2008. április 13., vasárnap

A költségekről

Tegnap voltunk ausztráliás talin a Városligetben, jókat beszélgettünk. Érdekes dolog ez, mert bár a legtöbbjükkel most találkoztunk először, a blogok miatt valahogy mégis olyan, mintha már rég ismernénk egymást :o) Bogdanovits-ékat persze már ismertük, de a többieket még nem (vagy csak futólag találkoztunk/váltottunk pár levelet); jó volt találkozni Szandrával és Istvánnal, Encókkal, Gigussal, Tündivel és Karcsival, Gabiékkal, P. Ágival, Vizinnel, Andrásékkal és még sok új emberrel is.

Ott is előtérbe került a tanulóvízum téma, és mivel az utóbbi időben több érdeklődő emailt is kaptam, gondoltam beszéljük meg itt is.
A tanulóvízumosok többsége egyedülálló, de egyértelműen látszik, hogy az utóbbi időben egyre nő azoknak a száma is, akik 40-43 évesen, itthon eladva mindent, iskoláskorú gyerekekkel vágnának neki tanulóvízummal (ráadásul még csak nem is szakmát adó suliba, hanem először "gyorsan" megtanulni a nyelvet nulláról). Sokan azt hiszik, hogy csak rosszindulatból próbálják őket lebeszélni, vagy mert "nem értenek hozzá" (főleg, mivel van egy ügynökség is, aki a leglehetetlenebb eseteket is buzgón biztatja, hogy menjenek csak; ugyanakkor a jelek szerint nem tájékoztatják őket kellőképp (ők meg nem néznek utána), hogy milyen költségekkel és veszélyekkel jár ez az egész)

Szerintem irreális, hogy családdal kiköltözve, a nulláról kezdve egy 6 hónapos nyelvtanfolyammal meglegyen a kívánt középszintű angol tudás. Az ausztrál környezet vajon mennyit számít, amikor az ember otthon a családjával úgyis magyarul beszél? Aki az ausztrál akcentus miatt szeretne már eleve ott tanulni, az sem a kínai, vietnami, koreai stb. csoporttársaitól fogja azt megtanulni. Nulla nyelvtudással hogy fog tudni kint új életet kezdeni, boldogulni, bármit is elintézni, munkát találni és közben az egész családját eltartani?
Középiskola nulladik évében nálunk heti 20 órában tanulnak a gyerekek angolul, és így lesznek a tanév végére kb. középfokú szinten. És ők gondtalan 14 évesek, akiknek más dolguk nincs is, csak a nyelvtanulás, nem beszélve arról, hogy az agyuk is egész másképp fog még.
Én megértem, hogy sokan szeretnének kimenni és minél előbb, de amikor már gyerekei is vannak az embernek, egész más a felelősség is - azt hiszem, ebben mindenki egyetért. Ha valakinek jó szakmája van és abban is dolgozik, már csak az angol tudás hiányzik az állandó lakosi vízum pontszámaihoz, az szerintem elég sokat kockáztat így, ugyanis ha nem sikerül a nyelvvizsga, akkor vagy haza kell jönnie, vagy jön egy újabb nyelvtanfolyam befizetése, aztán esetleg megint egy és az ember nagyon könnyen kifut az időből: közben simán elévülhet a Mo-i szakmai gyakorlati idő (azaz nem tud az állandó lakosi vízumhoz szükséges friss szakmai gyakorlatot felmutatni, hiszen itthon felmondott és kiment nyelvet tanulni. Pl. kétkezi szakmák esetén egy év kiesés már gáz, mert az elmúlt 24 hónapból 12-t kell tudni minimum leigazolni.)

Én azt tudom javasolni - főleg a gyerekekkel nekivágóknak-, hogy inkább itthon tanuljanak meg angolul, ugyanis nagyságrendekkel olcsóbb, és közben a szakmai gyakorlat sem szakad meg. Ha valaki igazán elszánt és nagyon nekifekszik, akkor szerintem kb. 1-1,5 év aktív felkészüléssel igenis el lehet érni az 5,5-ös IELTS szintet a nulláról itthon is. Van erre is példa.
Vannak persze olyanok is, akik azt mondják, ők járnak itthon angolra heti 3x2 órában, de az semmit sem ér. Persze, ha az ember csak úgy bejár és várja, hogy "ragadjon"... Szerintem elég lehet a heti 3x2 óra is, ha az illető eléggé elszánt és szorgalmas, az órákon odafigyel, minden leckét megír és otthon is hozzátanul önszorgalomból, néz angol nyelvű csatornákat stb. Szerintem akarat és elszántság kérdése.

A kinti költségekről. Először is a repjegy egy 4 fős családnak alaphangon is 1 milla. A kinti 6 hónapos nyelvtanfolyam is sokba kerül (városonként, iskolánként is változó), ehhez jön még az az összeg, amit kötelezően fel kell tudni mutatni, hogy van miből megélni és lakást bérelni kint 9 hónapig (a vízum időszakára), plusz a gyerekek kötelező iskoláztatási költsége (tanulóvízummal az állami iskola sem ingyenes), biztosítások, egészségügy stb. Csak a 2 felnőtt nyelvtanfolyama és a 2 gyerek beiskolázási költsége kb. 4,2 millió forint. Emellé jön még mindenféle egyéb költség.
A diákok általában csak szobát bérelnek, de még gyakoribb a szobamegosztás. Ezek a megoldások viszont egy 4 tagú családnál nyilván nem jöhetnek szóba; lakást/házat kell bérelni. Ennek ára változó városonként/környékenként, nehéz összeget mondani. Brisbane-ben pl. heti 360-400 AUD-ért házat lehet bérelni, Sydney-ben ugyanezért az összegért pedig csak egy igen szerény kis garzonlakást (és erre is kb. 40szeres túljelentkezés van)
Ehhez jön még, hogy az ingatlanokat általában teljesen üresen adják ki, tehát meg kell venni mindent: mosógépet, hűtőt, mikrót, ágyakat, matracokat, ágyneműt, asztalt, székeket, kanapét, tévét, étkészletet, evőeszközöket stb. mindent!! Plusz autó is kéne... Ezek az egyszeri költségek, és erre jönnek még a rendszeres kiadások.
Csináltunk egy kalkulációt magunknak és az első fél évet házbérléssel, rezsivel, internettel, autóval, annak fenntartásával, háztartási gépek, tv, bútorok, egyebek megvásárlásával (és nagyrészt az e-bay-en tervezünk vásárolni első körben, nem újonnan), kajaköltség stb. belekalkulálásával kb. 6 millió Ft-ra saccoljuk. Ha Márk rövid időn belül el tudna helyezkedni, az nyilván igen sokat jelentene, de számolnunk kell azzal is, ha esetleg nem.

Vannak szép számmal olyanok is, akik már tudnak angolul olyan szinten, hogy beiratkozhassanak valamilyen, lehetőleg hiányszakmát adó iskolába a későbbi állandó lakosi vízum reményében.
Választott szakmától, várostól, iskolától, időtartamtól is függ, hogy egy-egy iskola elvégzése mennyibe kerül. Így hirtelen egy 24 hónapos fodrász suliról tudok, ami 26ezer AUD, ill. egy 2,5 éves szakácsképzésről, aminek a tandíja 37.600 AUD.

Tehát:
Tanuló éves költsége, amit kötelezően fel kell tudni mutatni: 12000 AUD
Házastárs/élettárs: + az alapköltség 35%-a: 4200 AUD
Első gyerek: + az alapösszeg 20%-a: 2400 AUD
További gyerekek: + az alapösszeg 15%-a/gyerek: 1800 AUD
Gyerekek iskoláztatási költsége: kb. 6-8000 AUD/gyerek/év...
A képzés teljes díja: kb. 23-38000 AUD (de egy tanulóvízumos ügynök nyilván jobban tudja)
vízumdíj: kb. 75000 Ft
biztosítás: kb. 400 AUD/fő/év (itthon megkötve ennél jóval drágább)

Bejárni kötelező, és azért tanulni, teljesíteni is kell (pl. otthon 20 oldalas esszéket írni stb.), a fölösleges szabadidőben pedig dolgozhat a diák (maximum heti 20 órában, és ugyanennyit dolgozhat a diák házastársa is; de azért jó tudni, hogy az átlag órabér diákoknak kb. 13-15 AUD). A kinti egyedülálló/házaspár diákok szerint is igen nehéz időszak ez, és nem csak az anyagiak miatt; de persze valamit valamiért. Aki azonban gyerekeket is vinne és a tanulás mellett diákmunkából szerzett pénzből akarja őket eltartani és iskoláztatni, arra én azt mondanám, hogy szerintem kivitelezhetetlen (hacsak persze nincs mögötte tarcsiban tizen/huszonpár milla a kiadásokra és nem gond, ha a 2-2,5 év alatt eltapsolja)

Érdekelne a témában a már kint élők véleménye, és szerintem másokat is!

22 megjegyzés:

bogdanovits írta...

Nagyon jó ez a beírás. Kötelező olvasmány lehetne a tanulóvízumosoknak. Én csak azon gondolkoztam el, hogy is teszi le a jogsit az, aki még nem is beszéli a nyelvet? Néha nem bátorságot látok egyesekben, hanem meggondolatlan vakmerőséget. Hogy lehet megvédeni őket?
András

bogdanovits írta...

Most néztük a mi kis exel táblánkat az induló költségekre, és nekünk is ennyi lett, durván 40000dolcsi, azaz kb 6milla. Ja, és ebbe semmi extra. Nincs belekalkulálva semmi meglepi, ami biza jöhet...
Ildi

Névtelen írta...

Sziasztok!
Ezt a bejegyzést így ahogy van fell
kéne tenni a Bertók Zoli honlapjára.
Had lássa a nép,kinek mint infó,kinek
mint elrettentés,hogy még ithon tisztán lássunk,lássnak sajnos mint mindenkor
van egy úgynevezett "nyáj"efektus
-ha más megy mi is,pedig a papir ceruza stb,mi mennyi nagyon fontos,
hogy ez az egész ne legyen egy nagy
ugrás a sötétbe,mert amúgy is az
bizonyos értetlemben,hiszen nem
Soroksárra készülünk,készülnek.
Én Osztrákián át próbálom meg adtam
magamnak 30 hónapot pénz nyelv a
szakmám hijány,idén vagyok 41-éves.
Megpróbálom úgy végig csinálni hogy
nem nyírom ki magam,sem itt sem ott.Csak gratulálni tudok.
Üdv Dunai Józsi Bp.

Geza Kallo Chartist and Professional Trader írta...

Igen, ehhez nincs sok minden hozzátennivaló! Ez így van, és akinek ennyi pénze van, az még mindig NEM ELÉG!!! Mert kell biztonsági tartalék is. Nulla nyelvtudással már nem bátorság ide kijönni, hanem esztelenség. Szerintem. Még akkor is, ha van segítség, hisz a segítő ember sem tud napi 8 órában mellettük állni, és fordítani... Még annak is komoly gondjai lehetnek, aki beszél valamilyen szinten.
Aki minket akarna példának állítnai, ne tegye. Nekünk van egy cégünk Magyarországon, és emellett Géza nemzetközi pénzügyi befektetésekkel is foglalkozik. Több lábon állunk, NEM A DIÁKMUNKA A BEVÉTELI FORRÁSUNK! Aki abból akar megélni, úgy, hogy a nyelvet sem beszéli... hááát... több mint vakmerőség. Gyrekeket meg kitenni egy ilyen változásnak nagyon komoly feladat, főleg, ha már nagyobbak, ha iskolába járnak, ha vannak barátaik, ha ki kell szakítani őket a kis megszokott életükből. Timit még nem zavarja, hogy nem tud kommunikálni, de egy kismkamaszt, aki alapjáraton is gátlásos, vajon hogy érintheti, ha meg sem tud mukkanni? Vagy ha mégis, akkor is erős akcentussal, és nehezen...
Ez nem lebeszélés. Ezek csak a száraz tények... Aki ezeket mégis végiggondolja, és belevág, hát lelke tajta! (de mindig hagyjon magának egy B-tervet, ha mégsem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt megálmodta...)
Judit

Pista írta...

Sziasztok,
Ez a bejegyzés nagyon hasznos szerintem is. Az elmúlt időben nagyon sok ilyen témájú kérdés merült fel a fórumon is és ahogy láttam nem igazán talált értő fülekre amiket mondtak, mondtunk ott. Én elhiszem, hogy jobbat akarnak maguknak és a gyerekeiknek, ebben még támogatni is kell mindenkit. De az, hogy nulla nyelvtudással elvállalnának egy ekkora áldozattal járó procedúrát, hát az több mint eszetlenség szerintem. Itt nem csak az anyagi áldozatról beszélek, hanem arról, hogy a gyerekeket kiteszik egy ilyen szintű változásnak.
Pista

Gergo Bacskai írta...

A költségvetést abszolut reálisnak találom. Mi Dublinba költöztünk ki és az első hónapunk kereken 1 millába került, pedig:
- Gergő konkrét munkahelyre jött, azaz másnap munkába állt
- full felszerelt lakást vettünk ki, pár dolgot kelett a gyerek miatt megvennünk
- Dublin sokkal drágább város, mint bármelyik ausztrál város
- nem is vettünk elős hónapban kocsit
De a következő hónapokban is mindig voltak extra kiadásaink. Pár hónap kellet amíg ezek lementek, pedig semmi extrát nem vettünk.
Ági (Dublin)

Névtelen írta...

Korrekt a bejegyzes, teljesen helytalloak az osszegek es ugy altalaban minden, amit a tanulovizummal kapcsolatban leirtal. Sajnos sokan leginkabb a mezes-mazos szoveget nyomoknak dolnek be, aztan meg sopankodnak...hjah, ha meg tudnam szamolni hanyan jartak igy :S

Névtelen írta...

Teljesen egyetertek a bejegyzessel, mint kint elo nem tanulo.Rengetegen jonnek akik a 0-rol akarnak kezdeni gyerekkel, biztos anyagi hatter nelkul.Eltelik par honap es konyorognek mindenhol a segitsegert.Jartak csaladok mar ugy, hogy annyi penzuk nem maradt hogy hazamenjenek.Aki kiteszi magat gyerekestol egy ilyennek az felelotlen hulye.Mar bocs.:) Amugy meg egy kis tajekoztatas.Aki itt el nem mint tanulo, annak is havi szinten kb 5000 dollar (QLD) kell ahhoz hogy normalis szinten eldegeljen.Aki tanul, annak ugye kell plussz is mint ahogy Zara leirta.Kerdem en, ki az az ujonnan ide erkezo aki ha nincs sok tartaleka ennyit tud majd keresni?A bevandorlasi ugynokok meg teszik mindenki ala a lovat, hogy itt milyen egyszeru es milyen jo, hiszen o abbol el ha valaki sikeresen kijut az o segitsegevel...Bocs a hosszu iromanyert, de annyi szerencsetlenul jart hazankfianak segitettunk, hogy ez kijott belolem..

Agi írta...

Köszönöm szépen a hozzászólásokat (és továbbra is várom ám a véleményeket)
A bejegyzésem korántsem teljes (de már így is túl hosszúra sikeredett), olyanok például nincsenek is benne, hogy lakást/házat bérelni csak kintről lehet, és az iszonyatos túljelentkezés miatt ez akár 1-3 hónapig is eltarthat, ugyanis egyáltalán nem úgy megy, mint itthon, hogy "ez jó lesz, kiveszem", hanem majd ők válogatnak. Még állandó lakosi vízummal sem lesz egyszerű, mert kiérkezésünkkor nem lesz ausztrál munkahelyünk, ausztrál referenciáink, korábbi bérlésekről referenciák stb., így ha sikerül is megcsípni egy lakást, tőlünk akár több havi bért is elkérhetnek előre. A keresgetés időszakában is lakni kell valahol, a hotel meglehetősen drága ilyen hosszú időtartamra. Viszont lehet itthonról bérelni bútorozott, teljesen felszerelt apartmanokat, amiket direkt rövid távra adnak ki, és az ára is ennek megfelelő. Barátaink most béreltek egy ilyet Adelaide-ben napi 100 dollárért (el tudom képzelni, mennyi ugyanez Melbourne-ben, Sydney-ben) És hogy legalább egy társalgási szintű angoltudás nélkül hogy intéz el a család bármit is, azt nem tudom. Ez a felállás teljesen más, mint az egyedül kiérkező diák, aki diákszállásra megy.

Kaptam közben emaileket is olyanoktól, akik pont így szerettek volna nekivágni, de a bejegyzésem miatt elbizonytalanodtak. Érdekes dolgokat olvastam. Nekik nem mondták, hogy az itthoni szakmai gyakorlati idő megszakad, ha kimennek; ők úgy gondolták, majd kint is a szakmájukban helyezkednek el, épp ezért inkább esti nyelvsuliba iratkoznának be, hogy napközben dolgozhassanak.
Először is, tudomásom szerint a létező legritkább esetekben tud valaki kint diákként ugyanúgy az itthoni szakmájában elhelyezkedni kint is, főleg angoltudás nélkül. Ha mégis sikerülne a szakmában elhelyezkedni: tanulóvízummal max. 20 órát lehet dolgozni. A Bevándorlási Hivatal teljes munkaidőt fogad csak el az állandó lakosi vízumhoz. Teljes munkaidőnek azt tekinti, ami heti 20 óránál több. Ami ez alatt van, azt nem hajlandó elfogadni, sem részarányosan beszámítani (ez nem véletlenül van így; azért hozták ezt a szabályt, hogy kizárják a diák vízumon kint lévőket az állandó lakosi vízum pályázásból)
Marad tehát az itthon megszerzett szakmai gyakorlat, kint pedig a kapkodás, hogy mindenképp 1 éven belül meglegyen a középszintű angol nyelvtudás, a sikeres nyelvvizsga és a szakmaelismertetés, mert később már hiába, akkor is ha itthon korábban 15 évet a szakmában dolgozott és amúgy nagyon ért hozzá. Szomorú, hogy ez az ügynökség a jelek szerint ezekről sem nem ad kellő tájékoztatást, csakis rózsaszín képet fest. 6 millió Ft anyagi háttérrel simán kiküldene családokat iskoláskorú gyerekekkel először nyelvet tanulni.
És persze mindenkinek az az ügynök szimpi, aki azt mondja, amit hallani akarnak... :o(
Hangsúlyozom azonban, hogy ez is csak egy blog; ez az én véleményem és rálátásom, de én persze nem vagyok ügynök. Mindig mindennek többszörösen is utána kell nézni, és mindent csak akkor elhinni.
Köszönöm még egyszer a hozzászólásokat és az emaileket.

Erika írta...

Szia Ági! Annyit szeretnék hozzá tenni az előző bejegyzésedhez, hogy még azt is el akarták hitetni, hogy ha vállalkozóit vált ki a párom akkor ki lehet játszani őket, és akkor akármennyi időt lehet dolgoznia. Ezt valószínű, hogy meg lehet csinálni, de csak egyszer derüljön ki és végleg kiutasítanak és lőttek a letelepedésnek. Amúgy 0 nyelvtudással én sem vágnék neki!!! Januárban nyelvvizsga, aztán majd meglátjuk!!!Mindent köszönök!! Erika!

Névtelen írta...

Szisztok!

Mi szerencsesnek mondhatjuk magunkat: ferjem egy Ausztraliaban dolgozo nemet baratjanak kozbenjarasara meg Magyarorszagrol elhelyezkedett, jelenleg az o fizujabol nyomjuk, ezert nem is volt fontos, hogy eladjunk mindent es jol megrakott bankszamlakkal vagjunk neki a kalandnak. De ismerek olyanokat, akik csaladkent jottek ki, anyuka tanulovizummal nyomja, ferje es gyermeke kisero vizummal tartozkodhat az orszagban es nem igazan tudnak egyrol a kettore jutni, elik fel a tartalekokat. Ezt en oriasi felelotlensegnek tartom, fokepp ha kiskorut is erint a kiruccanas. Mindenkepp at kell gondolni a diakvizum projektet, mert az esetek legnagyobb reszeben meg is marad annak, ami: tanulas.

Névtelen írta...

Sziasztok, csak teljesen veletlenul talaltam ra a blogra es nagyon egyetertek a leirtakkal DE azert ne mondja nekem senki, hogyha talpraesett vagy es nem vegyulsz el a nyajban, akkor nem lehet megcsinalni. Mi is kulfoldon elunk, egy boronddel jottunk (mondjuk tudtunk angolul) es igaz, hogy az elejen szerenyen eltunk, de nagyon sokat sikerult elernunk a kitartassal ES (most nem akarok igazan senkit megbantani) azzal, hogy nem tartottunk kapcsolatot magyarokkal, akik csak azt tudtak, hogy mit NEM lehet csinalni es allandoan egymast hergeltek.
Ne ertsetek felre, szerintem is teljesen rossz otlet gyerekkel angol tudas nelkul belevagni, de a tanulovizum egy kis talpraesettseggel nem elvetendo otlet.
Bea, Vancouver, Canada

Agi írta...

Szia Bea,
Köszönöm a hozzászólásod (és a többiekét is!)
Az USA és Kanada szerintem azért egész más, mint Ausztrália. Ez utóbbi joggal lehet büszke, hogy ott annyira minimális az illegális kint tartózkodás és a fekete munka, hogy a másik két felsorolt országhoz képest gyakorlatilag nem is létezik. Au-ba nem lehet csak úgy kimenni és ott ragadni, feketén dolgozni - ahogy azt honfitársaink ZÖME teszi az USA-ban, Kanadában és ha lehetne, tenné Au-ban is. Itt jól működő szabályok vannak, és azokat be is tartják. Az iskolák meg úgy vannak szervezve (kötelező részvétel, házi feladatok stb.), hogy heti 20 óránál ha akarna sem nagyon tudna többet dolgozni a diák.
Gondolom Ti állandó lakosi vízummal mentetek ki, ami azért egész más jogokat biztosít; el is hiszem, hogy kitartással sokra viheti kint az ember.

Tanulóvízummal kijutni Au-ba pedig egyáltalán nem elvetendő ötlet, ezt nem is mondta senki. Ha valaki szakmát tanulni megy ki a családjával (ami már eleve feltételez egy min. társalgási szintű angoltudást) ÉS teljesen tudatában van a rá váró kiadásoknak, ennek megfelelő jelentős anyagi háttérrel rendelkezik, amiből a 2-2,5 év alatt a családját el tudja kint tartani a heti 20 órában diákmunkával kereshető összeggel kiegészítve; a gyerekeit iskoláztatni, etetni, ruházni tudja, akkor nincs semmi gond!
Ha egyedülálló lennék, és angolul beszélek, csak a szakmám nem jó; én is biztos a továbbtanulásos megoldást választanám a későbbi letelepedés reményében. Egyedülállóként nem lenne gond, ha épp nincs pénzem és a vacsora kimarad. Vagy ha 1 hétig csak krumplit eszek. Ha nincs pénzem fizetni az albit és egy ideig vmi ismerősnél kell meghúznom magam. Kisgyerekekkel viszont ezt már nem kockáztatnám (mert mögöttem nincs elég pénz). A kinti továbbtanulás egyébként nagyon is jó dolog: külföldi diákként ha 2 évig 60 pontos szakmát tanulok Ausztráliában, akkor nem kell semmi külön gyakorlatot igazolni, elég maga az iskola elvégzése és máris be lehet adni az állandó lakosi vízumra a kérelmet (már persze ha minden egyéb kritériumnak megfelel az ember). Sőt, haza sem kell jönni suli után, ott helyben ki lehet várni áthidaló vízummal, amivel ráadásul már full time lehet dolgozni is.

Nyelvtanfolyamra kimenni az egész családdal, nulla vagy majdnem nulla angol tudással azonban nem csak igen drága dolog, de meglehetősen kockázatos is - ha rövid időn belül nem sikerül a nyelvvizsga, akkor az ember gyakorlatilag két szék között a földre ül: mire megtanulná kint a nyelvet, ami a bevándorláshoz szükséges, addigra a szakmaelismertetést nem tudja megcsinálni, mert elveszik a több év itthoni gyakorlata. Ezt (és az anyagiakat) kell felmérnie mindenkinek, aki ezen gondolkodik - ezért bátorkodtam javasolni, hogy szerintem biztonságosabb megoldás inkább itthon megtanulni a nyelvet.
Ha sikerül kint a nyelvvizsga és még időn belül van az ember a szakmaelismertetéssel is, be lehet adni az igényt az állandó lakosi vízumra. Mivel azonban ez csak egy nyelvtanfolyam volt, nincs ausztráliában szerzett szakmai végzettség, nincs áthidaló vízum sem: a 9 hónapos vízum lejártával vagy hazamegy, vagy be lehet fizetni egy újabb nyelvtanfolyamra... aztán egy újabbra... egész addig, amíg meg nem jön a várva várt állandó lakosi vízum, ami ki tudja, mikor lesz. Közben heti 20 órában lehet tovább dolgozni, amiből egy 4 fős családot eltartani nem lehet. Akinek megfelelő anyagi háttere van, persze semmi gond! A gond az, amikor egy ügynökség azt mondja, hogy 6 millió Ft anyagi háttérrel bátran nekivághat a család 9 hónapnyi kint létnek, holott ez az összeg majdhogynem el is fogy a repjegyek és a 4 fő iskoláinak befizetésével, és akkor még nincs hol lakni, nincsenek berendezések, nem ettek stb. Ezért írtam a költségvetést, mert úgy tapasztaltam, sokan nincsenek vele egészen tisztában, mibe vágnak bele. Isten ments, hogy bárkit is hergeljek, vagy lebeszéljek. Bizonyára mindenki elég felnőtt ahhoz, hogy végig tudja számolni a költségeket és fel tudja mérni, meddig ér a takarója.

Névtelen írta...

Persze, nem is bantani akartam senkit, bocsi, csak hozza szerettem volna tenni a magam velemenyet :)
Mi is tanuloval mentunk es egy gyerekkel.
Csak azt akartam kihangsulyozni, hogy rengetegen varnak csak a kint levoktol tanacsokat es nem neznek utana semminek. Pedig ha ugyes vagy, rengeteg kiskaput talalsz, ami nem illegalis, csak eppen masok nem tudjak, mert nekik mashogy tortentek a dolgok. Pl elkezdeni egy vallalkozast es ugy is csak 20 orat dolgozni, akkor is joval tobbet keresel, mintha dobozokat rakodnal a szupermaketban.
De egyebkent szuper a blog es drukkolok, hogy minel hamarabb mehessetek :D
B

Nori írta...

Teljesen reális amit Ági írt.Mi is azt számoltuk a férjemmel KETTÖNKNEK min. 20.000 EUR kell a féléves sulira!Ha megvan a nyelvvizsgám utána is hogyan tovább? De ha nem sikerül,elveszhetem szakmai tapasztalatom! Egyébként én 15 éve vagyok fodrász és egy "suli közvetitö" azt ajánlotta végezzem el a fodrász sulit AU-ban poton 25 ezer dolcsiért!!!!!!!!Gondoltam én vagyok az érthetetlen!!! De mostmár tudom,hogy nem,végül is nekik is meg kell élniük valamiböl!!! Tehát maradunk,itt nyelvvizsgázom! ( És mégegyszer nem tanulok meg hajatvágni!)
Üdv Mindenkinek!
Nori

Névtelen írta...

Sziasztok!

Nagyon jó a bejegyzés! Köszi! Hát igen, aki tanulóvízummal megy, annak meg kell 2* is gondolnia. SI/SIR-rel sem kevés.

Csabi

Lilla írta...

Wow, micsoda visszajelzesi hullam! :o)

Teljesen igazad van, Agi, nagyon realisan mutattad be a helyzetet. Csak a munkavallalasrol akartam irni most mar 5 eve itt elo, most mar allampolgarkent, hogy akarki akarmit mond, NEHEZ allast talalni. Meg akkor is, ha tudsz angolul. Mert ha belegondolsz, mondjuk jelentkezel egy melora. Mondjuk rajtad kivul meg jelentkezik 2 masik ausztral is. Akkor miert választanának teged? Mi szol melletted? Se az iskolaidat nem ismerik, se a korabbi munkahelyeidet, az akcentusod is fura, es kulonben is. Szoval ne eljen senki rozsaszin kodben. Hacsak nem vagy nagyon-nagyon kiemelkedo a szakmadban, vagy nincs nagyon jo hianyszakmad, akkor jo nehany honapot ra kell szanni arra, hogy az ember munkat talaljon. Marpedig elni addig is kell valamibol. Ugyhogy minel tobb penz van tartalekban, annal jobb. Es az sem art, ha felkeszul az ember arra, hogy esetleg nem sikerul rogton szakman belul elhelyezkedni, es akkor bizony mindenfele egyeb gagyi melot kell esetleg dolgozni. De legalabb ugy megtanulja az ember a nyelvet. ;)

Névtelen írta...

kicsit megkésve találtam erre a korrekt kis bejegyzésre és csak helyeselni tudom az itt leirtakat. Ausztrália számomra már a második kivándorlásom (az első Anglia volt) és most hogy szóba kerül a harmadik (küldenek de nem mennék) a legnagyobb ellenérvem "Egy árva szót nem beszélek a helyi nyelvből" pedig angolból perfekt vagyok, azt ott is sokan nyomják, munkahelyem adott és biztosított, az irodában mindenki angolul beszél.Anyagiakat az első hónapban állják - mégis..Nem és nem és nem mert nem tudok megszólalni a nyelven..hogy kérdezem meg a taxisofort hogy vigyen ide meg ide ha egy mondatot sem tudok kinyögni? Az utcanevet nem tudom kiejteni....Nyelvtudás nélkül elindulni vakmerőtlenség felelőtlenség.
Még egy adalék. Ha azt hiszitek hogy könnyű diákmunkát találni pl Sydneyben tévedtek. Mert kivel interjúztatnak együtt? Egy koreai, fülöpszigeteki, vietnámi, kinai, indiai stb nemzetek fiataljaival. Ők is diákok, vagy nyelvet tanulnak vagy vendégdiákként járnak itt főiskolára..Akik még mindig többet beszélnek angolul mint valaki Európa közepéből.

Névtelen írta...

Az igazat megvallva most találtam rá erre a blog bejegyzésre sajnos. Azért sajnos, mert kicsit elszomorít, eltántorít ettől az egésztől. Terveim szerint tanulóvízummal mennék ki (hiány) szakmát tanulni, a nyelvvizsgát még itthon szeretném megcsinálni, és még tartalékom is van bőven és egyedül mennék ki, de mégis. Ez a sok minden elijesztett! Egyedül is nehéz? Mármint nem családostul, gyerek nélkül?
Nem mintha nem lennék felkészülve sok mindenre, de akkor is.

Agi írta...

Szia!
Egyedülálló diákként szerintem egyáltalán nem kell aggódnod, pláne hogy szorgalmasan tanulod a nyelvet már otthon is, és valamennyi tartalékod is van.
(a bejegyzés a gyerekekkel kiutazó diákvízumosokra lett kihegyezve, hogy miket kell átgondolni, mérlegelni)
Ajánlom az ausztrália.net-et, meg diákok blogjait (pl. Encók, Tibcsi), próbálj mindennek utánajárni, de én a helyedben nem aggódnék a kinti életed miatt, biztos meg fogod tudni csinálni :o)
Sok sikert!
Ági

Névtelen írta...

En is csak most talaltam ra erre a blodra.
Hat mi idestova 3 eve erkeztunk tanulovizummal. Nem veletlen irtam, hogy mi; ferjemmel es 2 gyerekkel es egy szem nyelvtudas nelkul. A korulmenyekrol nem beszelnek, mert az elso 1/2 evben rokonnal laktunk. Onnnantol kezdve egyedul inteztunk mindent. Ferjem nalunk is "vallalkozo" lett igy heti 20 oraban is tobbet keres, mint "diakmunkaval". En tanulok folyamatosan, a fiuk is suliba jarnak, ami $12,000/2 gyerek es ez sima allami. Hianyszakmat akartam tanulni, de a vegen a sajat szakmamnal maradtam es ahhoz probalom megszerezni az academic 7-t. Nem tudom masnak ez mennyi ido alatt sikerul/t de nekem meg nem, mar most igen kozel vagyok. Kozben az otthoni noverszakmamat elismerte a victorai noverkamara. Szoval ha minden igaz ezzel telapszunk le. Sajnos nagyon megszegtek a listat, ami jo a PR-hoz, ezert lett nalunk is a fordulat. Most egy idosek otthonaban dolgozom(Berwick), mint PCA, jobb, mint a semmi.
Vannak olyan tanfolyamok, amik olcsok es nyelvgyakorlasra jok, bar nem jok a PR-hoz. En most visszamentem IELTS elokeszitore, ami eleg draga, de ugy latom megeri.
Szoval csak annyi, hogy nem lehetetlen megcsinalni, de teszem hozza, hogy NEM KONNYU. Aki meg otthonrol irigykedik az jojjon ki es csinalja vegig, tovabb nem lesz irigy, mert sajna ilyen tapasztalatom is van.
Hat talan ennyi amit meselni tudok.

AL-76 írta...

En is a csaladommal jottem, tanulovizummal. Es nem tartom magam felelotlennek (bar a repulojegy ara haza a szamlankon van...) A felelotlenseg az, amikor az ugynokseg elmondja, kiszamolja, leirja de embereknek mintha nem jutna el a tudataig, es ezert nem is keszulnek fol ra. En nem mondom hogy sok intimissimi fehernemut vettem az elmult masfel evben, es meg jo ideig nem is fogok, de fizetjuk az iskolat (rohadt draga), az ovodat (ami szinten) es azokat a dolgokat a gyereknek amit fontosnak tartunk, pl. uszas, jatszohaz. Es itt keressuk meg ra a penzt, ami nem lehetetlen, csak nem mindjart az elso pub-ba kell beesni, hogy diakmunkat szeretnenk. Mondjuk angolbol nem voltunk kezdok, de ausztralbol nagyon is... :). Szoval szerintem a hozzaallassal van a baj. Ha valakinek nem sikerul, valoszinuleg ugy indult neki, hogy itt kolbaszbol van a kerites, es kozben kiderult, hogy itt olyan emberfeletti erofesziteseket kell tenni az elejen, amire o nem hajlando. DE, az irodak vedelmeben, nagyon is pontos felvilagositast adnak, ennel tobbet mit tehetnenek? Egyebkent masokat is ismerek akik gyerekkel, tanulovizummal vegigcsinaltak, es olyat is akinek munkavallaloival sem sikerult.