbe került gyerekek egymás mellett ugyan, mégis külön-külön játszanak, építőznek, kirakóznak, festenek, gyurmáznak. Többször is ott maradtam foglalkozásokon segíteni az óvónőknek, és ezt én is alátámaszthatom: nem voltak közös bandázgatások, a gyerekek egymással nem beszélgettek, mindenki a saját dolgával volt elfoglalva. A munkáikért kapnak az óvónőktől egy-egy "well done"-t meg "nice work"-öt, meg ők azért irányítgatják a gyerekeket (most tízóraizni fogunk, most kimegyünk az udvarra, vegyétek fel a sapkátokat stb.), az ovi végén meg 1-2 dalt is elénekelnek, vagy mesél az óvónéni egy könyvből, de nagyjából ennyi, ráadásul mindez a már említett mindössze 2.5 órában - ennyitől nem lesz tökéletes angolja alig pár hónap alatt.
Az ovin kívül meg gyakorlatilag csak magyar hatás éri, mi ugye csak magyarul beszélünk itthon és a baráti körünkben is szinte mindenki magyar, Milu is magyar gyerekekkel játszik.

Persze mond pár szót angolul, tud számolni is, és az oviban ő is énekli a többiekkel a twinkle twinkle little star-t. Ha mutatni szeretne valamit az óvónéninek, akkor mondja neki, hogy "look at this!" (ezt nézd!) Valószínűleg passzívan több van benne, ami majd egyszer csak aktiválódik. Pár hónapja elkezdett halandzsázni, és szent meggyőződése, hogy ő ilyenkor angolul beszél (egyébként hangzásban tényleg hasonlít hozzá). Játék közben is mindig így beszél magában, és néha még álmában is. A játszótéren is odamegy gyerekekhez (előtte szól nekem, hogy ő most angolul fog beszélni) A hallam-i oviban állítják, hogy tud angolul - lehet, hogy csak én nem értem? :o) Múltkor nálunk voltak Kropiék, és az ő ötletükre teszteltük Milut, megkérdeztük tőle, hogy mit csinál, hogyha az óvónéni azt mondja, hogy "wash your hands"? Milu meg rögtön mondta, hogy "hát akkor elmegyek megmosni a kezemet, mert kajcsizni fogunk". Szóval biztos vagyok benne, hogy sokmindent ért, és egyszer csak lesz majd egy áttörés. Egyelőre azonban elképzelni sem tudtam volna, hogy jövő ilyenkor már az iskolát kezdje.

A magyarját lehet érteni, bár még mindig több betűt nem ejt helyesen, néha keveri is őket. Néha meg olyan kiejtést produkál, hogy győzike elbújhat mellette... persze kis magyar barátai többségének is erős akcentusa van, és ez valahogy sokkal jobban ragad rá, mint a mi beszédünk. Mostanra már ő is használ olyan szavakat, mint a többiek, pl: "de az a néni is veszett cseresznyét" - értitek, "veszett", mint a "venni" múlt időben egyes szám harmadik személyben. Vagy mondjuk jövött (jött helyett), házájába (házába), engünket (minket) és így tovább (ez utóbbikat ő még nem használta, de a többi gyerkőc igen). Kis barátja, a már itt született Olivér nyelvi fejlődését másfél éve, 3 éves korától kísérhetem figyelemmel. A szülők otthon csak magyarul beszélnek és eleinte ő is csak magyarul beszélt, angol hanglejtéssel, majd átváltott Hunglish-ra: egyre inkább angol szavakkal teszi tele a mondandóját; sőt gyakran magyarul ragozza is őket: "azt drímingeltem", "harapja a szkinemet" stb. Oviban vagy bárhol angol környezetben az angolt viszont tökéletesen, hibátlanul használja; olyan szókinccsel, amit nem is tudom, honnan szedett fel (valószínűleg főleg a nővérétől).
Megmondom őszintén, hogy még mindig nem tanítjuk Milut angolul, még mindig fontosabbnak tartjuk, hogy magyarul rendesen beszéljen. Az angolt úgyis meg fogja tanulni rendesen előbb-utóbb, ez elkerülhetetlen lesz. Még csak most lett 4 éves, nem hiszem, hogy bármivel is el lennénk késve.
A kindy-t egyébként szereti, szívesen marad ott. Most, az új oviban az első nap nem akart elengedni, így ott maradtam vele, de a következő alkalommal már semmi gond nem volt, és azóta sincs. Negyedévenként kell fizetni, az iskolaszünetek miatt változó, hogy egy-egy term hány hétig tart, de itt nálunk 10 hét ha heti 1x jár a gyerek (2.5 órát), akkor 135 dollárba kerül, ha 2x, akkor 260-ba (ennél többre meg nincs lehetőség).

Ha a beszédfejlődés késik is, másban pótolja: az oviban külön szóltak, hogy megfigyelték, hogy Milu nagyon erőseket tud dobni és kiemelkedően jól céloz; szerintük mindenképp érdemes lenne valami ilyen sportra beiratni (ezt már mi is észrevettük egyébként, tavaly áprilisban a blogon is írtam róla). Jelenleg gymnastics-re jár, azt továbbra is nagyon szereti; igazából mindent amiben kihívás van. Kosárlabdázni és krikettezni szeretne, ja meg "kárátézni" :o) Imád legózni, meg a mágneses építőjével játszani. Nagyon ügyes, olyan alakzatokat épít, hogy csak lesünk. A papírrepülőktől már hülyét kapok, de szerintem az apja is, amennyit hajtogatott már neki... állandóan repülőzik. Nemrég elkezdtünk társasjátékozni is.
Rajzoláshoz eddig papírt használtunk, most kezdte csak felfedezni a krétát és a tábláját. Ezt a családrajzot például pár hónapja alkotta, először saját magát rajzolta le, a szájformáját egészen eltalálva :o)

Aztán az apját és engem is lerajzolt. Nem tudom nem észrevenni, hogy az apja feje fölött glória díszeleg, én meg akkora vagyok a képen, hogy alig férek rá. Igyekszem azzal nyugtatni magam, hogy a gyereknek simán csak jó a szemmértéke, a 180 centimmel valóban én vagyok a legmagasabb a családban :o) De a kutyák is megmondhatják, hogy egyértelműen Márk a főnök köztünk ;o)


Teszek fel egy rövidke videót is, anyu már régóta nyüstöl érte, hogy bepillanthasson egy magyar tánc órára :o) Ez a legminibb csoport, 8 évesek a legidősebbek, vannak 5-7 évesek is, Milu messze a legfiatalabb. Szerintem annyira cuki, a lényeg meg úgyis az, hogy legalább lelkesen csinálja :o)


A szülinapja jól telt, volt ünneplés itthon hármasban, volt az oviban is, illetve egy játszóházban is rendeztünk neki szülinapi bulit :o) Hihetetlen, hogy már 4 éves... Szülinapos és egyéb képeket ide fogok feltölteni. Voltunk egy autókiállításon is, ahol a mai napig is közlekedő old timerek sorakoztak fel, a fotókat ide fogom feltenni, szerintem ezt is érdemes megnézni :o)

Velünk minden rendben, bár most, ahogy Milu szülinapja közeledett, egyre erősebben éreztem Bea barátnőmék hiányát. Bea nagyon fontos nekem már gyerekkorom óta, és a gyerekeink is egy napon születtek, Milu szülinapján tehát Diusét is ünnepeltük. Skype-on szerencsére sikerült beszélnünk, nagyon jó volt újra látni őket. A gyerekek növekedése egészen fejbevágó, itt látja igazán az ember az idő múlását. Érdekes dolog a kivándorlás, valahogy van az emberben egy olyan megmagyarázhatatlan tévképzet, hogy ahonnan eljöttünk, ott akkor megállt az élet, és majd ha hazamegyünk valamikor látogatóba, akkor ugyanonnan lehet mindent folytatni. Persze nyilván felfogod ésszel, hogy ez nem így van, mégis valahogy mellbevág, hogy pl. Milu kisebbik unokatesója, aki emlékeinkben pici babaként szerepel, már mindjárt 2 éves csodaszép nagyfiú, aki már futkározik, beszél (és kis élete köztes állomásairól lemaradtál) Zsu barátnőm kisfia is milyen választékosan beszél már...Éviék kislánya lassan egy éves lesz, és csak fotókról ismerem...ahogy Szandiék kislányát is. A család idősebb tagjairól nem is beszélve, a nagymamáméknál is szembetűnőbb az idősödés. Szóval ez néha azért nehéz, de persze ez van, nyilván tisztában voltunk vele, mit vállalunk; valamit valamiért. Panaszra egyébként tényleg nem lehet okom, itt is nagyon jó barátaink lettek és az otthoniakkal is tartjuk a kapcsolatot, rendszeresen írnak meg küldenek fotókat is (bár ez nyilván nem ugyanaz, mintha ott élnénk, de a mérleg serpenyője akkor is mindenképp Au felé billen, ez nem is kérdés).

Márk sokat dolgozik, gyakran hétvégén is. Decemberben-januárban elég pangás volt a piacon, alig volt munka, ami olyan szempontból jól jött ki, hogy épp akkor voltak vendégeink és együtt tudtunk lenni, de anyagilag azért jelentős visszaesést jelentett.
Már csak napok kérdése viszont, és elindul a vállalkozásunk, aminek a háttérmunkái már lassan 9 hónapja folynak. Nagyon várjuk, ez végre olyasvalami lesz, amit mindketten szívesen csinálunk és hiszünk is benne :o)

Kutyák jól vannak, legközelebb egy külön bejegyzésben írok majd róluk. Addig is, ezt a gyönyörű rajzot mindenképp meg szerettem volna mutatni, Barkának ugyanis máris rajongója akadt az ausztrál trópusokról Grétáék kislánya, Emma személyében, aki még le is rajzolta őt, nagy örömöt szerezve nekem ezzel :o)

13 megjegyzés:

Hella írta...

Boldog szülinapot Milunak!

Nagyon jól sikerült a bejegyzés!

GRETA írta...

Isten éltesse Milut, kívánunk neki minden jót!

Ági, Te is örömöt szereztél most Emmának, igencsak meglepődött.

Megsúgom, a gyerekek nem szemmérték szerint rajzolnak, nekik biztos van még egy olyan érzékszervük, amit mi már rég elvesztettünk. Ha Milu szerint Te vagy a legnagyobb, akkor az úgy is van. Valamit tud a gyerek...

Kriza írta...

boldog szülinapot Milunak! nagyon nagyfiús lett.

és igen, az unokatesók pont ilyen nagyok, és nagyon édesek, és a busz az elmaradhatatlan, de néha a lányom abba a kegyben részesül, h egy egész éjszakára kölcsönkapja :-) a jövő heti szülinapjára pedig SzN illatú csuklóst buszt kért :-)

Orsi írta...

Boldog szülinapot Milu baba! (Manónak már csak Milu baba marad, mert hát fordítva is így működik, Manó el sem tudja képzelni, hogy Miluka nőhet is! :-)))

Puszi Nektek!
Orsi, Tamás, Manó és az agarak

Szalma család írta...

Isten éltesse sokáig a nagyfiút! Még sok-sok-sok nagyon boldog évet kívánunk neki Au-ban! :) Aranyos lett a családrajza. :)))

Puszi,
Eniék

Geo írta...

Sziasztok,

előre is bocsi, hogy ismeretlenül írok, és pont ebbe a postba, de gondoltam a legfrisebb lenne a legjobb, remélem elolvassátok. Szeretnénk kimenni Ausztráliába élni, és ezügyben lenne 1-2 kérdésem. Természetesen privátban, mail-en keresztül szeretnék kérdezni. Ha megoldható lenne, légyszives írjatok nekem egy mailt, és válaszolnék rá, sajnos e-mail címet nem találtam az oldalon, bár lehet, hogy csak elkerülte a figyelmem.

Előre is köszönöm!

ps: Isten Éltesse a kisfiatokat :)

Üdv
Gyuri (e-mail: geo.hun@gmail.com)

Pizi írta...

Szia Zara,
Először is boldog szülinapot Milunak:)
Másodsorban jó azt olvasni, hogy hasonlóan tanulja a nyelvet, mint a fiam. A wash your hands volt az első, amit megértett, és úgy mondta, hogy mos jor hendsz :) És ő is halandzsázik, mondván ő most akkor angolul beszél.
Megnyugodtam:)
Pizi

Ibolya írta...

Kedves Ági!

Utólag is kívánok nagyon boldog szülinapot Milánnak, minden szépet és jót az egész családnak!

Ibolya

Névtelen írta...

Uh, tényleg nagyon megy az idő! Milu már 4 éves!? Boldog szülinapot Neki! :)

Taskóék

Agi írta...

Köszönjük szépen a jókívánságokat - és a megnyugtatást a családrajzzal kapcsolatban :o)

Névtelen írta...

Szia Ági!
Pár hete találtam rátok, és mire végig olvastalak, előjött az AU mániám megint. Évekkel ezelőtt is volt egy rohamom, -elegem van és húzok innen- felkiáltással, el is mentem nyelvet tanulni, de aztán csillapodott a mehetnékem, mert közbe lett egy férjem, meg egy kislányom, és itt ragadtam.Olvasom a többi Au-s blogot is és megint kezdem azt érezni, amit évekkel ezelőtt, már megint kezd elegem lenni Mo.-ból, és már megint ott tartok, hogy itt nem hagyják élni az embert, persze Au-hoz képest. Nem tudom mi lesz ebből megint.
Kár, hogy nem írod gyakrabban a blogot.Minden jót nektek. Milunak boldog szüli napot! /az én Lillám febr.27.-n volt 1 éves/

Szandranya írta...

Utólag kívánunk boldogságot, egészséget, sok örömöt és mihamarabb egy kistesót Milunak :)
Sajnálom, hogy a múltkor nem sikerült skype-olnunk, de ami késik nem múlik. Egyébként szerintem nagyon ügyesen rajzol Milu, a glóriát pedig biztosan smúzolásból tette Márk fejére, ilyen az a férfiúi összetartás ;-)
Puszi Nektek!
Szandi, Kari, Keve, Léla

Agi írta...

Köszönjük szépen mindenkinek, nagyon aranyosak vagytok!!! :o)