2008. október 19., vasárnap

Apránként berendezkedünk

Most csak röviden, mert netünk még mindig nincs, úgyhogy azt sajna kénytelenek voltunk megoldani egyelőre magyar módra (így viszont elég silány minőségű)

Köszönöm a sok emailt, érdeklődést, szurkolást, kedves szavakat :o) A leggyakoribb kérdésekre megpróbálok gyorsan válaszolni:

Milut angolul nem tanítom, örülök ha a magyarja fejlődik; mire iskolába kerül, az angolja úgyis tökéletes lesz. Van, aki ideérkezvén már a másfél éves gyerekét is "good boy"-jal dícséri meg, és "pápá" helyett "say goodbye"-ra tanítja - nos, ennék én egyáltalán nem érzem szükségét.
Nekem egyébként Juditék kislánya, Timi az etalon, aki 4,5 éves létére úgy beszél angolul és olyan kiejtéssel, hogy leültem tőle, ráadásul mindezt a heti 3 alkalmas oviban tanulta, alig pár hónap alatt. És a két nyelvet nem keveri, ha magyarul kérdeztem, magyarul válaszolt, az esti békakeresős sétáinkon meg ha angolra váltottam, gond nélkül angolul csevegett. A másik kislány pedig Zozi, aki 7 évesen került ide Melbourne-be, és úgy 3 hónap alatt tanult meg a suliban angolul. Most 9 éves és már rég osztályelső, tele oklevéllel és dícsérettel. Imád suliba járni, és Timihez hasonlóan ő is egy nagyon kedves, kiegyensúlyozott, nyitott kislány - ehhez persze kell az a biztos, nyugodt családi háttér, ami náluk megvan - és amire én is törekszem, hogy újra megteremtsem.
Milut az elmúlt fél évben iszonyat sok változás érte, többszörös költözés, alkalmanként itt-ott alvás, ügyintézések, hivatalok járása, pakolások stb., Rá pedig sajnos szinte alig jutott idő. Ebben a korban egy gyereknek biztonságérzetet ad a napirend, a kiszámíthatóság, amiben az elmúlt időszakban nemigen lehetett része, úgyhogy igazság szerint külön örülök, hogy most végre egyedül lehetek vele, itthon, és csak rá figyelhetek. Persze, be lehetne adni rögtön egész napra Child Care-be, úgy napi 80 dollárért (és ez gyakran csak megőrzést takar, fejlesztő foglalkozások nélkül), és akkor már most munkát kereshetnék én is, de szerencsére egyáltalán nem szorulunk rá, én pedig szívesen vagyok vele itthon, és most erre szüksége is van. Majd 3 éves korától már járhat kindy-be (ez csak heti 1-2 alkalom és nem egész napos, 4 éves kortól meg heti 3 alkalom).
Társaságba így is jár, a játszótereken ausztrál gyerekek veszik körül. 13 játszóteret számoltam össze a térképen, csak a környékünkön, és ezekből jópárat már fel is fedeztünk, rengeteget sétálunk, kirándulunk. Nagyon tetszik neki ez a környezet - de hát kinek ne tetszene? Olyan utcákon sétálunk, olyan parkokban, olyan helyeken járunk, hogy álmomban sem tudnék szebbet elképzelni. És ez csak egy külső kerület a sok közül, a milliomos negyedeket még nem is láttam :o)
A kaja: igen, főzök itthon. Márk reggelivel megy el, ebédelni viszont a kollégáival szokott (úgy 7-10 dollár alkalmanként, de úgy gondolom, ez is a munkahelyi szocializáció része; úgy nem fog egyhamar beilleszkedni, ha azt mondja, "köszi fiúk, menjetek csak nélkülem, nekem csomagolt az asszony"), vacsorázni meg itthon, valami meleget. Márk egyébként nagyon jól csinálja, a vonaton is csak angol nyelvű könyvet olvas (most épp Dean R. Koontz-tól a Bad Place-t), mondván hogy jönne bele az angolba másképp, ha nem így, hogy mindent megtesz érte, hogy minél előbb fejlődjön? A munkahelyén nagyon szépen helyt áll, pedig nem kicsit van nagyon mély vízben. Állati büszke vagyok rá :o) Az első fizetését már meg is kapta (Au-ban általában hetente, kéthetente van fizetés, Márk cégénél havonta, most okt. 31-ig lett kifizetve).
A fizetése szerencsére ausztrál szemmel nézve is kiemelkedő, úgyhogy házbérléssel, rezsivel, megélhetéssel együtt bőven kijövünk hárman, még tartalékolni is tudunk.
A házbérlés árát kérdezték még sokan: ezt a házat mi heti 390 AUD-ért béreljük. Vadiúj, 4 hálószobás, 2 fürdőszobás (+ egy wc lent). Az havi 1560 dollár, gondolhatnánk, de ennél azért trükkösebb az itteni számítási mód. Valójában havi 1690-et fizetünk, ami így jön ki:
A 390-et előbb megszorozzák 52-vel (ahány hét van egy évben), majd elosztják 12-vel... Errefelé így számolják, szerencsére ezt már előre tudtuk.

Apránként egyre több mindenünk van: tegnap vettünk végre autót (1 hónapja bérlünk, és azért az nem olcsó). Egy gyönyörű, 7 éves Mazda Tribute mellett döntöttünk (kereskedőtől, 1 év teljes körű garanciával). Azonnal beleszerettünk, és olyan jó kis Ausztrália-felfedezős autó :o)



A magyar szokásokkal ellentétben azonnal elhozhattuk volna (átírással, illetékkel ($80) és minden egyébbel együtt, amit helyben rendez a kereskedő), ez azért nem történt csak meg, mert lefóliáztatjuk az üvegeket, és így csak hétfőre lesz meg.
Tegnap egyébként hatékony napunk volt, megvettük a hűtőt, mosógépet+szárítógépet, mosogatógépet, mikrót, kenyérpirítót, szendvicssütőt is :o) Meg egy tévét tegnapelőtt este.

Az első fotók a házról és a környékünkről itt találhatóak.

Ja, gyakori kérdés volt még, hogy írjam meg, mi az, ami NEM tetszik Ausztráliában. Most teljesen őszintén - bár még csak 5 hete vagyunk itt - NEM tudok ilyet mondani, eddig az égvilágon semmi negatív élményem nem volt Ausztráliával, ill. az ausztrálokkal, szokásaikkal kapcsolatban. Nagyon szeretünk itt lenni :o)
Amit nem lehet pótolni, azok az otthoni barátaink és persze a családunk - nekem ők hiányoznak, és Juditék. Jó lenne, ha sűrűbben tudnánk beszélni, persze még jobb lenne, ha itt lennének és megoszthatnánk velük is az élményeinket.

10 megjegyzés:

Judit írta...

Jaj ne máár, teljesen élérzékenyültem! :)
Gyönyörű a házikótok, nagyon jó műszaki dolgokat vettetek, és az autó is tök szép (meg biztos jól is megy, de én ahhoz nem értek). A környéketek is csodálatos!
MAximálisan megértelek, hogy első Milu, és most be kell állnotok a nyugodt hétköznapi életbe. Tőlem is sokszor kérdezik, hogy mikor megyek már dolgozni, csak azt nem veszik figyelembe, hogy amit keresnék, az elmenne az ovira. Így nem fogok azért dolgozni, hogy más nevelje a gyerekemet, közben meg semmit nem gyarapodunk. Egyébként meg ki mondta, hogy a háztartásvezetés, gyereknevelés NEM munka? Ha nem derékig érő dzsuvában élsz, ha főzöl, foglalkozol a gyerekkel, akkor bizony az kőkemény meló. Szerintem. Egyébként meg vadul keresztben vannak az ujjaim, hogy karácsonykor megint találkozhassunk! :)
Puszi Nektek!

Jennyfer írta...

Nagyon klassz a házatok, gratulálok!
Mi az az autós ruci ami Milun van (valamilyen fördőköppeny)?
Szoritunk nektek továbbra is,
Jenny

Névtelen írta...

Nagyon örülök nektek, már vártam ezt a beszámolót nagyon. :)
Szép kis kocsit vettetek, a házikó is klassz. (A konyha miatt kifejezetten utállak:))) )
És nehogy már mentegetőzz, hogy otthon vagy Miluval, teljesen érthető, sőt. Kifejezetten szimpatikus, hogy így figyeltek rá, hogy visszatérjen a kis nyugis kerékvágásba. Minden okés lesz veletek, én tudom.
A többit majd egyszer személyesen. :)

Zsuzsi-NZ

Névtelen írta...

Sziasztok!

Én is örömmel olvasom az újabb beszámolótokat.
Gratulálok az autóhoz is! Frankó!!!
Nem aprózzátok el. :-)
Nem érdemes tényleg beadni a gyerkőcöt oviba, mert akkor inkább Te foglalkozz Vele. Érdekes. Talán ha kevesebbe kerülne, mint amennyit a feleség keresne ez idő alatt, akkor lehetne gyarapodni jobban, de a gyerekkel akkor sem te foglalkozol. Nehéz a kérdés! :-)
Számolgattuk itt, hogy a bérleti díj Ft-ban X, és ezért Ti egy szép, új és tágas kecót béreltek. Nálunk egy 30-35 m2-es lakás is belekerülhet 60e+rezsibe. Bár nem vagyok tisztában az árakkal. Ott meg annyiért amennyiért Ti bérelitek, szépet, jót, nagyot, kerteset kaptatok. Meg hát ott többet is kereshet az ember ugyanazzal a melóval. :-)
Gondolom a rezsitek azért nem égbeszökő.

Minden jót! Várjuk a következő bejegyzést.

Üdv: Csabi

Gergo Bacskai írta...

Hahó,
húúú csupa-csupa jó! Nagyon klassz, hogy ennyi mindent ilyen rövid idő alatt bszereztetek. Állat, hogy az ami másoknak göröngyösebben indult, nálatok simán megy! Lassan kiadhatnátok egy könyvet: "Mi így csináltuk" címmel. Sokan vehetnének példát rólatok, a hozzáállásotokról stb. Senkinek a véleményével nem érdemes foglalkozni, teljesne úgy jó minden ahogy csináljátok. Mi így látjuk.
Pusz
Ági

Névtelen írta...

Sziasztok !
Csupán csatlakozni tudok az előttem szólókhoz. Gratulálunk az eddigiekhez.
Tündi és Karcsi

Nori írta...

Gyönyörü a környék ahol laktok és a ház is!!!!
Szerintem is Miluval kapcsolatban jól döntesz mindenben! Olyan ügyesek vagytok, legyetek nagyon boldogok!!!!
Üdv., Nori

Molnár Ágnes írta...

http://www3.pixtar.lv/slide?id=oxhzithbphozpnqkch

Nagyon csinos a házatok, ez meg tudod emlék tőlünk.
Puszi, millió nektek.

Lengyusz írta...

Sziasztok!
Eddig is figyelemmel kísértük a történéseket csak nem akartunk még fárasztani. Úgy látom volt éppen elég dolog amit el kellet és el kell intézni.
Szóval nagyon ürülünk, hogy minden OK. A továbbiakban is szurkolunk nektek.
Puszilunk
Lengyuszék

Ádi 20-án hétfőn ment először oviba:)

Agi írta...

Köszi mindenkinek a hozzászólásokat!! :o)

Csabi: mások az arányok. Heti 100-120 dollárért 35 m2-es lakást sem kapnál itt; amit mi néztünk 60 m2 körüli lakást, az is heti 400 volt, igaz, a központhoz közelebb (a külső kerületekben viszont nemigen vannak lakások, ez kertes övezet)

Ági: nagyon köszönöm a slide show-t, őszintén szólva szívfacsaró volt megnézni, hiányoztok :o( És Arwenék is hiányoznak. Jó lenne újra együtt coursingezni, együtt EB-re utazni, együtt szurkolni... vagy csak átmenni hozzátok egy nagy sétára és beszélgetésekre.

Lengyusz: Épp a napokban került a kezembe a családi fotótok, amit a búcsúzásnál kaptunk tőletek... Hiányoztok.