Arwen elköltözött

Szombattól hétfőig Csehországban voltunk a barátainknál. Egy orvos házaspár és a 10 éves kisfiuk, fantasztikus emberek, nagyon szeretünk náluk lenni, velük lenni. Már 5. éve járunk hozzájuk, évente kb. 1-3-szor, de ők is meglátogattak már minket. Mindig Arwennel mentünk, és ő is mindig azonnal otthon érezte magát náluk.

Korábban írtam a blogra, hogy Arwent mindenképp szeretnénk kivinni magunkkal Ausztráliába. Ez persze azóta sem változott, viszont végül nem mertük most azonnal meglépni ezt. A kiutaztatás, a vértesztek, a karantén szabályaival tisztában vagyok; az azonban, hogy kint mennyi idő alatt találnánk kutyával albérletet, nyilván csak kint derülne ki. Igyekeztem ennek is alaposan utánajárni, felvettem a kapcsolatot kint élő tenyésztővel, klubelnökkel, még ingatlanosokkal is; de ez annyi mindentől függhet, mi pedig egy gyerekkel már nem merjük ezt megkockáztatni. Igen nehéz albérletet találni, gyakran 2-3 hónap is kellhet hozzá. Hatalmas, gyakran akár negyvenszeres (!) a túljelentkezés az ingatlanokra, a tulajdonos bőven válogathat a jelentkezők közül, nekünk pedig nincs ausztrál előéletünk (viszont van egy pici gyerekünk, akitől tarthatnak, hogy mondjuk kilöttyint ezt-azt a szőnyegre, vagy netalántán a falra is rajzolgatna stb...), egyszerűen nem akarjuk, hogy a házbérlési esélyünk a nulla alá kerüljön, csak mert még kutyát is viszünk.
Ezért döntöttünk úgy, hogy amíg saját ingatlant nem tudunk venni (banki hitel segítségével persze), Arwent a barátaink gondjaira bízzuk. Náluk aztán tényleg a létező legjobb helyen van, a kutyáik teljes értékű családtagok. A cseh-lengyel határnál laknak, gyönyörű hegyvidékes részen, álomszép házban (egyszerűen imádok náluk lenni, annyira kuckós és otthonos, teljesen az én ízlésem szerint, kívül-belül :o), fantasztikus kerttel, mellette patakkal, csönd, nyugalom, jó levegő... Kifejezetten rossz volt, hogy haza kellett jönnünk.

Azért vittük el őt már most, mert közben meghirdettük az autónkat, és ki tudja, mikor viszik el.
Arwen jól van, amióta eljöttünk, napi kapcsolatban vagyunk Michallal. De azt tudtuk is, hogy Arwennel semmi gond nem lesz, ő mindenkivel kedves, mindenkivel jól kijön, és amúgy is inkább konfliktuskerülő típus. Szerencsére az ő kutyáik is hamar befogadták, semmi probléma nem volt. Persze azért hiányzunk neki, ez egyértelmű volt a búcsúzkodásnál is, és gondolom azóta is várja, hogy érte menjünk, hiszen egyetlen 2 hetes külföldi nyaralást kivéve eddig még soha nem váltunk el. Úgyhogy most még több szeretetet kap, pont most írta Michal, hogy ma este már Tomik szobájában aludt, az ágya végében :o)
Ha már nem lehet velem, legalább tényleg igazán szuper helyen van, és ez is csak ideiglenes, nemsokára újra együtt leszünk :o)

Fotók Arwenről, a hétvégéről itt

Visszaszámlálááás!

Először is nagyon szépen köszönjük MINDENKINEK a kedves hozzászólásokat, gratulációkat, emaileket! :o) Tényleg jólesik, hogy ennyien szurkolnak nekünk (P.Dávid: próbáltam válaszolni az emailedre, de visszadobja!)

A leggyakoribb kérdésekre itt is válaszolnék: nem, nem kaptunk értesítőt, hogy lenne case officerünk és a munkahelyi referenciákat sem ellenőrizték (ami azért elég ritka. Sőt, gyakran nem is csak telefonon csekkolnak, hanem személyesen is megjelennek).
Mi még csak a case officerre vártunk, aki aztán majd pár hét/hónap alatt eldönti, bekér-e valami hiánypótlást, rendben van-e az anyagunk, és még csak utána jöttek volna a munkahelyi referenciák ellenőrzései.. így viszont jelentős időt megspóroltak nekünk és most határtalan a boldogságunk :o)) Azért egész más érzés így felébredni reggelente, hogy már megvan a vízumunk, és végre tudunk tervezni is.
Szerintünk mégis a rákérdezés segíthetett, ami miatt talán valahogy feljebb került az aktánk.

Ma 10.20-ra volt időpontunk az Ausztrál Nagykövetségre, ahol az útleveleinkbe is bekerültek a szép rózsaszín-narancssárga állandó lakosi vízumok :o)))
2007. augusztus 22-én érkezett be a vízumkérelmünk és 2008. július 22-én került be végül a vízum az útlevelünkbe - egész pontosan 11 hónap (szakmaelismertetéssel és annak előkészületeivel összesen úgy 16,5 hónap volt)

2009. január 31-ig kell belépnünk Ausztráliába (ez a dátum mindig az orvosi vizsgálat időpontjától függ, onnantól számítva 1 év) A vízum 5 évig érvényes, 2013. július 11-ig korlátlanul léphetünk ki-be Ausztráliába (utána resident return visa-t kell igényelni, de hát arra nem lesz szükség, mert remélhetőleg akkorra már ausztrál állampolgárok is leszünk :o)

Az ügyintézés teljesen ingyenes volt (ill. inkább úgy mondom, belefért ez is a 2060 dolláros vízumdíjba :o), és még egy nagyon-nagyon jó, igen vaskos kiadványt is kaptunk: "The Australian Immigration Book", 2008-as, 240 oldalas kiadvány, elképesztő fotókkal és nagyon hasznos információkkal (pl. business & investment opportunities)
Minden Ausztráliába vágyónak csak ajánlani tudom; ha valakit komolyan érdekel, akkor az Ausztrál Nagykövetségen kérhet egy ingyenes példányt!


Miután megkaptuk a grant letter-t, elkezdtük intézni a repjegyeket is. Szerencsére van egy nagyon jó barátunk, aki mellesleg már hosszú évek óta repjegyes az Air-Port Travel-nél és minden túlzás nélkül állíthatom, hogy a szakma istene :o) Balázsban olyan szinten megbízom, hogy én magam egyetlen légitársaság oldalán sem jártam, egy árajánlatot sem kértem - tudtam, hogy ő megtalálja nekünk a létező legjobb kombinációt és a legjobb áron, vérprofi a srác (és nagyon jó fej :o)
Szóval ha valaki repjegykeresgélés előtt áll, Varga Balázst nagyon tudom ajánlani! (amióta csak ismerjük, az összes utunkat vele szerveztetjük és az ismerőseink is)
Egyedül az IOM-nek (International Organization for Migration) dobtam egy árajánlatkérő emailt, mert ez Balázs körein kívül esik: az IOM, ahogy a neve is mutatja, direkt a kivándorlókat segíti pl. azzal, hogy kedvezményes repjegyet tudnak szerezni (csakis a vízum birtokában!)
A többiek blogjaiból kiderül, hogy voltak, akik anno őket választották - sokan viszont nem, mert gyakran annyival drágább volt, mint egy sima jegy, hogy még úgy sem érte meg az árkülönbség, hogy IOM jeggyel nem a hagyományos 20, hanem 40 kg-ot lehet felvinni a gépre fejenként.

Balázs már a grant letter napján átlőtte emailen az akkori legjobb árú repjegyet (Bp-Frankfurt-Hongkong-Melbourne útvonalon), aztán végül mégis az IOM-et választottuk, aki drágább volt ugyan (pláne, hogy nekik még kell fizetnünk fejenként 13.500 Ft ügyintézési díjat), viszont a fejenként 40 kg baggage allowance azért az nem mindegy. Balázs is rábólintott, azt mondta, hogy ezekkel a kondíciókkal ez a tuti nyerő, nem is kérdés.

Nem húzom tovább: ma az IOM irodájában lefoglaltuk a repjegyeinket 2008. szeptember 9-re, azóta már át is utaltam nekik a teljes összeget: 514.315 Ft lett a vége hármunknak, illetékekkel, ügyintézési díjakkal, 3 x 40 kg csomag-kerettel. One way :o)) (Bácskai Ági egyből el is kezdte énekelni, hogy "one way ticket, one way ticket..." :oDD
Elméletileg IOM jegy csak a kivándorlóknak van, viszont most az irodában direkt rákérdeztünk és azt mondták, hogy tanulóvízumosok jelentkezését is elfogadják (legalább fél éves kint tartózkodás kell, a vízumot pedig be kell mutatni)

Az útvonalunk a következő lesz: Bécs-London-Melbourne (egy technikai leszállással Hongkongban - igen, tudom, húzós lesz)
Balázs rögtön átküldte nekünk a foglalásunk részleteit (igen, az IOM-nél foglaltuk, de ők csak 2 rövidke sort küldtek, Balázs meg rögtön látja a rendszerében és átküldött minden részletet, még a géptípusokat is :o)

Már csak 49-et kell aludni :o)) Ahogy Teki is írta: most már ötösével fognak szaladni a napok, és tényleg... folyamatosan pörgünk és így is baromi sok elintéznivalónk van még. Meglehetősen aktív lesz a még Mo-n töltött idő, gyorsan el fog szaladni.
Melbourne-be érkezvén aztán elég kalandosan kezdünk majd, de ezt majd egy következő bejegyzésben! ;o)) Fú, már alig várjuk!!!

P.s. Bertók Zolitól pedig tegnap egy kellemes meglepetés várt a postaládánkban: csak úgy küldött nekünk egy Melbourne és egy Victoria térképet is, köszönjük szépen!! :o)

VISA GRANTED!!!!!!!!!!

Zoli még vonalban van skype-on. Még most is alig hisszük el, elmondhatatlan érzés, hatalmas boldogság és megkönnyebbülés!!! Legelső reakcióként konkrétan elbőgtem magam, de most már fülig ér a szám :o)))

Idézet a legszebb levélből amit valaha kaptunk:

Dear Mr Bertok,

VISA GRANTS

I am writing to advise that, on 11 July 2008, a decision was taken to grant Class BN Subclass 136 Skilled – Independent visas to the following applicants:

Primary Applicant: Mark V.
Family members Milan V. (10/2/2006)
Agnes V. (7/7/1976)

A sor állása

"Lord, give me patience... RIGHT NOW!!"

Ma is küldtem egy blank emailt az ASPC-nek (Adelaide Skilled Processing Centre).
aspc.processing@immi.gov.au és rövid időn belül jön rá egy automata válasz, amely tartalmazza a sorok jelenlegi állását.
Namost, a mi sorunk jelenleg 2007. június 8-nál tart. Az előző blank emailt kerek 3 hete küldtem nekik, akkor június 6-nál tartottak.
Ha ezt a veszett tempót tartják a továbbiakban is, akkor még a végén új orvosi is kell, mert a mostani 2009. február 1-én lejár. Jó lenne, ha bejönne Márknak egy angol, ír netán amerikai munka; hétvégén is megpályázott több állást, várjuk az interjúkat.

A 2007. szeptember 1. után beadott pályázatok sora is ugyanígy áll.
E-lodged: 2007. november 12. (3 hete november 10 volt)
paper lodged: 2007. szeptember 19. (3 hete is ugyanennyi volt)

Arról meg nem is beszélve, hogy van olyan ismerősünk, aki tavaly májusban pályázott először, majd látva a szeptemberi új sor vad megindulását, október közepén újra pályázott. Mindkét pályázatán rég túlhaladt már a sor hivatalosan, mégis hiába kérdeznek rá, hogy mi van már a vízumkérelmükkel, azt a választ kapják, hogy várjanak csak türelemmel.
Azért ez egy picit frusztráló. Nem nagyon, csak egy icipicit.

Hallani viszont pletykákat egy új iroda és új sor nyitásáról - ha ez igaz, akkor akik mostanság fognak még csak pályázni, már alig pár hónap alatt vízumuk lehet.

Pontok

Nem is tudom, hol kezdjem... hosszú lesz.
Hónapokkal ezelőtt bukkantunk egy érdekes esetre az austimeline-on. Az illető programozóként dolgozik már 10 éve, bár a diplomáját csak 2006-ban szerezte. A diploma és a felmutatott sok év munkatapasztalat alapján az ACS meg is adta neki a MODL-ös "Java Specialist" szakmát.
A srác (egyébként német) 2007. júliusában beadta a vízumkérelmét, majd 7 hónap várakozás után kiderült, hogy elutasították a kérelmét, mert a case officer a meglévő szakmaelismertetés ellenére nem hajlandó elfogadni a több éves szakmai tapasztalatát, csak a diploma utáni 6 hónapot, az meg ugye kevés.

Hogy ennek mi köze hozzánk? Először is, vadonatúj információ volt számunkra, hogy a case officer simán felülbírálhatja a szakmaelismerő szervezet döntését. Ha tudtuk volna, hogy ez megtörténhet, nem dőlünk lazán hátra a vízumbeadás után, hanem rágyúrunk azonnal Márk angoljára. Ugyanis ha a case officer netalántán leszedné a MODL-ért járó 15 pontunkat, akkor csak 115 maradna...
A figyelmesebb blogolvasók érthetik aggodalmunkat. Tavaly május 17-én jelent meg az ausztrália.net "bevándorlási hírek" rovatában a következő információ:

"Számítógépesek mostantól kezdve csak akkor kaphatnak hiánylistás besorolást (MODL) a szakmaelismerőtől (ACS), ha az elmúlt négy évből legalább egyet a hiánylistán szereplő speciális munkakörben töltöttek. A többi szakmára ez a megszorítás nem vonatkozik."

Mi pedig csak ezek után, május 23-án adtuk be a szakmaelismertetést. Márknak többéves SAP-s múltja van, viszont időben épp kicsúszott abból, hogy az elmúlt 4 évből tudott volna felmutatni 1-et. Ettől függetlenül augusztusban az ACS megadta a MODL-ös, "SAP specialist" szakmát.
A szakmaelismerő levélben ráadásul beszámították az elmúlt 4 évet is, amikor már NAV konzulensként dolgozott. De nem mélyültünk bele, örültünk hogy megvan és ezt már senki nem veheti el tőlünk.
Erre pár hónapja jött ez az eset, mi pedig kissé megijedtünk. Megkérdeztük az ügynökünket, aki megerősítette, hogy igen, ilyen előfordulhat, és a tuti biztos az lenne, ha Márknak meglenne minden modulból a min. 6-os szint és így lenne még 5 pontunk.

Úgyhogy áprilisban (immáron harmadjára...) ismét elment egy IELTS-re. Talán emlékeztek rá, hogy novemberben mindenből megvolt a 6-6,5, csak a writing lett 5,5.
Most erősen rágyúrtunk a writing-ra, én is elkezdtem anyagokat keresni, esszé és levél mintákat nyomtattam, saját anyagokat állítottam össze, stb. Gyakorolt a reading-re és listening-re is, és egymás közt is beszélgettünk angolul, még közvetlen a vizsga előtt is (elkísértem).
És igen, a writing bizony most először 6,5 lett, ahogy a többi is - egy kivételével... Nem hiszitek el, akkor meg a speaking-jét húzták le 5,5-re. Ő sokkal jobbnak érezte, fel sem merült benne, hogy pont a speaking-nél értékelik ennyire gyéren, amikor azzal sosem volt gondja, és az IELTS-eken is mindig megvolt belőle a 6-os. Most egy másik vizsgáztató volt, állítólag valami nagy ember, és ő csak ennyit adott, ez van. Szívás. Harmadjára is.
Sebaj, bejelentkezett a következő szabad vizsgára, majd elmentünk Egyiptomba, költöztünk stb. A vizsgára készülni nem volt ideje, az angolozás annyi volt, hogy már egy ideje angol nyelven olvassa a könyveket (és ez is sokat segít ám!)

Aztán most, amikor a tanácsot kaptuk a rákérdezésre, megkértük az ügynökünket, hogy mielőtt megsürgetnénk az ügyünket, nézzen utána legyen szíves, hogy az ACS-nél egész pontosan mikortól is volt ez a változás. Én az immi.gov.au oldalon annyit találtam, hogy a változások a General Skilled Migration programban szeptember 1-től történtek, az ez előtti pályázatok nem érintettek. A MODL-re pedig azt írta, hogy legalább 12 hónap gyakorlat kell a MODL-ös szakmában "or one that is closely related"
Ez is érdekes volt... hogy lehet, hogy az ACS-nél volt változás, de azért adták meg, mert gyakorlatilag ugyanúgy vállalatirányítási rendszer bevezetésével, testreszabásával foglalkozik most is, csak már egy másikkal? Mindegy, megkértük az ügynökünket, nézzen utána. Ugyanis ha az ausztrália.netes info volt téves a dátumot illetően és csak szeptembertől érvényes ez a változás is, akkor nincs az a case officer aki beleköthetne a MODL-ünkbe és fölöslegesen idegeskedünk és vergődünk a 6-os IELTS-ért.

Na de nem is húzom tovább: kiderült, hogy az ausztrália.net-en lévő információ volt félrevezető, ugyanis nem tavaly májustól, hanem csak tavaly szeptember 1-től van érvényben az az "additional requirement", hogy a 12 hónap gyakorlatot az elmúlt 48 hónapból kell felmutatni.
Úgyhogy elméletileg kikezdhetetlen 130 pontunk van.

A nyelvvizsga díja már be volt fizetve, lemondani nem lehetett, szóval elment rá. Immáron halálnyugodtan, mivel nem oszt nem szoroz az eredmény. (egyetlen tesztet sem csinált előtte, ennyire készületlenül még sosem ment ielts-re, de azért én titkon persze nagyon bíztam a mindenből 6-osban... hiszen eddig is csak fél ponton múlt, mindig egy modulból)
Pénteken pedig megtudtuk az eredményeket is. Nem hiszitek el... :

Listening: 6,5
Reading: 7,5
Writing: 5,5
Speaking: 8
Overall Band Score: 7

Nnna? Kissé vegyesek az érzelmeim, mert egyrészt nyilván teljesen odavagyok, hogy ennyire szép eredményeket ért el; másrészt viszont megüt a guta és képtelen vagyok elfogadni, hogy ez így teljesen normális és korrekt. Mindig csak fél pont, mindig egy modulból... Ez már a negyedik vizsgája volt! Összesen (az elején a 3 hetes, alig pár órás tanfolyammal együtt ) 220.000 forint...
A múltkor 6,5 lett a writing-ja, ami most csak 5,5. A múltkor a speakingje lett 5,5, ami most 8...
Nyilvánvalóan nem romlott writing-ből 1 egész szintet másfél hónap alatt, ahogy speakingből sem lett jobb 2,5 szinttel. Ez az IELTS sajátossága, nem tudok mást mondani.
A múltkor a szóbelin nagyon alulértékelték, most viszont egy ausztrál nő vizsgáztatta, aki gyönyörűen beszélt, mindent lehetett érteni és tök jól elcsevegtek, Márk még vizsga után is kifaggatta kicsit Ausztráliáról. Ő volt aznap az utolsó szóbeliző, úgyhogy volt egy kis idő beszélgetni. Nagyon rendes volt tőle az a 8-as eredmény, annak meg külön örülünk, hogy egy ausztráltól kapta ezt.
Egyre jobb különben angolból, pár hete egy nyelvsulit is elkezdett, heti 5 x 4 órában nyomja. 80%-ra írta meg a szintfelmérőt, és a csoportjában is messze a legjobb. A leckéit is mindig megírja; látom rajta, hogy most először eljutott egy olyan szintre, ahol már élvezi az angolozást. (ő egyébként mindig is németes volt)
Hívják néha fejvadászok Írországból és Angliából és én is megfigyeltem, hogy már egyre jobban és folyékonyabban beszél.

Írtunk egyébként a BC-nek egy méltányossági kérelmet a korábbi sorozatos nyamvadt fél pontos elcsúszásokra, az előző vizsgán bőven meglévő writing-ra és a mostani szép eredményekre hivatkozva, de lepattant róluk. Fellebbezni pedig nem érdemes; azt mondták, hogy eddig egyetlen esetet tudnak, ahol fellebbezésnél magasabb pontot adtak végül és mivel ezt a writing-et már kétszer is ellenőrizték (állítólag ezt mindig megteszik, ha láványosan jobb a többi eredmény), gyakorlatilag eleve esélytelenek vagyunk. Amúgy valami 40 angol fontba kerül és 5 hét múlva van eredmény.
Az a baj, hogy első kézből hallottam olyan esetről, ahol az illető már eleve magas szintű angol tudással került az USA-ba, ahol aztán 8 évet élt és dolgozott. Az IELTS-re nemrég - érthető módon - mindenből 8,5-öt kapott, a writing-ra viszont mindössze sima 5-öt! Igen, röhej! Kikérni, megnézni pedig nem engedik.
8,5-ös szilárd tudással ha akarna sem tudna senki 5-ös writing-et irni, ilyen egyszerűen NEM létezik!! (ráadásul olvasom az angol nyelvű blogjukat, és a legrosszabb indulattal sem kezdődhetne mással az eredmény, mint 8-as...)
De ismerek olyan esetet is, ahol 2 egymást követő, 2 különböző országban letett nyelvvizsgán, mindössze 2 hét különbséggel 2 szintnyi különbségek voltak...

Eddig is meglehetősen lesújtó véleménnyel voltam erről a vizsgáról, mostanra meg aztán még inkább. Ja, és ha valaki esetleg nem tudná; a 6,5-ös IELTS átlagot már felsőfokú nyelvvizsgaként lehet itthon honosítani, 5.0-ás átlagot pedig középfokként!! (és mindössze 3,5-ös átlag az alsó határ alapfokra honosításnál...) Jó ég... nem kicsit van túlértékelve az egész, konkrétan több szinttel.
Sokan szidják a Rigós nyelvvizsgarendszert, de az én szememben még mindig az az etalon az itthon megszerezhető nyelvvizsgák közül, az legalább tényleg mérce és van értéke, ezerszer inkább a valós szintet mutatja.
Ez persze mind csak az én véleményem, az én tapasztalatom (ami - úgy érzem - azért van némi; eleget készültem életemben Rigós közép- ill. felsőfokú nyelvvizsgára, jól ismerem a különböző szintek követelményeit; és pár egynyelvű vizsgát is, most már az IELTS-et is.)
Márknak egyébként megvan angolból a rigós közép szóbelije, az írásbeliről pár ponttal lecsúszott. Ez még 2003-ban volt, azóta - egész mostanáig - nem használta a nyelvet.

A várakozásban egyébként a héten már 10,5 hónapnál tartunk. Úgy, hogy eddig gyakorlatilag semmi nem történt, és még csak case officer-nek sincs nyoma. Reménykedtünk benne, hogy most a pénzügyi év végével talán történik valami, de nem...
Már az előző pénzügyi évben is több ezer fővel emelték a keretet, ebben a pénzügyi évben pedig egyenesen a duplájára emelték, már 300 000 a bevándorlási létszám.
Közben viszont folytatódnak az elbocsátások a Bevándorlási Hivatalban, többszáz embertől váltak/válnak meg. Az ausztrália.net-en is fent van, hogy a Bevándorlási hivatal jelenlegi mérete és munkaüteme mellett lehetetlen feladatnak látszik teljesíteni a keretet. (na igen)

A kedvencem, hogy az utóbbi pár hónapban már szinte naponta kapunk rácsodálkozásokat a környezetünkből: "Ti még mindig itt?" "Nem úgy volt, hogy...?" "...és biztos, hogy normális, hogy ennyit kell várni?" "de azért meglesz a vízum?"
Pont mint amikor terhes voltam és túlhordtam Milut. Sorozatosan jöttek a telefonok, emailek: "ó, Te még mindig egyben?" Ha meg esetleg én hívtam valakit: "úristen, szülsz???"
Persze azért nem pont ugyanaz a két eset. Ott legalább lehetett tudni (+/- 1 hét), mikor lesz vége.
A blogra egyébként nagyon sok mindent nem írok meg; csak a közvetlen környezet és pár blog-barát tudja, milyen a helyzetünk most, miken megyünk keresztül, milyen mindennapok és döntések előtt állunk. Életünk egyik legnehezebb időszaka, és nem pusztán a vízumra várás miatt, hanem amiket ez okoz.
De ez is csak megerősít, nemigaz? Reméljük, hogy nemsokára már tényleg csak egy rossz emlék lesz ez a pár hónap és megejthetjük azt a koccintást Kriszékkel (és a többiekkel is persze) :o)