2008. január 1., kedd

Az év utolsó napja

Jól telt a Karácsony (fotók itt), de azért kissé szomorkásabbra sikerült, ami persze érthető is. A gondolat, hogy ki tudja meddig ez az utolsó karácsonyunk a családdal, azért eléggé rányomta a bélyegét mindenki hangulatára. Néhány meglepetés is ért (a fa alattiakon kívül :o), Anyósom például nagyon szép fehérarany nyakláncot csináltatott nekem, hogy "majd emlékezzek rá, ha már Ausztráliában élünk". És ezt mosolyogva. Ezen az egy mondaton kívül egy szó sem esett Ausztráliáról. Semmi dráma nem volt, hogy minek ez az egész, mi lesz vele, miért visszük el tőle az ő unokáját stb. Ellenben anyu, aki eddig szurkolt és úgy tűnt, hogy minden jó hírnek (szakmaelismertetés, nyelvvizsga, vízumkérelem beadása, vízumdíj-levonás) örül, most egy beszélgetés közepén minden átmenet nélkül elsírta magát és kiderült, hogy elég gyakran sír emiatt. Azt megértik, hogy el akarunk menni innen, de akkor már miért nem megyünk Írországba vagy Angliába, ahová 20ezerért fapadossal 2 óra alatt oda lehet érni. Nos, ennek rengeteg oka van.
Ausztrália az egyik leggyönyörűbb ország, rengeteg természeti szépséggel, élhető méretű és kialakítású városokkal, tágas és tiszta utcákkal, gyönyörű és hatalmas kertvárosi részekkel; emellett ott az igen kellemes időjárás, a szinte állandó napfény, a meleg tenger, a jó levegő; na és meg kell említeni a magas szintű lét- és közbiztonságot, az emberek kedvességét, jó hangulatát, türelmességét, segítőkészségét, nyitottságát. Igen, ez utóbbiak is nagyon fontosak.
Nagyon szeretjük Európát és igen sokat utaztunk/nyaraltunk már itt mindenfelé, de élni soha nem választanánk olyan országot, amelynek komoly múltja, történelme és az ezzel járó erős nemzeti öntudata van - egy ilyen országban élhetnénk akár 50 évet is, akkor is csak kívülállók maradnánk, teljes befogadásra az esély nagyjából nulla. Egy ausztrál soha nem fogja az arcunkba vágni, hogy "Te meg minek jöttél ide", mert a válasz nyilvánvaló: azért amiért ő is. Vagy az ő szülei. Egy jobb életért.
Mi nem meggazdagodni megyünk; egyébként is, az életszínvonalnak a pénzen kívül még rengeteg egyéb összetevője is van (ld. fent) Szerencsére itthon is elég jól elboldogulunk, Márknak meg különösen jól fizető szakmája van. Sőt, nagy a valószínűsége, hogy kezdetben kevesebbet fog keresni kint, mint itthon - mivel angolul még nem tudja elég választékosan, szépen kifejezni magát (ez azonban kint gyorsan fog változni)

Lassan 11 éve élünk együtt, ez alatt az idő alatt rengeteg mindenen mentünk már keresztül. Volt például olyan időszak, hogy fél éven belül 3 különböző albérletbe költöztünk (a kőbányai lakást eladta a tulaj, a Váci úton találtunk egy jó albit, de ott még laktak albérlők, így 2 hónapra elköltöztünk az Andrássy útra - akkorra már jópár cuccunk volt, bútorok és rengeteg doboz, de az egészben talán a 125 literes akvárium vizének állandó le- és felengedése, meg a halak kipecázása volt a legfárasztóbb. Emlékszem, hogy néztük, milyen boldogok a halacskák, pörögve-forogva táncoltak a friss vízben; aztán vettük csak észre, hogy a mobiltöltő vége véletlenül belelógott a vizükbe, a másik fele meg közben be volt dugva a konnektorba (szerencsére mindenki megúszta :o)
A viszontagságokat meglehetősen jól viseljük. Amikor elhatároztuk, hogy eladjuk a lakást és kertes házba költözünk, az általunk preferált árkategóriában csak valami döbbenetesen lepusztult házakat kínáltak. Végül találtunk egyet, ami szintén lelakott volt, de legalább tégla és 3600 m2 kert is volt hozzá, mindez jó helyen, egy kisváros közepén, Bp-től kb. 10 km távolságra. Bár a ház és a kert is elég elhanyagolt volt, megláttuk benne azt, ami lehetne belőle, és úgy döntöttünk, megvesszük. Viszont így jóval nagyobb hitel kellett a tervezettnél, úgyhogy beköltözéskor csak egy gyors tisztasági festésre maradt pénzünk. Tavasszal költöztünk és az első télen kiderült, hogy a radiátorok nem csak rondák, de kevesen is vannak és a fele nem is működik. Emellett még szigetelés sem volt a házon ugye, így történhetett, hogy havi 60ezer Ft-os gázszámlával kemény 12 fokot tudtunk csiholni. Nem volt túl kellemes, de a snowboardfelszerelésünkben simán kihúztuk (Márk még sapkát is viselt a házban). A konyhát egy kis egylapos rezsó jelentette. Szocpolra nem voltunk jogosultak, mert túl jól éltünk: túl magas volt az egy főre eső nm szám.
Nem tudom, hány kapcsolat élte volna túl ezeket az időket, a miénk viszont talán még inkább megerősödött: mi nem hogy nem veszekedtünk, nem voltak csapkodások meg "nekem ebből elegem van", hanem még röhögtünk is a helyzetünkön. Elfogadtuk, hogy most ez van, majd lesz jobb is.
Az éjszakák különösen hidegek voltak, aztán Márknak szerencsére eszébe jutott, hogy van nekünk a szuterénben egy tök jó kis alubevonatos sátrunk. Kiválasztottuk szépen az egyik szobát a felső szinten, és felállítottuk a sátrat. Ragyogóan bevált, a hősugárzóval bemelegítettük, aztán szépen bent is maradt a meleg. Még az államvizsgámra is a sátorban, a plafonra akasztott túralámpa fényénél készültem (és így is sikerült 4,96-os átlagot elérni) Aztán tavasz végére kiderült, hogy már hárman sátorozunk :o))) és nekiálltunk az egész ház apránkénti felújításának. Márk igazi ezermester, majdnem mindent ő csinált. A bontást, az egész szigetelést végig a házon (az kegyetlen munka volt és lassan haladt, főleg amikor csak ketten dolgoztunk rajta), a burkolást, a laminált parketta lerakását mindenhol, a vízvezetékszerelést, villanyszerelést stb. Mindig volt mit csinálni, nemigen volt idő a kandalló előtti pihegésre egy jó könyvvel a kezünkben - például szülés előtt 3 héttel még a Márk által az erkélyről leengedett sittes vödröket ürítettem a konténerbe este a hóesésben. Túléltük. Akit érdekel, itt megnézheti a before/after fotókat (dekorációkat, kiegészítőket, szép új bútorokat ne keressetek, mert amint nagyjából elkészültünk, már tudtuk, hogy nem maradunk, így egy kép sem került a falakra és bútorokat sem vettünk)
A lényeg, hogy azt hiszem, elmondható, hogy nem fogunk tönkremenni idegileg, ha kint az első pár évben meg kell majd húzni magunkat. Szerintem olyan túl sok meglepetés minket már nem érhet.

Elkezdtünk szortírozni a szuterénben a holmijaink között és megtaláltuk a komplett Ausztrál bevándorlási csomagot, amit még 2002-ben vettünk, sőt még egy kinyomtatott levelezést is találtunk Bertók Zolival 1999-ből... meg az akkori honlapjának tartalmát kinyomtatva. Márk felsóhajtott, hogy "Istenem, hol tartanánk már azóta..." De nem bánunk semmit, én hiszem, hogy mindennek oka van.

"Ez az egy pillanat, a MOST az egyetlen dolog,
Ami elől soha nem menekülhetsz el, életed egyetlen tényezője.
Nem számít, hogy mi történik, nem, nem számít, hogy mekkorát változik az életed, egy dolog biztos, hogy mindig MOST van.
Ma kitörlök a naplómból két napot: a tegnapot és a holnapot,
a Tegnapból tanultam, a Holnap pedig a következménye lesz annak, amit Ma megteszek"

Mindenkinek nagyon Boldog Új Évet kívánunk!!! A miénk meglehetősen eseménydúsnak ígérkezik :o)))

4 megjegyzés:

Geza Kallo Chartist and Professional Trader írta...

Ági, el sem hinnéd, hogy mennyi közös vonás van az életünkben!!! Juj de várom, hogy egyszer együtt barbizzunk! :) Lesz mit beszélgetni!
Kívánjuk, hogy álmotok valóra váljon, és a szülők se roppanjanak bele a nagy változásba!
A nehézségek meg csak megerősítenek Titeket, nem féltelek! :)
Boldog Új Évet Kívánunk!
Timi&Tomi&GZA&Judit

bogdanovits írta...

Ti is ugyanolyan hülyék vagytok mint MI! és ez bizony bennünket megnyugtat!!!
Nagyon sok szeretettel az Boldog Új Évet kíván a,
Bogdanovits család

Névtelen írta...

Sziasztok!

Húú, mindenben egyet értek Veletek!
"Ausztrália az egyik leggyönyörűbb ország, rengeteg természeti szépséggel, élhető méretű és kialakítású városokkal,..." -ezekre és az további dolgokra gondolok főleg, hogy miért épp oda.
Mi is így gondoljuk ezt. :-)
Mi nem merjük elmondani senkinek sem nagyon, nehogy itt a szülők, főleg az enyémek teljesen kiboruljanak. Úr Isten, mi lesz, ha majd el kell Nekik mondani! :-) De csak akkor, ha már kezünkben a vízum.
Boldog, Sikerekben Gazdag Új Évet kívánunk Nektek! Hajrá!!!

Üdv: Csabi
aussie.hu

Gergo Bacskai írta...

Peeersze, hogy kibírjátok! Tök ügyesek vagytok!! Kitartóak, meg minden... Ha meg kicsit nehéz is lesz az elején, meglesz a gyümölcse a kőkemény melónak, ebben biztos vagyok! A lényeget pedig már leírtad: a kapcsolatotok annyi mindent kibírt...Hozzánk ebben hasonlítotok. Nálunk nem volt hideg, de a kapcsolatunk "kapott" hideget s meleget egyaránt. De kiállta a próbát...;-)
Hajrá!
Bácskai Ági