2009. december 10., csütörtök

Adelaide

Szerintem nem kell aggódnia annak, akinek nem elég a pontja a PR vízumhoz, így inkább a dél-ausztráliai regionális vízumot választja és 2 évet bevállal Adelaide-ben. Nem véletlen, hogy sokan a két év lejárta után sem költöznek el inkább Adelaide-ből - nekünk is kifejezetten tetszett a város!
Adelaide kb. 1.2 millió lakosú, emberléptékű város, city-vel, szép kertvárosi részekkel, zöld parkokkal, gyönyörű és hatalmas homokos tengerparttal és mindez dimbes-dombos ölelésben, borvidékekkel körülvéve.

Autóval vágtunk neki az útnak, egyrészt mivel a gázüzemmód miatt még a fapados áraknál is olcsóbban jöttünk ki így, másrészt mivel Móniék kiköltözésükkor nekünk is hoztak 2 dobozt otthonról :o)
Az üzemanyagárakról: Melbourne-ben jelenleg 49 cent körül mozog a gáz litere, aztán a várost elhagyva ez 59 körülre ugrik, dél-ausztráliába átérve viszont már 70-75 körül volt, még Adelaide-be érve is. Valami 840 km köztünk a távolság, 9 óra alatt értünk le (némi megállással Milu miatt) Milu teljesen jól viselte, meséket nézett az úton, meg aludt. Összesen 430 km-t vezettem odafelé, így legalább nekem sem volt unalmas az út :o)
Egyébként meglehetősen egyhangú volt a táj Melbourne és Adelaide között: az út mentén fák, bokrok, sárga fű, gabonamezők, többszáz km-en át. Sajnos elgázolt kengurukat is láttunk :o(

Azt tudtam, hogy másik államba nem lehet bevinni gyümölcsöt, zöldséget, növényeket, virágot, földet stb., ha van nálad ilyesmi, akkor azt a határ előtt ki kell dobni. Az államhatárt viszont csak táblák jelzik; ez a kajakidobós dolog is csak annyi volt, hogy jó előre táblák figyelmeztettek, hogy mit nem lehet behozni, és több helyen is ott volt a kuka, ahová ki lehetett dobni a cuccokat a határátlépés előtt. Konkrét ellenőrzés nem volt, inkább becsületalapon ment.
Az úton a forgalom nagyobb volt, mint amire számítottam, és csak 1-1 sáv volt, de azért úgy 5-10 km-enként betettek előző sávokat. Mondjuk nemigen kellett előznünk, mert a 100-as táblánál 100-zal mennek az autósok, nem voltak levillogó gyorshajtók és 70-nel totojázók sem.
A táj viszont csak akkor kezdett kicsit izgalmasabb lenni, amikor Adelaide-hez közeledtünk.

Alig pár napot töltöttünk csak Adelaide-ben, és Móniék igyekeztek minél több helyet megmutatni, még egy szuper vadasparkba is elvittek minket (ahol a belépőjegy árában az is benne volt, hogy igazi koalát adtak a kezünkbe :o), meg például ellátogattunk egy régi német településre is, Hahndorf-ba. Hihetetlen hangulata volt a helynek, mintha egy kis német faluba csöppentem volna, külön furcsa volt, hogy angolul beszéltek körülöttem.
Milu is nagyon élvezte a kirándulást, és nekünk is igazi feltöltődés volt (a stresszes melbourne-i mindennapokból elszabadulva :DD)
Ezúton is nagyon köszönjük Móniéknak a vendéglátást és az együtt töltött napokat, nagyon jól éreztük magunkat Veletek/Nálatok!! Pár képet ide tettem fel:


Más:
A kutyákról jó és rossz híreket is kaptam. A jó hír az, hogy megérkeztek Arwen véreredményei, és minden negatív, tehát Arwen is kijöhet a 30 nap karanténidő lejártával, nem kell hosszabbítania!
A rossz hír pedig az, hogy tegnap felhívott a gondozójuk (ez már önmagában sem túl jó előjel, nemigen szoktak ok nélkül telefonálgatni...) Az van, hogy amíg Barka jól érzi magát, örül a gondozónak és minden elé tett kaját befal, így még hízott is 400 grammot az érkezési súlyához képest, addig Arwen sajnos csak fogy. Az első héten még tartotta magát, utána kezdett kissé magába zuhanni, az elé tett tápot sem ette meg mind, még beáztatva sem. 26.6 kilóval érkezett, és tegnap mondta a gondozó, hogy már csak 23 kg. Ennyi idő alatt ez tényleg nagy súlyvesztés, de szerencsére volt miből leadnia, Michalék mindennel kényeztették. Az ideális súlya olyan 24-25 kg lenne.
Nagyon aggódom Arwenért; nem is annyira a súlya, inkább a lelkivilága miatt. Egész eddigi életében körülötte forgott minden, soha nem volt még bezárva tartva, egyedül, távol a családjától. Nem is csodálom, hogy nehezen viseli és hogy nem érti, mi történik vele, mit követett el, amiért vadidegenek bezárták. Már csak egyetlen hetet kell kibírnia, jövő csütörtökön már indulunk értük Sydney-be, és péntek reggel nyitáskor már ott fogunk toporogni a karanténállomás kapujában. Szurkoljatok légyszi :o(

26 megjegyzés:

JuditAu írta...

Na hát én is szívesen "elnyomorognék" 2 évet Adelaide-ben, szerintem is jó hely így a képek alapján... :)

Jaj nagyon jó, hogy minden ok Arwennel, helyreteszed a lelkét is idővel, egész biztos vagyok benne!!!

Unknown írta...

Biztos minden rendben lesz Arwennel! Szorítok.

Unknown írta...

Nagyon jo kis hely lehet Adelaide, nekem nagyon megtetszett kepek alapjan.
Remelem Arwen is atveszeli meg ezt az egy hetet es akkor mar a gazdi kenyezteteset elvezheti.

Szandra

Agi írta...

Köszi mindenkinek!

Szandra: ezen most jót mosolyogtam :o) azért remélem, Melbourne-t is megnézitek, ha esetleg úgy döntötök, hogy Sydney sem... és úgyis épp útba esik Adelaide felé ;o)

Unknown írta...

Nagyon drukkolunk, ez a pár nap már ne hozzon rossz hírt és végre együtt legyetek velük.
Gondolatban mi is vágjuk a centit....
Puszi : Éva,Mama

Alexandra írta...

Ági,
Elmenjek meglátogatni Arwent?

Agi írta...

Éva, Mama: köszi a drukkot, én is vágom már a centit...

Alexandra: aranyos vagy, köszönöm szépen, de már csak pár napot kell kibírnia. Most törölték csak Arwen "hold" státuszát, eddig nem volt látogatható, hétvégén meg amúgy sincs látogatás, se sétáltatási lehetőség, viszont jövő hétre - hétfő és szerda közöttre valamikor - kértem neki egy sétáltatást, most várom, hogy visszaigazolják az időpontot (nem lehet ám azt sem akármikor, csak fél óra séta, 25 dollárért, heti 2 alkalomban maximalizálva...)
Hátha ez feldobja egy kicsit. Ezen kívül korábban, már szerda éjjel elindulunk Sydney-be, így csütörtökre kértem egy időpontot a látogatásra; bemegyek hozzájuk (csak kedden és csütörtökön van látogatás, az is csak du. 1.30 és 3.30 között, így legalább kihasználom) Fél órám lesz vele, bezárnak a cellájába, szerintem majd csak ülök vele a földön és simogatom, nyugtatgatom, és megmondom neki, hogy másnap reggel már jövök is vissza érte és soha többet nem kell már oda visszamennie.
Lassan másfél éve nem láttuk egymást :o(

JuditAu írta...

Nem ismerem a kutyák időérzékét, de nem lehet, hogy inkább ártasz a látogatással, mint használsz? Meglátogatod, mondod neki, hogy másnap jössz érte, de megérti, hogy másnap jössz? Tudja, hogy mi az a "másnap"? Vagy úgy éli meg, hogy eljött a Gazdi, aztán MEGINT elhagy. Hogyan bízhatok meg benne ezután, hisz bármikor ismét elhagyhat váratlanul? Tudom, hogy türelmetlen vagy, és jó lenne megsimogatni, ráadásul kutyapszichológus sem vagyok, de így kívülálló amatőrként szerintem nem nagy ötlet meglátogatni, aztán otthagyni. Akkor lásson meg, mikor már el is tudod vinni szerintem, és akkor talán nem rendül meg olyan nagyon a bizalma... Vagy rosszul gondolom?

JuditAu írta...

Nem ismerem a kutyák időérzékét, de nem lehet, hogy inkább ártasz a látogatással, mint használsz? Meglátogatod, mondod neki, hogy másnap jössz érte, de megérti, hogy másnap jössz? Tudja, hogy mi az a "másnap"? Vagy úgy éli meg, hogy eljött a Gazdi, aztán MEGINT elhagy. Hogyan bízhatok meg benne ezután, hisz bármikor ismét elhagyhat váratlanul? Tudom, hogy türelmetlen vagy, és jó lenne megsimogatni, ráadásul kutyapszichológus sem vagyok, de így kívülálló amatőrként szerintem nem nagy ötlet meglátogatni, aztán otthagyni. Akkor lásson meg, mikor már el is tudod vinni szerintem, és akkor talán nem rendül meg olyan nagyon a bizalma... Vagy rosszul gondolom?

Agi írta...

Most beszéltem a gondozójával (csak munkanapokon, és csak délután 1 és 3 között lehet őket hívni...), és a kedvemért megmérte most nekem Arwent, már csak 22.5 kg, rohamosan fogy :o(( Emellett kiemelte, hogy továbbra is letargikus, továbbra sem igen eszik és hétvégén már hasmenése is volt, most figyelik, hogy elmúlik-e... Rákérdeztem a lázra, az egyelőre nincs.
Most már tényleg komolyan aggódom érte (és igyekszem kiverni a fejemből Mogyoró esetét Bertók Zoli oldalán) Nem tudom elmondani, mennyire pokolian szar ez az idegőrlő várakozás :o(((

Judit: ez az egész nem rólam szól, ez nem az ÉN türelmetlenségem; az ő érdekükben én kibírnám, hogy ne látogassam őket.
Barkához például nem azért nem mennék be csütörtökön, mert őt kevésbé szeretem, hanem mert ő jól van, bőven kibírja még azt az egy napot, fölösleges lenne összezavarni.
Arwen viszont beteg. Szüksége van rám, szüksége van valami reményre, hogy ez ez egész egyszer csak véget ér. Kínban vagyok, igen, és megőrülök a tehetetlenségtől.
Most megkérdeztem a gondozója véleményét is erről, és ő is azt mondta, hogy ha meglátogatom, és utána 2 hétig felé sem nézek, akkor igen, szerinte kárt teszek, mert hamis reményeket keltek benne; ő napokon át várja hogy visszamenjek, és én nem megyek. Ez esetben viszont délután 3-kor látogatnám meg, és a következő reggel már véglegesen szabadul. Lehet, hogy a találkozásunk öröme már adna neki egy akkora lelki pluszt, ami kicsit megerősítené, és bár kénytelen vagyok elmenni tőle a látogatási idő végével, ő várni fog engem vissza és nem fog csalódni, mert megyek. Ott leszek rögtön másnap reggel már nyitáskor, és azonnal elhozom. A szállást is úgy foglaltam, hogy a hotel csak percekre van a karanténállomástól.

Nem tudom, szerintem lehetetlen ebben a helyzetben ezer százalékig tutira JÓ döntést hozni. Egy dolog biztos: a kutyám beteg, szüksége van rám, és nekem muszáj mindent elkövetni, hogy mellette lehessek :o(

Alexandra írta...

Ági,
Esetleg nem tudsz előbb feljönni Sydneybe? Nálunk nyugodtan aludhatsz. Ahogy visszaolvastam, holnap is van látogatás.
Mi van a sétáltatással?

bluesky írta...

Nagyon de nagyon drukkolok!Sikerulni fog,sikerulnie kell!

Agi írta...

Alexandra: de aranyos tőled, tényleg nagyon jólesik, hogy így tök ismeretlenül is ennyire segítőkész vagy!
De sajnos eleve csak időpontkéréssel lehet látogatni - namost múlt hét pénteken kértem meg most csütörtökre az időpontot, és még azt sem igazolták vissza.
Emellett Márk dolgozik holnap is, holnapután is, nem tudnánk most rögtön elindulni Sydney-be; és egyedül sem tudok felmenni, Milut sem tudom így itt hagyni, plusz nem is vezethetnék egyedül :o( Pokoli szar, de kénytelenek vagyunk kibírni még ezt a 2 napot az indulásig.

Ma egyébként írásban adtam nekik külön meghatalmazást, hogy amennyiben rosszabbra fordulna a kutya állapota, természetesen beleegyezem, hogy állatorvost hívjanak hozzá, és megfelelő orvosi kezelést kapjon. Igaz ugyan, hogy ugyanezt a nyilatkozatot egy formanyomtatványukon megtettem már valamikor júniusban is, mivel enélkül eleve ki sem adják az import engedélyt; Mogyoró példájából tanulva most inkább megtettem még egyszer (hozzá ugyanis nem hívtak állatorvost, simán hagyták meghalni a kutyát a karanténban, mondván a gazda dolga állatorvost intézni.. - az nem számított, hogy eleve ott van náluk a meghatalmazás, anélkül el sem kezdődhet a kutyakihozatal)

Minden nap hívom a gondozót. Csak pár napig kell még kitartania Arwennek.

Bluesky: köszönöm szépen a drukkokat, tényleg nagyon ránk fér most :o(

ViviS írta...

Ági,
Már elég régóta (tavaly augusztus) olvasom a blogotokat.Eddig nem írtam,de most úgy érzem,hogy tudnod kell én is nagyon szurkolok nektek! Arwennel minden rendben lesz,már csak pár nap van.El sem tudom képzelni,hogy milyen nehéz lehet ezt átélni.

Agi írta...

Köszönöm Neked is, ViviS, sokat jelent, hogy ennyien szurkoltok nekünk.

A karanténosok ma visszaigazolták írásban, hogy rögzítették az aktámban, hogy megengedem az állatorvosi kezelést (...)
Az előbb hívtam a gondozóját, és Arwen sajnos továbbra is egyre rosszabbul van, a hasmenése sem múlt el. Kértem a gondozót, hogy akkor MOST intézzen neki egy magánállatorvost (vazze, nem röhej, hogy ezt külön kérnem kell?? Hát ők vannak ott Arwennel nap mint nap, ők látják az állapotát; és ott van náluk június óta a meghatalmazásom, hogy állatorvost hívhassanak hozzá, ha szükséges! Vagy az csak arra vonatkozik, amikor a kutya már olyan gyenge, hogy fel sem tud állni??)

A gondozó szerint nem vmi fertőzésről van szó, hanem simán az átélt stressz okozza nála mindezt. Azt mondta, ott a karanténban nagyon gyakran találkoznak ezzel a jelenséggel az érzékenyebb kutyák esetében.
Mindegy, nem lettem nyugodtabb, úgyhogy még ma kimegy hozzá egy doki, megvizsgálja és kap valami gyógyszeres kezelést. Az előbb hívtak vissza a karanténból, hogy 92 dollár lesz az orvos kiszállási díja (plusz majd a gyógyszerek), és ezt most kéne fizetnem (szerencsére ez itt könnyen megy, hitelkártyával telefonon keresztül) De ha épp nem ért volna el telefonon, akkor mi van, addig ki sem hívja az orvost?

A fizetett kutyasétáltatást (amire múlt hét közepén kértem időpontot) holnap reggelre igazolták vissza, de ha Arwen állapota addig nem javul, akkor nem mehet sétálni sem :o(

Már csak 1 nap és indulunk értük. Istenem, bárcsak tudná, hogy nem egyszálegyedül van itt, hanem mi is itt vagyunk, meg Barka is, és már csak pár napot kell kibírnia és újra együtt leszünk!

Alexandra írta...

Nem lehet a két kutyát összeengedni? Vagy legalább megmutatni őket egymásnak?
Komolyan, semmit nem lehet ilyenkor tenni?!? Ott vannak azok az állatok hetekig bezárva, tudják, hogy az érzékenyebb állatok így reagálnak, nem egyedüli esetről van szó, még sem tudnak egy kicsit engedékenyebbek lenni???
Már csak két nap és láthatjátok egymást!!! Remélem, hogy minden rendben lesz.
Meddig maradtok Sydneyben? Mikor indultok vissza?

Agi írta...

Itt minden a szabályokról szól. Anyu is kérdezte, hogy ha már felmegyünk egy nappal korábban, és Arwen amúgy is tiszta lelkibeteg, ugye kiengedik akkor, hát csak nem lesz szívük még egy napig bent tartani? Ó dehogynem. Kutyát nem érdekli, hogy én mikor megyek fel értük, a 30 nap az 30 nap, még akkor is, ha a kutya közben belehal.

Arwen és Barka pedig azért nem lehettek egy cellában, mert nem ugyanabból az országból érkeztek, nem ugyanaz az exportőr, Arwen tavaly július óta Csehországban élt. A szabály az szabály...

Na most előkerestem, ezt kellett még az egész process előtt kitöltenem, enélkül eleve ki sem adták az import engedélyt!!
http://www.daff.gov.au/__data/assets/pdf_file/0019/1032832/vet-dec.pdf
Szóval tényleg nem értem, miért nem tesznek semmit, ha egyszer látják, hogy baj van; miért arra várnak, hogy én telefonálgassak és én ítéljem meg, mikor kell állatorvos a kutyámnak, akit lassan másfél éve nem láttam?!
Sydney-ben nem maradunk sokáig, jövünk haza amint tudunk.

Még egyszer köszi mindenkinek, remélem jó híreket kapok ma az állatorvostól.

Agi írta...

Most jött email a karanténosoktól:
"A private vet has just been to see arwen today,the vets usually will call owners once they get back to their clinic.
If you can call suzanna for an update that would be great."

Persze a frász jött rám, azonnal hívtam a gondozóját. Amíg vele beszéltem, volt egy másik hívásom is a mobilon, de nem tudtam átvenni. Aztán letettem a gondozót, és addigra már csörgött a vonalas is - az állatorvos hívott, és részletesen beszámolt Arwen állapotáról és a kezeléséről... Azért ez legalább profi volt. Amikor kértem, azonnal kerítettek nekem egy állatorvost, aki utána még fel is hívott, hogy beszámoljon.
Röviden a lényeg: antibiotikumot kapott, és kímélő étrendet rendelt el neki az orvos, és 24 órán belül már látni kellene majd valami javulást, péntekre akár már egész jól lehet. Persze a súlyvesztést nem tudják pótolni ennyi idő alatt, de a kutya megmarad, és ez a lényeg.
Akkora kő esett le a szívemről... illetve fog leesni majd holnap délután, amikor újra hívnom kell a gondozót, hogy javult-e az állapota.

Alexandra írta...

Na, legalább egy kis jó hír :)
Köszi, hogy így frissiben tájékoztatsz minket a hírekről! Hidd el, tényleg veled / veletek izgulunk :)

bluesky írta...

Vegre valami pozitiv!Barcsak tudna Arwen,hogy mi var ra es kik varnak ra.

Névtelen írta...

Nyugi Ági, nem lesz baj!!!! Szegről-végről agár, és az agarak mindent kibírnak.... :-)

Puszi,

Móni, Tomi és Joe

Szalma család írta...

Hát, ez nem egyszerű! Sajnáljuk, hogy ilyen dolgokon kell keresztül mennetek. :( Mi is veletek együtt izgulunk és drukkolunk, hogy minden hamar rendeződjön és újra együtt lehessetek!!!

Névtelen írta...

Hello kedveseim.

Arwen, bisztos rendben les, neagodjatok. Es legkesöb ha meglat titeket nagyon örülni fog.

Puszi nektek Svajcbol

Zuzi

Névtelen írta...

Annyira örülök, hogy ilyen jól ért véget a story :-)
Végre együtt vagytok és tök jó, hogy másfél év után megismertek titeket és ennyire örültek nektek.
Minden jó, ha jó a vége! Ez már ráfért mindannyiotokra!!!!!
Igazi HAPPY END!

Puszi: Hugi

Névtelen írta...

Zuzi!!!!!! Szia!!!!

Téged miért nem tudlak sosem elérni skype-on??
Küldj légyszi egy e-mail címet, hogy tudjak írni!

Puszi: Erika (unokatesód)

ViviS írta...

Akkor minden rendben van? Jaj, ez szuper hír!Alig várom a beszámolót! :)