2008. október 27., hétfő

Friss fotók és kevésbé frissek

Egyre jobban kezdünk belerázódni új életünkbe :o) hétköznapokon Márk dolgozik és rendszerint későn ér csak haza, hétvégeken viszont végig együtt vagyunk, és az annyira jó!

Hétvégén is reggel 7 körül kelünk, hogy minél több minden beleférjen az időnkbe.
Szombaton a hitelkártyámat intéztük a közeli bankfiókban, aztán a Good Guys-ban megvettük a hőn áhított turmixgépet és egy konyhai robotgépet is, onnan pedig átmentünk a Chadstone megabevásárlókomplexumba, ahol először is megvettük a számítógépet (és végre olyat, amilyet Márk mindig is szeretett volna), aztán a Toys'R'us-ban vettünk Milunak szép új ágyat, pár játékot, egyebeket, a K-mart-ban meg egy homokozó-pancsoló teknőt, óriás markolót, ezt-azt. Vasárnap is folytattuk a vásárlást, ezúttal az IKEA-t jártuk be.

Egy új háztartás kialakítása nyilván mindenképp sokba kerül, de amit csak tudunk, megteszünk, hogy mindig nagyon átgondoltan, odafigyelve vásároljunk.
Mindig vannak akciók, ezeket nagyon érdemes figyelni, készülni rá (pl. Milu ágyát is így vettük, az ebay-en sem kaptam volna meg ezt a minőséget olcsóbban; most 99 dollár volt az amúgy 250 dolláros ágy) De így vettük az összes elektromos berendezésünket is: a katalógusok, internet alapján, ill. többszörös személyes szemrevételezés során elég jól feltérképeztem a termékpalettát és az árakat, úgyhogy mire hétvégén Márkkal elmentünk vásárolni, egy röpke délelőtt alatt végeztünk és baromi sokat spóroltunk (ami persze nagyrészt Bill tippjének köszönhető; hiába, egy született ausztrál olyan helyeket is ismer, amiket mi magunktól valszeg évek múlva sem...)
Árkedvezményt kapni pedig szinte minden esetben lehet, gyakran az eleve akciós árból is. Roppant egyszerű: simán csak fel kell tenni a kérdést - "kp fizetés esetén van-e esetleg valami kedvezmény", ugyanazzal az arckifejezéssel, mintha csak azt kérdeznénk, létezik-e a termék más színben is.
A kp itt eleve nagy úr; azt vettük észre, hogy az ausztrálok jó részének bizony nincsenek megtakarításai, egyik hétről a másikra élnek, ahogy épp fizetést kapnak. Van 5 bankkártyájuk, és a hatodikat azért kérik a banktól, hogy a másik 5 adósságait abból tudják törleszteni.

A vásárlásokon kívül még némi kirándulás is belefér a hétvégéinkbe, mindkét napra. Fényképező sajnos nem mindig volt nálam, de azért vannak új fotók, meg találtam régebbről még nem publikáltakat is, úgyhogy most sokat feltöltöttem ebbe az albumba, meg párat ebbe is.
Voltunk pingvinnézőben Philip Island-en (ott speciel nem is lehetett fotózni), meg Churchill Island-en (Zsunak és Orsikának tudom, hogy tetszene; én is odáig voltam az 1800-as években épült házakért és berendezéseikért), koalanézőben, meg a St. Kilda botanic garden-ben is.



Én pedig Miluval voltam orvosnál is, ahol megkezdtük az ausztrál oltási rendhez történő felzárkózást. 2 oltást is kapott (egyet-egyet mindkét combjába), egy hepatitis és egy agyhártyagyulladás ellenit. 6 hét múlva kap még 2-t, aztán rá 6 hónapra még 2-t, és hipp-hopp máris teljes jogú tagja lehet bármely gyerekközösségnek :o) Illetve kaptam némi házi feladatot is, mert az oltási könyv alapján a dokinak nem volt teljesen egyértelmű, hogy egész pontosan miket fedett le a 2/3/4 és 18. havi oltása; úgyhogy írok majd az otthoni gyerekorvosunknak és megkérdezem.

Érdekesség még, hogy amióta itt lakunk, 2 inspection is volt a házban. Na nem azért, mert nem bíznak bennünk, és félnek, hogy pár hét alatt is leamortizáljuk a kérót, hanem kiderült, hogy a házat megvette egy befektető (aki külön örül, hogy 1 évre már van is fix lakója); úgyhogy először egy pre-purchase inspector bácsi jött múlt héten (az ingatlanügynök kíséretében), hogy a ház pontos állapotát, hibáit felmérje a megbízójának, ma reggel pedig a banktól jött egy fickó, hogy felmérje az ingatlan értékét (a hitelhez). Reggel 9-et beszéltünk meg, ehhez képest Gary majdnem fél órával előtte már itt állt az ajtóban - persze nem mintha nem lenne tökmindegy, a házat folyamatosan rendben tartjuk, nem kell rendetlenség miatt szégyenkeznünk.

A múlt heti Mr. Inspector (a névjegykártyáján ez van :o) bácsi volt az első sokkoló élményem a nyelvvel kapcsolatban - csak nagyon halvány sejtéseim voltak, hogy vajon miről is beszél. Olyan 60-as, ősz szakállú papa volt, és szinte semmit nem értettem abból, amit mondott vagy kérdezett, iszonyat érzés volt. Ilyesmi történt egyszer az egyik hentesnél is, ahol csak a rutin mentett meg; ott ugye azért ki lehetett következtetni, miket kérdez, úgyhogy vakon, de azonnal válaszoltam (igen, bőr nélküli csirkemellet kérek és igen, nem baj, ha több egy kicsit), alig pár másodperc volt, kívülállónak akár úgy is tűnhetett, hogy minden fitti volt, laza párbeszédet hallhatott.
Elég szélsőséges, mert általában azért 70-100%-ban értem az embereket (ők szerencsére 100%-ban értenek engem), de ez a szám akár 10%-ra is leeshet, embere válogatja.
Szóval azért bőven van még mit tanulnom, de legalább lelkesedésből nincs hiány :o)

6 megjegyzés:

Judit írta...

Ne aggódj, biztosan hamar belerázódsz az ausztrálba! :)))
Nagyon jók a képek, csak Márkot meg Téged hiányollak róluk! Tessék készítetteni családi képeket is néha lécciléccilécci! Különben odamegyek, és jól lefényképezlek pizsamában! :D

Névtelen írta...

Szuper képek, olyan jó nézni őket!
Puszi,
Bea

Névtelen írta...

Ágikám! Nagyon élvezem az írásaidat, és a fotókat, remélem nem fáradsz és sokkal többet is írsz. Mikor elolvastam merült fel bennem, hogy amikor a második kisbabád megszületik és mégis elmennél dolgozni, akkor nekem ott a helyem mint gyemekfelügyelő, mert nem csak a gyerekeket szeretem de hát egész más az élet is. Pussz Strohbach Ili

Névtelen írta...

Sziasztok!

Nagyon szép helyeken jártok! :-)) Csak így tovább!
Irigyellek Benneteket!

Szegény Márk! Későn jár haza hétköznap? :-(

Üdv: Csabi

Névtelen írta...

Tényleg jó képek! Várjuk a további érdekességeket!

Puszi!


Lacus

Csiák-Sedivy Család írta...

Sziasztok,

Nagyon jók a képek, teljesen feltöltődöm pozitív energiával, amikor olvasom a sorokat, minden nap megnézem, hogy hátha van frissítés, új képek, új élmények.

Ha Márknak bármilyen segítségre szüksége van ahhoz, hogy normális időben érjen haza, csak dobjon egy e-mailt és amiben tudok segítek (Gyula).

Puszilunk, írjatok még sokat, nagyon szeretjük olvasgatni.

Betti és Gyula