2007. december 12., szerda

Magyarok Ausztráliában

Az ausztrália.net-en parázs vita alakult ki a magyarsággal, magyarkodással kapcsolatban - ami onnan indult, hogy valaki, aki alig pár hete van kint és még pár magyar máris hatalmas címeres magyar zászlóval fotózkodtak a tengerparton - volt aki megkérdőjelezte, tényleg kell-e ez, mások meg ezen akadtak ki.

Azt tapasztalom, hogy az emigrálni szándékozók között a két szélsőséges típus a következő: az egyik típus az, akiknek eltökélt szándékuk, hogy gondosan ápolják majd a hagyományokat, szokásokat - magyar programokat szerveznek, főleg magyarok társaságát, barátságát keresik kint is és a legfontosabb cél számukra, hogy mindenképp magyarok maradjanak kint is, ahogy a gyerekeik és majd az ő gyerekeik is magyarok legyenek és mereven elutasítják azt a tényt, hogy a biztos beolvadás úgyis elkerülhetetlen, ez ellen nincs védelem. A másik szélsőség az, akit mindez nem igazán érdekel és nem hogy nem jár magyar házba hagyományokat ápolni, hanem azt sem tartja tragédiának, ha a tizenéves gyerekei is inkább már angolul szólnak hozzá, nem magyarul. A két típus között pedig természetesen rengeteg átmenet van, nagyon széles a skála. Én mindet elfogadom.

Ami minket illet, megmondjuk őszintén, hogy mi azok közé tartozunk, akik azt az örök igazságot szeretnék kint követni, miszerint "Rómában élj úgy, mint a rómaiak". Magyar vagyok és akárhol élek is, mindig az maradok; ezt nem tudom és nem is akarom soha megtagadni. Szeretem a hazám és egyelőre minden ideköt: az emlékek, a gyerekkorom, a családom, a barátok - ugyanakkor tökéletesen nyitott vagyok arra, hogy megismerjek és elfogadjak egy teljesen új kultúrát, új szokásokat és minél tökéletesebben beszéljem az angolt.
Ausztrália nem kényszer, hanem a mi döntésünk, mi választottuk, ő pedig befogad minket és biztos vagyok benne, hogy sokkal több lehetőséget kapunk ott - szerintem a minimum, hogy cserébe megpróbálunk majd alkalmazkodni, beilleszkedni és nem klikkesedni; szidni az ausztrálokat és fennhangon hirdetni, hogy mi bizony magyarok vagyunk, csak azért élünk itt, mert itt jobbak a körülmények.
Biztos lesznek kint magyar barátaink, ahogyan lesznek más nemzetekből is. Igazság szerint az agarazásnak köszönhetően már most vannak amerikai, cseh, holland, spanyol stb. barátaink és sok más ismerős is a világ minden tájáról, a kultúrák különbözősége és az angol nyelvű kapcsolattartás egyáltalán nem okoz gondot.

Az anyanyelvem természetesen nagyon fontos számomra, otthon csakis magyarul szeretnék beszélni, olvasni és mesélni a gyerekeknek és mindenképp szeretném, ha a gyerekeim is minél tökéletesebben beszélnék ezt a gyönyörű nyelvet is az angol mellett (példaképem Kanga és az ő fantasztikus gyerekei), ismernék a múltunkat, történelmünket, a gyökereiket. Ugyanakkor szerintem ők már sokkal inkább magyar származású ausztrálok lesznek, mintsem ausztráliában élő magyarok.
Van kint egy ismerős magyar család, ahol a gyerekek alig pár évesek voltak amikor kikerültek vagy 17 évvel ezelőtt. Aztán a szülők úgy döntöttek, mégis hazaköltöznek Magyarországra. A gyerekek itt kezdték el és fejezték be a középiskolát (angol tagozatos iskolában, a magyarral erősen birkózva), aztán persze inkább mégis mind visszaköltöztek Ausztráliába. Jólnevelt, jólelkű srácok, és ők például már otthon is angolul beszélnek egymás közt - ilyen is van, mégsem sírom el magam a szégyentől, hogy milyen magyar az ilyen. Ők ott nőttek fel, az iskola, a barátok, a tévé megállíthatatlanul ausztrállá formálta őket.
A mi gyerekeink ugyanis már abba a kultúrába, azokba a szokásokba születnek bele, ott szocializálódnak, formálódnak, ott lesznek boldogok és az ő világukban angolul lesz a játék, az óvoda, az iskola, a tanárok, a barátok, a tévé, a mozi, az olvasmányok, tehát a két szülőn kívül minden. De felteszem a kérdést: olyan nagy baj lenne ez? Nekem nem az a legfontosabb, hogy talpig MAGYART neveljek a gyerekemből minden áron, hanem mindenek előtt JÓ EMBERT.

Végül egy idézet Bertók Zoli oldaláról:
"Ausztrálnak lenni jó dolog és ahogy egyre inkább azzá válunk, úgy találjuk egyre természetesebbnek, hogy gyerekeinkkel nem a magyarság szegényedik, hanem Ausztrália gazdagszik. Jó ám látni, hogy ebben a környezetben, amiben mi olyan esetlenül mozogtunk, ők milyen magabiztosak. Jó látni, hogy ők az igazi Ausztrália."

És még egy, John O'Grady ausztrál írótól:
"Nagyon sok olyan új ausztrál él ebben az országban, akik lélekben még mindig a szülőföldjükön vannak, akik csak honfitársaikkal érintkeznek, s akik arra törekednek, hogy megőrizzék anyanyelvüket és szokásaikat. Ezt abba kellene hagyniuk. Nincs jobb életforma a világon az ausztrálnál".
(megj: ez persze csak illúzió, hiszen senki sem tud csak úgy hirtelen elválni a kultúrális gyökereitől; a második és harmadik generációnak azonban ez már egyáltalán nem lesz létfontosságú probléma)

Mindenféle véleményt, meglátást szívesen várok a témával kapcsolatban, akár ide, akár privátban (zardinkukacfreemailponthu). Azt az egyet kérem, hogy tiszteljük egymás véleményét és ne oktassuk ki lekicsinylően, ne hülyézzük le kategorikusan a másikat, csak azért, mert a véleménye nem egyezik a miénkkel. Sajnos a magyarok többségéből hiányzik ez az elfogadás, rengeteg az olyan típusú ember, aki szerint mindössze kétféle vélemény létezik: a sajátja és a helytelen... :(

14 megjegyzés:

Geza Kallo Chartist and Professional Trader írta...

En csak hevesen bologatok, annyira egyetertek! :)

bogdanovits írta...

Szerintem ez a hullám (aki most megy ki) hasonlóan gondolkodik és építi fel tudatosan a saját és gyerekei jövőét. Biztos vagyok, hogy ezzel a mentalitással ezerszeresen fogjuk gazdagítani az ausztrál (és itt gondolok most a gyűjtő-)nemzetet.
Lehet, hogy nagyképűségnek hallatszik, de szeretni fogják ezt a mentalitást ők is.
András

Gergo Bacskai írta...

Teljesen egyetértek. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy mi pontosan így élünk most Írországban, ahogyan leírtad a saját elképzeléseiteket a jövőre vonatkozóan Ausztráliában. Jó látni, hogy sokan vagyunk így ezzel... ;-)
Ági

Névtelen írta...

"Nekem nem az a legfontosabb, hogy talpig MAGYART neveljek a gyerekemből minden áron, hanem mindenek előtt JÓ EMBERT."

Ezzel (is) maximalisan egyetertek. Tuti jo bejegyzes!

Névtelen írta...

Szerintem nagyon szép nemzetiség az Ausztrál,nagyon vágyódom oda!De sajnos lehetetlen,vagy csak nem találom meg a módját!Szivesen kitelepülnék családostol,és ott még dolgozni is élvezet lehet!Szerintem nem annak kell alkalmazkodnia aki letelepszik,hanem fordítva.De ez csak az én véleményem!!Magyarként sok országgal próbálkoztam,de idáig eggyik sem jött össze!Jelenleg Izlandon élek a családommal,de ez sem felel meg egy normális életstílushoz!De egyszer csak kijutok Ausztráliába is,mert az az a hely,ahol letudnám élni az életem!!!!!!!!

Unknown írta...

Keresem gyerekkori barátnőmet Varga Erzsébet Jozsef Fidankők-höz ment feleségül.Utolso cime Viktoriábol jött.Kérem aki tud segiteni sziveskedjen.ÉN 56éves vagyok Ő57-58lehet.Sajnos csak igen régi fotoja van.Sötét haja És gyönyörü sötét szeme van.Elöre is kjöszönöm segitségüket Tisztelettel Rózsavölgyi Anikóemail okina53@gmail.com

Laci-Andi írta...

Szép jó estét! Szeretnénk egy kis segítséget és sok jó tanácsot kérni! December végétől tervezünk egy rövid ausztráliai nyaralást január közepéig. A szervezéssel viszont igencsak el vagyunk késve. Vízum rendben, repülőjegyet kinéztük, szállásunk viszont még nincs. Tudnátok esetleg ajánlani Sydney, Gold coast és early beach környékén bármilyen típusú szállás lehetőséget nem szilvesztei horror áron?

Agi írta...

Anikó: ajánlom a www.ausztralia.net oldalt - ott van eltűnt személyek keresése rovat, hátha valaki tud segíteni.

Laci-Andi:
én sajnos nem tudok segíteni benne, mi december közepén megyünk fel Sydney-be egy pár napra, és még nekünk sincs szállásunk.

Csilla írta...

Keressük FAZEKAS MIKLÓST Szül.:MÁtraderecske,1937.,vagy családját.Csak annyit tudunk,hogy próbálta velünk felvenni a kapcsolatot,de nem talált kb.2 éve,most jutott el hozzánk a híre.1956-ban ment ki Budapestről.Kérem,ha valaki ismeri őt vagy családját írjon a következő címre:sztyopka13@freemail.hu.Köszönjük.

Névtelen írta...

Az utobi idoben nagyon sokat olvastam Ausztraliarol es nagyon megtecet, nagyon hasznosnak talalom ezt a blog ot is :)
En Romaniaban elek a csaladomal de nagyon szeretnenk kimeni kulfodre, valahova ahol normalis korulmenyek kozot lehetne elni es nevelni a kisfiunkat. Australia nagyon megtecet de sajnos ez szamunkra csak egy alom lehet mivel az angol tudasunk sem tokeletes es anyagi hejzetunk sem engedi meg jelenleg. Mar egy jo ideje filozunk a ferjemel azon hogy hova menyunk, vagy ha maradunk mit kene csinalnunk hogy jobb legyen az eletunk de sajnos nagyon nehez jo denteseket hozni, sot inkabb azt mondanam nehez donteni mi legyen.

Névtelen írta...

Sziasztok!
Én teljesen egyetértek ezekkel az irányelvekkel. Úgy döntöttem Ausztráliába költözöm két testvéremmel. Ha tudnátok tanácsokat adni azzal kapcsolatban, hol kellene az egészet elkezdeni egy olyan embernek, akinek nincs mit itt hagyni, nagyon hálás lennék. Értem ez alatt azt, hogy pl. Hozzávetőlegesen mennyi pénzre lenne ehhez az egészhez szükségem, ha van kapcsolatom ott? Milyen papírok kellenek hozzá? Egyáltalán beengednek e letelepedni. Stb... Nincs saját családom, 23 éves zenész vagyok, de rendes, dolgos ember, hajlandó vagyok keményen megdolgozni a megélhetésért. Előre is köszönöm a válaszokat!
Üdv! Matyi

Névtelen írta...

Sziasztok!
Csaba vagyok!
Szeretnek en is informaciokat kerni hogy hogyan lehetne kijutni mielobb...igazabol a penz nem akadaly, az angolom nem tokeletes, de eltem kint angliaban szoval jol megy a kommunikacio...inkabb a kijutashoz valo alapfeltetelek erdekelnek...ha ebben tudna valaki segiteni az tok jo volna..:) Elore is koszonom...Kint elo Magyarok!!

Agi írta...

Sziasztok,
A bevándorláshoz szerintem a www.bertok.com oldal az alapmű, itt minden kérdésetekre választ kaphattok; amire meg esetleg mégsem, azt tegyétek fel a www.ausztralia.net-en :))
Kivándorláshoz (úgy általában) egyébként javaslom a http://hataratkelo.postr.hu/ oldalt :)
Sok siket Nektek!
Ági

kkhajcsi írta...

Üdvözlöm Csilla! Sikerült meg találni a keresett Fazekas Miklóst? Ha igen akkor szeretném meg kérdezni hogy sikerült! Én is keresném kint elő rokonokat! Üdvözlet: Kalmár Hajnalka