2009. szeptember 25., péntek

Bőrgyógyásznál

Úgy 11 éves lehettem, amikor az egyik anyajegyem megsérült, és leszedték rólam. Onnantól kezdve szinte rutinná vált a folyamatos ellenőrzés és a gyanúsak vagy rossz helyen lévők levétele - ha eddig az évek során nem szedtek le rólam vagy 25-öt, akkor egyet sem, már csukott szemmel is odatalálnék a Kékgolyó utcába. Sajnos kiemelten veszélyeztetett vagyok: szőke vagyok (hehhe...), kék szemű, világos bőrű, könnyen pöttyöződő és a családban már előfordult melanóma.
Az utóbbi években digitális dermatoszkópos vizsgálatra is jártam, ahol monitornyira nagyítva néznek meg minden anyajegyet, és a gyanúsakat el is mentik, így a későbbi kontrollvizsgálaton (fél év, egy év múlva) látható, hogy történt-e bármi változás. Tavaly augusztusban voltam ilyenen utoljára, így hát gondoltam itt az ideje, hogy itt is elmenjek. Ez egyébként egész pontosan úgy megy, hogy először el kell menni a GP-hez (nevezhetjük háziorvosnak, de itt nincs fix háziorvos, akinél kartonod van és csak hozzá mehetsz; akkor mész és oda ahová csak akarsz), aki ad egy beutalót (referral) egy szakorvoshoz. A GP-m Dr. Jeremy Banky dermatológust ajánlotta, nekem meg tökmindegy volt :o) Megkaptam a referral-t, felhívtam időpontért, és kerek 3 hét múlvára volt a legközelebbi, szeptember 23-ra. A bőrgyógyász elméletileg itt is csak az adott anyajegye(ke)t nézi meg, amire panasz van, teljes átvizsgálásra el lehet menni egy "mole map"-re, ehhez nem kell referral sem. Nekem volt egy a vádlimon, amit meg akartam mutatni, de titokban reménykedtem, hogy hátha átnéz legalább nagyjából (többszáz szeplő és anyajegy van rajtam, úgyhogy abban biztos voltam, hogy tetőtől talpig nem fog átvizsgálni)

A Waverley Private Hospital-ba mentem, 10.20-ra volt időpontom. (a szakorvosi időpontok előtt 1-2 nappal egyébként fel is szoktak hívni, hogy nehogy elfelejtsd és biztos jó-e még a dátum)
Odaértem már 10-re, így kényelmesen kitölthettem a felvételi adatlapot. Két kedves asszisztensnő, olvasósarok, magazinok, vizesballon. 10.19-kor kijött a páciens, nyomában a dokival, és épp 10.20-ra ugrott az óra, amikor felnézett a papírjaiból és szólított: Agnes?
Tök aranyos, szimpi (mellesleg magyar ősökkel rendelkező, de ő maga magyarul egyáltalán nem beszélő), 40-es éveiben járó doki. A szokásos rendelői szoba: íróasztal, lámpa, papírok, gyógyszeresszekrény, vizsgálóágy. Mondtam a dokinak, hogy nem is tudom, hol kezdjem, nézzen rám, tele vagyok anyajegyekkel, sokat le is szedtek már, plusz a családi háttér stb. Azt mondja, vetkőzzek le fehérneműre és megnézi mindet. (...) És tényleg átvizsgált. Ami miatt gyakorlatilag mentem, arra csak legyintett, viszont talált egy "atípusosat" a hátamon, meg egyet a dekoltázson. Azt mondta, hogy ezeket szerinte el kellene távolítani. Jó, gondoltam, akkor most öltözhetek vissza, és majd kapok időpontot kint az asszisztensektől valamikor év végére. Aztán befejezte a mondatot: csak kis vágások, amiket összevarr, és csak akkor kell nagyobb területet kimetszeni, ha a szövettani eredmény indokolja. Kb. 8-10 percet venne igénybe.
"You mean now??" És igen, érzéstelenítő szuri, és kikapta mindkettőt ott helyben. Két hét múlva varratszedés és addigra lesz meg a szövettani eredmény is. Javasolta egyébként, hogy fotóztassam le az anyajegyeimet, fel is írta a címet. Meg persze felhívta a figyelmem a napozás kerülésére, és hogy mindennél fontosabb, hogy mindig legyek bekenve, plusz félévente kontroll. Az asszisztensektől kaptam egy időpontot a varratszedésre, és kész is voltunk, már csak a fizetés volt hátra. Az első, 160 dolláros szakorvosi konzultációs díj az anyajegy-kimetszésekkel, szövettanra küldéssel egyből felugrott 520 dollárra, ami így húzósnak tűnhet, de egyáltalán nem az, mivel a Medicare-től még aznap visszakaptam egész pontosan 451,95 dollárt. (hozzáteszem, azért ilyen sokat, mert idén az orvoshoz mászkálásokkal már elértem a "safety net"-et és onnantól kezdve a Medicare már min. 80%-ot térít vissza.
Dióhéjban: a dokiknál itt fizetni kell, amiből a Medicare eleinte kb. 30-50%-ot térít, a többi saját zsebből megy, azaz "out of pocket". A Medicare azonban nyilvántartja azt is, hogy az orvosi számlákból mennyit fizettem saját zsebből, és ha ez elér egy bizonyos összeget (esetemben ez jelenleg 555 dollár volt), akkor onnantól kezdve megfordul a dolog, és már alig van önrészem, szinte mindent a Medicare áll... Ez naptári évre értendő, januártól sajna nullázódik. Konklúzió: most érdemes orvoshoz járnom :o)

Ja, például a vérvétel meg itt úgy megy, hogy megkapod az orvostól a vérvételi kérelmet, aminek a hátulján egy hosszú listán fel van tüntetve Melbourne összes orvosi rendelője, címmel, elérhetőséggel és oda mész közülük vérvételre, ahová akarsz. Nem kell időpontot kérni és nincs többórás sorbanállás sem már reggel 6-kor, hogy ötvenhatodiknak bejuthass. Elég odamenni kényelmesen 8-9 között, odaadod a mosolygós asszisztensnek a papírodat, hogy vérvételre jöttél, majd húzol egy sorszámot és helyet lehet foglalni. Még bele sem tudsz merülni a kitett magazinok valamelyikébe, mert máris szólítanak. Volt már jópár vérvételem, de összesen 10 percnél többet még soha nem töltöttem egyik rendelőben sem. Emlékszem, a legelső vérvétel másnapján kaptam postán egy köszönőlevelet is, hogy az ő rendelőjüket választottam a vérvételre, valamint mellékeltek egy kártyát a nevemmel és a vércsoportommal, amit a többi igazolvány között tarthatok. A vérvétel egyébként nem kerül külön pénzbe, a medicare teljes egészében fedezi. Ugyanígy, az sem került egy centünkbe sem, hogy Milu vagy 5 oltást is kapott az első fél évben, hogy felzárkózzunk az ausztrál rendhez.

Hálapénz itt nem létezik, nincs kínos feszengés, meg megfelelő pillanat keresése a kis boríték zsebbe csúsztatására. Minden fekete és fehér, a kezeléseknek ára van, amiről minden esetben kapsz számlát, és kevés kivételtől eltekintve a Medicare is beszáll a költségek térítésébe, nem is kicsit.
Nagyon elégedett vagyok egyébként az itteni egészségügyi rendszerrel, a kórházakkal, a tisztasággal, az orvosokkal, a páciensekhez való hozzáállással. De a Medicare-nél sem vártam még soha 10 percnél többet, pedig mindig legalább 8-12-en vannak előttem. Sorszámot kell húzni, aztán helyet lehet foglalni valamelyik fotelben, és várni, hogy egy géphang szép tagoltan szólítson: "ticket-A-one-six-five to counter four", de a gyengébbek kedvéért ki is írják, és az adott pult fölött is villog a szám, ahová szólítottak. Minden pultnál foglalkoznak minden üggyel (ez mellesleg a postán is így van). Nincs fölösleges sorbanállás, hogy aztán valami undok nő közölje, hogy rossz sorba álltál, "kettes ablak". Tökéletes számítógépes rendszerük van, amiben mindent azonnal látnak, így aztán 2 percnél többet még nem töltöttem egy ügyintézőnél sem. Egy gyors adatellenőrzés, medicare kártya, aztán már pötyögi is be a számla adatait a gépbe, és már fizeti is a visszajárót. Mindezt vidáman, és amikor megköszönöm, mosolyogva "My pleasure. Have a nice day"-jel köszön el. Elképesztő, én nem tudom, mit szednek, de egyetlen fásult, bunkó ügyintéző sincs köztük.

Ja, a hozzáállásról még egy történet: a gyerek miatt jár nekünk "családi pótlék" a Centrelinktől, így őket is értesítettem a címváltozásról. Elég lett volna telefonon, de épp arra volt dolgom, úgyhogy személyesen mentem be. Csak a címváltozást szerettem volna bejelenteni, de az ügyintéző alapos volt; nézte a monitort és egyszer csak megkérdezte: lehetséges, hogy mi nem igényeltünk eddig albérleti támogatást? Mert jár ugye a family allowance, és a rendszer szerint ő azt látja, hogy ez is járt volna. Nyomban nyitott is nekünk egy új aktát, és kaptam két nyomtatványt, hogy ezt kitöltve juttassuk vissza hozzájuk, és az elmúlt 1 évre visszamenőleg ki fogják fizetni. Rend a lelke mindennek... Egy pénteki napon vittem be a kitöltött papírokat, és hétfőn sűrűn elnézést kérve telefonáltak a Centrelinkből, hogy rendszerhiba miatt sajnos csak szerdán lesz a számlánkon a pénz. Az a pénz, amiről mellesleg én a mai napig nem is tudnék, ha az ő ügyintézőjük nem szólt volna róla és nem tukmálta volna rám, hogy hadd fizessenek már... Most komolyan, ilyen létezik??? És igen. Szerdán meg is érkezett az összeg.

Na de visszakanyarodva az eredeti témához, délelőtt csörgött a mobilom. Későn értem oda, nézem ki hívott: ismeretlen vonalas szám. Az első gondolatom az volt, hogy úristen, csak ne Dr. Banky rendelője legyen az - de addigra már csörgött a vonalas telefon. Egy kedves női hang volt a vonal végén, aki velem akart beszélni, Dr. Banky rendelőjéből. Na, akkor azt hittem, mindjárt elájulok, mivel alig 48 órája vették le az anyajegyeket és azt mondták, két hét múlva kapom meg a szövettant, mi másért hívna ilyen korán, ha nem azért, mert baj van. Még akkor is reszkettem, amikor már letettük a telefont, pedig az asszisztens csak azért hívott, hogy megmondja, nem kell aggódnom, már meg is van a szövettan és egyik sem melanóma és mindkettő épen, teljesen el lett távolítva, úgyhogy ezekből már nem is lesz bőrrák. Várnak október 7-én a varratszedésre. Gyorsaság, odafigyelés, emberség. Nekem tetszik.

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

Örülök, hogy minden rendben! Rajtam is rengeteg anyajegy van - kis túlzással egyáltalán nem mehetnék napra... na de ki bírja azt ki? :)
Olyan jó volt olvasni a bejegyzésed, és hihetetlen, hogy ilyen különböző világban élünk! Kár, hogy itt Magyarországon az emberek ritkán "dobnak" oda a másiknak egy mosolyt! Pedig sokat jelentene!
Jó, hogy kint vagytok; egy szebb és jobb világban; a mosoly és a nyugalom kontinensén! :)))

Üdv,
Eni (Szalma család)

Józsi írta...

Álmaimban mindig ilyen világról álmodok...de a reggel mindig Magyarországon ér...egy másik világban...de már nem sokáig!

Zsuzsanna írta...

A bőrgyógyász mondjuk nem cicózott... Persze ez lenne a normális, hogy a gyanús anyajegyeket még azelőtt eltávolítsák, hogy a beteg belehal a melanomába... Nem pedig az, hogy most 2036-ra kapsz egy időpontot műtétre... Ha szerencséd van, megéred. És hogy 2 nap múlva felhívtak... Eleve, hogy felhívnak. Felhívnak azért, hogy nem felejtetted-e el, hogy mész-e, aztán az eredmény... Hogy ők felemelik a kagylót temiattad? Hihetetlen. Itt örülhetsz ugye, ha véletlenül felveszik a telefont, ha hívod őket... Aztán annak is örülhetsz, ha véletlenül megmondják az eredményt is...

Hella&Krisz&csajok írta...

Szia,

Örülök, hogy nincs semmi gond. Mi Grétivel ma voltunk a szemészeten, mert kötőhártya gyuszit kapott. A vizsgálóban egyszerre többen voltunk. Egy kislány szemgyulladással jött. Végig olvastatták vele a számos táblát az egyéb vizsgálatok mellett. Amikor a nagymama megkérdezte, hogy szemüveg kell e majd a kislánynak, közölték vele, hogy erre nem áll módjukban válaszolni, mert a kislány a gyulladt szeme miatt most sürgősségi ellátásban részesül és kérjenek időpontot a szem bemérésére... Ha már egyszer letesztelték, és ha már amúgy is ott van, miből állt volna teljeskörűen kiszolgálni?

Jó, hogy vannak helyek, ahol ez máshogy működik!

Alexandra írta...

Az egészségügy tényleg ilyen flottul megy itt, Ausztráliában.

Ezt az oldalt a melanomáról ajánlom figyelmedbe:
http://www.tenyek-tevhitek.hu/melanoma-a-kozegeszsegugy-kedvenc-rogeszmje.htm

Először járok a blogotokon, tetszik, máskor is jövök.

Üdv,
Alexandra Sydneyből

Ui: Szép a házatok, a pókoktól meg én is irtózom. Néhány ronda, szőrös példánnyal már találkoztam, de egyik sem volt ilyen kis "édes, anyatigris" - nem érték meg, hogy anyák legyenek.

Névtelen írta...

Szia Ági!

Bocs, hogy nem olvastam mostanában a blogotokat, most is csak futva 1-2 mondatot, meg képet. Gratulálok a házhoz, nagyon szép.
Tulajdonképpen a nyelvvizsgáról szerettem volna eszmecserét folytatni Veletek. Csak most nem találom az e-mail címed, csak egy régit, még Mo-ról írtál az info@aussie.hu-ra.
Megadod? csaba_bari@yahoo.com.au-ra írj! Thx!

Agi írta...

Köszi mindenkinek a hozzászólásokat, Alexandrának a cikket is!
Csaba: emailcím ment :o)