2008. március 7., péntek

Kutyakérdés

Van valami, amiről a blogban nem írtam, mégis évek óta meghatározó része az életünknek - ez pedig az, hogy kutyások vagyunk. Nem a laikus kutyatartók, nem is a "gubancos Bodri kutya a méteres lánc végén hátul a kertben" gazdái, hanem komolyan kutyázunk.
11 éve csöppentünk bele az agaras világba, és teljesen magával ragadott. Az évek során rengeteget tanultunk az agarakról, azon belül is a különböző fajtákról, vérvonalakról, típusokról, egyedekről, örökítésről, mindenről és rengeteg kiállításon, pályaversenyen és coursingen vettünk részt agarainkkal, elég komoly sikereket érve el. Aki szintén ebben él, az tudja, hogy ez egyfajta életforma.
3, különböző fajta agarunk van és egy utolsó pillanatban megmentett keverék kutyusunk. Soha egyik állatunktól sem váltunk még meg, és rendszeresen volt/van nálunk egy-egy mentett kutya/cica is, akit helyrehozunk és jó gazdához juttatunk.
Aki ismer, az tudja, hogy iszonyatosan megvisel engem ez az egész, hiszen a családnak, barátoknak el lehet mondani, hogy elmegyünk, de majd tartjuk a kapcsolatot; nekik azonban nem... Ők a mi kutyáink, ránk vannak utalva, felelősséggel tartozunk értük. Aki igazi kutyás, az tudja miről beszélek, aki meg nem, az meg úgysem fogja soha megérteni, mi fájhat nekem ebben ennyire.
2006-ban, amikor Ausztrália újra és ezúttal tényleg komolyan ismét előtérbe került, rengeteget vívódtunk (igen, a kutyák miatt) de végül arra jutottunk, hogy most van ilyen lehetőségünk, és nekünk is csak ez az egy életünk van :o( Kutyáink szerencsére a legszűkebb családi és baráti körben lesznek elhelyezve; ezúton is köszönöm a családunknak és a barátainknak, hogy tényleg bármikor lehet rájuk számítani. Tudom, hogy jó helyen lesznek.
Egyikükről azonban így is képtelen vagyok lemondani, ő pedig Arwen. Sok évvel ezelőtt Franciországban, egy Coursing Európabajnokságon láttam élőben ilyen kutyát és teljesen lenyűgözött. Ezután nagyon sokáig tanulmányoztam a fajtát, mire végül kiválasztottam egy nekem tetsző vonalat. Arwen 2004-ben érkezett hozzánk, és nagy szerencsém van vele, sokkal többet kaptam, mint amennyit vártam: mind küllemben, mind jellemben számomra ő maga a tökéletesség; soha nem lesz még egy ilyen kutyám. A kiállítási sikerei pedig nem csak magyar viszonylatban, de Európában is egyedülállóak. Arwennel az évek során 7 országban jártunk kiállításokra (igen, ez bizony egy költséges és soha meg nem térülő hobbi), 6 ország Championja, InterChampion, Világgyőztes és kétszeres Európagyőztes - mindezt úgy, hogy minden egyes kiállításon, amin valaha ringbe lépett, ő kapta a BOB (Best of Breed) címet is - ezzel Arwen hercegnő fajtájában egyedülálló.

Kutya Ausztráliába történő szállításának menetét, a karanténidőt, a szabályokat, az árakat, különböző eseteket már 2 éve alaposan áttanulmányoztam, és felvettem a kapcsolatot olyanokkal is, akik végigcsinálták már. Nehéz, igen drága, körülményes, de nem lehetetlen.
Ausztráliában élők (főleg Melbourne-iek) véleményét szeretném kérni: van-e esély kint házat bérelni ha van egy tiszta, ápolt, rövid szőrű kutyánk is, vagy teljes mértékben felejtős?
Azt sajnos tudom, hogy nem könnyű (Ausztrália ebben jelentősen eltér Nyugat-Európától), de azért remélem, hogy kb. 1 hónap alatt tudnánk találni ilyet (pl. Hampton Park, Narre Warren stb. környéke? ezek már eléggé kint vannak)
Ideiglenesen el tudnám helyezni őt, így csak akkor jönne utánunk, ha kint majd mi is házat tudunk venni; de nyilván jobb lenne, ha egyáltalán nem kéne elválnunk.
A válaszaitokat előre is köszönöm!!

3 megjegyzés:

GzaJudit írta...

Mi most nezegetunk hazakat, csorogj ram skypon, meselek! (igaz, ez Brisbane, de azert gondolom nem nagyok a kulonbsegek...) :)
Puszi: Judit

Krisz írta...

Szerintem nem lehetetlen berelni hazat kutyaval, csak nehezkes es idoigenyes. A legtobb ugynokseg a koltozes utan extrakoltsegkent felszamolhat egy un. szag-mentesito szonyegtakaritast, ilyenrol mar hallottam itt. (hozzatennem h az ipari szonyegtisztitok szaga vmi iszonyatos, mint ex-kutyatarto en inkabb a vizeskutyaszagot valasztanam) Ami meg nehezseget okozhat, hogy a legtobb keruletben tilos a kutyat az udvaron tartani, nem tudom h az agaratok mennyire szobakutya.
Erdemes megerkezes utan par nagyobb ingatlanugynokseggel elbeszelgetni es elmondani a kutya dolgot nekik, ha kifogtok egy jofej ugynokot meg segiteni is fog tudni.

Agi írta...

Köszönöm szépen a válaszokat, sokat jelentenek!!!
Arwen egyébként teljesen szobatiszta, és olyan "minden gazdi álma" típus: tök csöndes, nem pezseg, és soha még semmit meg nem rágott, semmilyen kárt nem okozott. Fekszik szépen a helyén, és örül ha simit kap :o)