IELTS vizsga
Ha valaki hasonló módon akar nekimenni a vizsgának, mint azt én tettem (nem volt időm készülni), annak határozottan nem javaslom.
A kellő felkészülés, gyakorlás nélkül simán el lehet hasalni, még akkor is, ha valaki tényleg jó angolból.
Ma voltam vizsgázni. Mivel nagyon sokan voltunk, már az értesítő kiküldésekor megkérdezte a British Council, hogy van-e olyan közöttünk, aki a szóbeli részét egy héttel el tudja csúsztatni. Ezek között vagyok én is, tehát ma csak a listening, reading és writing modulokat kellett megcsinálnom, a speaking modult majd jövő hét szombaton.
Szóval a tapasztalatok.
A listening modullal kezdtünk, majd a reading, és végül a writing. Ha ezeken túl van az ember, akkor ugorhat neki a speaking-nek.
A modulok időbeli ráfordítása a vizsgán megegyezik a tanfolyamon és a könyvben olvashatóval. Eddig nincs is semmi gond.
Ám a kapott feladatok nehézsége szerintem jóval meghaladta a könyvben található feladatok nehézségét, legalábbis ami a listening-et illeti.
Ül az ember a padban, majd egyszer csak elkezdődik a feladat, és hoppá, egy natív társalgás kellős közepébe csöppenünk, ahol ráadásul még kissé mintha hadarnának is. Hallható, hogy a feladat nem a külfödiek angol nyelvtudását figyelembe vevő - kicsit lassabban beszélünk, hogy ez a szerencsétlen is megértse - stílusban zajlik, hanem igazi bennszülöttek eszmecseréje.
Mire az 1. infót leírom a munkalapra, már rég túl van a másodikon is. És rögtön az elején már olyan feladatok vannak, ahol emócionális benyomás alapján kell válaszolni a kérdésre, tehát, hogy melyik meló tetszett jobban az emberünknek és melyik kevésbé (ő nem mondja, hogy király, vagy nem, ezt neked kell kitalálni a szövegkörnyezetből).
A többi része az szerintem megcsinálható (nekem persze a gyöngy betűim hiánya miatt - kénytelen voltam olvasható írásképre törekedni, hogy ki is lehessen értékelni - az esszé befejezésére nem maradt időm, de reméljük a legjobbakat).
Tehát, mint az várható is volt, a listening a leghúzósabb.
A kellő felkészülés, gyakorlás nélkül simán el lehet hasalni, még akkor is, ha valaki tényleg jó angolból.
Ma voltam vizsgázni. Mivel nagyon sokan voltunk, már az értesítő kiküldésekor megkérdezte a British Council, hogy van-e olyan közöttünk, aki a szóbeli részét egy héttel el tudja csúsztatni. Ezek között vagyok én is, tehát ma csak a listening, reading és writing modulokat kellett megcsinálnom, a speaking modult majd jövő hét szombaton.
Szóval a tapasztalatok.
A listening modullal kezdtünk, majd a reading, és végül a writing. Ha ezeken túl van az ember, akkor ugorhat neki a speaking-nek.
A modulok időbeli ráfordítása a vizsgán megegyezik a tanfolyamon és a könyvben olvashatóval. Eddig nincs is semmi gond.
Ám a kapott feladatok nehézsége szerintem jóval meghaladta a könyvben található feladatok nehézségét, legalábbis ami a listening-et illeti.
Ül az ember a padban, majd egyszer csak elkezdődik a feladat, és hoppá, egy natív társalgás kellős közepébe csöppenünk, ahol ráadásul még kissé mintha hadarnának is. Hallható, hogy a feladat nem a külfödiek angol nyelvtudását figyelembe vevő - kicsit lassabban beszélünk, hogy ez a szerencsétlen is megértse - stílusban zajlik, hanem igazi bennszülöttek eszmecseréje.
Mire az 1. infót leírom a munkalapra, már rég túl van a másodikon is. És rögtön az elején már olyan feladatok vannak, ahol emócionális benyomás alapján kell válaszolni a kérdésre, tehát, hogy melyik meló tetszett jobban az emberünknek és melyik kevésbé (ő nem mondja, hogy király, vagy nem, ezt neked kell kitalálni a szövegkörnyezetből).
A többi része az szerintem megcsinálható (nekem persze a gyöngy betűim hiánya miatt - kénytelen voltam olvasható írásképre törekedni, hogy ki is lehessen értékelni - az esszé befejezésére nem maradt időm, de reméljük a legjobbakat).
Tehát, mint az várható is volt, a listening a leghúzósabb.
