A költözés

Ez a nap is eljött, hogy már az új házból írok... Nem volt egyszerű, de kezdjük az elején.

Szeptember 10-én (egyébként épp az 1 éves ittlétünk évfordulóján), csütörtök reggel kaptuk meg az új ház kulcsait, így - bár az igazi költözés csak hétvégén volt - pár cuccot már aznap este elkezdtünk áthordani. A címváltozást már a szerződés aláírása után, szeptember elején elkezdtük lejelentgetni, úgyhogy a költözésig minden este elautóztunk (én vezettem) az új házhoz a postánkért. Meg mert simán jó érzés volt idejönni és csodálni a pálmáit :o)

Tehát, 10-én reggel megkaptuk a kulcsokat, meg a garázshoz a távirányítókat. Én hoztam a kedvenc, 99.9%-os baktériumölős, multi purpose, narancs illatú sprickolómat, meg pár törlőkendőt, hogy azért a konyhaszekrényeket lazán kitörölgessem, mielőtt majd belepakolok. A házat tökéletes rendben és tisztán kell átadni az új bérlőknek, így fel sem merült bennem, hogy egy kis törölgetésnél több is kellene. Hát, ide kellett, a házat belülről sajnos semmiképp sem neveztem volna tisztának. Professzionális szőnyegtisztításnak nyoma sem volt, koszosak voltak a szekrények, a padló, a falak. Amikor pedig a gyerekszobában elhúztam a függönyt, kis híján kaptam egy infarktust:

Hát nem édes ez a nőstény fehérfarkú pók (white-tailed spider), ahogy a kb. 100 kicsinyét védi? Egy hímmel januárban már találkoztunk, de ez a nőstény minimum háromszorakkora, vagy 5 centis volt, így elsőre fel sem fogtam, hogy ez is egy white tail (ami, bár nem halálos mérgű, a csípése nagyon durva, maró fájdalommal jár, gyakran elfekélyesedéssel - ld. ezt a kis videót).

Mindez csütörtökön, én péntekre be voltam osztva az oviban, szombat reggel meg költözés. Hamar döntöttünk, péntek reggel 8-kor már ott állt az ajtóban egy takarítócég alkalmazottja, aki aztán 6.5 óra alatt súrolta tisztára a házat - kerek 100 dollárért (bőven megérte).

Már csak a pókok miatt aggódtunk. A pest control-t kihívni, hogy kívül-belül-padláson körbeírtsa az egész házat, többszáz dollárba kerül, amit persze nekünk kell kifizetni. Hamarosan úgyis kénytelenek leszünk ezt megtenni, de most sürgős megoldás kellett, amire a barátaink egybehangzóan a pest bomb-ot javasolták. Ezt a Bunningsban lehet kapni, három db van egybecsomagolva valami 11 dollárért. Három csomaggal vettünk. Még aznap este, csütörtökön minden helyiségben elhelyeztünk egy "bombát", Márk mindet élesítette, aztán futás ki. Csak péntek reggel mentünk vissza kiszellőztetni, meg beengedni a takarítót.

Ez a cucc elméletileg minden rovart kinyír és akár 3 hónap védettséget ad. A függönyön lévő bazinagy nőstényt mindenesetre Márk külön előkezelte egy lórúgásnyi adag Morteinnel. Őszintén sajnáltam egyébként szegényt, rosszkor volt rossz helyen :o( Veszélyes pók, ráadásul a kicsiket védve nyilván harciasabb is, úgyhogy nem kockáztathattuk az élve elfogását.

Közben sikeresen átadtuk a régi házunkat is (mi takarítottuk ki, de eleve szépen rendben volt tartva, úgyhogy nem szakadtunk bele). Bevallom, nagyon jólesett látni a property manager ámulatát, ahogy az ellenőrzésnél szobáról szobára jár, és mondogatja, hogy hihetetlen, meg makulátlan tiszta, meg gyönyörű. A végén meg is mondta, hogy őszintén meg van lepve, mert a ház gyakorlatilag jelenleg is vadiúj állapotban van, azt is nehezen lehetne megmondani, hogy bárki egy hónapig lakott itt, nemhogy egy kisgyerekes család egy évig... Még egy "we'll miss you guys"-t is kaptunk :o) Úgyhogy a bondot természetesen teljes egészében visszakapjuk, még egy külön köszönőlevelet is írtak (a bond általában 1 havi bérleti díj összege, amit a bérléskor letétbe kell helyezni, és ha távozáskor valami kárt állapítanak meg, vagy például nincs kitakarítva, akkor azt ebből a pénzből vonogatják le)

Visszakanyarodva a költözésre, szeptember 11. péntek estére az új ház végre tisztán, pókmentesen várta, hogy áthurcolkodjunk. Legelső körben a játéksarkot hoztuk át, Milu szinte összes játékát. Kisfiam nagyon aranyosan reagált az új házra: először is rögtön felfedezte a játékokat, és megkérdezte, hogy kiveheti-e, megfoghatja-e ezt meg azt. Aztán felkiáltott: "nézd, anya, pont ilyen van nekem is!" :o))) Elmagyaráztuk neki újra, hogy mostantól már itt fogunk lakni, minden játékát áthozzuk, hétvégén meg az ágyát és a ruháit is. Vidáman azt mondta, hogy "jó", de nem sokkal utána közölte, hogy most már haza akar menni és majdnem sírni kezdett, hogy a játékai miért maradnak itt. Szerencsére ez csak a legelső napon volt, azóta minden rendben, Milu úgy jár-kel a házban, mintha ide született volna.

Mi is hihetetlenül jól érezzük magunkat, egyszerűen IMÁDUNK itt lakni! Néha olyan érzésem van, mintha valami luxuslakosztályban nyaralnék, ugyanakkor mégis annyira otthonos! A környék meg maga az álom: dimbes-dombos utcák, gyönyörű előkertek, elegáns házak, parkok, papagájcsapatok, rengeteg zöld, csend, béke, nyugalom. Gyalog kb. 12 percre a Pláza, és kb. 10 perc sétára van Milu új óvodája, ahová majd januártól fog járni. A háztól alig pár lépésre, egy dombtetőn van egy kis játszótér is - szeretek ide kijönni késő délutánonként Miluval, hogy aztán itt sötétedjen ránk, és 180 fokban láthassam alattunk Melbourne fényeit. Boldogok vagyunk... és hihetetlen szerencsések :o)

Közben most nézem, hogy Bertók Zoli a honlapján a kultúrsokkos résznél épp engem idéz a "Nászút fázis"-nál :o) Megérkezésünkkor ugyanis ezt írtam a blogba:

"Megírom akkor az első benyomásaimat, mert legtöbben ezt kérdezték privátban. Szóval, nem egészen olyan Ausztrália, amilyenre számítottam, hanem annál még SOKKAL jobb. Persze tudom, hogy még csak 2 napja vagyunk itt, de sorozatosan annyi pozitív élmény ér, hogy csak kapkodom a fejem. Egy teljesen más világ..."

Ennek már több, mint 1 éve, de én még mindig ugyanitt tartok, úgy látszik, a nászút fázis nálam igencsak elhúzódik :o) Ez alatt az egy év alatt rengeteg minden történt, nagyon sok embert ismertem meg, egyre jobban értem a rendszert, alapos betekintést nyertem az egészségügybe is, és továbbra is csak ámulattal tudok beszélni erről az országról, ez van.

Az első negatív élményünk gyakorlatilag most ért, amikor is a kedves Telstra és a Bigpond 12 napon át képtelenek voltak elintézni az új házban az internetet. De egy év alatt azért ez talán nem is olyan rossz arány, ugye? :o)

A huzamosabb nethiány miatt viszont most rengeteg a bepótolnivalóm, úgyhogy zárom is soraimat, a házról az első fotókat majd ebbe az albumba fogom feltölteni.