2008. július 30., szerda

Arwen elköltözött

Szombattól hétfőig Csehországban voltunk a barátainknál. Egy orvos házaspár és a 10 éves kisfiuk, fantasztikus emberek, nagyon szeretünk náluk lenni, velük lenni. Már 5. éve járunk hozzájuk, évente kb. 1-3-szor, de ők is meglátogattak már minket. Mindig Arwennel mentünk, és ő is mindig azonnal otthon érezte magát náluk.

Korábban írtam a blogra, hogy Arwent mindenképp szeretnénk kivinni magunkkal Ausztráliába. Ez persze azóta sem változott, viszont végül nem mertük most azonnal meglépni ezt. A kiutaztatás, a vértesztek, a karantén szabályaival tisztában vagyok; az azonban, hogy kint mennyi idő alatt találnánk kutyával albérletet, nyilván csak kint derülne ki. Igyekeztem ennek is alaposan utánajárni, felvettem a kapcsolatot kint élő tenyésztővel, klubelnökkel, még ingatlanosokkal is; de ez annyi mindentől függhet, mi pedig egy gyerekkel már nem merjük ezt megkockáztatni. Igen nehéz albérletet találni, gyakran 2-3 hónap is kellhet hozzá. Hatalmas, gyakran akár negyvenszeres (!) a túljelentkezés az ingatlanokra, a tulajdonos bőven válogathat a jelentkezők közül, nekünk pedig nincs ausztrál előéletünk (viszont van egy pici gyerekünk, akitől tarthatnak, hogy mondjuk kilöttyint ezt-azt a szőnyegre, vagy netalántán a falra is rajzolgatna stb...), egyszerűen nem akarjuk, hogy a házbérlési esélyünk a nulla alá kerüljön, csak mert még kutyát is viszünk.
Ezért döntöttünk úgy, hogy amíg saját ingatlant nem tudunk venni (banki hitel segítségével persze), Arwent a barátaink gondjaira bízzuk. Náluk aztán tényleg a létező legjobb helyen van, a kutyáik teljes értékű családtagok. A cseh-lengyel határnál laknak, gyönyörű hegyvidékes részen, álomszép házban (egyszerűen imádok náluk lenni, annyira kuckós és otthonos, teljesen az én ízlésem szerint, kívül-belül :o), fantasztikus kerttel, mellette patakkal, csönd, nyugalom, jó levegő... Kifejezetten rossz volt, hogy haza kellett jönnünk.

Azért vittük el őt már most, mert közben meghirdettük az autónkat, és ki tudja, mikor viszik el.
Arwen jól van, amióta eljöttünk, napi kapcsolatban vagyunk Michallal. De azt tudtuk is, hogy Arwennel semmi gond nem lesz, ő mindenkivel kedves, mindenkivel jól kijön, és amúgy is inkább konfliktuskerülő típus. Szerencsére az ő kutyáik is hamar befogadták, semmi probléma nem volt. Persze azért hiányzunk neki, ez egyértelmű volt a búcsúzkodásnál is, és gondolom azóta is várja, hogy érte menjünk, hiszen egyetlen 2 hetes külföldi nyaralást kivéve eddig még soha nem váltunk el. Úgyhogy most még több szeretetet kap, pont most írta Michal, hogy ma este már Tomik szobájában aludt, az ágya végében :o)
Ha már nem lehet velem, legalább tényleg igazán szuper helyen van, és ez is csak ideiglenes, nemsokára újra együtt leszünk :o)

Fotók Arwenről, a hétvégéről itt

3 megjegyzés:

ri2sh írta...

Nagyon szep Arwen, de a mamaja is!! Biztosan jo helye lesz :)

Gergo Bacskai írta...

Húúú, állat képek! Úgy értem állat jó képek! :-) Biztos nagyon fájdalmas lehetett az elválás. Gyönyörű kutya.
B. Ági

Erika írta...

Gyönyörű helyen voltatok! Nem lehetett egyszerű ott hagyni a kutyit! Szerintem én végig bömböltem volna a haza vezető utat!! Mi lesz a mi Szuzinkal???? Erika