2009. április 15., szerda

A 12 Apostol

Ismét mozgalmas napok vannak mögöttünk :o) Először is, a hosszú hétvégén ellátogattunk végre a híres Apostolokhoz.
A Great Ocean Road (GOR) 243 km hosszan kanyarog Victoriában, az óceán mentén Torquay és Warrnambool városa között. Az út ötlete már 1864-ben felmerült, de csak 1919-ben kezdődtek a munkálatok, mellyel egyben munkát adtak a háborúból visszatért katonáknak. Az 1932-ben átadott utat 3000 katona építette, háborús emlékműként az I. Világháborúban elesett bajtársaik tiszteletére. Már magán az úton autózni is nagy élmény, annyira szép helyeken megy át. Rengeteg természeti szépség várja az ide látogatót, erdők, kirándulóhelyek, vadon élő koalák, kilátók, vízesések, hosszan elnyúló csodaszép tengerpartok, kedves kis városkák. A GOR mentén találhatóak a híres mészkő és homokkő sziklaóriások is, amiket helikoptertúra keretében is meg lehet csodálni.
A csodaszép Lorne városkában álltunk meg először hosszabb időre, következő megállónk természetesen már a 12 Apostol volt. A látvány egyszerűen lenyűgöző, egyes sziklák magassága a 70 métert is eléri. A sziklaformációk eredeti neve "Sow and Piglets" volt (anyadisznó és a kismalacok). A Lord Ard szurdok melletti Muttonbird Island volt az "anyadisznó" és a kisebb sziklaoszlopok voltak a "kismalacok". Az 1950-es években változtatták meg a nevet a sokkal előkelőbb "12 Apostol"-ra (The Twelve Apostles), hogy még vonzóbbá tegyék a turisták számára, bár akkor már csak 9 Apostol állt. Az erózió sajnos őket sem kíméli, utoljára 2005-ben omlott össze egy 50 méter magas Apostol, ezzel 8-ra csökkentve számukat:


Az egész hely profin ki lett építve a folyamatos turistaözön számára, hatalmas parkoló, szép gyalogutak, modern Visitor Centre, vagy 10-10 (tiszta!) női és ffi mosdóval, pelenkázóval, stb - és mindez teljesen ingyenes, az Apostoloknál sem szednek belépődíjat. Többször megdöbbentem már egyébként ezen, hogy mennyi minden van itt teljesen ingyen, amin egyébként vagyonokat kaszálhatnának. Fotók ebben az albumban, de párat ide is felteszek:


Azok az apró pontok a szikla tetején mind turisták:

Milu is jól érezte magát :o)


Érdemes megállni a London Arch-nál is, amit korábban "London Bridge"-nek hívtak (és hívják sokan még ma is), mert így nézett ki:

1990. januárjában aztán váratlanul a part felőli ív összeomlott, ráadásul épp turisták voltak rajta. Szerencsére senki sem sérült meg, de két turista a túlsó részen ragadt, őket helikopterrel mentették ki.


Ami biztos: egy nap egyszerűen nem elég minden szépség felfedezésére a GOR mentén, rengeteg mindent nem láttunk, úgyhogy mindenképp vissza fogunk még menni.

Másnap pedig a hegyekbe mentünk kirándulni barátaink invitálására, egész pontosan a SkyHigh-hoz. Fantasztikus kilátás nyílik innen, szinte egész Melbourne-re rálátni. Gyönyörű, zöld, parkokkal teli kertváros az egész, amiből csak a CBD felhőkarcolói emelkednek ki (érdemes megnézni a hivatalos honlapon a fotókat)
A hét 7 napján nyitva vannak, az éjszakai látvány miatt este 10-ig, péntek-szombatonként ennél is tovább. Esküvőket is gyakran szerveznek ide, a ceremónia lehet a külső legfelső teraszos részen, vagy akár a hangulatos "secret garden"-ben. Van étterem és bisztró rész is, és szép kertek, erdei kirándulóutak. A gyerekek persze a labirintust (skyhigh maze) élvezték a legjobban. Nagyon klassz volt, rengeteg zsákutcával, trükkökkel, még mi is élveztük. Négy szép kis kert van kialakítva a labirintusban (Japanese Garden, Butterfly Garden, Maple Tree, Fountain), ezeket kell megtalálni. Kapott mindenki egy-egy "útlevelet", ebbe kell pecsételni az ellenőrző pontokon. Aki mind a 4 pecsétet összegyűjti a titkos kertekből, az a végén kap egy kitűzőt :o) (Az útlevél másik oldala pedig egy oklevél, ahová majd a gyerek neve kerül, és hogy sikeresen teljesítette a labirintus kihívásait, és "Maze Master" lett :o)) 
Pár kép:
Hátul, az az alig látszó, romoknak tűnő kis kiemelkedés a CBD :o)

A labirintusban, a második pecsétet megszerezve:

Milu a Japán Kertnél pecsétel:



Milu az óriási kívánság-fán (the wishing tree):


A kívánság-fa legendája 1900 körül kezdődött. Akkoriban még szinte átláthatatlan erdő volt végig ezen a részen, és egy 4 éves kisfiú elveszett. Az édesapja mindenfelé kereste, míg végül errefelé tévedt. Azt kívánta, bárcsak megtalálná a fiát, és ahogy átnézett a fa különleges lyukán, hirtelen meglátta a kisfiút. A helyi legenda szerint ha nagyon vágysz valamire és átnézel a varázslatos lyukon, a kívánságod valóra válik. Kívántam :o)

De voltak még más érdekességek is, gyönyörű kertek, kis hidak, tó, patak, mindenféle. Van itt egy csodaszép faragott fa is (The Australiana Tree):

Volt vetélkedő is a gyerekeknek, mindenféle feladatokkal. Voltak üvegek, amikre karikát lehetett dobni, meg babzsákkal kellett eltalálni papírpoharakat, meg pingponglabdával kellett beletalálni poharakba, amikben különböző kis ajándékok voltak (pl. lufi, marshmallow stb.). Milu alig 3 évesen hihetetlen eredményt produkált: a karikákat rádobta az üvegek nyakára, a 3 pingponglabdás próbálkozásból mind a 3x beletalált a labdával egy-egy pohárba, és a babzsákokkal is hiba nélkül leverte a poharakat. Egy csomó ajándékot kapott :o))
Ügyességi dolgokban tehát továbbra is kiemelkedő a srác, ha beszédben egyelőre nem is... (nagyon lelkesen dumál már 2 éves kora óta, de a kiejtésén még bőven van mit csiszolni)
Többi kép itt.

4 megjegyzés:

Betti & Gyula írta...

Kedves Kis Tündérjeink!

Fájó szívvel néztük végig a fantasztikusan szép képsorozatotokat!
Hiányoztok nagyon és Billék is! Remélem azért a lemaradásunk behozható még élmény téren!
A képek láttán azonnal mennénk vissza, hogy újra együtt kirándulhassunk!
Ezer puszi Nektek!
Betti, Gyula

Névtelen írta...

Uhhh, Milu, hogy fejlődik! Lassan utoléri apát! :)
Nagyon szép helyeken jártatok, csak a tekiket hiányolom! ;)

Taskó

Molnár Ágnes írta...

Helló,
Olvaslak ám titeket mindig, és még mos is könnyezik a szemem úgy hiányoztok, de ezek a képek, és írások, tudom, hogy nagyon jól érzitek ott magatokat,
Millió Puszi
Ági,

Judit írta...

Szép lehetett nagyon, gyönyörűek a képek is! Milu valóban tök sokat nőtt, egyre férfiasabbak a vonásai... :)