Apránként berendezkedünk

Most csak röviden, mert netünk még mindig nincs, úgyhogy azt sajna kénytelenek voltunk megoldani egyelőre magyar módra (így viszont elég silány minőségű)

Köszönöm a sok emailt, érdeklődést, szurkolást, kedves szavakat :o) A leggyakoribb kérdésekre megpróbálok gyorsan válaszolni:

Milut angolul nem tanítom, örülök ha a magyarja fejlődik; mire iskolába kerül, az angolja úgyis tökéletes lesz. Van, aki ideérkezvén már a másfél éves gyerekét is "good boy"-jal dícséri meg, és "pápá" helyett "say goodbye"-ra tanítja - nos, ennék én egyáltalán nem érzem szükségét.
Nekem egyébként Juditék kislánya, Timi az etalon, aki 4,5 éves létére úgy beszél angolul és olyan kiejtéssel, hogy leültem tőle, ráadásul mindezt a heti 3 alkalmas oviban tanulta, alig pár hónap alatt. És a két nyelvet nem keveri, ha magyarul kérdeztem, magyarul válaszolt, az esti békakeresős sétáinkon meg ha angolra váltottam, gond nélkül angolul csevegett. A másik kislány pedig Zozi, aki 7 évesen került ide Melbourne-be, és úgy 3 hónap alatt tanult meg a suliban angolul. Most 9 éves és már rég osztályelső, tele oklevéllel és dícsérettel. Imád suliba járni, és Timihez hasonlóan ő is egy nagyon kedves, kiegyensúlyozott, nyitott kislány - ehhez persze kell az a biztos, nyugodt családi háttér, ami náluk megvan - és amire én is törekszem, hogy újra megteremtsem.
Milut az elmúlt fél évben iszonyat sok változás érte, többszörös költözés, alkalmanként itt-ott alvás, ügyintézések, hivatalok járása, pakolások stb., Rá pedig sajnos szinte alig jutott idő. Ebben a korban egy gyereknek biztonságérzetet ad a napirend, a kiszámíthatóság, amiben az elmúlt időszakban nemigen lehetett része, úgyhogy igazság szerint külön örülök, hogy most végre egyedül lehetek vele, itthon, és csak rá figyelhetek. Persze, be lehetne adni rögtön egész napra Child Care-be, úgy napi 80 dollárért (és ez gyakran csak megőrzést takar, fejlesztő foglalkozások nélkül), és akkor már most munkát kereshetnék én is, de szerencsére egyáltalán nem szorulunk rá, én pedig szívesen vagyok vele itthon, és most erre szüksége is van. Majd 3 éves korától már járhat kindy-be (ez csak heti 1-2 alkalom és nem egész napos, 4 éves kortól meg heti 3 alkalom).
Társaságba így is jár, a játszótereken ausztrál gyerekek veszik körül. 13 játszóteret számoltam össze a térképen, csak a környékünkön, és ezekből jópárat már fel is fedeztünk, rengeteget sétálunk, kirándulunk. Nagyon tetszik neki ez a környezet - de hát kinek ne tetszene? Olyan utcákon sétálunk, olyan parkokban, olyan helyeken járunk, hogy álmomban sem tudnék szebbet elképzelni. És ez csak egy külső kerület a sok közül, a milliomos negyedeket még nem is láttam :o)

A kaja: igen, főzök itthon. Márk reggelivel megy el, ebédelni viszont a kollégáival szokott (úgy 7-10 dollár alkalmanként, de úgy gondolom, ez is a munkahelyi szocializáció része; úgy nem fog egyhamar beilleszkedni, ha azt mondja, "köszi fiúk, menjetek csak nélkülem, nekem csomagolt az asszony"), vacsorázni meg itthon, valami meleget. Márk egyébként nagyon jól csinálja, a vonaton is csak angol nyelvű könyvet olvas (most épp Dean R. Koontz-tól a Bad Place-t), mondván hogy jönne bele az angolba másképp, ha nem így, hogy mindent megtesz érte, hogy minél előbb fejlődjön? A munkahelyén nagyon szépen helyt áll, pedig nem kicsit van nagyon mély vízben. Állati büszke vagyok rá :o) Az első fizetését már meg is kapta (Au-ban általában hetente, kéthetente van fizetés, Márk cégénél havonta, most okt. 31-ig lett kifizetve).
A fizetése szerencsére ausztrál szemmel nézve is kiemelkedő, úgyhogy házbérléssel, rezsivel, megélhetéssel együtt bőven kijövünk hárman, még tartalékolni is tudunk.
A házbérlés árát kérdezték még sokan: ezt a házat mi heti 390 AUD-ért béreljük. Vadiúj, 4 hálószobás, 2 fürdőszobás (+ egy wc lent). Az havi 1560 dollár, gondolhatnánk, de ennél azért trükkösebb az itteni számítási mód. Valójában havi 1690-et fizetünk, ami így jön ki:
A 390-et előbb megszorozzák 52-vel (ahány hét van egy évben), majd elosztják 12-vel... Errefelé így számolják, szerencsére ezt már előre tudtuk.

Apránként egyre több mindenünk van: tegnap vettünk végre autót (1 hónapja bérlünk, és azért az nem olcsó). Egy gyönyörű, 7 éves Mazda Tribute mellett döntöttünk (kereskedőtől, 1 év teljes körű garanciával). Azonnal beleszerettünk, és olyan jó kis Ausztrália-felfedezős autó :o)

A magyar szokásokkal ellentétben azonnal elhozhattuk volna (átírással, illetékkel ($80) és minden egyébbel együtt, amit helyben rendez a kereskedő), ez azért nem történt csak meg, mert lefóliáztatjuk az üvegeket, és így csak hétfőre lesz meg.
Tegnap egyébként hatékony napunk volt, megvettük a hűtőt, mosógépet+szárítógépet, mosogatógépet, mikrót, kenyérpirítót, szendvicssütőt is :o) Meg egy tévét tegnapelőtt este.

Az első fotók a házról és a környékünkről itt találhatóak.

Ja, gyakori kérdés volt még, hogy írjam meg, mi az, ami NEM tetszik Ausztráliában. Most teljesen őszintén - bár még csak 5 hete vagyunk itt - NEM tudok ilyet mondani, eddig az égvilágon semmi negatív élményem nem volt Ausztráliával, ill. az ausztrálokkal, szokásaikkal kapcsolatban. Nagyon szeretünk itt lenni :o)
Amit nem lehet pótolni, azok az otthoni barátaink és persze a családunk - nekem ők hiányoznak, és Juditék. Jó lenne, ha sűrűbben tudnánk beszélni, persze még jobb lenne, ha itt lennének és megoszthatnánk velük is az élményeinket.