2008. szeptember 6., szombat

Az utolsó napok

Kissé elmaradoztam, de alig vagyunk netközelben mostanság, és tényleg semmi időnk. Annyi minden van, hogy nem is tudom, hol kezdjem.

A közműveket átirányítottuk az új lakók nevére, az Invitelt felmondtuk, a UPC-t megpróbáltuk (de 3 hónapig még hűségnyilatkozatunk van rá, és kiderült, hogy ilyenkor nem csak a hátralévő díjat kell kifizetni, hanem mivel ez kedvezményes csomag volt, ha felbontom, akkor visszamenőleg 21 hónapra ki kell fizetni a teljes ár és a kedvezményes ár közötti különbséget, összesen valami kb. 77ezer Ft-ot... Úgyhogy megvárjuk, amíg lejár a hűségnyilatkozat (3 hónapra valami 12ezer Ft), aztán öcsémet meghatalmazva visszadobjuk az egészet. Az Invitel egyébként ugyanez volt pepitában, ott is iszonyatos lehúzást tapasztaltunk)

A hitelkártyákat lemondtuk (a folyószámláinkat egyelőre megtartjuk), a biztosításom visszavásároltam, Márk megszüntette az OTP-s számláját, a Kismamát és az IPM hátralévő számait átirányítottuk anyuhoz.
Kutyás honlapunk domain neveit más szolgáltatóhoz vittük át, ahol kevesebb pénzért több szolgáltatást és nagyobb tárhelyet kaptunk. Fogászat, anyajegyvizsgálat pipa; emellett viszont még mászkálhattam orvosról orvosra egy speciális dolog miatt (itt nem is merülök bele, mert csak elönt a méreg. A magyar egészségügy egyszerűen botrány.)

A kijelentkezésről: nagyon megoszlanak a vélemények. Megkérdeztünk pár kinti "blogbarátot" is, ők hogy csinálták; emellett persze felhívtunk minden lehetséges hivatalt. Teljesen egyértelmű válaszokat a hivatalokban sem kaptunk (viszont az ide-oda kapcsolgatásokkal, várakozással jelentős időt eltöltöttünk). Szóval a következőkre azért senki ne vegyen mérget.
A régiek a TB-t főleg úgy intézték, hogy külföldre távoztak, nem fizették és kész, mondván ezzel automatikusan megszűnik a biztosítási jogviszony, nincs vele teendő. Manapság azonban ha csak úgy elmegy az ember bejelentés nélkül külföldre, és nem fizeti a minimális egészségügyi hozzájárulást, akkor jön az APEH és büntet. Cikk itt.
Ki lehet jelentkezni először is ideiglenesen ("ideiglenes külföldi tartózkodás" státuszt kell kérni az okmányirodában a lakcímbejelentő formanyomtatványon). A minimál egészségügyi hozzájárulást azonban minden esetben fizetni kell (a 8T1011-es formanyomtatványon kell ezt megtenni, amennyiben a biztosítási jogviszony itthon megszünik, tehát az ember otthagyja az állását, vagy eladja, illetve szünetelteti a cégét), kivéve ugye, ha véglegesre jelentkezik ki az ember (ehhez kitelepedési engedély kell, pl. PR vízum). Végleges kijelentkezésnél évközi rendkívüli adóbevallási engedélyt lehet kérni az APEH-nél, ami pár hetet igénybe vesz (vagy az ember megvárja amíg kifutnak az itthoni dolgai a normális elszámolási rendben). Ha az APEH-hel a státusz rendezett, akkor személyesen a jegyzőnél a lakcímbejelentő lapon be kell jelenti a végleges külföldi tartózkodást (a kitelepülést), a lakcímkártyát és a személy igazolványt ez esetben bevonják. Ezek után jön ismét a 8T1011, amin ki kell jelenteni magunkat a minimális egészségügyi hozzájárulás rabigája alól is.
Mi egyelőre ideiglenes külföldi tartózkodást jelentünk be, egyelőre marad itthon állandó lakcímünk is.

Cég: ha az ember működő Bt. vagy Kft. tulajdonosa, a közterheket továbbra is kőkeményen havonta fizetni kell, ami azért szerintem elég jelentős összeg, főleg a nagy semmire kipengetve. Megoldás lehet a cég felszámolása, vagy eladása. Előbbiről nem árt tudni, hogy a végelszámolás kb. 4 hónapot vesz igénybe a magyar jog és bürokrácia útvesztőiben, és kb. 400ezer Ft-ba kerül. El is lehet adni a céget, ami jó az eladónak, mert elkerüli a végelszámolás húzós procedúráját és költségeit, plusz legalább általában a vevő fizeti a cég átírásának költségeit; és a vevő is örül, mivel így olcsón jut egy már működő céghez.

Meghatalmazás: mi végül nem csináltattunk közjegyzőit egy vagyonért, csak írtunk pár jól megfogalmazott, két tanús meghatalmazást. A tapasztalat az, hogy a bankokban stb. sem tudják egyértelműen, hogy mi is kell pontosan, az egyik ügyintéző ezt mondja bizonytalanul, a másik azt; de az esetek többségében elég szokott lenni a sima két tanús meghatalmazás (néhol azért határozott fellépés is szükséges hozzá; ez pedig anyunak és Márk húgának is bőven megvan, úgyhogy nem aggódom :o) Azt a tippet kaptuk még, hogy olyan közjegyzőt keressünk, aki vállalja, hogy mi magunk fogalmazzuk meg a szöveget és ő csak hitelesít (hogy valóban azok a személyek írják alá és egyidejűleg). Így csak pár ezer Ft, míg ha ő fogalmazza meg a papírt is, rögtön 30-40ezer.

Postai meghatalmazást adunk anyunak, hogy mindkettőnk küldeményét felveheti. A postán kell ehhez kérni egy (ingyenes) formanyomtatványt, azt kitölteni, majd mindhármunknak személyesen (!) meg kell jelenni az adott postán és a postai dolgozó előtt aláírni. Mivel a lakcímünk szerinti posta emberi időben nincs nyitva (minden hétköznap 4-ig vannak, de fél4-kor már pakolnak, szombaton meg nincsenek), így anyu hétfőn szabit vesz ki, hogy el tudjuk intézni (...) A meghatalmazást leadva a posta aztán kiállít a meghatalmazott részére egy igazolványt, amivel - személyazonosságot igazoló okmánnyal felmutatva - fel tudja venni a küldeményeinket.

Márk a húgának is írt meghatalmazást, ő fogja intézni a kocsieladást. Tegnap végre lefoglalózták (just in time... :o)), lehet intézni a bankot (van rajta némi hitel), a jövő héten el is viszik. Egy gyönyörű Dodge Grand Caravan-unk van, és bizony fáj a szívem érte. Egyik kocsinkkal sem voltunk még ennyire elégedettek.



Vettünk még vitaminokat, és összeállítottunk egy egész kis homeos gyógyszertárat. Márknak vettünk két nagyon szép új öltönyt (Park Avenue), pár új inget és nyakkendőt, két elegáns bőrcipőt és egy új bőr aktatáskát (kintről tanácsolták, hogy bőrárut, cipőt, táskát még itthon vegyünk, mert azok kint jóval drágábbak) Én csináltattam szemüveget transitions lencsékkel (-0,25-ös mindkét szemem, 0,5-ös cylinderrel, szóval semmi extra, majd vezetéshez használom) Ezzel megvolt a látásellenőrzés is :o) Rendeltem még az Alexandrából is egy nagyobb könyvcsomagot. Volt, aki azt mondta, szerinte fölöslegesen viszünk ki annyi könyvet, mert kint annyira gyorsan belejövünk majd a nyelvbe, hogy úgyis angolul fogunk olvasni, ezeket elő sem vesszük. Én nem így gondolom, imádom a könyveimet és biztos vagyok benne, hogy kifejezetten jól fog esni esténként magyar nyelvű könyvet olvasni. A szállítmányunk nagy része egyébként ebből áll, magyar nyelvű könyvekből mindhármunknak. Plusz DVD-k, személyes dolgok, hasznos dolgok, ruhák, pár konyhai cucc, pár társasjáték, meg Milunak pár játékát is betettem (erről is megoszlottak a vélemények. Volt, aki azt mondta, ha újra kezdhetné, több játékát hozná ki a lányának, még a falvédőt is a falról, hogy még otthonosabbá tegye az új helyet, mert látja, hogy a kislányának azért a mai napig hiányzik a budapesti lakás, a biztos hátország. Más meg azt mondta, hogy ők a kislányuk majdnem minden játékát kivitték, és megbánták, mert az ő gyerekük bőven meglenne nélkülük és kint is épp elég játékot lehet kapni)

Szállítás: nagy nehezen végeztünk a pakolással: 56 db (nem túl nagy méretű) dobozunk lett, 710 kg. Térfogatra 2,1 köbméter.

3 cégtől kértünk árajánlatot: a Crown Relocations-től, az Austromar-tól és az Euromove-tól.
A Crown-tól korábban már kértünk árajánlatot, és akkor is nagyon profi anyagot állítottak össze, ahogy most is azonnal jött az udvarias email a részletes ajánlattal és tudnivalókkal. A másik két cég esetében nem ment ilyen gördülékenyen; először is mindkettőt külön fel kellett hívni, hogy napok óta várjuk ám tőlük az ajánlatot.
Az Austromar egyébként nagyon baráti árat adott, de azért fontos tudni, ebben mi van benne és úgy mérlegelni. Hiába jóval olcsóbb, ha nekünk kell a szállítmányt eljuttatni hozzájuk, nincs benne az árban semmilyen ausztrál költség, a kikötői díjak, raktározás, az import vámkezelés és a kiszállítás Melbourne-ön belül (azért ez nem csak 1-2 doboz, amit az ember bedob majd a frissen vásárolt kis autójába és hazaviszi). A door to door ajánlatuk meg már meghaladta a Crown-ét, ahogy az Euromove-é is. (nekünk fontos volt a door to door, mert elég nagy szállítmány és nem akartunk mi magunk vesződni a vámolással és kiszállítással, főleg mivel Márk már dolgozni fog, és amúgy is lesz bőven elég elintéznivaló)

Nagyon kell figyelni egyébként, mert olyan ajánlatot is kaptunk, ahol + ÁFA volt feltüntetve, pedig az ÁFA a teljesítés helye szerint számítódik, jelen esetben Ausztrália, ami az EU-n kívül esik, így ÁFA nincs rajta! (ill. a belföldi teljesítésen lehet csak ÁFA, ami pl. az áru beszállítására vonatkozhat, amennyiben azt alvállalkozó végzi)
Olyan ajánlatot is kaptunk, ahol x köbméterre maximum kg volt meghatározva. A Crown-nál mindez nem számított; az sem, hogy az árajánlatkérés óta még pár doboz hozzájött. Szóval őket bíztuk meg, mert a mi szempontjainknak egyértelműen ők feleltek meg a legjobban. 1600 USD lesz a csomagjaink kijuttatása, ebben az árban viszont minden benne van, door to door. Nagyjából ennyivel is kalkuláltunk. (biztosítást külön kell kötni, a szállítmány értékének megfelelően.) Már át is utaltam nekik a pénzt (tök jó, hogy a kedvezményezett nevét (Crown Relocations) külön lebetűztem a telefonban a banki ügyintéző fiúkának, aztán megnéztem a netbankon a tranzakciót és mit látok? "Krown Reducations" :oD

Hétfőn jönnek a cuccainkért, és át is nézik a dobozokat, átcsomagolják amit úgy gondolnak. Ha esetleg kint nem lenne hová azonnal kiszállítani, az sem gond, mert a szállítmány kiérkezéskor vámolás után átkerül a Crown saját raktárába, ahol még 2 hetet díjmentesen dekkolhat. Ha menet közben változna kint a kiszállítási cím, az sem gond, a CBD-től számított 50 km sugarú körben bárhová kiviszik.
A szállítási idő egyébként 10-12 hét. Azalatt azért remélhetőleg bőven találunk magunknak albérletet :o)

Még ezer más dolgon vagyunk túl, ami így hirtelen eszembe sem jut már. Az utóbbi hetekben, napokban igazi versenyfutás van az idővel. Napok óta alig alszom éjjel, folyton jár az agyam, mit kell még elintézni, mit ne felejtsek el. HOLNAPUTÁN már Márk húgáéknál alszunk, ők visznek ki kedd kora hajnalban Bécsbe. A120 kg-unk egyébként 5 db bőröndben fért el.
07:55-kor indul a gépünk, 9:25-re van Londonban, ahonnan 12:20-kor indul a Qantas gépe és Melbourne-i idő szerint 19:55-kor érkezik meg (szerdán) Ezzel a gyönyörűséggel repülünk majd, ekkora hatalmas gépen még soha nem is ültem:

13 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ez egy nagyon profi bejegyzés volt!! Soha senki nem írta még ilyen jól meg ezeket.
Ha addig már nem beszélnénk jó utat Nektek és szívből kívánjuk, hogy minden álmotok valóra váljon az "új világban". Sok sikert!!!
Ági, Gergő, Flóra

bogdanovits írta...

A telefonom már kiirja, hogy érkeztek.
:-)

András

calmblog írta...

Gyermekeim a föld túloldalán! Frappáns bejegyzés sikeredett, alapos és precíz. Teljes átéléssel olvastam végig, a legvégén pontosan át tudtam élni az utolsó napok feszültségét és izgalmát. Higgyétek el, hogy ezeket a napokat soha nem fogjátok elfelejteni, évek múlva is pontosan fel lehet idézni a hangulatát. Mit is kívánhatnánk? Nagy levegőt, és gyerünk !!! Sok sikert és jó utat Nektek. Üdv : E+E

Molnár Ágnes írta...

Én is veszek egy nagy levegőt, bár még szorul a torkom, de elengedlek titeket. Még addig beszélünk egyet, ha másképp nem telcsin, csak azért mer kell hallanom a hangotokat még egyszer, nehogy elfelejtsem, mire újra tudunk kapcsolatot teremteni.
Vigyázzatok magatokra, és egymásra, aztán Milu majd jöhet ám nyaralni Magyarországra.
Millió puszi,
Ági

Humanka írta...

Ugyesek vagytok, ismetelten csak ezt kell mondanom :) A magyar konyvekhez en csak ennyit tudok mondani, hogy en is rengeteget hoztam ki, es mag 3,5 ev utan is azokat olvasom ... szoval semmi sem lesz felesleges: nekem is a legnagyobb kincseim.

Jo utat nektek: Agi

Erika írta...

Sziasztok!! Nagyon jó volt a bejegyzés. Azért gombóc volt a torkomban mikor olvastam. Jó utat nektek! A könyvekkel kapcsolatban csak annyit, hogy sokszor újra elolvasok olyan könyveket amit már vagy kétszer is olvastam. Jó újra elővenni őket! Én is kivinném őket. Vigyázzatok magatokra és hamar Írjatok ám! ;))))) Puszi: E!

Barus írta...

Sziasztok,
Meg nem ismerjuk egymast, de gondolom majd itt Melbourne-ben erre is sor kerul. Mindenesetre mar a verebek is csiripelik hogy jottok...Hat nem vicceltek a csomagolassal...de gondolom csak igy lehet ha a cuccokat nem akarod Mo-on hagyni. Mi ehhez kepest 1-1 boronddel jottunk. :-)
Jo utat nektek, es a mielobbi talakozasig sziasztok,
Barus

Névtelen írta...

Sok sikert és jó utat Nektek. Hiányozni fogtok.

Névtelen írta...

Sziasztok!

Lehet, hogy már csak kintről olvassátok a bejegyzésemet.
Mi is jó utat és sok sikert kívánunk Nektek! Vigyázzatok magatokra!!!
Asszem a Qantas-nál fejenként csak 1 kézipoggyász engedélyezett.

Üdv: Csabi és Erika

Molnár Ágnes írta...

Szóval ha minden igaz már elindultatok, ti ott kint pedig szeressétek őket ugyan úgy mint mi itt, akkor nem lesz semmi hiba :)))
Megérdemlik:)))) Erre garanciát is vállalok :))

Szandra írta...

Ügyesen leírtátok a csomagolás menetét, éevezetes vlt olvasni. Sok dolgot megtud belőle az ember amire máshonnan nem jönne rá. Nagyon sok sikert kívánunk nektek mi is. Reméljük hamarosan mehetünk utánatok.
Szanra&Pista

Névtelen írta...

Kedves Zaráék!

Közel 3 éve én is a Crown-nal hozattam ki a kis 1 köbméteremet és csak jót tudok mondani róluk. Én Brisbane CBD-től kb. 50 km-re lakom ( elég határeset ) és egy kis teherautó annak rendje és módja szerint házhoz szállította a dobozokat. Még annyit említenék, hogy a csomagok kiszállítása előtt valaki a helyi Crown irodából fel fogja venni veletek a kapcsolatot és ki kell majd töltenetek egy nyomtatványt, legalábbis az én esetemben így volt de fizetnem semmit sem kellett.
A magyar nyelvű könyvekről annyit, hogy én is kihozattam anno párat de már helyben is vettem pár angol nyelvűt és felváltva olvasom őket. Egy angol-egy magyar, vagy két angol-egy magyar és egyéb kombináció, mikor hogy. Emlékszem, hogy az első angol nyelvű könyv amit elolvastam elég nehézkes nyelvezetű volt, de mégsem tettem le, mert a történet maga érdekes volt.
További kellemes repülést és "happy landing"-et kívánok és érezzétek magatokat jól Ausztráliában.

Üdvözlettel egy blogolvasó

Névtelen írta...

Jaj, Istenem! meg a gyomrom is ossze szorult ahogy olvastam a bejegyzeseteket...hat akkor atelni az egeszet! Remelem hamarosan mi is ezzel leszunk elfoglalva. Sok sikert kivanunk es remeljuk soha nem fogjuk megbanni ezt a dontest meg akkor is ha biztos faj a bucsuzas. Varjuk a tovabbi izgalmas bejegyzeseket.
Udv.Maria es Csaba